A kiegyezés megvalósította '48 közteherviselési követeléseit

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc bukását követte a véres megtorlás, az abszolutista hatalom kiépítése, a magyarok aktív ellenállása, amely passzív ellenállássá alakult át. Az 1860-as évek elejére a birodalmi vezetés kül- és belpolitikai téren is egyre lehetetlenebb helyzetbe került, a magyarokkal való kiegyezés létszükségletté vált. Deák Ferenc az 1860-as évek elejétől fokozatosan a passzív ellenállás vezéralakjából a kiegyezés vezetőjévé vált. Ezt segítette, hogy a Bécsi udvar is Deákot tartotta a legfontosabb tárgyalópartnernek. Deák Ferenc kikezdhetetlen emberi tisztessége ma is csak példával szolgálhat.

alkotmányunk azon visszaállítása, mely javaslatunk elfogadásának reményében tettleg életbeléptetett, sokkal inkább megóvja nemzetünket a végsüllyedéstől, mint a bizonytalan eseményekre épített számításon s azon sorvasztó várakozás, mely addig halasztgatja az orvoslást, míg az végsüllyedéssel fenyegető helyzetünkben késő lesz.

(Deák Ferenc képviselőházi beszéde 1867. március 28-án)

Deák Ferenc kiegyezésre törekvő ún. húsvéti cikke 1865. április 16-án jelent meg. Ezt követően gyorsan alakultak az események:

  • májusban már megjelent a sajtóban a kiegyezés vázlatos programja,

  • júniusban lemondott Schmerling, a provizórium vezetője,

  • Ferenc József kiírta az országgyűlési választásokat,

  • 1865. decemberében megalakult az országgyűlés, amelynek 57 %-ot meghaladó mandátumával a Deák-párt volt a vezető ereje,

  • 1866. márciusában egy 67 fős bizottság ült össze a közösügyi javaslat elkészítésére, az érdemi munkát egy 15 tagú albizottság végezte, ennek elnöke Andrássy Gyula lett,

  • a porosz-osztrák háborúban elszenvedett königgrätzi vereség (1866. július 3.) után megkötött prágai béke (augusztus 23.) kényszerhelyzetet teremtett az uralkodónak, ezt követően fogadta el a kiegyezési ajánlatot,

  • 1866. novemberében ismét összeült az országgyűlés,

  • Ferenc József 1867. február 17-én – Deák javaslatára – gróf Andrássy Gyulát bízta meg kormányalakítással (Deákot kérték fel először, de ő nem vállalta),

  • 1867. február 20-án megalakult a magyar kormány, amelyben több 1848-49-ben is szerepet játszó politikus kapott helyet, így Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Deák Ferenc nem vállalt szerepet a kormányban.

A kiegyezési törvény

A kiegyezési törvény első és utolsó lapja Ferenc József és Andrássy Gyula aláírásával

 

A kiegyezés

A kiegyezés több törvény megalkotását jelentette. Ezek tisztázták Magyarország helyzetét a birodalmon belül, az uralkodó jogállását, illetve meg kellett határozni azokat a területeket, ahol birodalmi érdekek miatt birodalmi szintű döntéshozatalnak volt helye.

A kiegyezést megalapozó legfontosabb négy törvényt 1867. március 20-án fogadta el az országgyűlés (ettől eltérő dátummegjelölést is tartalmaznak a források!). Ezek a következők voltak:

  • 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról,

  • 1867. évi XIV. törvénycikk azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik,

  • 1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról,

  • 1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről.

A törvények hatályba lépését további aktusok kellett hogy megelőzzék, ezek közül a legfontosabb az uralkodó törvényes rendelkezési jogosultságának a megteremtése volt, magyarán szólva elengedhetetlen feltétel volt Ferenc József megkoronázása.

A XII. törvénycikk a közös uralkodó és az egységes birodalom követelményét a Pragmatica Sanctioból vezette le, ugyanakkor rögzítette azt is, hogy vannak olyan ügyek – pénzrendszer, vasutak, kereskedelem, államadósság kérdésköre –, amelyek nem vezethetők le a XVIII. század eleji dokumentumból. Magyarország számára minden tekintetben egyenlő jogállást írt elő a törvénycikk. Rögzítette a törvénycikk Magyarország teljes nemzeti szuverenitását (néhány közös ügyet kivéve), és elutasította azt, hogy bármilyen birodalmi tanács vagy közös parlament jöjjön létre.

Ugyanezen törvénycikk rendelkezett arról, hogy a külügy és a hadügy, valamint e kettő finanszírozása közös ügyek, de a hadügyek területén több jogosítványt is megtartottak a magyar országgyűlésnek. Igen részletesen szabályozta a törvény a közös ügyekkel kapcsolatos megegyezési mechanizmusokat (bizottságok delegálása, felhatalmazások, tárgyalások, országgyűlési jóváhagyások, vitás kérdések intézése, stb.).

Szintén a XII. törvénycikk rendelkezett több adózással kapcsolatos kérdéskörről is, nevezetesen 17., 63. és 64. paragrafusában. Jelentőségük miatt ezeket beidézzük:

17. § Magyarország minden egyéb államköltségét, a magyar felelős ministerium előterjesztésére, az országgyülés alkotmányos uton fogja elhatározni; azokat, mint átalában minden adót, a magyar ministerium, minden idegen befolyás teljes kizárásával, saját felelőssége alatt veti ki, szedi be és kezeli.

63. § Ez alkalommal, szintén a fenebbi 59. és 61. §. szerinti egyezkedés által, határoztathatnak meg az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemeire, egyforma arányára és azok kezelésére nézve oly szabályok, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelemeinek csonkitását vonhassák maguk után; megállapittathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni.

64. § Meghatároztatnék az is, hogy az összes vámvonalok egyforma kezelése fölött ki által és mikép gyakoroltassék a felügyelet, s kimondatnék, hogy a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére forditandók; e jövedelmi összeg tehát mindenekelőtt le fog vonatni a közös költségek összegéből.

Az adózásban tehát teljes nemzeti érdeknek kell érvényesülni, a termeléssel összefüggő közvetett adózásnál pedig – egyeztetés eredményeképpen – az egész birodalomban lényegében azonos szabályokat kell hozni. A vámrendszert érintően a belső vámokat már korábban eltörölték, de a külső vámhatárokon is egységes eljárást kell folytatni, a vámbevételeket a közös költségekre kell fordítani, de ezek összege csökkenti a tagállami hozzájárulásokat is.

Ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a törvény a közös pénzrendszert követelményét is meghatározta, egyértelműen látszik, hogy az EU jelenlegi szabályrendszerével nagyon is adekvát szabályozást hoztak létre már 1867-ben is.

A közös költségek megosztásának arányairól szólt a XIV. törvénycikk, amely a Magyarország által viselendő arányt 30 %-ban, a birodalom többi része által viselendő arányt 70 %-ban határozta meg a következő 10 évre.

Lényeges kérdéskör volt az államadósság kérdésköre. Magyarország méltányosságból vállalta a birodalmi államadósság egy részének tőke- és kamatterheit. Ennek részleteiről a XV. törvénycikk rendelkezett.

Fontos kiemelni, hogy a kiegyezés megvalósította az 1848. március 15-i pontok és az 1848. évi áprilisi törvények célkitűzéseinek többségét.

Mi az, amit nem? A három legfontosabb kérdéskör a nemzeti hadsereg, a nemzeti bank létrehozása és az Erdéllyel való unió elmaradása volt. A jegybankkérdés 1878-ig állandó viták forrása volt, ekkor létrejött az Osztrák-Magyar Bank, így ezt a kérdést is hozzácsatolták a közös érdekű ügyek csoportjához. Az Erdéllyel való unió elmaradása majd fél évszázaddal később, a versailles-i béke-megállapodásban válik tragikussá Magyarország számára.

Az Osztrák-Magyar Monarchia címerábrázolása

Feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul (az Osztrák-Magyar Monarchia egy címerábrázolása)

 

Cassandra-levél

A kiegyezést már megkötésekor is élesen bírálták. A legerősebb kritika Kossuth Lajostól érkezett, aki a Deák Ferencnek címzett ún. Cassandra-levélben fogalmazta meg bírálatát. A levelet Kossuth 1867. május 22-én írta meg Párizsban – tulajdonképpen korábbi írásainak összefoglalójaként –, és nyílt levél formájában jelentette meg. A levél Magyarországon is megjelent május 26-án a Magyar Újságban, majd 28-án a Magyarország című kormánypárti lapban.

A Cassandra-levél

A Cassandra-levél

 

A levélben Kossuth szembesíti Deákot a közös múlttal, ez elvi alapon való közös politizálással és kiállással, majd szembesíti Deákot azzal, hogy mennyire eltávolodott a régi céloktól, nemzethalál víziót fogalmaz meg a hibás jogfeladási politika miatt, és zárásként azt írja, hogy „Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” (innen a Cassandra-levél elnevezés).

Kossuth a levél kíméletlen szavaival lényegében árulónak, sőt hazaárulónak mondja Deákot, mivel felelős és cselekvésre is kész politikusként feladja azokat a célokat, amelyekkel 1848-ban maga is egyetértett, és a feladott jogokkal lehetetlenné teszi a korábbi célok jövőbeni megvalósulását is.

Deák nem volt hajlandó a levélre válaszolni, de a Pesti Napló május 30-i számában megjelent erre vonatkozóan egy nyilatkozata:

„… Kossuthnak hozzám intézett levele nem magánlevél, maga is nyilt levélnek nevezi azt. Kossuth nem nekem akart irni, hanem ellenem, s midőn levelét postán hozzám küldötte, egyszersmind megküldötte azt a Magyar Újságnak is hirlapi közlés végett.

Nem tekinthetem tehát e levelet egyébnek, mint hirlapi czikknek, melylyel mint vádirattal lép fel a közönség előtt Kossuth ellenem és eddigi eljárásom ellen, hogy nevének és múltjának súlyát is a mérlegbe vesse kárhoztatásomra.”

Pulszky Ferenc viszont már 1867. május 28-án megjelentetett egy választ. Ebből idézünk egy rövid részt:

„de higgye el Kossuth, hogy az is, ki itthon maradt s naponkint szenvednie kellett a nemzet keserűségeit, minden órában rettegnie a nemzet utolsó kincsének, a nemzetiségnek elvesztésétül, minden nap látnia, miként süllyed a nemzet anyagi és szellemi ereje az iszonyú nyomás alatt, miképp van megingatva a népnek bizodalma egy szebb jövendő iránt, miképp tekintenek számosan sóvárgó szemekkel azon bíztató hírek után, melyek segélyt és szabadulást a külföldről ígérgettek, és látni egyszersmind, hogy ezen ígéretek vagy hiúk voltak, vagy egymásután meghiúsultak, kinek mindezt látnia kellett s a néppel együtt éreznie, az sem feküdt rózsákon.”

Nem lehet feladatunk Kossuth igazságának minősítése (hagyjuk meg ezt a történészeknek és politikusoknak), egyébként is másfél évszázaddal az események után már könnyebb bölcsnek lenni. Azt azért megállapíthatjuk, hogy a kiegyezést követő négy évtized eseményei Deák Ferencet igazolták, a dolgok a XX. század elején fordultak rosszra, de ezt nyilván Kossuth sem láthatta előre 1867-ben.

Ferenc József koronázása

A kiegyezésnek lényegi része volt Ferenc József (és felesége, Sissy) magyar szokásjog szerinti megkoronázása és eskütétele. Erre igen díszes ceremónia keretében 1867. június 8-án került sor a budai Mátyás-templomban.

Székely Bertalam: Ferenc József megkoronázása

Székely Bertalan: Ferenc József megkoronázása (freskó a kecskeméti városháza dísztermében, 1897)
A koronát Andrássy Gyula miniszterelnök és Simor János esztergomi érsek tartja

 

Deák nem vett részt az ünnepségeken, beteget jelentett. Elfogadta a koronázás tényét, de nem volt hajlandó azt megünnepelni. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott Kossuth néhány nappal korábban megjelent levele is.

Megkoronázott és felesküdött magyar királyként már nem volt akadálya annak, hogy a kiegyezést megalapozó törvényeket az uralkodó szentesítse, erre június 12-én került sor.

A nemzeti közteherviselés rendszere még váratott magára

Az elfogadott törvények lehetővé tették a saját nemzeti adójogszabályok megalkotását, de ez egyelőre – ha nem is sokáig – még váratott magára. Három alkalommal is meghosszabbították az önkényuralom alatt beszedett adószabályok alkalmazását, így az 1867. évi XVIII., az 1868. évi IV. és az 1868. évi X. törvénycikkekben összességében 1868 szeptember 30-ig kitolták azok alkalmazási hatályát.

Az első nemzeti költségvetés késve született meg, az 1868. évi XXVIII. törvénycikk az 1868. évre vonatkozott, és 1868 szeptember végén került szentesítésre és kihirdetésre. Maga a költségvetés rendkívül elnagyolt volt, a kiadásokat tartalmazta összesen 24 sorban, a fedezetül szolgáló bevételeknél érdemi bontást nem adott. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy az összes kiadás nyolcadát vasútépítésre szánták, illetve fordították.

Irodalom:

Arcanum DVD könyvtár III. Történelem: Kossuth Lajos összes műve (Arcanum, 2003, Budapest)

Cieger András (szerk.): A kiegyezés (Osiris Kiadó, 2004, Budapest)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Deák Ferencz munkáiból; sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Wlassics Gyula (Franklin Társulat, Budapest, 1906)

Magyarország története – 1848-1890 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 731-768.p.)

Németh Máté: Deák Ferenc, a puritán politikacsináló

Sásdi Tamás: A kiegyezés, a dualista rendszer kiépülése

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • A solferinói csata

    A szabadságharc bukását követő önkényuralmi rendszer szükségszerűen válságba sodródott az 1850-es évek végére. Ezt kül- és belpolitikai okok egyaránt előidézték, súlyosbították. A birodalom vezetése kényszerhelyzetbe került, de még jó fél évtizedig nem látta be, hogy meg kell hátrálnia a belső béke megteremtése érdekében. Végül Deák Ferenc programja valósult meg.

  • Libényi

    A szabadságharc bukását követő időszak a politikai elnyomás időszaka volt. A társadalmi és gazdasági élet fejlődése nem állt meg, sőt még ilyen körülmények között is nagyszerű művészeti alkotások születtek, fejlődött a gazdaság. Az adó- és pénzügyeket viszont törvények helyett teljes mértékben az utasításokon alapuló drákói szigorú rendszer jellemezte, nem csoda, hogy komoly problémák merültek fel a működtetésben.

  • Vidéky

    Írásunk első részében áttekintettük a szabadságharc bukásával kapcsolatos közigazgatási változásokat, a provizórium bevezetésének körülményeit. Most rátérünk a közteherviselésben megjelenő következményekre, kitérve az úgynevezett Olmützi (oktrojált) alkotmány néhány szabályára, mivel ezek a Kiegyezésig meghatározóak voltak az adózásra is. Fontossága miatt teljes terjedelmében bemutatjuk az 1849. október 20-i császári nyílt parancsot.

  • A világosi fegyverletétel

    Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc bukását a győztesek megtorlása követte. A vezető személyiségek sorsa kivégzés, hosszú börtönbüntetés vagy száműzetés lett, a közkatonákat besorozták az osztrák hadseregbe, és a birodalom távoli vidékeire vitték őket. A személyes megtorlásokon túl a közigazgatás birodalmi irányítás alá vonása, minden 1848-ban kivívott jog visszavonása, sárba tiprása jelentette a legsúlyosabb terhet Magyarország számára.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • gyár

    Több mint 2 százalékkal csökkent az ipari termelés októberben éves összevetésben. Az elemzőket meglepte a visszaesés. 

  • számol

    A következő összefoglaló segítségével a december 20-i hatállyal kötelező feltöltésekhez kapcsolódó könyvelési feladatok áttekintésében nyújtunk segítséget.

  • grafikon

    Új statisztikai törvényt fogadott el kedden az Országgyűlés kormányzati javaslatra.

  • napszám

    A harmadik negyedévben a GDP a korábban közölt 2 helyett 2,2 százalékkal nőtt – közölte a KSH.

  • színesfém

    Illegális fémlerakatot számoltak fel a pénzügyőrök Hódmezővásárhelyen, egy ingatlan udvarán és garázsában több mint nyolc tonna fémhulladékot találtak - tájékoztatta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kedden.