A taxisblokádtól az internetadó elleni tiltakozásig – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 90-es évek adódemonstrációi után e heti cikkünket egyetlen témának, a 2008-2009-es népszavazási kezdeményezésnek szenteljük. A civil kezdeményezők azt szerették volna elérni, hogy az országgyűlési képviselők e jogcímen kapott juttatásaikkal, különösen a költségtérítésükkel, számoljanak el.

Egy népszavazás margójára.

Az adószabályok elleni, jelentősnek tekinthető tiltakozások nem túl gyakoriak. A 90-es években három ilyen megmozdulás volt, a 2000-es évek első évtizedében mindössze egy.

A taxisblokád néhány nap alatt, az agrártüntetések alig két hónap alatt rákényszerítették a kormányzatot, hogy az adószabályokat megváltoztassa, és jórészt teljesítse a tiltakozók követeléseit.

A 2008-2009-es adódemonstráció eredménytelen maradt. Az eredménytelenség nem kis részben annak köszönhető, hogy a saját anyagi érdekeit védő politikai elit összefogott a civil kezdeményezéssel szemben, és megmutatta azt, hogy az ilyen kezdeményezések vesztésre vannak ítélve.

(A 2008. március 9-én tartott, az akkori ellenzék által kezdeményezett népszavazásról (tandíj, vizitdíj, kórházi napidíj) korábban már írtunk. Az Alkotmánybíróság ezeket nem tartotta adókérdéseknek.)

 

Seres Mária, a népszavazást kezdeményező építész

Népszavazási kezdeményezés az országgyűlési képviselők költségelszámolására (2008-2009)

A nép képviseletére feljogosított emberek jelentős privilégiumokkal rendelkeznek. Igaz ez a helyi önkormányzati képviselőkre, az EU-parlamenti képviselőkre, de még inkább az országgyűlési képviselőkre. Ezeknek a kedvezményeknek számos formája, fajtája van, itt most csak a parlamenti képviselőkről és jövedelemadózásban élvezett előnyökről szólunk.

A rendszerváltást követően az országgyűlési képviselői tevékenység hivatássá vált. Ennek következménye volt, hogy a nép választott delegáltjainak tisztességes jövedelmet is kell biztosítani, illetve lehetőséget kell teremteni a tevékenységgel kapcsolatos kiadások megtérítésére is. Ez természetesen rendben van, apró szépséghibája a szabályoknak, hogy azokat a képviselők maguknak szavazzák meg.

Az adószabályok sokat változtak e területen, de a 2000-es évek elejére kialakult egy olyan rendszer, hogy a képviselői díjazás nem önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles volt, ezen túl viszont több jogcímen is költségtérítésben részesülhettek a képviselők. A költségtérítéssel lényegében nem kellett elszámolniuk. A képviselői jövedelmek és vagyonok nyilvánossága miatt, illetve a sajtó megkereséseire kiadott adatok alapján sokakban indulatot keltett, hogy jelentős összegek kicsúsztak az adózás alól, miközben más költségtérítések területén általános volt a szigorítás, szinte általánossá vált a költségelszámolási kényszer.

Különösen szembetűnő volt a gépjármű- és lakhatási költségtérítések összege. Nehezen hihető, hogy a fővárostól 300 km-re lakó képviselő minden nap hazautazik, illetve a budapesti lakhatásra olyanok is kaptak térítést, akik Budapesten vagy környékén saját lakással rendelkeztek.

Mindezek az anomáliák számos újságcikkben, riportban stb. megjelentek, a társadalom előtt ismertté váltak.

A Nyíregyházán élő építészmérnök, Seres Mária civil kezdeményezőként 2008 októberében népszavazási kérdést nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). A feltett kérdés a következő volt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?”

Az OVB a kérdést jóváhagyta, elkezdődött az aláírásgyűjtés. Az akkori szabályok szerint 200 000 érvényes aláírás esetén az Országgyűlésnek nem volt választási joga, el kellett rendelni a népszavazást.

Az aláírásgyűjtést sokan segítették, a politika viszont szkeptikus volt, korábban (1990 után) civil kezdeményezésre soha nem jött össze a megfelelő számú aláírás.

Gyűlnek az aláírások

 

Seres Mária mozgalmat szervezett az aláírásgyűjtés mögé, és igen eredményesen érvelt a gyűjtés mellett, az elszámoltathatóság érdekében. A gyűjtés eredményeképpen Seres Mária 2009. február 12-én 605 885 aláírást adott át az Országos Választási Bizottság részére, így a népszavazást ki kellett írni. Erről 2009. április 7-én határozott az országgyűlés:

28/2009. (IV. 17.) OGY határozat országos népszavazás elrendeléséről Az Országgyűlés az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény rendelkezései szerint megtárgyalta Seres Mária magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezést, és arról a 2009. április 14-ei ülésén a következők szerint döntött: Az Országgyűlés az Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés? kérdésben az országos ügydöntő népszavazást elrendeli. Az országos ügydöntő népszavazás költségvetésére legfeljebb 3900 millió forint fordítható.

Aláíróívek leadásra készen

 

Időközben beindult a politikai gépezet. Már az aláírásgyűjtés időszaka alatt is módosították a képviselőkre vonatkozó adószabályokat, majd az aláírások leadása után is még 2009-ben két alkalommal.

Először már 2008-ban, 2009 évre adókötelessé tették a költségtérítéseket 15 % adóteherrel, ami két oldalról is kérdéseket vethet fel. Ha költségeket térít egy kifizetés, akkor miért lenne adóköteles, más oldalról, ha jövedelmet jelent, akkor meg az akkori 36 %-os felső szja kulcshoz képest nem túl alacsony-e a 15 %-os adómérték?

A következő módosításra 2009 közepén került sor. Göndör István (MSZP) képviselő május 15-én önálló törvényjavaslatot nyújtott be „Az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről” címmel. A képviselő ezt később visszavonta, és május 21-én ugyanezen címmel új javaslatot nyújtott be. Az indítványt az országgyűlés megtárgyalta, és június 29-én – változtatás nélkül – igen nagy többséggel elfogadta. A szavazatot leadó 359 képviselőből 339 igennel szavazott, az SZDSZ testületileg nemmel, rajtuk kívül még három független képviselő szavazott nemmel. A 2009. évi LXV. törvény négy nap múlva megjelent a Magyar Közlönyben.

A módosítás lényege az volt, hogy az országgyűlési képviselői tevékenységet „átminősítették” önálló tevékenységgé, a költségtérítés helyett pedig választókerületi pótlék és lakhatási támogatás elnevezésű juttatásokban részesülhettek, emellett a tevékenységhez természetben kapott dolgokat mentesítették az adó alól, továbbá hatályon kívül helyezték a korábbi 15 %-os adóztatást. A módosítás valójában a képviselők bevételeinek korábbiaknál is nagyobb adómentesítését jelentette. Ehhez képest a törvényjavaslat indoklása másról szólt:

Általános indoklás A Magyar Országgyűlés a törvényalkotás útján mindent megtesz a közélet tisztaságáért, a közpénzek felhasználásának átláthatóságáért. E kívánalmakkal, valamint, a társadalom elvárásával összhangban – figyelemmel a gazdasági válság mindenkit sújtó következményeire – a képvisel ők magukra nézve is elfogadják a magánszemélyekre vonatkozó jövedelmek megszerzésére és az azok utáni adózásra vonatkozó általános szabályokat. E módosítással tudomásul veszik, hogy az Alkotmány 20. §-ban meghatározott, a képviselők függetlenségét biztosító javadalmazás, csak a válság elmúltát követően, az ország teherbírásától függően biztosítható.

A törvény 2010. január 1-jétől lépett hatályba, illetve a Szja törvényen kívül számos más törvényt is módosított. (ezekre most nem térünk ki).

Az őszi törvénymódosítás az előzőekhez képest már csak részletszabályokat tartalmazott (2009. évi CXXIV. törvény).

Az előzőekben említett, a népszavazást elrendelő országgyűlési határozattal szemben magánszemélyek négy kifogást nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, kérve a határozat alkotmányellenességének megállapítását, és megsemmisítését. (Vajh’ kik lehettek a kifogások benyújtói?)

Az Alkotmánybíróság megtárgyalta a kifogásokat, azoknak helyt adva megsemmisítette az országgyűlési határozatot, és az Országgyűlést új eljárás lefolytatására kötelezte. A döntést 82/2009. (VII. 15.) AB határozat szám alatt tették közzé.

Az Alkotmánybíróság döntésének indoklásában azt fejtette ki, hogy az időközben bekövetkezett törvénymódosítások miatt a kérdésről népszavazással dönteni okafogyottá (és így értelmetlenné) vált.

Egyetlen alkotmánybíró, Trócsányi László (2014-től igazságügy miniszter) fogalmazott meg különvéleményt, amelyhez csatlakozott Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke. A különvéleménynek már az első mondata teljes szembefordulást tartalmaz a döntéssel kapcsolatban, de a további részeiben is a határozat hibáira hívja fel a figyelmet. A különvélemény a következő volt:

Dr. Trócsányi László alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet a határozat rendelkező részével és indokolásával. Álláspontom szerint az OGYhat.-ot az Alkotmánybíróságnak helyben kellett volna hagyni. A 130/2008. (XI. 3.) AB határozathoz fűzött különvéleményemben kifejtettem, hogy e határozat következményeként kialakulhat egy olyan gyakorlat, amely azért akadályozza meg a törvényi követelményeknek eleget tevő népszavazási kezdeményezéseket, mert a hozzájuk kapcsolódó törvényt az Országgyűlés az aláírásgyűjtés során vagy azt követően – részben vagy egészben – hatályon kívül helyezi. Ilyen elvek érvényesülése mellett az Országgyűlés önkényesen döntheti el, kíván-e az adott ügyben népszavazást vagy sem. Ez utóbbi esetben a támadott törvény – átmenetileg – történő hatályon kívül helyezésével az Országgyűlés megakadályozhatja a népszavazás megtartását, majd rövid időközön belül újra megalkothatja a törvényt. Egy alkotmányos jogintézmény ilyetén módon való kiüresítése nem felel meg az Alkotmánynak. (ABH 2008, 1052, 1069.) Jelen esetben e gyakorlat megvalósulásával szembesülhetünk. Az országgyűlési képviselők költségtérítésével összefüggő kérdés népszavazásra bocsátását az Alkotmányban megjelölt, megfelelő számú választópolgár kezdeményezte, s az aláírások összegyűjtését követően került sor az Alkmódtv. és a Módtv. elfogadására. Az OGYhat. jelen elbírálásakor, valamint a népszavazás feltételezett időpontjában hatályos jogszabályi környezetben a kérdés megfelel(ne) az egyértelműség követelményének. Emellett nincs olyan körülmény, mely megakadályozná, hogy még a Módtv. hatálybalépése előtt az Országgyűlés úgy rendelkezzen, a Módtv. mégsem lép hatályba. A költségtérítés későbbi újbóli bevezetésének az Alkmódtv. sem állja útját, mivel az Alkotmány 20. § (4) bekezdésének 2010. január 1-jétől hatályos szövege, – mely az országgyűlési képviselők javadalmazását szabályozza, – nem zárja ki, hogy a képviselők a jövőben költségtérítésben részesüljenek.

Trócsányi László, a testületi döntéssel szembeszálló alkotmánybíró

Trócsányi László, a testületi döntéssel szembeszálló alkotmánybíró

 

Ilyen előzmények után született meg a témában az országgyűlés 72/2009. (IX. 17.) OGY határozata, amelyben „velősen” csak annyit közöltek, hogy a testület a népszavazást nem rendeli el.

A nyári törvénymódosítást követően Seres Mária újból próbálkozott népszavazás kezdeményezésével (a megváltoztatott törvényszöveg alapján): „Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat választókerületi pótlék és lakhatási támogatás?”.

Az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését azonban az Országos Választási Bizottság 346/2009. (VIII. 14.) számú határozatával megtagadta. Az OVB a határozat indoklásában kifejtette, hogy „az állampolgárok számára a szabályozási tárgykörrel kapcsolatos törvényalkotási folyamat olyan részletekben nem ismert és áttekinthető, mint amilyen részletre az új kérdés irányul”.

Seres Mária nem adta fel, és a módosítások hatálybalépése után, 2010. május 4-én ismét benyújtotta a kérdést az OVB-hez. Az OVB az aláírásgyűjtő ívet hitelesítette, de az OVB határozatát (386/2010. (V. 19.) OVB határozat) valaki ismételten megtámadta az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróság saját következetes eljárására (és a korábbi elutasításra is) hivatkozva az OVB határozatát megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra kötelezte (42/2011. (VI. 9.) AB határozat, különvélemény nem volt, Trócsányi László ekkor már nem volt a testület tagja). Ezt követően az OVB új határozata már elutasította az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését (110/2011. (VII. 12.) OVB határozat).

Vajon mi veszett el? (Trócsányi László a bal szélen)

 

Trócsányi László jóslata beteljesült 2014-ben, amikor az Országgyűlés ismételten megváltoztatta a képviselői juttatásokra vonatkozó szabályokat. Egyrészt az új Országgyűlés már csökkentett létszánban, a korábbi 386 helyett 199 országgyűlési képviselővel kezdte meg működését, viszont a képviselői tiszteletdíjakat lényegesen megemelték. Az adószabályok ismételten megváltoztak, és a jóslat szerint visszaálltak a 2008-ig érvényes szabályok, tehát a képviselői tevékenység nem önálló tevékenység,

És mit mutatnak az adatok?

A költségvetési törvényekben az Országgyűlés Hivatalának személyi jellegű kiadásai foglalják magukban a képviselők javadalmazását is (más tételekkel együtt). Az előirányzat összege 2009-ről 2010-re 9 %-kal növekedett, azaz kevésbé hihető, hogy a képviselői javadalmazások a törvénymódosítások hatására csökkentek volna.

Újabb ígéretet kapott a társadalom 2014-ben, amely szerint a 200 fős országgyűlés jóval kevesebbe fog kerülni. Itt a 2013-as és a 2015-ös adatokat érdemes összehasonlítani, a költségvetési előirányzat 2015-re 3 %-kal növekedett. Összességében 10 év alatt, 2008-tól 2017-ig a növekedés mértéke 31 %. Ennyit az ígéretekről és a valóságról, a következtetések levonásától eltekintünk.

---