A perköltség és az áfa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Adó szaklap 2009/11. számában Farkas Alexandra áttekint a perköltség kapcsán áttekint néhány, a gyakorlatban előforduló esetkört, és ezekhez kapcsolódóan azt, hogy hogyan kell a feleknek, illetve az egyéb érintetteknek a perköltség bizonylatolása során eljárniuk.

A perköltségbe egyfelől tartozhat olyan költségelem, amely olyan szolgáltatás okán merül föl, amelyet a bíróság saját nevében vesz igénybe, ugyanakkor mivel a jogvita eldöntése nem az ő érdekét szolgálja, a felmerült költségeket megtérítteti a felekkel, illetve azzal, aki a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) vonatkozó rendelkezései alapján a költség viselésére köteles. Előfordulhat az is, hogy egy adott költség előlegezésére a Pp. szabályai alapján valamelyik fél köteles, azonban az eljárás befejezésével a költség viselése valamely körülmény folytán végső soron nem őt, hanem a másik felet fogja terhelni. Ilyen esetben a költség viselésére köteles fél a bírósági határozat alapján köteles az adott költséget a másik fél részére megtéríteni. Ezentúl a perköltség része a felek által a bírósági eljárás során viselt minden olyan egyéb költség is, amelyet a felek a pervitelük kapcsán – akár konkrétan a peres eljárás során, akár azt megelőzően, de azzal összefüggésben – igénybe vett szolgáltatásokért saját nevükben tett megrendeléseik okán fizetnek (pl. a jogi képviselő díja).

A bíróság által megrendelt szolgáltatásokkal összefüggésben felmerült perköltség

A bírósági eljárás során felmerülnek olyan költségek, amelyek a bíróság megrendelése alapján, a bíróság által igénybe vett szolgáltatás ellenértékében testesülnek meg. Ilyen eset lehet, amikor a bíróság szakértőt rendel ki; ebben az esetben a bíróság gyakorlatilag a szakértőtől saját nevében – de a felek érdekében – szakértői szolgáltatást vesz igénybe. Ilyenkor a szakértő és a bíróság között az általános forgalmi adó hatálya alá tartozó ügylet teljesül, hiszen a szakértői szolgáltatás és a szakértőnek fizetett díj között közvetlen szolgáltatás-ellenszolgáltatás kapcsolat van, ami azt eredményezi, hogy a szakértőnek számlakibocsátási kötelezettsége van a bíróság mint megrendelő részére. (Más kérdés az alkalmazott áfakulcs nagysága, ugyanis a szakértő alapesetben normál adómértékkel adózó szolgáltatást nyújt, kivéve, ha például alanyi adómentességet választott, mert ez esetben – számlát ugyan köteles kiállítani – de áfát nem számít föl és hárít át.) A szakértői díj végső viselője azonban soha nem a bíróság. A bíróság – fő szabályként – a perköltség viselésének vonatkozásában is döntést hoz, amelyben megjelöli, hogy a költség végső viselője ki legyen (ez lehet a pervesztes fél, az állam, vagy bizonyos esetekben a pernyertes fél, esetleg más személy is).

Mindenképpen leszögezhető, hogy a bíróság a költségek megtéríttetése során nem nyújt az általános forgalmi adóról szóló2007. évi CXXVII törvény (továbbiakban: áfatörvény) hatálya alá tartozó szolgáltatást, hiszen például a szakértő igénybevétele esetén nem mondható, hogy a bíróság a költségviselésre köteles fél részére szakértői szolgáltatást nyújtott volna, illetve hogy a költség viselésére kötelezett fél szakértői szolgáltatást rendelt volna meg a bíróságtól. Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak nem lesz áfatörvény szerinti számlakibocsátási kötelezettsége a költséget viselő fél részére, és természetesen a bíróságnak a perköltség megtéríttetése kapcsán egyéb áfa-kötelezettsége sem keletkezik. A perköltség megfizetésének a bizonylata ilyen esetben a bírósági ítélet lehet, ez alapján történhet költségelszámolás a nem magánszemély (vagy nem magánszemély minőségében eljáró) költségviselő személyeknél, egyéb szerveknél.

A felek közötti perköltségre vonatkozó elszámolás

Amikor a bíróság a perköltségről döntést hoz, és megjelöli, hogy a perköltséget a felek milyen arányban kötelesek viselni, akkor gyakran előfordul, hogy az egyik félnek a perköltség meghatározott része (esetleg egésze) megtérítése okán igénye keletkezik a másik féllel szemben. Ilyenkor a gyakorlatban jellemzően a költségviselésre kötelezett fél közvetlenül a másik fél részére rendezi a perköltséget.

Amikor a perköltség viselésére kötelezett fél a másik félnek az általa előlegezett perköltséget a bíróság döntésének megfelelően megfizeti, akkor közöttük – hasonlóan ahhoz az esethez, amikor a perköltség megtérítése a bíróság részére, a bíróság által igénybe vett szolgáltatás elszámolása okán történik – szintén nem beszélhetünk áfatörvény szerinti termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról, hiszen a perköltségre jogosult fél nem nyújt semmilyen szolgáltatást a perköltséget megfizetni köteles fél részére, a perköltség egymás közötti elszámolása áfatörvény tárgyi hatályán kívüli ügyletnek minősül.

A perköltség viselése mindig a Pp. által meghatározott rendben és módon történik, és általában (bizonyos kivételektől eltekintve) a pervesztesség-pernyertesség arányához igazodik. Emiatt nem áll és nem is állhat egymással szemben egy – a költséget viselő fél által – megrendelt konkrét szolgáltatás, továbbá ehhez kapcsolódó ellenszolgáltatás, így a felek között e tekintetben áfatörvény szerinti adóztatható tényállás sem keletkezik. Mindezekre tekintettel a perköltségnek a felek közötti elszámolás során általános forgalmi adótartalma nincs, és nem is lehet, ugyanakkor – amennyiben a perköltség gazdálkodói érdekkörben merült föl – annak teljes összege költségként elszámolható a perköltségről rendelkező határozat alapján.

Amennyiben a perköltséget megfizetni köteles fél nem magánszemély és a perköltség gazdasági tevékenysége körében vagy – ha nem gazdálkodó szervezetről van szó – egyéb, a rendes működése során merült föl, akkor az elszámolás során általános forgalmi adót nem tartalmazó – a perköltség megfizetésére kötelezett félre vonatkozó elszámolási szabályoknak megfelelő – bizonylat kiállítására sor kerülhet.

Előfordulhat olyan eset, hogy a pervesztes fél nem a pernyertes fél kezéhez teljesíti a perköltség kifizetését, hanem –a pernyertes fél rendelkezése alapján – például a pernyertes fél jogi képviselőjének történik meg a perköltség kifizetése. A gyakorlatban az okozhat problémát, hogy vajon ebben az esetben a pernyertes fél jogi képviselőjének kinek a részére kell a képviseleti (ügyvédi) szolgáltatásról szóló számlát kiállítania, illetve ez esetben is kérdéses lehet, hogy a felek között a perköltség eredményezhet-e áfatörvény szerinti adóztatandó tényállást.

Abban az esetben, ha a pervesztes fél nem a pernyertes fél részére, hanem a pernyertes fél rendelkezése alapján más személy (pl. a pernyertes fél jogi képviselője) részére fizeti meg pénzügyi értelemben a perköltséget (vagy annak meghatározott részét), a pervesztes fél ilyenkor nem a részére nyújtott konkrét szolgáltatás ellenértékét rendezi, hanem a bíróság döntése alapján költségtérítést fizet. Ez azt jelenti, hogy a pernyertes fél jogi képviselője a pervesztes fél részére – lévén, hogy közöttük polgári jogi szerződéses jogviszony nincsen – áfatörvény szerinti bizonylatot (tipikusan: számlát) nem állíthat ki. (Fontos ugyanakkor, hogy a pernyertes fél jogi képviselőjét a pernyertes fél felé az áfatörvény szerinti bizonylatolási kötelezettség terheli, tekintve, hogy közöttük polgári jogi szerződéses jogviszony áll fenn, amely alapján az általános forgalmi adó szempontjából adóztatandó polgári jogi teljesítés történt.) Lényeges továbbá, hogy tekintettel arra, hogy a felek közötti perköltség-elszámolás során nem egy, a felek között történt teljesítés ellenértékének rendezésére kerül sor, ezért – függetlenül attól, hogy a perköltségre jogosult pernyertes fél egyébként az általános forgalmi adó alanyának is minősülő gazdálkodó szervezet – a megkapott perköltségről általános forgalmi adót is tartalmazó áfatörvény szerinti bizonylatot kiállítani nem lehet. Természetesen a számviteli szabályoknak megfelelő – általános forgalmi adót nem tartalmazó – bizonylatot a felek egymás részére kiállíthatnak, illetve amennyiben a peres fél olyan gazdálkodó, aki (amely) a számviteli (esetleg egyéb elszámolási) szabályok alá tartozik, akkor a megfelelő számviteli (vagy egyéb) bizonylatot ki kell állítania.

Abban az esetben, ha a pernyertes fél normál magánszemély, akkor őszámviteli bizonylat kiállítására nem kötelezhető; ez esetben a pervesztes félnél a bírósági ítélet alapján történhet meg a költség elszámolása.

Áfalevonás a perköltség kapcsán

Mint ahogyan azt az előzőpontokban kifejtettük, a perköltség a peres felek közötti elszámolás során nem tartalmaz általános forgalmi adót, azaz a peres felek között perköltség-megtérítés címén áfa áthárítására nem kerülhet sor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a perköltség alapjául szolgáló költségelem – azon felek összefüggésében, akik között polgári jogi teljesítés történt – ne tartalmazhatna általános forgalmi adót, ami az ítéletben összegszerűen is megjelenhet.

Például a pernyertes fél és az általa megbízott jogi képviselő közötti megbízási szerződés alapján a pernyertes fél és az ügyvéd között polgári jogi teljesítés történik, amely az áfatörvény 2. § a) pontja alapján áfakörbe tartozik. Ez azt jelenti, hogy az ügyvéd az ügyfele (jelen példában a pernyertes fél) részére áfatörvény szerinti általános forgalmi adót is tartalmazó bizonylatot köteles kibocsátani (feltéve, ha az ügyvéd nem alanyi adómentes adóalany). Ennek a költségelemnek tehát nem a perköltség elszámolása során, hanem a pernyertes fél és annak jogi képviselője közötti jogviszonyban van áfatartalma (ami az ítéletben is – mint költségtényező – megjelenik). A pervesztes fél és a másik fél ügyvédje között azonban nincsen polgári jogi jogviszony, hiszen a pervesztes fél nem a pernyertes fél ügyvédjével kötött szerződést, hanem a bírósági ítélet alapján köteles fizetni az ügyvédi munkadíjnak megfelelő összeget. Ezenfelül a pernyertes fél ügyvédje semmilyen szolgáltatást nem nyújtott a pervesztes részére, hiszen az eljárás során nem az ő képviseletét látta el. Mindez azt jelenti, hogy a pervesztes fél és a másik fél ügyvédje között áfát tartalmazó bizonylat kibocsátására nem kerülhet sor, az ő relációjukban „csupán” költségtérítés történik.

Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az általános forgalmi adó az ellenérték része, ezért a bíróság az ítéletében nem pusztán a nettó összegről, hanem az azt terhelő áfáról is rendelkezik. Emiatt bizonyos költségelemek megjelölése az ítéletben történhet úgy is, hogy azt a bíróság megbontja adóalap- és áfaösszegre. (Ez az értelmezés egyébként összhangban van az áfatörvény 65. §-ával is, amely szerint az adó alapjába – ami jelen esetben csak a pernyertes fél és az ő jogi képviselője közötti ügyletnél képződhet – beletartozik minden, amit a jogosult kap vagy kapnia kell, akár a termék beszerzőjétől/szolgáltatás igénybe vevőjétől, akár harmadik féltől. Amikor a pervesztes fél közvetlenül a pernyertes fél jogi képviselője részére fizeti meg perköltség címén az ügyvédi munkadíjat, akkor tulajdonképpen az történik, hogy a jogi képviselő – azaz a jogosult – nem a szolgáltatás igénybe vevőjétől, azaz a pernyertes féltől, hanem harmadik személytől kapja meg az ellenértéket. De ettől függetlenül a szerződéses és a számlázási kapcsolat a jogosult – tehát a jogi képviselő – és a szolgáltatást saját nevében igénybe vevő, jelen példában a pernyertes fél között van; önmagában a költségviselés ténye adólevonási jogot tehát a pervesztes félnél nem eredményez.)

A pervesztes fél– tekintettel arra, hogy a perköltség megtérítése esetén ő nem egy általa megrendelt szolgáltatás ellenértékét téríti – nem helyezheti levonásba azt az általános forgalmi adót, amelyet például a másik fél jogi képviselője, vagy a másik fél által igénybe vett, avagy a bíróság által kirendelt szakértő hárított át a másik félre vagy a bíróságra. Áfalevonási joggal ugyanis – figyelembe véve az áfatörvény 120. § a) pontját – csak olyan összegű áfa után lehet élni, amelyet az áfaalanyra más adóalany termék beszerzéséhez, vagy szolgáltatás igénybe vételéhez kapcsolódóan hárított át, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a felek között van olyan jogviszony, amely alapján közöttük polgári jogi teljesítés történt. A perköltség megtérítése azonban nem egy polgári jogi teljesítés ellenértéke, így azzal kapcsolatban adóáthárítás nem történhet.

Mindezeken túl figyelemmel kell lenni arra is, hogy tekintettel a perköltség-elszámolás fentiekben részletezett áfarendszerbeli természetére, valamint az általános forgalmi adóra vonatkozó jogi szabályozásra, a pervesztes fél a perköltségre tekintettel akkor sem helyezhet általános forgalmi adót levonásba, ha a pernyertes fél jogi képviselője részére (helytelenül) számlát állított ki. Az általános forgalmi adó rendszerében ugyanis az adólevonási jogot nem a kiállított számla, hanem a saját név alatt – adóköteles tevékenységhez – megrendelt és igénybe vett szolgáltatás, illetve a saját név alatt – adóköteles tevékenységhez – történt termékbeszerzés keletkezteti (ld. áfatörvény 120. §).

Farkas Alexandra cikke az Adó szaklap 2009/11. számában olvasható.



Forrás: Adó szaklap 2009/11.

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Szaklap ajánló

Ajánló

Újdonságok

  • benzin

    A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) közzétette honlapján a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolásban májusban alkalmazható üzemanyagárakat.

  • Európai Központi Bank

    A korábbi előrejelzésekhez képest romlottak az idei  hitelkihelyezési kilátások az eurózónában, csak 2015-től várható jelentősebb fellendülés ezen a területen a valutaunió pénzügyi szektorában. Az idei 0,5 százalékos növekedést jövőre 3,5 százalékos bővülés követheti a vállalati hitelezésben – mutat rá az EY legfrissebb iparági gyorsjelentése.

  • irodaház

    A közép-kelet európai régióban az irodabérlés minden korábbi rekordot megdöntött 2013-ban, összesen 1,4 millió négyzetméternyi tranzakcióval - közölte a Cushman & Wakefield ingatlan tanácsadó csütörtökön.

  • mobilpr

    Tavaly nyáron indult el Magyarországon az e-útdíj rendszer, zömében hagyományos fizetési megoldásokkal. A fuvarozók igényei alapján mostanra készült el a mobilfizetési lehetőséget nyújtó HU-GO Mobil alkalmazás, ami elsősorban az alkalmi viszonylati jegyet vásárlók számára jelent kényelmesebb megoldást. A HU-GO Mobil fejlesztését a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. és a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. koordinálta.

Bejelentkezés

bejelentkezés