A transzferárazás és a BEPS
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelésére irányuló (BEPS) OECD Akcióterv hét pontjára vonatkozóan szeptember közepén adott ki iránymutatást az OECD. Ezek egyike a transzferár dokumentációval illetve ehhez kapcsolódóan az országonként információszolgáltatással foglalkozik.
Az iránymutatás az OECD Transzferár Irányelvek V. fejezetét szövegezi újra, új tartalmi elemeket is bevezetve, azzal a céllal, hogy a helyi adóhatóságoknak rálátása legyen a multinacionális csoportok globális szintű profit allokációjára, gazdasági tevékenységére és az egyes országokban fizetett adókra.
Az iránymutatás szerint a transzferár dokumentációnak három kötelező eleme lesz: a központi nyilvántartás(Masterfile), a helyi nyilvántartás (local file) és az országonkénti információszolgáltatás (country by country reporting). Az első két elem eddig is ismert volt a magyar adózók számára, némileg eltérő tartalommal. Az országonkénti információszolgáltatás új dokumentációs elem lenne, amelyben országonkénti bontásban kell az egész vállalatcsoportra vonatkozóan részletezni a jövedelem megosztást és a fizetett adókat, illetve országonként be kell mutatni a belföldi illetőségűnek minősülő csoportvállatokat, a fő üzleti tevékenység megnevezésével.
A kiterjesztett körű információt magában foglaló transzferár dokumentációval az OECD szerint hármas cél valósulhat meg:
- az adózók bemutathatják, hogy működésük mind csoport szinten, mind csoportvállalati szinten megfelel a szokásos piaci ár elvének;
- az adóhatóságok számára egyszerűbbé válik a transzferárazási kockázatok kiszűrése; és
- az adóhatóságok kellő mennyiségű információhoz juthatnak az adóvizsgálatok lefolytatásához.
A dokumentációban kötelezően bemutatásra kerülő bizalmas üzleti információk megfelelő kezelését és az adóhatóságok közti megosztását illetően még nem dolgozott ki megoldási javaslatot az OECD.
Az iránymutatásban foglaltak helyi implementációjának időpontja országonként eltérhet – a nyugat-európai országok nem sietnek a bevezetéssel, a legtöbb országban 2016. előtt nem várható az új előírások törvényi szintre emelése -, azonban a cégcsoportok egészére nézve már akkor érvénybe lépnek az új dokumentációs kötelezettségek, amikor a csoportvállalatok egyikének országában implementálják az új iránymutatást.
A fentieket összefoglalva, mit várhatunk az új transzferár dokumentációs követelményektől? Az általuk biztosított nagyobb fokú transzparencia hozzájárulhat az adóalap erózió és nyereségátcsoportosítás megfékezéséhez. Az adóhatóságok nagyobb mennyiségű és átfogó információhoz jutnak a vállalatcsoportok működését illetően, azonban az adózók számára jelentős többletterhet jelenthet az információk összegyűjtése.
A cikk szerzői: Mekler Anita (igazgató) és Tamási Eszter (menedzser), PwC Magyarország,
adótanácsadás
