Adóreform 1909-ben: jött a progresszív jövedelemadózás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar történelem nem bővelkedik adóreformokban. Sikeresekben még kevésbé. A XX. század előtti két legjelentősebb reformkezdeményezés Rákóczi 1707-es ónodi országgyűlésen bevezetett intézkedései, illetve a Kossuth Lajos nevéhez köthető 1848-49-es közteherviseléssel kapcsolatos törvények voltak. A szabadságharcok bukásával ezek az adóintézkedések is elbuktak. A XX. század elejére ismét megérett a helyzet az adórendszer reformjára, erre Wekerle Sándor második kormányának ideje alatt, 1909-ben került sor. Ennek legjelentősebb eredménye a progresszív jövedelemadózás bevezetése.


A nemzetek általános helyzete, politikai törekvései, államháztartási szükséglete, gazdasági viszonyai és a korszellem követelményei mindig döntő befolyást gyakorolnak az adóztatás kérdéseire és azoknak fejlődésére.

(Wekerle Sándor, 1909)

A XX. század elejére belpolitikai válság alakult ki Magyarországon. Az 1867 óta kormányzó Deák-párt, majd jogutóda a Szabadelvű Párt elvesztette támogatottságának jó részét, tulajdonképpen „belefáradt” a négy évtizedes kormányzásba. Az utolsó szabadelvű kormányt (1903-1905) Tisza István vezette, de csak erőszakkal tudta megfékezni a parlamenti obstrukciót, a közvélemény példátlan mértékben polarizálódott, tüntetések, erőszak voltak az időszak jellemzői.

A válsághelyzetben Ferenc József 1905. január 3-án feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki. A választásokat elbukta a Szabadelvű Párt, de az eredményekkel mit sem törődve az uralkodó a korábban kormányzó elitet bízta meg, 1905. június 18-ig még Tisza István vezette a kormányt, majd a király Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké átmeneti jelleggel (Fejérváry korábbi tisztsége miatt nevezték a kormányát darabontkormánynak). Ezek a kormánymegbízatások a súlyos belpolitikai válságot tovább mélyítették, a Szabadelvű Párt széthullott (jogutód nélkül megszűnt), végül a miniszterelnök 1906. április 8-án benyújtotta lemondását.

A második Wekerle-kormány megalakulása, programja

A kiírt új választásokat nagy többséggel a korábban ellenzékbe szorult pártok szövetsége nyerte, A legerősebb párt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt volt, amely önmagában is abszolút többséggel (61,26%) rendelkezett, a miniszterelnököt mégsem ők, hanem a második helyen végzett Országos Alkotmánypárt (17,19 %) jelölte Wekerle Sándor személyében. Wekerle miniszterelnöki megbízatása napján lépett be az Alkotmánypártba.

Wekerle szobor a kispesti Kós Károly téren (Péterfy László, 2008)

 

A második Wekerle-kormányban (az első Wekerle kormányról (1892-1895) már volt szó korábban Wekerle megtartotta magának a pénzügyminiszteri tárcát is, illetve kormányzása alatt több más miniszteri tárcát is magához vont ideiglenes jelleggel. Kormányában helyet kapott ifjú Andrássy Gyula belügyminiszterként, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterként, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterként. Megbízatásuk mögött – saját kvalitásaik mellet – minden bizonnyal szerepet játszhatott mindhárom személy esetében közvetlen felmenőik ismertsége, népszerűsége is. Meg kell még említeni Darányi Ignác nevét, aki a földmívelésügyi miniszteri tárcát vezette.

Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos és ifjabb Kossuth Lajos

 

Wekerle az 1906. május 29-i kormányfői programbeszédben a kormány eredményes működésének három fő súlypontját határozta meg:

  1. az állami szükségletek fedezéséhez elengedhetetlen bevételek megteremtését,

  2. az általános szavazati jog bevezetését és

  3. Magyarország kulturális és gazdasági fejlődésének ösztönzését.

Az 1. ponthoz kapcsolódóan Wekerle kilátásba helyezte egy adóreform szükségességét is.

A 3. pont keretében megjelenik a programban a szervezett és tömeges kivándorlás megállításának igénye is. Ígéretet tett a nagybirtokra történő telepítésre és parcellázásra (földosztás), valamint az elavult korábbi szabályozások helyett a munkás- és cselédviszonyok rendezésére, továbbá mezőgazdasági érdekképviseletek létesítésére.

A kereskedelem és a szállítás fejlesztésének fő pontjai a következők voltak Wekerle bejelentéseiben:

  • az 1892. évi miniszterelnöki programban meghirdetett tengerhajózás-fejlesztési program aktualitása, a fiumei kikötő fejlesztése, valamint

  • a vasútügy érdekében az Államvasutak szervezése.

Számos fejlett országot megelőzve, illetve követve (például Németországot) kormányprogrammá emelte a munkásvédelem és betegsegélyezés, valamint a kötelező balesetbiztosítás és aggkori biztosítás ügyét.

A második Wekerle kormány eredményei:

  • sikerült rendezni a mezőgazdaság és a kereskedelem közötti ellentéteket;

  • elfogadták a közigazgatási rendeletet: kiterjesztették a bíróságok hatáskörét, s ezzel elejét vették a kormány erőszakos fellépési lehetőségeinek (ilyen fellépésekre többször is sor került Tisza István és Fejérváry Géza kormányzása alatt, de Wekerle kormányzása alatt is volt erre példa);

  • megalkották a munkások biztosításáról (1907. évi XIX. tc.) és a cselédek jogviszonyáról (1907. évi XLV. tc.) szóló törvényeket, az utóbbi nagy szigoráról volt híres, a köznyelvben „derestörvény” elnevezéssel illették (12 és 18 éves kor között a cseléd a gazda házi fegyelme alatt állt, azaz testi fenyítése is megengedett volt)

     

    A deres ma már csak múzeumi tárgy

  • jelentős vasúti fejlesztésekre került sor (ennek mértékét jól jelzi, hogy a kormány szűk négy éves működése alatt 36 vasúti fejlesztéssel foglalkozó törvényt fogadtak el);

  • elfogadták az adóreformot megvalósító törvényeket.

A kormány kezdeményezte a vidéki gazdasági munkásházak felépítését, 1908-ban az állami munkáslakások építését. Az 1910-re felépült kispesti munkástelep elnevezése ma is Wekerletelep.

Részben szimbolikus jelentőségű volt, de az idős uralkodó által a Habsburg-ház meghátrálását is jelentette, hogy Ferenc József beleegyezett II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre hamvainak hazaszállításához (az előkészítő munkálatok már az előző kormányok alatt megkezdődtek). Rákóczi és hozzátartozói, barátai hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra (mi magyarok jól tudunk „újratemetni”, ezt az elmúlt jó száz év számos ilyen eseménye bizonyítja). A Kerepesi út pesti belvárosi szakaszát ekkor nevezték át Rákóczi útra.

Az adóreform

Wekerle 1909 tavaszán terjesztette az Országgyűlés elé az adóreformot megvalósító törvénycsomagot. Mivel a pénzügyminiszteri tárcát is birtokolta, fontosnak tartotta, hogy a reform szükségességéről, indokairól, tartalmáról részletes tájékoztatást adjon a képviselőknek.

Kormányülés Wekerle vezetésével

 

A közteherviselés elvét az 1848. évi VIII. törvény mondta ki, az ezt megvalósító 1849. évi adótörvényeket a szabadságharc bukása „elsodorta”. A közteherviselés elvét viszont Ferenc József 1849. október 20-án császári nyílt paranccsal megerősítette. Jó egy évvel később, 1850. november 20-i helytartósági rendelettel vezették be a magyar területeken is az osztrák adószabályokat. Ezek a szabályok működtek (sokszor bizony nem működtek) egészen a kiegyezésig. A kiegyezést követően az osztrák szabályokat „magyarosították”, azokat a magyar Országgyűlés fogadta el 1868-ban. A század végéig jó néhány alkalommal módosították ezeket a törvényeket, a legjelentősebb változásokra 1875-ben került sor. Az 1875. évi változások keretében az egyik legfontosabb volt a kataszteri rendszer (ingatlan nyilvántartás) létrehozása, valamint a földterületek termőképességének megállapítása (aranykorona-rendszer).

Wekerle a fennálló adórendszer hibája egyik okaként jelölte meg, hogy az továbbra is az osztrák adórendszer egyfajta tükörképe, fordítása, ilyenképpen nyilván nem vette figyelembe a sajátos magyar kulturális és gazdasági körülményeket, hagyományokat. A bevezetés körülményei, és az eltelt mintegy négy évtized sok pontjában elavulttá tették az adószabályokat, a változó gazdasági körülmények új rendszert követelnek, illetve a politikában megjelent a szociális érdekek képviseletének az igénye is, ez már önmagában is jelentős változásokat igényelt.

A miniszterelnök-pénzügyminiszter kiemelte, hogy az államháztartás helyzete két évtizede rendezett (itt azért észre lehet venni korábbi tevékenysége méltatását is!), így olyan körülmények között lehet adóreformot végrehajtani, hogy annak nem kell adóemeléssel párosulnia, a lényegében változatlan adószint mellett lehet megvalósítani a közterhek más módon, másoktól való beszedését, csökkentve a legalacsonyabb jövedelmű rétegek adóterheit is. Erről expozéjában a következőket fejtette ki: „az adóreformot nem a kincstár jövedelmének szaporítására kívánjuk felhasználni, hanem az előálló többjövedelmet … a nép legszegényebb rétegeit aránytalanul terhelő adóknak leszállítására, illetve teljes megszüntetésére kívánjuk fordítani”.

Ferenc József és Wekerle Sándor

 

Az adóreform legfontosabb céljai, lépései a következők voltak:

  • minden adózó képességei szerint adózzon,

  • összes elvonás adóterhe ne változzon,

  • módszer: egyenes adók (például jövedelmi pótadó) eltörlése, hozadéki adó módosítása,

  • új adónem bevezetése.

Wekerle a következőkkel fogalmazta meg a legfőbb változásokat:

a bármely formában meglevő tőke aránylag súlyosabb teherrel érintessék, mint a tisztán személyes kereseten alapuló jövedelem.

a föld- és házadóval külön adóztassuk meg az ingatlanokból eredő jövedelmet, a tőkekamat- és járadékadóval az ingó vagyonból és vagyonjogokból eredő jövedelmet, az általános kereseti adóval az akár bizonyos tőke felhasználásával, akár a nélkül gyakorolt haszonhajtó személyes, de nem szolgálati viszonyon alapuló tevékenységből eredő jövedelmet; s végül a jövedelemadóval az egyes adózóknak bármely forrásból eredő, őket személyileg illető összevont együttes jövedelmét. A földadónál lényegében fenntartani kivánom a földadónak mai rendszerét.

A tőkejövedelmek magasabb adóterhének a követelménye mindenképpen kiemelendő, már csak azért is, mert sok közgazdász ma is tagadja a tőkejövedelmek adóztatásának célszerűségét.

Az adóreformot megvalósító változásokat a következő törvényekben valósították meg:

  • 1909. évi V. törvénycikk a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról,

  • 1909. évi VI. törvénycikk a házadóról,

  • 1909. évi VII. törvénycikk a tőkekamat- és járadékadóról,

  • 1909. évi VIII. törvénycikk a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról,

  • 1909. évi IX. törvénycikk az általános kereseti adóról,

  • 1909. évi X. törvénycikk a jövedelemadóról,

  • 1909. évi XI. törvénycikk a közadók kezeléséről,

  • 1909. évi XII. törvénycikk a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről.

Az V. tc. kihirdetésével (1909. április 1.) lépett hatályba, a VI. tc. a következő év (1910) január 1-jén. A jogbiztonság, a felkészülési idő szükségességét is figyelembe vették, így a VII-XII. törvénycikkek hatályba lépésének időpontjaként 1911. január 1-jét jelölték meg.

A legjelentősebb változás a jövedelemadóknál történt. Progresszív személyi jövedelemadót vezettek be, a létminimum (a tervezetekben 600 korona, az elfogadott változatban 800 korona) adómentessé vált, a gyermekek után adókedvezmény járt. A jövedelemadó adóalanya a családfő (férfi) lett, miközben a családtagok jövedelme összeadódott. A feleség csak a házassági életközösség megszűnését követően vált önálló adóalannyá. A jövedelemadó-kulcsok 0,7 % és 5 % között mozogtak, az adómentességet biztosító 800 koronás határ egy alacsonyabb beosztású állami tisztségviselő fizetésével egyezett meg. Az adómentesség határt a jövedelemadóban és (kivételesen) a kereseti adóban is érvényesíteni lehetett, a többi adónemben viszont nem.

Erről Wekerle a következőket mondta:

az egyenes adók mai bevételi főösszege, a maga lehető változatlanságában, az adózók között igazságosabban és arányosabban szétosztassék, hogy levétessék a teher azok vállairól, a kiknél az ma aránytalanul súlyos s a kikre az ma igazságtalanul nehezedik és átvitessék oda, a hova azt nemcsak az igazság követelményeként átvinni kell, hanem, a hol azt az illető, nagyobb teherviselő képességénél fogva, könnyebben el is birja.

Érdemes rá visszaemlékezni, hogy Bezerédj István már 1848-ban progresszív jövedelemadóra tett javaslatot, majd 1849-ben ezt megismételte, de akkoriban arra hivatkozással utasították el javaslatát, hogy az elv elfogadható, de egyelőre nem időszerű.

A progresszív adózás rendszerével megteremtődött az összevont jövedelem fogalma, illetve a kötelező bevallás rendszere (önbevallás) is.

A jövedelmek fő formái, forrásai a következők voltak (1909. évi X. tc. 15. §):

a) az erdő- és mezőgazdasági üzem eredménye;

b) az épületek haszonértéke;

c) az ipar, kereskedelem, bányászat és egyéb az általános kereseti adó alá eső haszonhajtó foglalkozás jövedelme;

d) a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelme;

e) a tőkevagyonból és egyéb a tőkekamat- és járadékadó tárgyát képező bevételekből eredő jövedelem;

f) a szolgálati viszonyból származó illetmények és ellátások.

Wekerle Sándor állami megbízatásainak és kitüntetéseinek felsorolása a Móron felállított szobrán

 

A kataszteri besorolás újraszabályozására főleg az aránytalanul alacsony adókategóriába sorolt földterületek újbóli osztályba sorolása miatt volt szükséges. Igaz, hogy 1875 óta az infláció miatt a korona vásárlóértéke már nem érte el az 1875-ös érték harmadát sem, így az aranykoronában való meghatározás már nem tükrözte a tényleges értékeket, de mérőszámként ez továbbra is alkalmas volt (mint ahogy még ma is, 2016-ban a régi aranykorona rendszert alkalmazzák sokan a szerződéskötéseikben).

A fogyasztási adók reformja keretében a központi és a helyi kormányzat közötti adómegosztást kívánták javítani, Wekerle ígéretet tett a „bor- és húsforgalmi adókban, italmérési jövedékben a városok és községek nagyobb mérvű részeltetésére”.

Felbukkan még az adóadminisztráció egyszerűsítésére vonatkozó ígéret is, de ez akkor is (és azóta is) üres ígéret maradt, az egyszerűsítést mindig felülírja az adóelkerülési technikák fejlődése, illetve a technikai lehetőségek bővülése.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története – 1890-1918 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 609-618.p., 771-774.p.)

Lukács Judit: Gazdaságfejlesztési koncepciók a XX. és XXI. század fordulóján (Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, 2008, Budapest)

Zsugyel János: Wekerle Sándor életművéről (Polgári Szemle, 2009. augusztus – 5. évfolyam, 4. szám)

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).