A reformáció gazdasági következményei

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A reformátorok gazdasági kérdésekkel nemigen foglalkoztak, és ha mégis, akkor teológiai oldalról közelítették meg a kérdéskört. Ez jellemezte Husz János, Luther vagy Kálvin hozzáállását is. Mégis, a teológiai értelmezéseknek is olyan gazdasági következményei lettek, amely felér a reformáció vallási, egyházi, társadalmi következményeivel is. A reformációról szóló sorozatunk befejező, negyedik részét olvashatják.

kevesen fogják követni tanácsomat, mert a kapzsiság hitetlen és engedetlen egy kópé, mégis meg akarom tenni a magamét, könnyíteni akarok a magam lelkiismeretén és megterhelni amazokét, hogy senki rólam ne mondhassa, hogy hallgattam, vagy hogy nem elég jókor szólaltam meg.

(Luther: Egy gyülekezeti közpénztár szervezete, 1523)

A reformáció elindulását a katolikus egyháznak az a gyakorlata váltotta ki, hogy egyre távolodott a krisztusi szegénység elvétől.

Az egyház fenntartása, építkezései, hadjáratai (például a keresztes hadjáratok), vagyongyűjtése, az egyházi személyek életvitele egyre nagyobb bevételeket tett szükségessé

A bibliai adók (tized, templomadó) mellett kivetett további adók, adójellegű fizetési kötelezettségek (ilyennek tekinthetők a keresztes hadjáratok finanszírozására kivetett cruzada vagy Szaladin-tized, a búcsúcédulák árusítása, a péterfillérek, a pápai tized) egyre nagyobb terhet róttak a hívőkre.

Sokszor ezek a bevételek is kevésnek bizonyultak, és a pápák kölcsönöket vettek fel a zsidóktól, később a Fuggerektől, a Mediciektől. A Biblia ugyan tiltotta a kamatszedést, de az egyházi méltóságokat ez kevésbé zavarta.

A reformációs folyamat legjelentősebb személyiségei maguk is papok, szerzetesek voltak. Teológiai ismereteik ütköztek a mindennapi gyakorlattal, ezért az egyházat belülről kívánták megújítani. Sorsuk az üldözés, börtönbe vetés, megégetés lett.

Luther el tudta kerülni a személyes megtorlást. A XVI. század elejére már olyan változások voltak (reneszánsz, humanizmus, nagy földrajzi felfedezések, könyvnyomtatás), amelyek megállíthatatlanná tették 95 pontjának rendkívül gyors elterjedését, és egyáltalán nem mellékesen a német választófejedelmek közül többen is Luther mögé álltak, élükön Bölcs Frigyes szász választófejedelemmel.

A tézisek megalkotását követően néhány éven belül sok helyen feloszlatták a szerzetesrendeket, a kolostorokat bezárták, a katolikus liturgia helyett a lutheri elveknek megfelelő istentiszteleteket tartottak.

500 éves a reformáció

A lutheri gyülekezetek működésének gazdasági alapjai

A gyülekezetek működéséhez anyagi feltételeket is biztosítani kell. Maga Luther is elfogadta a bibliai tizedfizetés kötelezettségét ennek finanszírozására.

A gyülekezet legfontosabb tevékenységei a következők voltak:

– A hitélet folytatása. Ehhez szükség volt istentiszteleti helyre, papra (lelkészre), az ő segédszemélyzetére.

– A gyermekek oktatása. Luther a lánygyermekek oktatását, írni-olvasni tudását is fontosnak tartotta. Ez tette lehetővé, hogy a felnövekvő generációkat, hogy a Bibliát maguk tudják olvasni.

– A szegények, rászorulók segítése.

Luthertől sokszor kértek tanácsot a működés anyagi, pénzügyi feltételeinek előteremtésére vonatkozóan. A kérdésekre Luther általában levélben válaszolt. Több alkalommal is megkereste Luthert Leisnig városa, kérve tanácsait. Luther maga is elutazott Leisnigbe, hogy a helyszínen tájékozódjon. Ezeknek a tanácskéréseknek, utazásoknak lett az eredménye az, hogy Luther 1523-ban összefoglalta véleményét az „Egy gyülekezeti közpénztár szervezete” című írásában. Luther műveinek gyűjteményes kiadásában mintegy harminc oldal terjedelmű ez az írás. Az írás rövidesen nyomtatásban is megjelent, és mintaként szolgált más gyülekezetek működéséhez is.

Wittenberg látképe

Wittenberg látképe 1536-ban. A jobb oldali templomban szolgált Luther.

Luther részletesen leírta, hogy milyen módon kell bevételekhez, vagyonhoz hozzájutni, a vagyont kezelni, abból milyen kiadásokat lehet teljesíteni.

A vagyonszerzésre Luther a következő tételeket sorolta fel:

1. A kolostoroknak és vagyonuknak felügyelet alá helyezése, azzal, hogy a bentlakókról élethosszig gondoskodni kell, vagy más létesítményekben kell elhelyezni őket. Új szerzeteseket, apácákat viszont már nem szabad felvenni, befogadni.

2. Akik maguktól felhagynak a kolostori élettel, azoknak végkielégítést kell adni.

3. A kolostoroknak és vagyonuknak gyülekezeti tulajdonba vétele (ezt tartja Luther a legjobbnak). Ezt kell alkalmazni a püspökségekre, alapítványi- és rendházakra is. A hűbérbirtokokat meg kell hagyni az egyházi méltóságok kezében, de halálukat követően azokat is gyülekezeti tulajdonba kell venni.

4. Az uzsorával (bármilyen kamatozó kölcsönnel) létrehozott létesítmények esetében a kölcsönadónak kártérítésként vissza kell fizetni a kölcsön összegét (kamat nélkül!), csak ezt követően vehető a vagyon a gyülekezet tulajdonába.

5. A városi koldusszerzetek házát iskolákká kell alakítani (a fiúk és a leányok számára), a többi kolostorokat pedig a város szükségleteire kell átalakítani. Ennél a tételnél ismét előjön Luther humora: „hogy ezek a kolostorok püspök által vannak felszentelve, az nem akadály, mert Isten erről nem tud”.0

A gyülekezeti közpénztár vagyona, készlete és jövedelme címszó alatt Luther a következőket sorolja fel:

– Bevételek papi javakból és jövedelmekből.

– Bevételek templomi javakból és járandóságokból.

– Bevétel a négy oltári alapítványból és egyéb adományokból, jószágokból és járandóságokból.

– Vallásos egyesületek vagyona.

– Kegyes adományok kézművesektől és földművelőktől.

– Adományok ételben vagy pénzben az alamizsnaládába és perselybe.

– Bevételek egészséges napokban és a halálos ágyon végrendeletileg felajánlott adományokból.

A közpénztár kezelésére egy tíz fős választott testületet kell létrehozni, méghozzá két nemes ember, két tanácsbeli, három városi polgár részvételével, illetve három főt a falusi lakosság részéről delegálva. A testület mandátuma egy évre szól, és a kezelt vagyont részletes elszámolással kötelesek a következő testületnek átadni.

A testületnek kötelessége a vagyont a jó gazda gondosságával kezelni, a bevételeket behajtani, a forgalmat folyamatosan könyvelni. A bevételek és kiadások szigorú bizonylatolását, évenként leltár, forgalmi kimutatás, sőt eredménykimutatás készítését is előírta Luther (hogy ez mennyire köszönhető Luca Pacciolinak (1445-1517) azt már nehéz lenne megállapítani, de Luther tudhatott Paccioli munkásságáról).

Luther szobra Wittenbergben

Luther szobra Wittenbergben

Luther szigorúan megtiltotta az adománygyűjtés lehetőségének mások számára való átadását, a koldulást, de még az idegen tanulók kéregetését is.

A kiadási tételek a következők voltak:

– Kiadás papi hivatalra.

– Kiadás egyházfi hivatalára.

– Kiadások az iskola számára.

– Kiadás betegek és szegény elaggottak számára.

– Kiadás árváknak és szegény gyermekeknek ellátására.

– Kiadás egyházi szegények segélyezésére.

– Kiadás idegen jövevények segélyezésére.

– Kiadások épületek jókarban tartására és emelésére.

– Kiadás gabona vásárlására közönséges készletnek.

Luther rendelkezett arról is, hogy ha a bevételek nem elegendőek a kiadások teljesítéséhez, akkor a jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők vagyonarányosan, más gyülekezethez tartozók fejadójelleggel fizessenek be a közpénztárba. Ennek mértékét is a tíztagú testületnek kell meghatározni.

Luther és a parasztháború

Luther mélységesen felháborodott a parasztháború kitörésekor. A parasztok 12 pontba foglalták követelésüket, ezek többsége gazdasági jellegű volt, sőt több pont is adójellegű (pl. tized) kötelezettségeket érintett. Ezekre Luther is reagált egy írásában (A gyilkos és rabló parasztbandák ellen).

Luther a szabad papválasztás (1. pont) lehetőségével egyetértett, azzal a feltétellel, hogy a papot a gyülekezet maga tartja el.

A tized felosztását a pap és a szegény emberek között (2. pont) egyenesen rablásnak nevezte, a fennálló társadalmi rend (feudalizmus) ilyen megsértését elutasította.

A jobbágyok felszabadítására vonatkozó követelést (3. pont) is elutasította, isteni elrendeltetésnek tartotta, hogy vannak urak és szolgák, és ezt számos bibliai idézettel is alátámasztotta. Ez érthető abból a szempontból, hogy a XVI. század elején a jobbágyfelszabadítás a fennálló társadalmi rend anarchiájához vezethetett volna egy ilyen lépés, még nem alakultak ki azok a gazdasági viszonyok, amelyek ehhez megfelelőek lettek volna.

A többi pontra (vadászat, halászat, fajzás, szolgálat, kamat, kérvényezés, fogyasztás, haláleset stb.) csak összefoglalóan reagált Luther, azzal, hogy azok megítélésében a jogtudósokra kell hagyatkozni.

Luther sírja

Luther sírja a wittenbergi templomban

Luther a hivatásról

Luther egyik legfontosabb eredménye egy új hivatásetika kialakítása volt. A korabeli katolikus felfogás csak a papi, egyházi tevékenységet tekintette Isten által szentesítettnek. Ezzel Luther szembehelyezkedett, és minden evilági kötelezettség teljesítését egyenlőnek és Isten előtt kedvesnek minősítette. A Biblia fordításában a hivatal (Beruf) szót jó néhány helyen tudatosan ennek megfelelően alkalmazta.

Luther szerint a mindennapi munka becsületes és szorgalmas végzése Isten dicsőítésének legfőbb eszköze, tulajdonképpen a munka is istentisztelet. Luther ezzel megnövelte az evilági hivatás szerint végzett munka erkölcsi súlyát és az érte járó vallásos jutalmat.

A munka becsületének ilyen módon való megteremtése ma is elve a lutheránus és kálvinista egyházaknak is.

Kálvin János

Kálvin János (1509-64)

Luther a kereskedésről és a kamatról

A kereskedelmi tevékenység is hivatás, ha azt becsületesen űzik. Luther méltányos nyereségnek tekintette, ha „húsz phenning egyet fiadzik, vagy száz arany egy aranyat hoz”. Ekkora haszon mellett a kereskedelmet „jog szerinti polgári kereskedésnek”, efelett „istentelen kereskedésnek” nevezte az Asztali beszélgetésekben. Az istentelen kereskedés eszközeiként nevesítette a hamis árut, a hamis mértéket, a hamis súlyt, a hamis pénzt.

A túl nagy hasznot hozó kereskedést, a kölcsönért kért kamatot egyértelműen lopásnak minősítette. A Nagy Kátéjában írja: „A lopás ugyanis más valaki javainak jogtalan megszerzése. Ebbe pedig beleértendő röviden mindennemű haszonszerzés felebarátunk kárára, bármiféle viszonylatban.”

Az ilyen visszaélések ellen Luther a fejedelmi hatalom fellépését is szükségesnek tartotta, de elismerte a konkurencia piacszabályozó szerepét is.

Luther a Biblia kamatszedésre vonatkozó tiltásával egyetértett. Ez több helyen is megjelenik a Bibliában, ilyen például a következő:

Mózes Második Törvénykönyve 23,20-21

Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni.

Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd.

Ezt a kamatszemléletét Luther egy 1540-ben kelt levelében már módosította, amely szerint két kivételes esetben jogosnak tartja, és engedélyezi a kamatszedést, méghozzá a „felmerülő kár” és az „elmaradó haszon” eseteiben. (részletesebben lásd Bodai Zsuzsanna írásában).

Kálvin hivatásetikája, pénz- és kamatelmélete

Kálvin a hivatásszemléletében a lutheri alapokból indult ki. A munkát egyik oldalról kötelességnek tekintette, de más oldalról kimondta, hogy mindenkinek egyenlő joga is van a munkához. Elítélte a mások munkájának haszonlesőit, megtiltotta a koldulást, és hangsúlyozta bibliai „aki nem dolgozik, az ne is egyék” elvet.

A reformáció emlékműve Genfben

A reformáció emlékműve Genfben - Kálvin, Farel, Béza és Knox

Mindezzel Kálvin a fogyasztás visszafogására, a tőkegyarapodás és tőkefelhalmozás irányába mutatott, amely alapfeltétele volt a tőkés termelési viszonyok kialakulásának. Fontos megjegyezni, hogy Kálvin a pénz tőkeként való működésének kérdéseivel is foglalkozott, felismerte a pénz produktivitásának szerepét.

A kamatszedéssel kapcsolatban Kálvin jelentősen túllépett Luther elméletén. Kálvin ezt egy 1545-ben kelt levelében fejtette ki. Véleménye szerint a Biblia a keletkezése idején fennálló viszonyokra mondta ki a kamat tilalmát, de a több ezer év történelmi fejlődés új viszonyokat teremtett, és ezen új viszonyok között elfogadható a kamatszedés. Azt Kálvin is tiltotta, hogy a rászorultaktól, szegényektől kamatot szedjenek.

Lényeges különbség a két reformátor hozzáállásában, hogy míg Luther elvben szigorúan tiltja a kamatszedést és csak kivételesen engedélyezi, ezzel szemben Kálvin elvben határozottan megengedi, és csak kivételesen tiltja azt.

Kálvin pénzzel és kamatokkal kapcsolatos nézetei gyorsan elterjedtek, hivatkozási alapot jelentettek a hitelezési gyakorlat kialakulásához, a tőkefelhalmozáshoz, és ilyen módon a kapitalista termelési viszonyok kialakulásához.

Nem tekinthető véletlennek, hogy a hitelezés egyik jelentős székhelye ma is Svájc, illetve a kapitalista termelési viszonyok fejlődése a protestáns országokban indult meg.

A reformáció megítélése a mai katolikus egyházban

Luther kiközösítését II. János Pál pápa 1983-ban visszavonta.

A reformáció során elkövetett igazságtalanságokért már II. János Pál pápa bocsánatot kért (sok más korábban elkövetett dolog mellett. II. János Pál 1999-ben sajnálkozását fejezte ki Husz kivégzése miatt is, rehabilitációja (1997 óta) folyamatban van.

Zárásként idézzük Ferenc pápa – megszívlelendő – szavait, amelyeket egy évvel ezelőtt mondott svédországi látogatása alatt:

Luther Márton egy okos ember volt, aki joggal háborodott fel az akkori katolikus egyházon belül uralkodó korrupció, a világiasság, a pénzsóvárság és a hatalomvágy miatt.

Ferenc pápa

A reformáció folyamatáról szóló korábbi írásaink:

A reformációs folyamat előzményeinek adózási vonatkozásai

Luther élete, adózásról vallott nézetei

Luther 95 pontjának gazdasági-, adótörténeti jelentősége

VIII. Henrik adóbajai – 1. rész

VIII. Henrik – Válások és szakítások - 2. rész (http://ado.hu/rovatok/ado/viii-henrik-valasok-es-szakitasok-2-resz)

VIII. Henrik - Házassági válságok, a szerzetesrendek feloszlatása - 3. rész (http://ado.hu/rovatok/ado/viii-henrik-penzukert-oszlatta-fel-a-szerzetesrendeket)

A római Szent Péter-bazilika építésének adózási háttere

Irodalom:

Biblia (Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1976, Budapest)

Bodai Zsuzsa: A reformátorok gazdasági tanításai

D. Luther Márton művei I-VI. Szerk: Masznyik Endre (Luther-Társaság, Budapest-Pozsony, 1904-1914) A kötetek megtalálhatóak a Magyar Evangélikus Digitális Tár (MEDiT) honlapján

Luther: Konkordia könyv – az evangélikus egyház hitvallási iratai II. kötet (Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, 1957.)

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • építkezés

    Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az InfoRádiónak adott interjújában azt mondta, hogy 2019 után megszűnik a kedvezményes építőipari áfa. 

  • vám

    Az internetes rendelés előtt fontos tájékozódni az adó- és vámjogszabályokról, az esetlegesen fizetendő vámokról és egyéb közterhekről - hívja fel a figyelmet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az MTI-hez eljuttatott pénteki közleményében.

  • webshop

    A magyarországi kereskedők az idei fekete pénteken (Black Friday) 25-30 milliárd forint forgalomra, csaknem 1,1 millió vásárlásra számítanak. A webáruházak 62 százalékánál lesz elérhető az akció - derül ki a GKI Digital és az Árukereső.hu közös, online kiskereskedelmi index kutatás-sorozatának idei negyedik felméréséből. 

  • Fotó: shutterstock

    Jövőre várhatóan tovább emelkedik az alanyi adómentesség árbevételi határa, aminek köszönhetően még több mikro- és kisvállalkozás állíthat ki áfamentes számlát, a legtöbbet a katás adózók profitálhatnak a változással. 

  • megbeszélésés, tárgyalás

    A munka törvénykönyve a munkavállalók nagyobb csoportját érintő létszámcsökkentésre a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó általános szabályok mellett – illetve azoktól részben eltérően – további kötelezettségeket ró a munkáltatóra. Például köteles tárgyalni az üzemi tanáccsal, igaz, megállapodás hiányában az előírt 15 napos határidő eltelte után a tárgyalások befejezhetőek s az eljárás folytatható.