Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az online kereskedelem elterjedésével számos új adójogi kérdés is felmerült az utóbbi időben az ingó vagyontárgyak üzletszerű átruházásával összefüggésben. Írásunk az adóhatósági megállapítások és a Kúria jogegységi határozatának ismertetésében foglalja össze az ezekre adott jogi válaszokat.
A Kúria 3/2013. KMJE jogegységi határozata értelmében „a 2011. december 31-éig hatályos adójogi szabályozás szerint gazdasági tevékenység keretében folytatott ingó vagyontárgy értékesítése üzletszerű, és utána az adózónak akkor is a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 58. § (8) bekezdésében foglaltak szerint kell – az önálló tevékenységből származó jövedelem szabályai szerint – személyi jövedelemadót fizetni, ha az általános forgalmi adó alanyaként való bejelentkezést elmulasztotta, és így áfalevonási joga nem nyílt meg”.
1. Az üzletszerű ingóértékesítés adóztatásának problematikája, különös tekintettel az e-kereskedelemre
Az elektronikus (online) kereskedelem széles körben való elterjedését megelőzően az ingó vagyontárgyak üzletszerű átruházása nem vetett fel vitás adójogi kérdéseket. Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem személyi jövedelemadó (szja) és – bizonyos feltételek teljesülése esetén – általános forgalmi adó (áfa) adónemben már az adórendszer 1988. évi bevezetésétől kezdődően jogkövetkezményeket vont maga után. Az ingóértékesítésre irányuló kereskedelem korábban jellemzően piacozási tevékenység keretében vagy újsághirdetések útján valósult meg, és nagyságrendileg nem volt a mai, széles személyi kört érintő kereskedéshez mérhető.
Az internethez való hozzáférés elterjedése, és a különféle webáruházakon, illetve online aukciós portálokon történő online kereskedés térnyerése révén azonban az ingóságok üzletszerű értékesítésének megfelelő adóztatásához fűződő érdek egyre fokozottabban jelentkezett. A tömeges ingóadásvételre lehetőséget nyújtó weboldalak (például külföldön: eBay, Amazon; Magyarországon: Vatera, Tesz-vesz) használata ugyanis jelentősen megkönnyítette a gazdasági tevékenység valamennyi fogalmi elemét magában hordozó kereskedést.
Az e-kereskedelemről általánosságban elmondható, hogy az ügyfélforgalom előtt nyitva álló üzlethelyiséget nem üzemeltető kereskedők versenyelőnyt élveznek a hatósági engedélyekkel rendelkező boltot fenntartó, munkavállalókat alkalmazó vállalkozói körrel szemben, és áraik tartósan alacsonyan tartása révén jelentős profitot realizálhatnak. Fokozottan igaz ez azon „kereskedőkre”, akik üzlethelyiséget, webáruházat nem tartanak fenn, hanem gazdasági tevékenységüket az érdemi ráfordítást nem igénylő, jutalékalapon működő aukciós portálokon keresztül bonyolítják.
Az e-kereskedelem megjelenési formái közt a webáruházak és az ingóságokat értékesítő magánszemélyek jól elkülöníthető kategóriákat képeznek.
A webáruházat működtető vállalkozások gazdasági tevékenységüket jellemzően a kereskedelmi és adójogszabályok keretei közt maradva folytatják, mely lényegét tekintve nem különbözik jelentősen az ún. bolti kereskedelemtől.
A magánszemélyek csoportján belül ugyanakkor adózási szempontból problematikus lehet a saját használati tárgyaikat értékesítők és az ún. fekete ingókereskedők közti különbségtétel. Mindkét alcsoportra jellemző, hogy többnyire aukciós weboldalakon mint online bolhapiacokon keresztül bonyolít értékesítési tevékenységet.
Azonban míg az alkalmi jelleggel értékesítő személyi kör az eredetileg saját szükségleteinek kielégítése érdekében megvásárolt ingóságokat árusítja, és célja elsősorban nem a jövedelemszerzés, hanem a veszteségminimalizálás (például kinőtt gyermekruhák értékesítése, használt bútorok, sportcikkek eladása stb.), addig az üzletszerűen, eleve továbbértékesítés érdekében beszerzett használt vagy új ingóságok adásvételénél a haszonszerzési célzat egyértelműen megállapítható. Az adóelkerülés kockázata természetesen a nem üzletszerűen értékesítők körében is felmerülhet – főként szja adónemben és az adójogszabályok ismeretének hiánya okán –, mivel azonban az ilyen fajta használtcikk-értékesítés esetén a beszerzési ár jellemzően magasabb az eladási árnál, így a beszerzési ár igazolhatósága esetén az adásvételből jövedelem általában nem is származik.
Az adóhatóság az utóbbi években egy olyan, szélesebb személyi kör kialakulását észlelte, amely anélkül folytat effektív kereskedelmi tevékenységet, hogy az áfa hatálya alá tartozó adóalanyként bejelentkezett volna. A közteherviselés alól való önkényes kibújás mind a versenytársak, mind a költségvetés érdekeit jelentősen csorbította. Az adóelkerülés kockázata – a dokumentáltság hiányára visszavezethetően – azon magánszemélyek körében a legmagasabb, akik ingóértékesítési tevékenységüket üzletszerűen, jellemzően a nevezett aukciós portálokon keresztül folytatják, keresetkiegészítő jelleggel vagy akár egyetlen megélhetési forrásként.
Az adóhatóság ellenőrzési tapasztalatai alapján egyértelművé vált, hogy az internetes kereskedelmet bonyolító személyek egyre szélesebb rétege legalábbis minimalizálja szja-, áfa-, illetve járulékfizetési kötelezettségét, de nem tekinthető extrémnek az az eset sem, amikor a kereskedő önhatalmúlag teljes mértékben kivonja magát az adótörvények hatálya alól. Az e-kereskedők között ismert olyan vállalkozó is, aki szabályszerűen végzett vállalkozói tevékenységét teljesen feladta (adószámát megszüntette, az áfa körből kijelentkezett), és önmagát az adókötelezettségek alól önkényesen mentesítve folytatta tovább kereskedelmi tevékenységét.
Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés
Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét.
Rendelje meg most! Ára mindössze 2990 Ft+ 5% áfa
Az ismertetett tendencia – nemcsak az állami költségvetés, hanem a tisztességesen adózó webkereskedők érdekeinek védelme miatt is – egyértelművé tette az adófizetési kötelezettséget minimalizáló, illetve adóelkerülő kereskedők elleni adóhatósági fellépés szükségességét.
Írásunk tárgyát az üzletszerű, többnyire online ingóértékesítésekre vonatkozó adóhatósági megállapítások, valamint a Kúria által az Szja-tv. 58. § (8) bekezdésének vitás jogértelmezése tárgyában hozott 3/2013. KMJE jogegységi határozat ismertetése képezi. (Szükséges hangsúlyozni, hogy az ingó vagyontárgy átruházásának adózása szempontjából irreleváns, hogy az eladás az interneten keresztül vagy egyéb módon történik.)
Az Szja-tv. 58. § (8) bekezdésének 2012. január 1-jei hatállyal történő módosítását követően nem okoz többé jogértelmezési dilemmát az üzletszerű ingóértékesítés adókövetkezményeinek megítélése, így a kúriai jogegységi döntése a 2012. évet megelőző, még el nem évült bevallási időszakokra vonatkozóan is ad iránymutatást.
Dr. Matern-Józsa Villő az Adó Szaklap 2014/7-8. számában megjelent cikkében többek közt szó esik az üzletszerű ingóértékesítésből származó jövedelem adójogi szabályozásáról és a Kúria ilyen témájú döntéseiről is szó esik.
