A rendkívüli felmondás közlése és indokai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Tb-kalauz 2007/6. számában dr. Horváth István a legdrasztikusabb munkaviszony megszüntetési mód, a rendkívüli felmondás szabályaival foglalkozik. A cikkből – a bírósági gyakorlatot is bemutatva – kiderül, hogy milyen indokok alapozhatják meg a felmondást, hogyan és ki közölheti azt, és visszavonható-e utólag a felmondás.

A rendkívüli felmondás a munkaviszony-megszüntetési módok közül talán az egyik legsúlyosabb következményekkel járó jognyilatkozat. Ez egyrészt abból adódik, hogy a rendkívüli felmondás a közlés időpontjában azonnali hatállyal és a másik fél hozzájárulása nélkül szünteti meg a munkaviszonyt. A rendkívüli felmondás „drasztikus” jellege az anyagi jogkövetkezmények oldaláról is megragadható: ha a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyt rendkívüli felmondással, úgy a munkáltató köteles számára mindazon járandóságokat megfizetni, amelyek a munkáltatói rendes felmondás esetén is járnának, ha pedig a munkáltató kényszerül e megoldásra, a munkavállaló a már elvégzett munkájáért járó munkabéren felül semmilyen egyéb juttatásra nem számíthat.

A rendkívüli felmondás joga azonos feltételek mellett, de csak a legsúlyosabb esetekben illeti meg a feleket: a munkáltató, illetve a munkavállaló rendkívüli felmondással akkor szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 96. § (1) bek.]. A Munka Törvénykönyve alapján rendkívüli felmondással – éppen annak súlyos következményei miatt – csakis szoros határidőkön belül lehet élni. A rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napos szubjektív határidőn belül, legfeljebb azonban csak az ok bekövetkeztétől számított egyéves (vezető állású munkavállalók esetén hároméves) objektív határidőn belül, bűncselekmény elkövetése esetén pedig a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni [Mt. 96. § (4) bek.].

Nem érvényesül a felmondási tilalom

A rendkívüli felmondás esetén nem érvényesülnek az Mt. felmondási védelmet előíró szabályai, mivel azok kizárólag a rendes felmondásnak képezik időleges akadályát (Mt. 90. §). Ebből következően például sem a munkavállaló keresőképtelen betegsége, sem annak terhessége, szülési szabadsága, sem pedig más, egyébként felmondási védettséget biztosító helyzete nem köti a munkáltató kezét. Ha tehát a munkáltató csak a munkavállaló terhességének fennállása alatt szerez tudomást arról, hogy a bolti eladóként foglalkoztatott alkalmazottja korábban rendszeresen engedély nélkül adott el hitelre a vevőknek, egyes esetekben pedig azok kérésére a ténylegesen eladott áruk helyett más termékeket számlázott ki, és az is előfordult, hogy részükre fiktív számlákat állított ki, jogszerűen megszüntetheti a munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli felmondással ez időtartam alatt is. Nem változtat a helyzeten az sem, ha a munkavállaló a felmondási tilalom ideje alatt követi el a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló magatartást – például, ha a keresőképtelen betegségének ideje alatt lép kapcsolatba a munkáltató versenytársával annak érdekében, hogy annak üzleti titkokat és más alapvető fontosságú információkat fedjen fel.

A felmondás közlése

A rendkívüli felmondást a munkavállalónak és a munkáltatónak egyaránt írásba kell foglalnia, ha ez elmarad, a nyilatkozat jogellenes lesz [Mt. 87. § (2)–(3) bek.]. A jelenlévők között pusztán szóban vagy a távollévő felek között telefonon, e-mailben vagy SMS-ben közölt rendkívüli felmondás nem tekinthető jogszerűnek. A rendkívüli felmondás jogellenességén ilyenkor az sem változtat, ha a nyilatkozó fél utóbb gondoskodik az írásba foglalásról, és rendkívüli felmondását esetleg visszadátumozva juttatja el az érintetthez. Az írásbeliség követelménye kiemelkedő jelentőséggel bír, ugyanis az írásba foglalás nélkül közölt munkáltatói rendkívüli felmondás akkor is jogellenes, ha az tartalmilag egyébként indokolt, és ezért elvileg jogszerű lenne.

A munkáltatónak feltétlenül tanácsos gondoskodni arról, hogy a rendkívüli felmondás közlésére hitelt érdemlő módon kerüljön sor. Ha a közlés postán történik, azt célszerű tértivevényes küldeményként feladni, ha pedig azt jelen lévő munkavállalóval közlik, érdemes az átvétel tényét és pontos idejét a nyilatkozat munkáltatónál maradó „saját” példányán a munkavállaló aláírásával is igazolni. Ez a későbbi viták esetén megkönnyíti a nyitva álló határidők megtartásának, a közlés megtörténtének, valamint a megszüntetés időpontjának bizonyítását.

A rendkívüli felmondás csak akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át.

Amint az korábban említettük, a rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül azonnali hatállyal szünteti meg a munkaviszonyt. Ha a rendkívüli felmondást az arra jogosult fél már megfelelően közölte, s az hatályosult, utóbb nem vonhatja vissza egyoldalúan, az csakis a másik fél kifejezett és egyértelmű hozzájáruló nyilatkozata alapján képzelhető el [BH 1997/606.].

Indokolás: világos, valós, okszerű és rendeltetésszerű

Az írásba foglalt rendkívüli felmondásnak minden esetben tartalmaznia kell az alapul szolgáló ok vagy okok megjelölését. E követelmény független attól, hogy melyik fél kíván élni a rendkívüli felmondás jogával: a munkavállalónak és a munkáltatónak is meg kell indokolnia azt. Ennek hiányában a nyilatkozat jogellenesnek minősül.
A rendkívüli felmondás indokolásának mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló esetében meg kell felelnie az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek [ld. Mt. 96. § (2) bek.], illetve az ezekhez kapcsolódó – bírói gyakorlatban kimunkált – elveknek (ld. a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalását). Ennek megfelelően a rendkívüli felmondás indokolásának világosnak, valósnak, okszerűnek, valamint rendeltetésszerűnek kell lennie. Mivel bármelyik feltétel hiánya megalapozza a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az indokolás megfeleljen ezen kívánalmaknak.

Dr. Horváth István cikke teljes terjedelmében a Tb-Kalauz 2007/6. számából olvasható

---