Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Fehéredik a globális adóvilág „türelmi zónája”. Egyre több korábbi offshore vagy ahhoz nagyon közeli állam kerül be a világ adójogilag legális keringésébe adatcsere vagy egyenesen kettős adóztatást kizáró egyezmény megkötésével. Magyarország több mint hetven, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménnyel rendelkezik, amely Közép Európában élmezőnyt jelent. Ezen egyezmények köre bővült most egy új „szereplővel”. A BDO Magyarország írása.
A 2015. október 15-től hatályos 2015. évi CL. törvény alapján Magyarországnak kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye lépett hatályba a Liechtensteini Hercegséggel, melynek rendelkezéseit gyakorlatilag 2016. január 1-től kell alkalmazni.
Általánosságban a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények nem kizárólag abban a tekintetben nyújtanak nemzetközi jogi kötőerővel bíró iránymutatást, hogy az egyes jövedelem- és vagyontípusok mely országban adóztathatóak nemzetközi adójogi kollizió (azaz kettős adóztatás felmerülése) esetén, hanem a nemzetközi adóelkerülés elleni harcban is hatékony segítséget jelenthetnek az adóhatóságok közötti adóügyi információcsere lehetőségén keresztül. Ez abban az esetben érvényes megállapítás, amennyiben az adóegyezmény teljes körű, azaz információcserére kiterjedő rendelkezéseket is tartalmaz. A nemzetközi gyakorlatban ritkább esetben előfordul, hogy egyes államok adóegyezményt nem, csupán adóügyi információ cserére vonatkozó egyezményt kötnek egymással.
Liechtenstein és Magyarország között az adóegyezmény (továbbiakban: Egyezmény) megkötése teljeskörű, azaz a két állam viszonylatában adóelkerülés elleni küzdelem terén is előrelépést jelent, tekintettel arra, hogy az egyezmény az államok közötti adóügyi és egyéb hatósági információcsere lehetőségét is biztosítja a banktitokra kiterjedően is.
Az Egyezmény többnyire az OECD Modell Egyezmény mintáját követi, azonban néhány speciális rendelkezést érdemes kiemelni.
Osztalék
Az Egyezmény alapján az osztalékot fizető társaság illetősége szerinti állam (forrás ország) a kifizetett osztalékot főszabály szerint nem adóztathatja. Ennek az a feltétele, hogy a tényleges haszonhúzó társaság a másik államban bírjon illetőséggel és az osztalékfizető társaságban legalább 10%-os részesedéssel rendelkezzen. Minden más esetben – ideértve a magánszemély haszonhúzó esetét is -, a forrás ország legfeljebb 10 % osztalékadót jogosult kivetni.
Kamat és jogdíj
Az Egyezmény alapján kamatra és jogdíjra a kifizető társaság illetősége szerinti állam (forrás ország) nem jogosult forrásadót megállapítani, azokat kizárólag a kifizetés jogosultja (haszonhúzója) szerinti állam adóztathatja meg.
Az Egyezmény a kamat és jogdíj transzferárazás szempontú mértékére vonatkozóan speciális rendelkezést tartalmaz: „ha a kamatot/jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat/jogdíj összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot/jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy [..]a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad” (az egyezmény 11. cikkének és 12. cikkének 4. pontja szerint).
Ez ténylegesen azt jelentheti, hogy amennyiben kapcsolt vállalkozások a kamat vagy jogdíj árazását a piaci árazástól eltérő mértékben határozzák meg (ahhoz képest, amely árazást egyébként független felek alkalmaztak volna), akkor a fizetett többlet ténylegesen kettős adóztatás alá eshet az Egyezmény alapján.
Tekintettel azonban a jelenleg hatályos magyar jogszabályokra kettős adóztatás nem merülhet fel magyar kamat vagy jogdíjat fizető esetében, mert sem a kamatra, sem a jogdíjra nincs kivetve forrásadó Magyarországon. Ezen rendelkezések bárminemű jövőbeli változása azonban tényleges kettős adóztatáshoz vezethet.
Ingatlannal rendelkező társaság
Érdekes kérdés, hogy az Egyezmény viszonylatában felmerülhet-e például egy liechtensteini székelyű vállalkozás magyarországi adókötelezettsége, amennyiben belföldi „ingatlannal rendelkező társaságban fennálló részesedését” értékesíti.
A magyar társasági adójog értelmében akkor beszélünk „ingatlannal rendelkező társaság”-ról, ha:
1. „a beszámolójában vagy a belföldi illetőségű adózónak vagy külföldi vállalkozónak minősülő kapcsolt vállalkozásaival együttesen, az egyes beszámolókban kimutatott eszközök mérlegfordulónapi könyv szerinti értékének (együttes) összegéből a belföldön fekvő ingatlan értéke több mint 75 százalék és
2. tagja (részvényese) vagy a csoport valamelyikének tagja (részvényese) az adóév legalább egy napján olyan államban rendelkezik külföldi illetőséggel, amellyel Magyarország nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt vagy az egyezmény lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását”.
Figyelemmel arra, hogy a kettős adóegyezmény csak 2015. október 15-től hatályos, felmerül a kérdés, hogy a definíció 2. pontjának első tagmondatában hivatkozott feltétel fennálltnak tekinthető-e a 2015. adóév során. Azaz egy liechtensteini vállalkozás által tulajdonolt magyar társaság 2015. évben minősülhet-e „ingatlannal rendelkező társaságnak” — természetesen a törvényi definíció 1. pontjában hivatkozott feltétel fennállta mellett — abból a tényből kifolyólag, hogy az adóegyezmény 2015. év közben került kihirdetésre. A válasz, igen, hiszen 2015. év első felében még nem állt fenn adóegyezmény a két állam között, így a liechtensteini tulajdonos társaság a 2015. adóév legalább egy napján olyan államban bír illetőséggel, amellyel Magyarország (még akkor) nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.
A megítélés bizonyos esetekben a 2016-os adóévtől sem változik, igaz más okokból kifolyólag. Amennyiben ugyanis az érintett államok között kettős adóegyezmény rendelkezésre áll, az „ingatlannal rendelkező társaság” társasági adózási szabályai (kizárólag) akkor alkalmazhatóak, ha az egyezmény lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását.
Az Egyezmény 13. cikke („Elidegenítésből származó nyereség”) 4. pontja alapján: „az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, csak ebben a másik államban adóztatható”. E feltétel megvalósulásának hiányában a „vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű”.
A fenti rendelkezés alapján tehát egy liechtensteini székelyű vállalkozásnak Magyarországon társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik 2016-ban is a belföldi „ingatlannal rendelkező társaságban” fennálló részesedésének értékesítésével kapcsolatosan, azzal a feltétellel, hogy az elidegenített részvények értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve magából az ingatlan vagyonból származik.
Összegzés
A Liechtenstein-Magyarország között megkötött kettős adóegyezmény adópolitikai szempontból az adózási transzparenciát és az adóelkerülés visszaszorítását célozza, amely egyértelműen illeszkedik abba a kormányzati célba, hogy több, keményvonalas off shore állammal —így különösen Andorrával, Barbadossal, Jerseyvel, Bermudával, Gibraltárral és Panamával, valamint a MAN-szigetekkel és a Brit-Virgin-szigetekkel—adóügyi információcseréről szóló egyezmény kerüljön megkötésre. E körben példával szolgál, hogy a közelmúltban több adóügyi együttműködés került megkötésre, így Magyarország és Guernsey valamint Jersey Kormánya között is, mely egyezmények segítséget nyújthatnak adóigények nemzetközi behajtásához, valamint büntető ügyekben történő vádemeléshez is.
A cikk szerzője dr. Csernyák Szabolcs, a BDO Magyarország senior tanácsadója és Kertész Gábor tax partner. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
