Arany János társadalomkritikája: Az elveszett alkotmány - 2. rész

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kevéssé ismert műve Arany Jánosnak Az elveszett alkotmány. Ez volt első sikere a költői pályáján, tetemes összeget kapott érte. A mű – Aranyra kevésbé jellemző módon – éles társadalomkritikát fogalmaz meg, és ennek része a nemesség közteherviseléshez való hozzáállásának bírálata is. A mű legérdekesebb részei az adózásról szólnak.

akármi egyéb, csak víg eposz nem”

(Arany János véleménye Az elveszett alkotmányról)

Kossuth-díjas költőnk, Baranyi Ferenc a következő szavakkal jellemezte Arany Jánost: Nagykőrös néma fái közt / töprengő lírikus bolyongott, / nem sírt sosem, csak könnyezett, / s nem nevetett, csupán mosolygott.

Arany valóban „töprengő lírikus” volt. Verseit sokszor átformálta, újrakezdte, megjegyzésekkel látta el. Ha elégedetlen volt soraival, azok a tűz martalékává váltak. Gyakran írt „az íróasztal fiókjának”, azaz nem közzététel céljából. Így írta meg A walesi bárdokat, vagy Deák Ferenc halálát követően A jó öregúrról című versét is. Halálát követően a hagyatékában talált írások több kötetet tettek ki (fia, Arany László szerkesztette nyomdakészre ezeket).

Arany fiatalon

Arany János portréja (Barabás Miklós, 1848)

 

Vármegyei választási és tisztújítási események 1843-45-ben

A hazai liberális ellenzék egyik központja volt Zala vármegye, különösen tekintélyes politikusának, Deák Ferencnek köszönhetően. Az 1843-44-es országgyűlési választásokra készülve Deák kijelentette, hogy csak akkor fogadja el a képviselőséget, ha a megye támogatja a nemesi adómentesség megszüntetését.

Kijelentésében a konzervatív erők lehetőséget láttak, József nádor, gróf Majláth Jenő kancellár és Kopácsy József esztergomi érsek több alkalommal titkos megbeszélésen gyűltek össze, és a Zala vármegyei konzervatívok jelentős anyagi támogatásáról döntöttek, de úgy, hogy saját szerepül titokban maradjon.

A kancellár és az esztergomi érsek a főrendeket külön is összehívták, és arra biztatták a megjelenteket, hogy a „jó ügyre” ne sajnálják az anyagi áldozatokat, illetve kancellária felszólította az állami hivatalnokokat, hogy minden tőlük telhető eszközzel segítsék elő a kormánypárti képviselők megválasztását.

A három főméltóság 1843 márciusában a főispánok, helyetteseik és a püspöki kar számára tartott bizalmas eligazítást. A választási küzdelemben az anyagi támogatáson túl az eszközök megválasztásában szabad kezet adtak a megjelenteknek, de felhívták a figyelmet arra, hogy célszerű a háttérből irányítani az eseményeket, és a kortesekre bízni a tényleges végrehajtást.

A zalai főispán, Batthyány Imre nem vállalkozott erre a szerepre, ezért őt nyugdíjazták.

Zala megyében három párt versengett: a Deák által is képviselt, Kossuth Lajos nézeteit magáénak valló liberálisok (vezetőjük Csány László volt), a Széchenyi nézeteivel azonosuló újkonzervatívok (fontolva haladók; vezetőjük Hertelendy Károly volt), illetve a Forintos György által vezetett csoportosulás, amelynek eszmei meghatározottsága nemigen volt, a hatalom megszerzésén kívül. Mivel az előző tisztújításnál a Csány vezette liberális párt rátelepedett minden megyei funkcióra, Hertelendy és Forintos alkalmi szövetséget kötöttek a liberálisok hatalmának megtörésére. Forintost 1828-ban hivatali visszaélések (sikkasztás, korrupció, orgazdaság) megfosztották táblabírói tisztségétől, és büntetőpert is indítottak ellene. Forintos minden áron pozíciót akart szerezni, kiváló „jelöltje” volt az (ó)konzervatív erőknek. Forintos külön is számíthatott Zichy Domokos veszprémi püspök nagylelkű anyagi támogatására.

A „nemadózók” leghatásosabb eszközei a kéziratos röpiratok és körlevelek voltak. Forintos egyik körlevelében megfenyegette as kisnemességet, hogy a háziadó elfogadása csak az első lépés, utána újabb súlyos adóterhek következnek. Deák nevét tudatosan összekapcsolták a gyűlölt „adó” szóval, ezzel is igyekeztek Deákot befeketíteni, ellehetetleníteni. Az egyik agitációs levél szerint „Deák Ferencz Nékünk nem királunk: vagyon Nékünk Jó Királunk, a ki arra meg esküdött, hogy a Magyar Országot, a magyar nemességet Törvényeibe, jussaiba megtartja ...(!)”

Az 1843. április 4-én tartott követutasítást tárgyaló zalai közgyűlésen a nemesi szabadság jelszavára hivatkozva elutasították a nemesség adózásának kérdését. Az elutasításban a több ezres zalai kisnemességet hol megfélemlítéssel, hol megvesztegetéssel (eszem-iszom, tisztségek ígérgetése, pénzadományok stb.) befolyásolták, az eszközökben nemigen válogattak.

A háziadó kérdését Forintosék úgy állították be, hogy azt a vagyonos megyevezetés akarja ráerőltetni erőszakkal a vagyontalan kisnemességre, ez a taktika sikerre is vezetett. A felbőszített nemesek Deákot „semmire való hitvány, rongyembernek” nevezték, őt és a liberális megyevezetés több tagját (Csány Lászlóval az élen) agyonveréssel, agyonlövéssel fenyegették.

Deák jó politikai érzékkel megállapította, hogy „(ellenfeleim) csak azt akarták elérni, hogy én az országgyűlésen jelen ne legyek…”! Az országgyűlési ellenzék a vezére (Deák) nélkül nyilván kevésbé tud majd hatékony lenni.

Deák Ferenc

A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap már két nappal később reagált az eseményekre:

Pesti Hírlap 1843.04.06. csütörtök, 236. sz.

Gyászhir. Lapjaink már sajtó alatt voltak, midőn rendkivüli alkalommal hirt vettünk zalából egy csapásról, mellynél nagyobb, mellyhez hasonló, orszgágyülési reményinket nem érheté. – A’ szörnyű csapásróli tudósitás ekképen szól: „Zala-Egerszeg, april. 4. E’ pillanatban végződött az ülés, mellyben közel 1600 köznemes mind a’ házi adót, mind az országos közpénztárba utakra, hidakra ’stb. elvállalandó költségeket fölkiáltás által megbuktatta. – Fenyegetések az ülés előtt számosak voltak, és gyalázó kifakadások Deák személye ellen, és mások személyei ellen: de zavar és rendetlenség az ülésben nem történt. – Kihallgatták a’ szólókat csendesen, kik közül csak egy F. – György szólott ellene az adónak, a’ többi, valami 20–24, mellette nyilatkozott; szólottak volna talán még százan is; mert az egész intelligentia – igen kevés kivétellel – mellette volt; de a’ szólás teljesen sükeretlen vala, mert a’ tömeg igen föl volt izgatva. F. – György tb. H – Pál tb. két, egykor megbukott tisztviselő voltak a’ pártnak látható fejei, láthatatlanok kik? – az isten tudja, ’s még tudják némelly urak a’ veszprémi megyéből.”

Természetesen a Pesti Hírlap ezt követően visszatért az eseményekre, 1843-ban és 1844-ben több lapszámban is részletese elemezte azokat.

A liberális oldalnak a nyár folyamán sikerült visszaszereznie a kezdeményezést. Az anyagi áldozatokat sem kímélve folytatták korteskedésüket. A korteskedés nem nélkülözte az erőszakos cselekményeket sem, belövöldöztek Deák udvarába, ott több személyt eltaláltak, egyikük meghalt, de a falusiak üldözőbe vették a handabandázó nemeseket, és üldözés közben ott is történt haláleset. A közrendet végül a katonaság kirendelésével kellett megteremteni.

Az augusztus végén (31-én) megismételt követválasztó gyűlésen megszavazták a nemesség adóviselését, követté választották Deák Ferencet. Deák a kialakult helyzetben ismét nemet mondott, nem értett egyet azzal, hogy a liberálisok ugyanolyan nemtelen eszközökkel szerezték vissza a hatalmat, mint azt a tavasz folyamán elvesztették.

Az 1844-es tisztújításon a liberális tisztségviselőket előre lemondatták, a Hertelendy és Forintos vezette szövetség került hatalomra, most ők foglalták el a megyei tisztségeket. Mivel a szövetségnek (a hatalom megszerzésén túl) politikai céljaik nem voltak, kifulladt az együttműködés. A következő évben már a Hertelendy vezette tömörülés is az önként adózók sorába lépett.

Az események után a liberális párt széthullott, egészen az 1848-as eseményekig megszűntek politikai tényezők lenni.

Az 1843-as zalai eseményekről Császár Ferenc írt egy tizenkét szonettből álló versciklust, „Magyar életképek 1843-ból, Rajzolva egy zalamegyei adózótul” címmel. Ez – név nélkül –nyomtatásban is megjelent, amit Arany is olvashatott. Erre utalnak a szonettből átvett nevek és kifejezések is. A verscsokor később megjelent Császár Ferenc összegyűjtött műveiben is (a vers megtalálható Molnár András második hivatkozott cikkében is).

Arany János magánéleti eseményei és vármegyéjének egynémely történései

Arany János családja nemességét a XVII. század elején szerezte Bocskai Istvántól. Ezt a hajdúvárosok elajándékozása miatt később elvesztették. Próbálták perese eljárással visszaszerezni a kutyabőrt és a kapcsolódó jogokat, sikertelenül. Apja még pereskedett, de Arany János ezt már nem folytatta. Ez azt eredményezte, hogy a nemességgel járó adómentesség, illetve a választási jog is elenyészett.

Több megye közgyűlésén felmerült a honoráciorok szavazati joga is. A honoráciorok olyan „tisztesb rendű” személyek voltak, akik képzettségük, hivataluk, vagyonuk alapján megbecsült tagjai voltak a közösségnek. Bihar megyében 1845-ös tisztújítás előtt a honoráciorok szavazati jogát felfüggesztették. Ebből óriási botrány lett, Helytartótanács felfüggesztette a vármegye rendeletét. Az egyezkedés vége az lett, hogy a megye rendelete érvényben maradt.

Keblükhöz karolák a nevelt honoratior osztályt:

És ők fércelték e kormányelleni végzést,

Hogy: Mivel egyrészről terhet visel a nemesekkel

A tisztesb osztály, másrészről, sokba kerülvén

Eddig is a szavazathódítás, több haladást nem

Szenvedhet már tisztfejelésünk: minden időben

Állani fog honoratiorink szavazatja, kivévén

A szavazás idejét!

Ez Arany számára a szavazati jog elvesztését jelentette, mivel debreceni tanulmányait félbehagyva nem kapott jellevelet (végbizonyítványt).

Arany János tehát sem nemesi származása, sem tanulmányai alapján nem szavazhatott a választásokon, és ezt művében több alkalommal szóvá is tette.

A túlkapások nem kerülték el Bihar megyét sem. Az 1845-ös tisztújításon a nemesi adózás és a háziadó miatt összecsaptak a különböző nézeteket vallók, ólmosbotokkal, furkósbotokkal csépelik egymást. Itt is katonaságot kell kivezényelni, megszállják a vármegyeház környélét, de még az üléstermet is. A december 15-én tartott megyegyűlésen a pártok egymásnak esnek, vér szennyezi be az ülésterem falait.

Arany szobra

Arany János szobra a Nemzeti Múzeum előtt (Stróbl Alajos, 1893)

 

Az elveszett alkotmány keletkezése

Íróasztalfióknak készült költeménye volt Aranynak Az elveszett alkotmány című műve is. A verselésnek 1845 július végén kezdett neki.

Az eposz nem tartozik Arany legsikerültebb művei közé, nem is a nagyközönségnek szánta, hanem kedvtelésből és bosszankodásának megfogalmazásaként írogatta az egyes fejezeteket (énekeket). A költemény hexameteres versformában született, időnként döcög a versforma, Arany próbálgatta benne a verselési képességét, a jellemábrázolásokat, a cselekmény szövését. Nehézkesen olvasható, mivel nagyon sok idegen szót használ a műben (latin, német, görög és angol kifejezések is előfordulnak benne), de gyakori a régi magyar szavak használata, sőt Arany maga is kitalált szavakat, kifejezéseket, amelyeket magában a műben, vagy az ahhoz készített lábjegyzetekben próbál megmagyarázni.

A költeményben több közéleti és magánéleti eseményt is megidéz, ezekre is épít a cselekményben, illetve olvassa a korabeli híreket, könyveket is, ezek üzenete, tartalma rendre megjelenik művében.

A Kisfaludy Társaság 1845-ben pályázatot hirdetett egy vígeposz megírására: „Szépmütani feladás. – Készíttessél hazai tárgyu vig eposz. Jutalma 25 drb. arany. A pályamunkák beküldésének határnapja f. évi november 20-adika, mikor azokat névrejtő jeligés levélkék kíséretében a Társaság titoknoka veszi által. – Költ Pesten, február 4. 1845. – Garay János segédtitoknok.”

Az elveszett alkotmány

Az elveszett alkotmány kézirata

 

Arany erről nem, illetve csak a nyár folyamán értesült. Gyorsan befejezte a művet, és Vadonffy Bertalan aláírással beküldte, de saját aláírásával is mellékelt egy levélkét, hogy ha nyerne, akkor művét álnevén jelentessék meg.

A bíráló bizottság – Erdélyi János, Stettner György és Vörösmarty Mihály – 1846 februárjában Arany művének ítélte a 25 aranyat, de számos javítást kértek tőle a megjelentetés előtt. Arany a javításokat csak ímmel-ámmal végezte el, nagyobb részét elszabotálta annak, bízva abban, hogy a bírálók nem fogják újraolvasni a művét (valóban nem olvasták újra).

A kijavított mű megjelent a társaság 1849-es Évlapjában, valószínűleg az igazi és az álnév félreértése miatt a valódi nevét tüntetve fel szerzőként.

Csak összehasonlításképpen: a Társaság 1846. évi pályázatán 15 arany volt a kitűzött díj, ezt Arany a Toldival nyerte meg, elismerésként 20 aranyat kapott a remekmű jutalmául.

Az elveszett alkotmányban Arany csípős kritikával illeti a konzervatív és a liberális pártot is, természetesen az ingadozók is megkapják a magukét.

Az eposz története

A dramaturgia eléggé zavaros, a verselés dagályos. A történetnek van egy mitológiai kerete, de a fő történések a megyei választási küzdelmekben vannak.

Két fő párt van, a maradiak és a haladást pártolók, illetve közöttük az ingadozók pártja. A maradiakhoz tartozik Rák Bende, a haladók (liberálisoké) vezetője Hamarfy, az ingadozóké Ingady. A szereplők között felsejlik Széchenyi, Kossuth és Bezerédj István alakja is, de csak egyes szereplők jellemrajza utal rájuk.

A mű elején megismerkedhetünk a főhős Rák Bende származásával, életének eseményeivel. Már a neve is a visszafelé járásra utal. Nemesi származása okán minden parasztgyereket megvert, mivel azok nem üthettek vissza. Tanítóit Bende elégedetlensége miatt sorra elküldték, mígnem egy olyan tanítót kapott – Doronghy –, aki részt vett Bende különböző csínytevéseiben.

Bende apja a Széchenyi Hitelének (megjelent 1830-ban) olvasása közben gutaütést kapott, és meghalt, de még a másvilágon is folyton ezt a könyvet kellett olvasnia életében elkövetett bűneiért.

Énnekem e könyvet, mely mindennél haragítóbb,

Szüntelen olvasnom kell: átok azokra, kik e könyv

Tételeit hiszik és követik; szerzője pedig még

Érje meg Actaeon sorsát: tépjék le kopói,

Mellyeket ő táplált kezdetben manna beszéddel.

Apja halála után anyja összeállt egy francia gróffal, Bende pedig európai körútra indult, hogy művelődjön. Ez balul sült el, mivel csak az erdélyi részeket sikerült bejárnia.

Mire hazaér, anyja elverte a vagyont, a gróf lelépett, Bende elhatározza, hogy politikai pályára áll. Próbál hivatali állást szerezni, sikertelenül. Hamis papírokkal részt vesz a Védegyleti Gyűlésen, ezt követően beleveti magát a választási küzdelmekbe, természetesen a maradandó (konzervatív) párt képviseletében. A maradandó párt két harcosa Nemadózy (magyarázni nem kell e nevet), és Szűzváll, akinek nyaka, válla az adózás terhétől szűz (Arany ezt Császár Ferenc költeményéből vette át).

két párt volt a megyében,

Egyik az ős magyarok nemadózó pártja: tapasztalt

Ősz öregek, nagybirtokosok, grófok, hadi tisztek,

Consiliariusok (mindhárom fajja ezeknek),

Táblabirók és szolgabirók, közbirtokosocskák,

Végre a romlatlan, címerleveles rokonoknak

Szép szót megfogadó, jogokat védő sokasága.

Másik a hígvelejű szóhősök zajtele pártja:

Kik miután magokat vagyonoktól megszabadíták

Most szabadelvűknek szeretik hánytatva nevezni.

Máskép pörkerülő prókátorok, elszabadított

Gazdai tisztek, bűnkereset-sujtotta uracskák,

Pusztult földesurak, kitagadt fiak, írnok öcséim,

Konyhai látogatók, hervadt rózsák fizetéses

Pillangói: rövid szóval mindennemü serge

A békételenek, szeleburdiak és fecsegőknek;

Nem kis része pedig honoratiorok: tudományos

Kántorok és jegyzők s több ily kapa-unta parasztok

A választási küzdelemben bevetnek mindent: pénzt, zsarolást, hivatali pozíciót, leitatást, és ha nem megy másként, akkor erőszakot is. A két párt közötti legfontosabb különbség az adózáshoz való hozzáállás (ez valóban a kor fontos kérdése volt). Fizessen-e adót a nemes ember vagy sem. A vita egyetlen adófajta, a megyei költségek fedezetére szedett úgynevezett háziadó körül forgott, de – és ezt jól látták akkoriban is – egyetlen adónak az elfogadása is elindíthat egy folyamatot, amely a nemesség privilégiumainak a megszüntetéséhez vezethet. És ezzel elvész a (történeti) alkotmány, amelyet az Aranybulla, Werbőczy Tripartituma, az uralkodók számos fogadalma, kötelezettségvállalása és törvénye, a szokásjog testesít meg. Ez adja a mű címének értelmét.

Hosszas volna előszámlálnom, mit követék el

Pártom híveiért, de kivált magamért, faluszerte;

Mint nyomtam kebelemhez a zsíros ködmenü noblesse-t

A zamatos csókot mint viszonozám tele szájjal;

Mint osztám a huszast, szájszámra s a száj erejéhez

Képest; mint tüzelém őket harapós italokkal;

Főleg mint hazudék soha nem hallott jogaikról,

És az arany bullát, mint gyémántoztam előttük,

Százszor is esküdvén, hogy Nemdy ha lészen alispán,

Nemcsak a már felrótt méltatlan adót letörűli,

Sőt a paraszti adót is köztük elosztja jutalmúl,

És több illyeseket: mellyek bizonyos sikeréűl

Háromezer vótum tátott rám hárpia torkot.

Háromszor szavazánk és, rettenetesség,

Mégis az ellen nyert! mert ők négyszer szavazának.

Nem adózni

A jelszó, bot az ok; mellyet ha fölötte keménynek

Hinne egyik-másik, nincs tiltva leszedni az ólmot.

Tisztújításkor reggel pálinka csöbörrel;

Délben hús, bor, elég; ugyanaz vacsorára dulásig

S legkevesebb három huszas egy szavazóra naponként.

Az arany bullák oda lesznek,

Alkotmány oda lész, oda lész az adótalan élet,

Vámok, avíticitas, majorátus, tolvaj-akasztás

És botozás, mind, mind eltűnnek, idővel, e földről;

Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.

A háziadót egyébként már Károly Róbert kora óta szedték a vármegyék, Mátyás király ezt törvényben is garantálta (1486. évi LIV. törvénycikk). A háziadó fizetése alól 1723-ban (1723. évi VI. törvénycikk) a vagyontalan (ún. armális) és az egy (jobbágy)telkes ún. kuriális nemesek kivételével a nemeseket felmentették. Arany lábjegyzete szerint 1836-tól az egy (jobbágy)telkes ún. kuriális nemeseknek is fizetni kellett (igaz, nem fizették, és politikai okokból nem is nagyon hajtották azt be). A háziadót az országgyűlési követek ellátására, a megyei választási és tisztújítási költségekre, a vármegyék közigazgatási tevékenységére, illetve az esetleges megyei beruházásokra használták fel.

Jól tudom én a csalárd okokat, mellyekkel akarják

A liberalisták rászedni szegény nemesinket:

Azt mondják ugyanis, hogy adózzunk s majd ez adóból

Útakat építsünk, ásassunk hosszu csatornát,

Szárasszunk ki mocsárt, adjunk nevelést a parasztnak,

Rakjunk börtönöket fel az égig, nem le, pokolba;

Végre fizessük a vármegye tiszteit: irgalom atyja!

Mintha bizony nem elég fájdalmas volna minékünk

Hogy veksálnak ama kutyalelkű szóbeli pörrel.

Még egyet, édeseim. Mához két hétre gyülés lesz,

Lesz kocsi, hús és bor; bemegyünk egy szálig a gyűlölt

Házi adó ellen harcolni körömszakadásig.

Mindazonáltal senki ne merjen vinni magával

Semminemű fegyvert (megyevégzés tiltja, barátim)

Ámde a jó botokat nem kell honn hagyni, azoktól

Függ a szabad szólás most, pro et contra, megyénkben.”

Az eposz végén a két oldal felfegyverkezve egymásnak ront, de mielőtt elfajulna a dolog, a mítoszi szereplők közbelépnek, és jobb belátásra bírják a harcoló feleket.

Arany János 1882-ben

Arany János utolsó portréja (1882) (Pesti_Napló közlése, 1932)

 

Epilóg

Nyájas Olvasó!

Ha azt hívéd, hogy a fentebbi sorok Vadonffy Bertalan versezetéről szólanak, nagyon is tévedél. Nézz körül! Az eszmék – akármi ragály – ma is itt vannak vélünk, Rák Bende, Nemadózy, Ingady, Hamarfy – ha más névezettel is – itt vannak közibünk! A nevek, történések, mint rongyruha, kicserélhetők.

Történéseim, mint sokszor másszor is, a máról a mának szólanak. Olvass bé a sorok közé, ne zárd bé lelkedet, és meglátod, hogy oly kevés változott egy és háromnegyed század óta.

Irodalom:

A magyar irodalom története (szerk.: Sőtér István) IV. kötet A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest 1965)

Arany János összes költeményei

Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson (Levéltári Szemle, XXXVII. évfolyam, Budapest, 1987. 2. szám, 47-59.pp.)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából (in Művelődéstörténeti tanulmányok 1990., Zalai Gyűjtemény 31. sz., Zalaegerszeg, 1990., 193-228. pp.)

Szilágyi Márton: Arany János elveszett alkotmányának korabeli politikai kontextusa (Irodalomtörténeti Közlemények (ItK), 113(2009))

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Arany_címlap

    Arany János 200 éve, 1817. március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán. A kisnemesi református családból származó, de ténylegesen földműveléssel foglalkozó család tizedik, és egyben egyetlen fiúgyermekeként született. Szorgalmának és tehetségének köszönhetően óriási pályaívet tudhat magáénak, 1882-ben bekövetkezett halálakor a nemzet mindenki által ismert lírikusától és közszereplőjétől búcsúztak. Kétrészes írásunkban pénzügyekkel, adózással kapcsolatos soraival emlékezünk rá, tisztelgünk emléke előtt.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • iskola

    Az Adótanácsadók Egyesületének szervezésében iskolákban tartanak előadásokat öt adózást érintő témában. 

  • Tesco

    Csaknem 130 millió font pénzbírságot fizet a Tesco a három évvel ezelőtt kipattant könyvelési botrány miatt.

  • üzletember futóverseny

    A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – bizonyos kivételektől eltekintve – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Felmerül a kérdés, a munkavállalót a munkaviszonya megszűnését követően is terheli-e e kötelezettség, és amennyiben igen, úgy mi jár a részére e kötelezettség teljesítéséért. A Bán és Karika Ügyvédi Társulás összefoglalójából kiderül. 

  • pénz_fizetés

    Hiába nyer meg egy vállalkozás egy pert az adóhatósággal szemben, ha még az ítélethirdetés előtt csődbe megy. Márpedig ez nem egyedi eset, mivel az adóhatóság a jelenlegi jogszabályok szerint a per ideje alatt is végrehajtást vezethet a vállalkozással szemben. Ráadásul a Jalsovszky Ügyvédi Iroda tapasztalatai szerint az adóhatóság még akkor sem feltétlenül retten vissza a végrehajtástól, ha erre nincs is jogi lehetősége.

  • NAV

    Ahhoz, hogy valaki folyamatosan szerepeljen a köztartozásmentes adózói adatbázisban (KOMA), az adókötelezettségeket határidőben teljesítenie kell. Érdemes időről időre ellenőrizni, hogy nincs-e valamilyen elmaradás, ami kizárja a KOMA tagságot.