A kiegyezéshez vezető folyamatot Deák Ferenc határozta meg

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A szabadságharc bukását követő önkényuralmi rendszer szükségszerűen válságba sodródott az 1850-es évek végére. Ezt kül- és belpolitikai okok egyaránt előidézték, súlyosbították. A birodalom vezetése kényszerhelyzetbe került, de még jó fél évtizedig nem látta be, hogy meg kell hátrálnia a belső béke megteremtése érdekében. Végül Deák Ferenc programja valósult meg.

„…többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű”.

(részlet Deák Ferenc 1865. április 16-án megjelent ún. „Húsvéti cikkéből”)

A Habsburg birodalom egyre súlyosabb külpolitikai problémákkal küzdött az 1850-es években. Az olasz ellenállás sorra nyerte ütközeteit az osztrákok ellen, a végső csapás 1859-ban következett be, amikor a solferinói ütközetben az olasz-szárd-francia csapatok legyőzték a Ferenc József császár vezette osztrák erőket. A több százezer katona óriási csatát vívott, a waterlooi csata óta nem volt ilyen véres ütközet, több tízezer áldozat maradt a csatatéren. Persze bűnbakot kellett keresni, és ennek a keresésnek lett egyik áldozata a menesztett Alexander Bach.

A solferinói csata

A solferinói csata (Carlo Bossoli festménye)

 

Az osztrákokat az olasz és francia ellentéteken túl tovább terhelte még az is, hogy az egységes nemzetállam létrehozására törekvő németek ezt Ausztria nélkül képzelték el.

A külpolitikailag elszigetelődő Osztrák Császárság ilyen körülmények mellett legalább belpolitikailag szeretett volna nyugalmas helyzetet teremteni. Legnagyobb probléma a magyar-kérdés volt. A birodalom területének és lakosságának is jelentős részét adták az önrendelkezési jogától megfosztott magyar területek. A passzív ellenállás, amelynek vezéralakja Deák Ferenc volt, ha lassan is, de érlelte a helyzetet.

Kísérletek az alkotmányosság helyreállítására

Az első engedmény Ferenc József részéről egy gesztusjellegű intézkedés volt: engedélyezte, hogy a magyarok 1860. március 15-én megemlékezést tartsanak. A megemlékezés azonban tüntetésé alakult át. Kivonult a pesti diákság is. A rendőrség felkészült erre, és próbálta szétzavarni a tüntetőket, majd ennek eredménytelensége után lőni kezdték a tömeget. Többen is sérülést szenvedtek, de halálos áldozat nem volt.

A lövöldözésben térdsérülést szenvedett egy Forinyák Géza nevű 18 éves joghallgató. Őt a Rókus kórházba szállították. Az állapotáról folyamatosan falragaszokon tájékoztatták a lakosságot. Forinyák a sérülése és az elszenvedett vérveszteség miatt április 2-án meghalt. Április 4-én a temetése hatalmas rendszerellenes tüntetéssé alakult át, az akkori Pest-Buda lakosságának negyede, mintegy 50 000 fő vett részt a temetésen. Így lett a sebesülést elszenvedett fiatalból a nemzeti függetlenség mártírja.

Barabás Miklós még 1860-ban litográfiát készített Forinyákról, amelyet óriási példányszámban sokszorosítottak, így a kultusz az egész országban elterjedt, az ifjú áldozatból jelkép lett!

Forinyák Géza

Forinyák Géza (Barabás Miklós litográfiája)

 

Néhány évvel később Arany László a hűbele-balázsság áldozataként emlékezett meg róla a délibábok hőse (1872) című verses regényében:

Szentül hivé, hogy a hon lángralobban,

Mihelyt lehull az első szikra tűz;

És lelkesít, lázít, nyíltan s titokban,

És zajra zajt, zavart zavarra űz;

Szózattal ajkán, csákánnyal marokban,

Rendőrcsapattal is, ha kell, kitűz:

Ez vala akkor honfias divat,

Míg meg nem bánta egy pár áldozat.

Megbánta néhány. Egy nem bánhatá meg:

Szegény Forinyák, ő elvérezett;

A tréfa árát éltével adá meg;

Vakot vetett a sors s ő elveszett;

Halálát fegyver nem bosszulhatá meg,

Őrizze meg nevét emlékezet:

Egy mult időnek lett vég áldozatja,

Nem, mint hivők, jövőnk első halottja.

Tovább súlyosbította a belpolitikai helyzetet az, hogy Széchenyi István 1860. április 8-án öngyilkos lett

Ferenc József a kialakult birodalmi helyzet stabilizálása érdekében bocsátotta ki 1860. október 20-án a dátumról októberi pátensnek (vagy októberi diplomának) elnevezett okiratot, amelyben a birodalmát egy új alkotmánnyal kívánta „megajándékozni” (az olmützi alkotmányt már korábban hatályon kívül helyezték). A pátens fenntartotta az egységes birodalom képét, egyetlen nemzetnek sem biztosított önrendelkezést, a birodalom területét tartományokra osztotta fel. A tartományok valamelyest önállósággal rendelkeztek volna, például létrejött volna a Magyar Kancellária, a Helytartótanács, az oktatás nyelve újból magyar lett. Választások útján hozták volna létre a Birodalmi Tanácsot. A Birodalmi Tanács hatáskörébe tartoztak volna – többek között – a költségvetés, az adó és vámügyek, a külügyet és a hadügyet viszont saját döntési jogkörében tartotta volna az uralkodó.

Néhány hónappal később, 1861. február 26-án adta ki az uralkodó a februári pátenst, amely már végrehajtási szabályokat is adott az októberi diplomához. Meghatározta az egyes tartományokban választandó képviselők (követek) számát is. A követeket az egyes országok (tartományok) országgyűlései választhatták meg. Magyarország (mint tartomány) a 343 főből álló Birodalmi Tanácsba 85 követet küldhetett (ez egyébként megfelel az ország akkori birodalmon belüli nagyságának).

Elkezdődtek Magyarországon is az országgyűlési választások. Az országgyűlés megnyitója 1861. április 6-án, Budán volt. Ezt a Teleki László által vezetett Határozati Párt testületileg bojkottálta. A másik pártalakulatot, a Felirati Pártot Deák Ferenc vezette. A pártok elnevezése arra utalt, hogy Magyarország jövőjét milyen módon kívánták meghatározni. A Határozati Párt radikálisan ragaszkodott az 1848. évi áprilisi törvényekhez, azokból nem volt hajlandó engedményeket tenni, ehhez képest a Felirati Párt felirati formában kívánt javaslatokat tenni az uralkodó felé, ugyanis Deák ezt alkalmasabbnak találta a vitás kérdésekben való megegyezés elérésére. A felirati párt egyébként 58 %-os arányával többséget szerzett az országgyűlésben, a második erő 23 %-os részarányával a Határozati Párt volt.

Kossuth az emigrációból figyelte az eseményeket, cikkeivel, leveleivel nyilvánította ki véleményét, véleménye a Határozati Párt álláspontjával egyezett meg (illetve a Határozati Pártot vezető Teleki magáévá tette Kossuth álláspontját).

Teleki egyre inkább elszigetelődött még pártján belül is merev elutasító magatartásával, végül ez vezethetett 1861. május 7-én az öngyilkosságához. Ezt követően a párt vezetését unokaöccse, Tisza Kálmán vette át.

Az októberi diplomát és a februári pátenst mindkét párt elutasította.

Az első feliratot 1861. július 10-én adták át az uralkodónak. Az uralkodó elutasító válaszát július 22-én olvasták fel az országgyűlésen. Ezt követően a két párt bizottságokat jelölt ki, amelyek már közösen fogalmazták meg a második feliratot.

A bizottságok tagjai a következők voltak:

a Felirati Párt részéről: Deák Ferencz, Eötvös József b., Andrássy Gyula gr., Szalay László, Lónyay Menyhért, Klauzál Gábor, Gorove István, Kazinczy Gábor;

a Határozati Párt részéről : Tisza Kálmán, Nyáry Pál, Podmaniczky Frigyes b., Bónis Samu, Kállay Ödön, Komáromy György, Várady Gábor és Terényi Lajos.

Már 23-án összejöttek az új felirat megszövegezésére, amelyet végül augusztus 8-án zárt ülésen olvasott fel Deák Ferenc (ezt a feliratot a másik párt több tagja elutasította, sőt saját dokumentumot is megfogalmaztak).

A felirat továbbra is ragaszkodott az 1848. évi áprilisi törvényekhez, azok alapján kívánta a további egyeztetéseket folytatni az udvarral. A terjedelmes felirat (a hivatkozott könyvben 64 oldal!) záró szavai a következők voltak:

Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; mert a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt, s bízva ügyének igazságában.

Az uralkodó nem fogadta el még tárgyalási alapként sem a feliratot, a magyar országgyűlést 1860. augusztus 22-én katonai parancsszóval feloszlatta. Ilyen módon az alkotmányos rend helyreállítása továbbra is kísérlet maradt, a következő években is császári parancsokkal kormányzott Ferenc József (ez volt az ún. Schmerling-féle provizórium).

Kiegyezési kezdeményezések és tárgyalások

Az uralkodó visszalépett a korábbi októberi diplomában és februári parancsban megfogalmazottakból, 1861. november 5-én kiadott rendelete szerint Magyarország az Osztrák birodalom tartománya lett, ennek következtében a helyi közigazgatást Bécsből kinevezett adminisztrátorok végezték, a cenzúra pedig lehetetlenné tette a hírek szabad terjesztését.

A Birodalmi Tanács ugyan felállt a magyarok részvétele nélkül is, de később Csehország és Galícia is visszahívta a követeit, mert annak működését a magyarok nélkül értelmetlennek látták.

A császári nyílt parancsokkal való kormányzás egyre nehézkesebbé vált, így 1865-re Ferenc József ismét országgyűlés összehívásán gondolkodott. Ebben az időben jelent meg Deák Ferenc munkája „Adalék a magyar közjoghoz” címmel, amelyben ismételten a független magyar államiság mellett tette le a voksát:

„Magyarország közjogi tekintetben is önálló külön ország volt, melyhez a fejedelem külön szólott, s mely a törvényhozási tárgyakban királyával együtt, az osztrák népektől független s külön határozott.”

A Ferenc Józsefhez közelálló személyek közül többen is tárgyaltak Deákkal a továbblépések ügyében. Az nem derült ki, hogy a tárgyalásokat az uralkodó vagy Deák kezdeményezte, de vélhetően az uralkodó (nyilván nem tehette nyilvánossá, hogy egyezkedni próbált).

A helyzet megoldását továbblendítette Deák Ferenc ún. húsvéti cikke, amely névtelenül jelent meg a Pesti Napló 1865. április 16-i vasárnapi számában. Deák annyira ügyelt a névtelenségére, hogy a cikket a szerkesztőségben diktálta, a kézirat átolvasása után néhány apró javítást tett mindössze. Ilyen módon még a kézirat sem Deáktól származott.

Deák húsvéti cikke

A húsvéti cikk

 

Lényeges eleme volt a cikknek, hogy feladta a passzív ellenállás folytatását, a teljes elutasítás helyett már „csak” tárgyalási alapnak tekintette az 1848. évi áprilisi törvényeket, az azokban megfogalmazottakat a lehető legnagyobb mértékben fenn kívánta tartani, de elfogadta, hogy csak olyan mértékben, hogy az ne veszélyeztesse a birodalom önálló entitását.

Természetesen gyorsan kiderült, hogy Deák áll a névtelenül megjelent írás mögött, és az uralkodót elégedettséggel tölthette el a békülékeny hangnem.

Ezt követően május 7-től 9-ig három részben már részletes kiegyezési programot is megjelentetett Apponyi György gróf bécsi lapja, a Debatte, ez a megjelenés dátuma alapján a „májusi program” elnevezést kapta. A Pesti Napló két hét múlva hozta nyilvánosságra, hogy a program Deák elképzeléseit fejtette ki. A cikkek magyarul is megjelentek, kivéve a harmadik részt, mert azt a cenzúra letiltotta.

Lényeges eleme a cikkeknek a közös ügyek és a közös érdekű ügyek körének meghatározása (ami nem közös, az nemzeti hatáskörben maradhat).

Ennek alapján közös ügyek:

  • Az uralkodó és háztartása;

  • A királyi udvart fizetni kell, az osztrák udvartartástól el kell választani. Ennek költségeiben nem lehet spórolni;

  • Közös védelmi kötelezettség – külpolitika és hadsereg. Nincs önálló osztrák és magyar külügy;

  • A hadsereget az uralkodó irányítja, de az országgyűlés határozza meg az összetételt, etetést, szállásolást;

  • Közös a közös ügyek fedezésére szolgáló pénzügy.

Közös érdekeltségű ügyek:

  • Közös vám- és kereskedelmi politika;

  • Közvetlen adók alapelveit egységesen határozzák meg;

  • Közös érdekeltségű kereskedelmi törvényhozás;

  • Közös pénzrendszer, közös bankrendszer;

  • Közös posta, távírda, vasúti és folyamközlekedés alapelvei.

Az adózást érintően fontos megállapítani, hogy a „májusi javaslat” közös ügyeknek tekintette a vámokat és a közvetett adókat, az egyenes adók területét (jövedelem és vagyonadók) viszont nem tekintette közösnek, azok nemzeti hatáskörben maradtak, hasonlóan a költségvetés is nemzeti hatáskör maradt, kivéve a közös ügyek költségvetését.

Schmerling 1865. júniusában lemondott. Az év nyarán illetve őszén felgyorsultak az események, a császár berekesztette a Birodalmi Tanács (Reichsrat) ülését, felfüggesztette a februári pátens hatályát, és újra egybehívta a magyar országgyűlést.

Az országgyűlési választások a Deák-párt teljes sikerét hozták, 180 helyet (57,14 %) szereztek meg a parlamentben, később csatlakoztak az erdélyi képviselők is az országgyűléshez, ez tovább növelte a részarányukat.

Deák javaslatára a képviselőház egy 67 tagú bizottságot küldött ki a kiegyezés részleteinek kidolgozására, illetve a „közösügyi” javaslat megfogalmazására. Ezt követően gyorsan peregtek az események, csak az 1866. évi osztrák-porosz-olasz háború jelentett némi késedelmet (ebben Bismarck Ausztria ellen kihasználta a „magyar kártyát”, és sikerült az osztrákokat kiszorítani a német szövetségből). A háború az 1866. augusztus 23-án megkötött prágai békével ért véget.

Deák javaslatára az uralkodó 1867. február 20-án kinevezte az új magyar kormányt. Deáknak felajánlották a miniszterelnökséget, de nem vállalt tisztséget a kormányban, kormányfőnek Andrássy Gyula grófot javasolta, így Ferenc József őt nevezte ki. A kormány teljes névsora a következő volt:

Andrássy Gyula gróf miniszterelnök és honvédelmi miniszter

Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter

Festetics György gróf a király személye körüli miniszter

Gorove István földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter

Horvát Boldizsár igazságügyminiszter

Lónyay Menyhért pénzügyminiszter

Mikó Imre gróf közmunka- és közlekedésügyi miniszter

Wenckheim Béla báró belügyminiszter

Porcelántál Andrássy Gyula kormányával

Porcelántál a kiegyezést létrehozó Deák Ferenccel és az 1867-es Andrássy-kormány tagjaival

 

A „közösügyi” javaslatot már az új kormány terjesztette az országgyűlés elé, amely azt 1867. március 30-án 257 igen, 117 nem és 22 tartózkodás mellett fogadta el. A részletes vita lezárásakor 1867 május 29-én Deák javaslata mellett szavaztak 209-en, ellene 89-en, 83-an pedig távol maradtak a szavazáskor.

A kiegyezéssel kapcsolatos adókérdéseket a következő írásunkban mutatjuk be.

Irodalom:

Deák Ferencz munkáiból; sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Wlassics Gyula (Franklin Társulat, Budapest, 1906)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története – 1848-1890 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 639-768.p.)

Németh Máté: Deák Ferenc, a puritán politikacsináló

Sásdi Tamás: A kiegyezés, a dualista rendszer kiépülése

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Libényi

    A szabadságharc bukását követő időszak a politikai elnyomás időszaka volt. A társadalmi és gazdasági élet fejlődése nem állt meg, sőt még ilyen körülmények között is nagyszerű művészeti alkotások születtek, fejlődött a gazdaság. Az adó- és pénzügyeket viszont törvények helyett teljes mértékben az utasításokon alapuló drákói szigorú rendszer jellemezte, nem csoda, hogy komoly problémák merültek fel a működtetésben.

  • Vidéky

    Írásunk első részében áttekintettük a szabadságharc bukásával kapcsolatos közigazgatási változásokat, a provizórium bevezetésének körülményeit. Most rátérünk a közteherviselésben megjelenő következményekre, kitérve az úgynevezett Olmützi (oktrojált) alkotmány néhány szabályára, mivel ezek a Kiegyezésig meghatározóak voltak az adózásra is. Fontossága miatt teljes terjedelmében bemutatjuk az 1849. október 20-i császári nyílt parancsot.

  • A világosi fegyverletétel

    Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc bukását a győztesek megtorlása követte. A vezető személyiségek sorsa kivégzés, hosszú börtönbüntetés vagy száműzetés lett, a közkatonákat besorozták az osztrák hadseregbe, és a birodalom távoli vidékeire vitték őket. A személyes megtorlásokon túl a közigazgatás birodalmi irányítás alá vonása, minden 1848-ban kivívott jog visszavonása, sárba tiprása jelentette a legsúlyosabb terhet Magyarország számára.

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok