Agyonnyomják a mikrovállalkozásokat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hazai vállalkozások 95 százaléka önfoglalkoztató mikrovállalkozás. Egyetlen céljuk a túlélés, amelynek elérését az egyre növekvő adó- és adminisztrációs terhek csaknem lehetetlenné teszik. A példánkban szereplő vállalkozó bevétele 46 százalékát fizette ki adóként és járulékként, még mielőtt alkalmazottjának bért fizetett volna. Emellett 9 nyilvántartást vezet.

Bevezetésként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tájékoztatásából idézek:

• a kamaránál regisztrált adózók csaknem kétharmada (64,87 százalék) egy fős vállalkozás,
• 30,78 százalékuknál a létszám 2-10 fő közötti, és
• csupán a vállalkozások 0,17 százalékánál haladja meg a 250 főt a foglalkoztatottak száma.

Ezek az adatok ugyan nem teljes körűek, mert nem tartalmaznak minden vállalkozást, de rámutatnak arra a változatlan tényre, hogy a hazai vállalkozások 95%-a önfoglalkoztató mikrovállalkozás. Olyan önfoglalkoztatókról van szó, akik munkaviszonyban nem tudnak elhelyezkedni, de van olyan szakmai végzettségük, tapasztalatuk, ötletük, amelyből megpróbálnak itthon megélni. A jelenlegi gazdasági helyzetben céljaik között nem szerepel a növekedés, a beruházás, vagy az export. Megélhetési céljaik vannak. Adózási terheik azonban folyamatosan növekednek. Emellett az adminisztrációs terhek folyamatos növekedését nagyon nehezen tudják teljesíteni.

Példa:

Tekintsük át egy heti 40 órás munkaviszonyban foglalkoztatott, s emellett egyéni vállalkozóként dolgozó adózó havi befizetési kötelezettségeit!

Főállása mellett heti 8 órát dolgozik vállalkozóként. Július közepétől augusztus végéig azonban családi okok miatt nem működteti a vállalkozását. Döntése alapján az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozik. Van egy részmunkaidős munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozója, akinek heti munkaideje 3 óra. A dolgozó is rendelkezik máshol heti 40 órás teljes munkaidős munkaviszonnyal.

Először nézzük a havi átutalásait! (Megjegyzem, hogy havonta kívánja befizetni az evát is, mert nem szereti a negyedévente történő befizetést.)

Miért kell egy ilyen kicsi, mellékfoglalkozású egyéni vállalkozónak havonta 8 db átutalási megbízást kitöltenie? Mennyi ideig tart ezt hibátlanul megcsinálni? És senki ne hivatkozzon az internetes bankolásra, mert nagyon kevesen merik, illetve tudják alkalmazni!

Miért kell külön-külön számlára befizetni a saját nyugdíjjárulékát és a dolgozója nyugdíjjárulékát? Ugyanígy kell eljárni az egészségbiztosítási járulékoknál. Ha adatszerzési célból szükséges, akkor egy a befizetéseket leválogató szoftver is előállíthatná az adatokat.

Nehogy azt gondolják, hogy a befizetési számlák megnevezése ilyen egyszerű, mint ahogy én a táblázatba írtam! Például a 3. sorban szereplő számla hivatalos megnevezése a következő: „NAV Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek magánszemélyt, őstermelőt, egyéni vállalkozót, kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számla 10032000-06056236”. Ki gondolta azt, hogy az átutalási megbízás „jogosult” rovatába ez akár rövidítve is beírható? Miért nem írtak egy rövid nevet a számlára, és mellé egy tisztességes, érthető magyarázatot, hogy mit kell ide befizetni? Még a könyvelők sem értették. Megírták az átutalásokat, azután megnézték a folyószámlán, hogy melyikre érkezett a befizetés. Ha a bevallott összeg másik számlán volt, akkor átvezettették a befizetést.

Miért kell egyes adókat forintban kiszámítva fizetni, másokat ezer forintra kerekítve, és az iparűzési adót 100 forintra (de ez utóbbinál a bevallás forintra készül)?

Ha megnézzük a példa januári adatait, akkor látható, hogy 150.000 forint bevételből 69.140 forint közterhet fizet be a példabeli vállalkozó. Ez az összeg a bevételhez viszonyítva 46%-os terhet jelent és akkor még nem fizetett bért a dolgozójának, nem vettünk tekintetbe minden adót, valamint a kiadásaival sem számoltunk. (Ha főfoglalkozású vállalkozó lenne, akkor magasabb lenne a közteher.)

Tényleg azt gondolja valaki, hogy a példában szereplő egyéni vállalkozó egy kisvállalkozás, amelyről még hatodik szervként a kamarának is nyilvántartást kell vezetnie ötezer forintért?

A példánkban egy mellékfoglalkozású részmunkaidős dolgozó is szerepel. Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény remek szabályai miatt a vállalkozó a dolgozó bruttó munkabérének 20%-át fizeti be szakképzési hozzájárulásként. Ennek oka, hogy az eva törvény a minimálbér kétszerese után fizetteti be a szakképzési hozzájárulást. A jogalkotónak eszébe sem jut, hogy vannak részmunkaidősök.

A példában szereplő egyéni vállalkozó által vezetett nyilvántartások, kimutatások a következők:

• bevételi nyilvántartás,
• tárgyi eszközök nyilvántartása,
• beruházási és felújítási költségnyilvántartás,
• szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása,
• tartozások nyilvántartása,
• dolgozóval kapcsolatos nyilvántartások (bér, juttatások, adók, járulékok, hozzájárulások),
• leltári nyilvántartás,
• minden adónem számításáról és befizetéséről nyilvántartás,
• selejtezési nyilvántartás és jegyzőkönyv.

A felsoroltaknál több nyilvántartás létezik, de a példabeli mellékfoglalkozású egyéni vállalkozónknak csak ennyit kell vezetnie. Ne csodálkozzunk, hogy aki teheti, az megszűnik!

---