A munkába járás adózási szempontból

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkavállalók többsége a munkába járásához valamilyen közlekedési eszközt vesz igénybe. Lehet az bicikli, motor, személygépkocsi, tömegközlekedési eszköz, esetleg ezek kombinációja. Mindenesetre a közlekedési eszközök használata költséggel jár, hiszen meg kell venni a biciklit, ki kell fizetni a benzint, a menetjegyet vagy a bérletet. A jogszabályi feltételek fennállása esetén a munkáltatónak ezen költségekhez hozzá kell járulnia, míg máskor maga dönthet a hozzájárulás mértékéről. Természetesen a munkába járással kapcsolatban juttatott költségtérítés a magánszemély részére bevételt jelent, a bevétel megszerzése kapcsán pedig felmerül a kérdés: vajon hogyan alakul az adókötelezettség az ilyen jogcímen megszerzett összeggel kapcsolatban. Az Adó szaklap írása.

A felvezetőben feltett kérdésre a választ több jogszabály alapján lehet megválaszolni. A munkába járás jogi alapját a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.), részletszabályait a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010. Korm. rendelet), az adókötelezettséget pedig a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) határozza meg.

Az szja-törvény a munkába járással kapcsolatosan két juttatási formát nevesít. Az egyik a nem önálló tevékenységgel kapcsolatban adható munkába járás térítése, a másik a csoportos személyszállítás.

 

1. Munkába járás

Az Mt. 51. §-a értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azt a költségét, amely a munkaviszony létesítésével kapcsolatban indokoltan merül fel. Ilyen kötelező térítési körbe tartozik a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítése is, amelyet a már említett 39/2010. Korm. rendelet szabályoz. A 39/2010. Korm. rendelet hatálya kiterjed valamennyi munkáltatóra – ideértve a közigazgatási szervet is – és a velük munkaviszonyban álló személyekre.

Pontos meghatározásként a rendelet hatálya kiterjed

–   az Mt.,

–   a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény,

–   a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény,

–   az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény,

–   a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény,

–   a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény,

–   az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, valamint

–   a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra.

A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. hatálya alá tartozó hivatásos, önkéntes katonák, önkéntes tartalékos katonák, közalkalmazottak tekintetében külön HM rendelet szabályozza a költségtérítést, de a 39/2010. Korm. rendelettel azonos tartalommal.

A 39/2010. Korm. rendelet 2. § f) pontja meghatározza a munkavállaló fogalmát, mely szerint munkavállalónak minősül a magyar állampolgár és az Európai Gazdasági Térség tagállamának (a továbbiakban: EGT-állam) polgára. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató 39/2010. Korm. rendelet szerinti térítési kötelezettsége ezen magánszemélyek vonatkozásában áll fenn. Tekintettel azonban arra, hogy az Mt. hatálya minden olyan munkaviszonyra kiterjed, amely alapján a munkavégzés Magyarország területén történik, a 39/2010. Korm. rendelet pedig az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozóan fogalmaz meg előírásokat, ezért nem zárható ki, hogy a munkáltató más állampolgárságú munkavállalókkal létesített munkaviszony alapján is megtérítse a munkába járás költségeit.

Az Szja tv. 3. § 78. pontja határozza meg, hogy mely államokat kell EGT-államnak tekinteni. A fogalom meghatározása azonos a más jogszabályokban ekként használt fogalommal, mely szerint EGT-államnak minősül az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez.

A 39/2010. Korm. rendelet fontosabb fogalmakat is meghatároz, amelyekkel célszerű megismerkedni.

a) Munkába járás

Hétköznapi értelemben a munkába járás alatt azt az utat értjük, amit a munkavállaló – gyalogosan és/vagy közlekedési eszköz igénybevételével – a lakóhelyéről a munkahelyére oda-, illetve vissza megtesz. Azonban az szja-törvény munkába járásként kizárólag a 39/2010. Korm. rendeletben meghatározott fogalmat ismeri el, amely a hétköznapi értelmezésnél szűkebb kört határoz meg, a következők szerint:

–   a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás; továbbá

–   a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő

munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.

A 39/2010. Korm. rendelet értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazási költségeit, amennyiben a munkavállaló lakóhelye és munkahelye nem azonos településen van, vagy, ha a közigazgatási határon belül a munkavégzés helye sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem érhető el. A költségtérítésre való jogosultság független attól, hogy a munkavállaló tartózkodási helyéről, vagy lakóhelyéről utazik a munkahelyére.

 

Nézzünk példát a 39/2010. Korm. rendelet szerinti  munkába járás fogalmára!

b) Napi munkába járás

A napi munkába járás alatt a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazást kell érteni.

c) Hazautazás

Hazautazás a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. Hazautazásnak minősül, ha a magánszemély Budapesten dolgozik, albérletben lakik, de szinte minden hétvégén hazautazik Debrecenbe, ahol az állandó lakhelye van.

d) Lakóhely és tartózkodási hely

Lakóhelynek minősül annak a Magyarországon vagy az EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik. Tartózkodási hely alatt azt a Magyarország vagy az EGT-állam területén lévő lakás címét kell érteni, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik.

2. Munkába járás „adómentes” térítése

Az Szja tv. 25. § (2)–(4) bekezdései a következők szerint rendelkeznek:

„(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet – figyelemmel a (3)–(4) bekezdés rendelkezéseire is – a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy

b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is)

ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy

bb) hazautazásra a munkahely és a lakóhely között

közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 15 forint értékben kap a magánszemély.”

Az előzőekben leírtak a gyakorlatban azt jelentik, hogy a 39/2010. Korm. rendelet szerinti munkába járás esetén a nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során nem kell figyelembe venni azt az előzőek szerint meghatározott összeget, amelyet a munkavállaló a munkahelyre történő utazással kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére tekintettel kap a munkáltatójától.

Az adókötelezettség vizsgálata során nincs annak jelentősége, hogy a munkavállaló milyen típusú munkaszerződéssel rendelkezik, például határozott vagy határozatlan idejű munkaviszonyban áll-e vagy napi 8, 6, esetleg 4 órában dolgozik-e.

A munkavállalónak, amennyiben munkába járás címén utazási költségtérítést vesz igénybe, nyilatkoznia kell a munkáltatója felé a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

Fontos figyelemmel lenni arra, hogy az szja-törvény a tömegközlekedésre vagy más közlekedésre adható térítést vagylagosan határozza meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató vagy a menetjegy, bérlet vagy pedig a lakóhely, tartózkodási hely közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 15 forint/km térítés alapján ad támogatást a munkavállalónak, azaz a kétféle térítés együttesen nem adható.

3. A munkába járás térítése bérlet, jegy esetén

A munkáltató köteles megtéríteni a munkába járás azon összegét, amely megfelel a 39/2010. Korm. rendelet 3. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt következő feltételeknek. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló kormányrendelet szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának legalább 86 százalékát, amennyiben a munkavállaló

–   belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,

–   menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton,

–   elővárosi vasúton (HÉV-en),

–   menetrend szerint közlekedő hajón, kompon vagy réven

utazik a munkavégzés helyére.

Az szja-törvény értelmében ezt a térítést nem kell a jövedelem számítása során bevételként figyelembe venni.

Miután a munkába járás fogalmába beletartozik az átutazás céljából igénybe vett helyi tömegközlekedéssel történő utazás is, ezért az ezen utazásra jogosító jegy vagy bérlet térítése esetén nem kell azt a magánszemély bevételeként figyelembe venni.

Fontos megjegyezni, hogy csak az átutazáshoz használt menetjegyet, bérletet köteles téríteni a munkáltató, azaz sem a munkavállaló lakóhelye, sem a munkahelye szerinti településen használatos jegy, bérlet juttatása nem felel meg a 39/2010. Korm. rendeletben meghatározott feltételeknek. Amennyiben a munkáltató azt mégis megtéríti, akkor annak adókötelezettsége a 7. pontban leírtak szerint alakul.

 

A 39/2010. Korm. rendelet szerint a munkáltató a bérlettel vagy jeggyel történő elszámolás ellenében ezek árának legalább 86 százalékát köteles megtéríteni, azonban a térítés összege a munkáltató döntése alapján ennél több is lehet. A juttatás csak abban az esetben nem minősül bevételnek, ha a költségtérítés összege nem haladja meg a jegy, bérlet árát. Abban az esetben, ha például a magánszemély a vonaton nem 2., hanem 1. osztályon, esetleg Intercityvel utazik, és a munkáltató a bérlet vagy jegy árát teljes egészében megtéríti, akkor a magánszemélynek nem keletkezik adóköteles bevétele az szja-törvény alapján, amely a bérlet vagy jegy teljes árának megtérítését is lehetővé teszi, szemben a 39/2010. Korm. rendeletben foglaltakkal.

A munkáltató nemcsak a teljes áron megvásárolt menetjegy vagy bérlet árát térítheti meg, hanem az elszámolás alapjául elfogadhatja a közlekedési szolgáltató által üzletpolitikai célból biztosított kedvezmény vagy a fogyasztói árkiegészítés érvényesítése miatt kedvezményes áron megvásárolható menetjegyeket, bérleteket is. Így például, ha a munkavállaló életkora miatt jogosult valamilyen – fogyasztói árkiegészítéssel érintett – utazási kedvezményre – mint például a diák- vagy nyugdíjas bérlet –, a bérlet, jegy elszámolása során a munkáltató köteles megtéríteni a kedvezményes ár legalább 86 százalékát.

A 39/2010. Korm. rendelet szerinti munkába járásra megvásárolt bérletet – amennyiben az kizárólag a lakóhely és a munkahely közötti közösségi közlekedésre használható – a munkavállaló nemcsak munkába járási célból használhatja. Fontos tudni, hogy a munkáltató nem vonhatja le a térítés összegéből a szabadság, a munkaszüneti napok, a keresőképtelenség miatt munkából kieső napokra jutó arányos összeget.

Napjainkban egyre elterjedtebb, hogy a közlekedési szolgáltatók a hagyományos papír alapú bérlet, jegy helyett olyan utazásra jogosító kártyát vezetnek be, amely jegyváltás nélkül, az ország egész területén díjmentes utazást enged a tulajdonosának és ezen kívül egyéb kedvezményeket is biztosít.

Az szja-törvény kizárólag a munkába járással kapcsolatban engedi meg a kedvező adózási szabály alkalmazását. Ugyanakkor az említett kártyák tulajdonosai olyan plusz szolgáltatásokat is igénybe vehetnek, amelyekre a munkába járás térítésével kapcsolatos kedvezmény nem vonatkozik, azaz azok megtérítése esetén a munkáltató nem kizárólag a munkába járást térítené meg. 

Ettől eltérően a MÁV START KLUB KÁRTYA olyan, névre szóló fényképes kártya, amely bármely belföldi viszonylatra 50 százalékos kedvezményt biztosít. Ha ilyet használ a dolgozó a lakóhelye és a munkavégzés helye közti, 39/2010. Korm. rendelet szerinti munkába járásra, akkor a kedvezményes ár 86 százalékát kötelező a munkáltató megtéríteni. A kártya árának megtérítése azonban nem része a munkába járás költségtérítésének, az a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok alapján válik adókötelessé.

Amennyiben a munkavállaló magánszemély a közigazgatási határon kívül lakik, és a közigazgatási határtól a munkahelye szerinti helyi bérletet használja (pl. BKK-bérletet) és emellett kiegészítő bérletet vásárol, akkor a munkáltató a kiegészítő bérlet árára tekintettel köteles térítést fizetni.

Az szja-törvény és a 39/2010. Korm. rendelet szabályai alapján a juttatás feltétele, hogy a dolgozónak a költségtérítést a bérlettel vagy jeggyel való elszámolás ellenében fizetheti ki a munkáltató. Az elszámolás történhet a bérlet, jegy leadásával vagy munkáltató nevére szóló számla alapján is. A bérlet, jegy leadása ellenében – számla nélkül – fizetett költségtérítés nem bevétel a magánszemélynél.

Miután a munkavállaló a bérletet hosszabb ideig használni kívánja és leadni csak a bérlet lejárta után tudja, ezért célszerűbb, ha a vásárlásról kéri a munkáltató nevére szóló számlát, ugyanis ebben az esetben a munkáltató a térítést összegét akár már a vásárlás napján kifizetheti. A törvényi rendelkezésnek az is megfelel, ha a munkáltató maga vásárolja meg a jegyet, bérletet, és azt adja át a munkavállaló részére.

Abban az esetben, ha munkáltató a munkába járással kapcsolatos költségtérítés igazolására az előzőekben említett módszerek egyikét alkalmazza, akkor az eljárása megfelel az adózási szabályoknak.

Kopányiné Mészáros Edda cikkéből, amely az Adó szaklap 2017/6. számában jelent meg, részletesen olvashat még a gépjárművel történő munkába járás térítéséről, a hazautazás költségének térítéséről, a csoportos személyszállítás szabályairól, valamint az gyéb utazási térítésekről. A szerző valamennyi esetet példával illusztrálja. Az Adó szaklap 2017/6. száma itt rendelhető meg.

 

---