A követelésekkel kapcsolatos tao-elszámolások


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Korábbi cikkeinkben a társasági adó alapjának egyes korrekciós tételeit elemeztük. Folytatva a sort most a követelésekkel kapcsolatos társasági adó elszámolásokat mutatjuk be. A tao-bevallás elkészítése után is érdemes ellenőrizni, átgondolni, hogy jól csináltunk-e mindent. 


1. A követelés értékvesztésének számviteli és társasági adó szabályai

A számviteli törvény 55.§ (1) bekezdése értelmében:

„A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.”

Az Sztv. fenti rendelkezése alapján, ha a követelés könyv szerinti értéke és a várhatóan megtérülő összege közötti különbözet:

  • veszteségjellegű, 
  • tartós,
  • jelentős összegű, akkor a követelésre értékvesztést kell elszámolni. 

A követelés kötelezettjét (az adóst) a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk alapján kell a vállalkozásnak minősítenie és ez alapján kell eldöntenie, hogy a mérlegfordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig nem rendezett követelésre szükséges-e és ha igen, akkor milyen összegben értékvesztést elszámolnia. Amennyiben a minősítés alapján a követelés könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen meghaladja a várhatóan megtérülő összeget, akkor a megképzett értékvesztést a számviteli törvény 81.§ (4) bekezdésének a) pontja alapján az egyéb ráfordítások között kell könyvelni. 

A vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések esetén – amennyiben ezek a könyvvitelben elkülönítésre kerülnek – az Sztv. 55.§ (2) bekezdése megengedi, hogy a vevők, az adósok együttes minősítése alapján az értékvesztés összegét a követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában határozzák meg és számolják el (mutassák ki) – választásuk szerint – a vállalkozások. A módszer választása esetén a kisösszegű követelések csoportjait a könyvviteli nyilvántartásban a többi követeléstől elkülönítetten kell kimutatni, és az egyes csoportokra adódó értékvesztési összegeket összevontan, egy összegben kell elszámolni. 

A Tao. törvény 8.§ (1) bekezdésének gy) pontja alapján a társasági adó alapjának meghatározása során az adózás előtti eredményt növeli:

„az adóévben követelésre (kivéve hitelintézetnél és pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó és befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) elszámolt értékvesztés összege”

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

A fentiek értelmében tehát adóalapot növelő tétel a követelésekre az Sztv. 55.§ (1) vagy (2) bekezdése alapján megállapított és az Sztv. 81.§ (4) bekezdésének a) pontja szerint egyéb ráfordításként elszámolt értékvesztés összege. 

Az így elszámolt adóalap növelő tétel lesz a Tao törvény szerinti ún. nyilvántartott értékvesztés kezdeti kiinduló összege. 

2. A követelésekre elszámol értékvesztés visszaírásának számviteli és társasági adó szabályai 

A számviteli törvény 55.§ (3) bekezdése alapján:

„Amennyiben a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a 65. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét.”

Elképzelhető, hogy az adós következő minősítése során azt állapítja meg a vállalkozó, hogy a követelésből várhatóan megtérülő összeg jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét (ami most már természetesen az értékvesztéssel csökkentett bekerülési érték). Ilyenkor a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell, és a követelést vissza kell írni a várhatóan megtérülő összegre. A számviteli törvény 77.§ (5) bekezdése értelmében egyéb bevételként kell elkülönítetten kimutatni az értékvesztések visszaírt összegeit. 

A Tao. törvény 7.§ (1) bekezdésének n) pontja alapján a társasági adó alapjának meghatározása során az adózás előtti eredményt csökkenti:

„a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés,…, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza”

A fentiek értelmében tehát a követelésre visszaírt értékvesztés, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés csökkenti a társasági adó alapját. Nyilvántartott értékvesztésnek minősül a követelésre elszámolt értékvesztés miatti adóalapot növelő tétel, csökkentve a követeléshez kapcsolódóan igénybe vett adóalap csökkentő tételekkel. 

Ha például a 2015-ös minősítés alapján az eredetileg 1.000 e Ft bekerülési értékű követelés várhatóan megtérülő összege 400 e Ft, és a különbözet tartósnak és jelentősnek minősül, akkor a vállalkozás köteles a követelésre 600 e Ft értékvesztést elszámolni, amelyet egyéb ráfordításként fog a könyveiben kimutatni. Az adózás előtti eredmény terhére ilyen módon elszámolt 600 e Ft egyéb ráfordítással meg kell emelnie a 2015. évi társasági adó alapját. Ennek megfelelően a nyilvántartott értékvesztés összege 600 e Ft lesz. 

Amennyiben a következő minősítéskor azt állapítaná meg a vállalkozó, hogy a várhatóan megtérülő összeg 700 e Ft, akkor, ha a várhatóan megtérülő összeg és a követelés könyv szerinti értéke közötti különbözet jelentősnek minősül, akkor az elszámolt értékvesztésből 300 e Ft-ot vissza kell írni. A visszaírás következtében elszámolt 300 e Ft egyéb bevétel teljes összegében csökkenti a társasági adó alapját, mivel nem éri el a nyilvántartott értékvesztés összegét (600 e Ft). A visszaírás következtében a nyilvántartott értékvesztés összege 300 e Ft-ra módosul (600 e Ft adóalap növelő tételként elszámolt értékvesztés csökkentve a 300 e Ft adóalap csökkentő tételként elszámolt értékvesztés visszaírással).  

3. Értékvesztéssel érintett követelés kiegyenlítésének, átruházásának számviteli és társasági adó szabályai

Az értékvesztések elszámolása és visszaírása mellett sűrűn előfordul, hogy a vevő végül a követelés éppen aktuális könyv szerinti értékénél többet fizet, vagy több értékért sikerül a követelést értékesíteni.

Ebben az esetben nem lehet a különbözetet az értékvesztés további visszaírásaként rendezni, mivel ez egy évközi és nem mérlegkészítéskori gazdasági esemény. Ebben az esetben a különbözet összegét egyéb bevételként kell könyvelni. 

A számviteli törvény 77.§ (3) bekezdésének g) pontja értelmében 

„az egyéb bevételek között kell kimutatni a követelés eredeti jogosultjánál – ha a követelésre korábban értékvesztést számolt el – a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeget.  

A Tao. törvény 7.§ (1) bekezdésének n) pontja szerint továbbá a társasági adó alapjának megállapítása során az adózás előtti eredményt csökkenti:

„a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés”

Ennek megfelelően az előző példát folytatva, ha pl. a 2015. szeptember 30-i esedékességű 1.000 e Ft értékű követelés a 2015. évi mérlegkészítéskori információk alapján valószínűsíthetően csak 400 értékben teljesül, akkor 2015-ben el kell rá számolni 600 e Ft értékű értékvesztést, amely növeli a társasági adó alapját. Amennyiben a 2016. évi mérlegkészítéskori információk alapján valószínűsíthetően 700 e Ft értékben fog teljesülni a követelés akkor az elszámolt 600 e Ft értékű értékvesztésből 300 e Ft értéket vissza kell írni, amely csökkenti a társasági adó alapját. Amennyiben a vevő 2017. március 10-én 900 e Ft értékben egyenlítette ki a követelést, akkor a társaságnál a befolyt összeg (900 e Ft) és a követelés könyv szerinti értéke (700 e Ft) különbözetét (200 e Ft) az egyéb bevételek között kell elszámolni, amely azonban csökkenti a társasági adó alapját. A társasági adó alapjának csökkentésére a teljes összegben lehetőség nyílik, mivel a nyilvántartott értékvesztés (300 e Ft) meghaladja az egyéb bevételként elszámolt 200 e Ft-ot. Az elszámolást követően a nyilvántartott értékvesztés összege 100 e Ft-ra módosul (600 e Ft adóalap növelő tételként elszámolt értékvesztés csökkentve a 300 e Ft adóalap csökkentő tételként elszámolt értékvesztés visszaírással és csökkentve a 200 e Ft adóalap csökkentő tételként elszámolt a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeggel).  

4. A behajthatatlan követelés számviteli és társasági adó szabályai:

Természetesen az előbbi pontban tárgyalt eset ellenkezője is sűrűn előfordul, nevezetesen a követelés nem térül meg, behajthatatlanná válik. Az Sztv. 81.§ (3) bekezdésének b) pontja alapján:

„az egyéb ráfordítások között kell kimutatni a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét.” 

A behajthatatlan követelések kivezetése kétféle módon történhet, attól függően, hogy a követelés könyv szerinti értéke 0 vagy ettől eltérő. Amennyiben a követelés könyv szerinti értéke 0, akkor a követelést ki kell vezetni a könyvekből, de ez nem érint semmilyen ráfordítás számlát. Amennyiben a követelés nem lett a korábbi években teljes egészében elszámolva értékvesztésként, akkor az aktuális könyv szerinti értéket az egyéb ráfordításokkal szemben kell elszámolni és kivezetni a követelést a könyvekből.

A Tao. törvény értelmező rendelkezései szerint behajthatatlan követelésnek minősülnek egyszer a számviteli törvény alapján behajthatatlan követelések. 

A számviteli törvény 3.§ (3) bekezdésének 10. pontja alapján „behajthatatlan követelés az a követelés, 

  • – amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezet eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),
  • – amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett, 
  • – amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, 
  • – amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet, 
  • – amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és felkutatása igazoltan nem járt eredménnyel. „

A Tao. törvény 7.§ (1) bekezdésének n) pontja szerint a társasági adó alapjának meghatározása során az adózás előtti eredményt csökkenti továbbá:

„a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés”

Ennek megfelelően, ha pl. egy 2015. szeptember 30-i esedékességű 1.000 e Ft értékű követelés a 2015. évi mérlegkészítéskori információk alapján valószínűsíthetően egyáltalán nem fog teljesülni, akkor 2015-ben el kell rá számolni 1.000 e Ft értékű értékvesztést, amely növeli a társasági adó alapját. Amennyiben a 2016. évben az adós felszámolója arról tájékoztatja a társaságot, hogy a követelésből vélhetően semmi sem fog befolyni, mert nincsen a felszámolási eljárásba bevonható vagyon, akkor a követelés behajthatatlan. Figyelembe véve, hogy a követelés könyv szerinti értéke 0, így a behajthatatlanság miatt egyéb ráfordítás nem kerül elszámolásra, ugyanakkor 2016-ban a társasági adó alapja csökkenthető a bekerülési értékből (1.000 e Ft) a behajthatatlanná vált résszel (1.000 e Ft) de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztéssel (1.000 e Ft).

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok

Amennyiben pedig, ha a 2015. szeptember 30-i esedékességű 1.000 e Ft értékű követelés a 2015. évi mérlegkészítéskori információk alapján valószínűsíthetően 400 e Ft értékben fog teljesülni, akkor 2015-ben el kell rá számolni 600 e Ft értékű értékvesztést, amely növeli a társasági adó alapját. Amennyiben a 2016. évben a vevő felszámolója arról tájékoztatja a társaságot, hogy a követelésből vélhetően semmi sem fog befolyni, mert nincsen a felszámolási eljárásba bevonható vagyon, akkor a követelés behajthatatlan. Figyelembe véve, hogy a követelés könyv szerinti értéke 400 e Ft, így a behajthatatlanság miatt egyéb ráfordításként ezt az értéket ki kell vezetni a könyvekből, ugyanakkor 2016-ban a társasági adó alapja csökkenthető a bekerülési értékből (1.000 e Ft) a behajthatatlanná vált résszel (1.000 e Ft) de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztéssel (600 e Ft érték) tehát 600 e Ft-al. A 400 e Ft behajthatatlanság miatt elszámolt egyéb ráfordítással természetesen nem kell korrigálni a társasági adó alapját.   

A fentieken túlmenően a Tao. törvény 4.§ 4/a pontja értelmében szintén behajthatatlan követelésnek minősül 

„azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.” 

Ennek megfelelően, ha pl. a 2015. szeptember 30-i esedékességű 1.000 e Ft értékű követelés a 2015. évi mérlegkészítéskori információk alapján valószínűsíthetően egyáltalán nem fog teljesülni, akkor 2015-ben el kell rá számolni 1.000 e Ft értékű értékvesztést, amely növeli a társasági adó alapját. Amennyiben a 2016. szeptember 30-áig nem folyt be a követelés, akkor bekerülési értékének 20 százaléka, azaz 200 e Ft a Tao. törvény rendelkezései alapján behajthatatlannak minősül, tehát csökkenti a 2016. évi társasági adó alapját. Abban az esetben, ha 2017. szeptember 30-ig sem teljesült a követelés, akkor a bekerülési értékének 20 százaléka, azaz 200 e Ft a Tao. törvény rendelkezései alapján szintén behajthatatlannak minősül és így csökkenti a 2017. évi társasági adó alapját. Amennyiben pedig 2018. évben a vevő felszámolója arról tájékoztatja a társaságot, hogy a követelésből vélhetően semmi sem fog befolyni, mert nincsen a felszámolási eljárásba bevonható vagyon, akkor a követelés behajthatatlan.

Figyelembe véve, hogy a követelés könyv szerinti értéke 0, így a behajthatatlanság miatt egyéb ráfordítás nem kerül elszámolásra, ugyanakkor 2018-ben a társasági adó alapja csökkenthető a bekerülési értékből (1.000 e Ft) a behajthatatlanná vált résszel (1.000 e Ft) de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztéssel (1.000-200-200=600 e Ft) tehát 600 e Ft-al.

5. A behajthatatlannak nem minősülő elengedett követelés

Szintén sűrűn előforduló esemény, hogy a behajthatatlannak nem minősülő követelést a vállalkozó meghatározott okokból egy, az adósnak címzett egyoldalú jognyilatkozattal elengedi. 

A Tao. törvény 8.§ (1) bekezdésének h) pontja alapján a társasági adó alapjának meghatározása során az adózás előtti eredményt növeli:
 „a behajthatatlan követelésnek nem minősülő, adóévben elengedett követelés, kivéve

  • ha a követelés elengedése magánszemély javára történik, vagy
  • ha az adózó olyan külföldi személlyel vagy magánszemélynek nem minősülő belföldi személlyel szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll”

A Tao. törvény fenti rendelkezésének megfelelően tehát az elengedett követelés csak abban az esetben növeli a társasági adó alapját, ha az elengedés magánszemélynek nem minősülő kapcsolt vállalkozás javára történik. 

6. A követelésekhez kapcsolódó egyéb társasági adóalap korrekció

Amennyiben valamely elszámolt költség vagy ráfordítás nincs összefüggésben a társaság vállalkozási tevékenységével, akkor az ilyen költséggel vagy ráfordítással meg kell növelni a társasági adó alapját a Tao. törvény 8.§ (1) bekezdésének d) pontja alapján. A Tao. törvény 3. számú mellékletének A) fejezete példálózó jelleggel felsorol olyan tételeket, amelyek nem a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban elszámolt költségnek vagy ráfordításnak minősülnek. 

A követelésekhez kapcsolódóan nem a vállalkozási tevékenység érdekében elszámolt ráfordítás és ezért növeli az adó alapját a bíróság előtt nem érvényesíthető, továbbá az elévült követelés miatt elszámolt ráfordítás. Amennyiben például az adós felszámolás alá került, és a vállalkozó az adóssal szembeni követelését nem jelentette be hitelezői igényként a rendelkezésre álló időben a felszámolónak, akkor a követelése bíróság előtt nem érvényesíthető. Ebből következően, ha a követelést kivezeti a könyvekből és emiatt ráfordítást számol el, kellően körültekintően kell eljárnia annak megállapítása során, hogy növelnie kell-e az elszámolt ráfordítással a társasági adó alapját vagy sem. 

A követelések értékvesztésével, a behajthatatlanság megállapításával járó számviteli és társasági adó feladatok igen embert próbálóak, ezért egy nagyobb összegű adóalap módosítás előtt célszerű könyvvizsgáló vagy adótanácsadó segítségét kérni az elszámolás helyességét illetően.

A cikk szerzője Dr. Petrányi Gábor, a BDO Magyarország tax managere. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.  


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).