Árfolyamnyereség: külön-külön adóznak az ügyletek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Adózás tekintetében nem mindegy, milyen típusú befektetéseken, értékpapírokon érünk el nyereséget – olvasható az RSM DTM friss blogbejegyzésében.

Érdekes kettősség figyelhető meg a különböző befektetéseken, értékpapírokon elért nyereség adózásában: van, ahol csak az éven belüli összesített nettó nyereség után kell leróni az adót, máshol pedig minden egyes nyereséges ügylet után, függetlenül a veszteséges tranzakciók számától és összegétől.

Hogy világosan lássunk, először is tisztázzuk az árfolyamnyereség fogalmát: az értékpapírok eladásakor kézhez vett összegnek az a része képezi az árfolyamnyereséget, amely meghaladja az értékpapírok bekerülési összegét. Az ilyen jövedelem adójának bevallásakor ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy néhány hasonló bevétel más elnevezéssel, más soron jelentkezik. Ha ugyanis az árfolyamnyereség ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott értékpapírokkal kapcsolatos ügyletekhez kapcsolódik, akkor ez úgynevezett egyéb jövedelemnek minősül és az összevont adóalap részét képezi. Ez korábban igen hátrányos megkülönböztetés volt, hiszen így az ellenőrzött külföldi társaságokkal kapcsolatos tranzakciókra magasabb adóteher rakódott, mint más cégeket érintő ügyletekre.

Mára a személyi jövedelemadózás változásával ez a különbség csökkent.

Fontos eltérés fedezhető fel az árfolyamnyereség és az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó nyereség adózásában. Ez utóbbi elsősorban a tőzsdén vagy befektetési szolgáltató közreműködésével lebonyolított tranzakciókat takarja (így a hasonló csengésű név ellenére semmiképpen sem keverendő össze az ellenőrzött külföldi társaság fogalmával). Ezeknek az ügyleteknek komoly előnye, hogy a nyereséges és veszteséges ügyleteket össze lehet vezetni, így csak az adott évben ténylegesen elért nettó nyereség után kell leróni az adót. Sőt, lehetőség van a veszteség évek közötti elszámolására is. Ezzel szemben a „sima” árfolyamnyereségadónál minden ügylet után külön-külön meg kell fizetni az esedékes terhet.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy mikor keletkezik az árfolyamnyereségadó alapját képező jövedelem. A jogszabály szerint erre az értékpapír átruházásáról szóló szerződés napján kerül sor, azonban az adókötelezettség csak a bevétel megszerzésének napján keletkezik.

Az adófizetés terén könnyebb a helyzet, ha az illető magánszemély belföldi társaságnak (adó-szaknyelven kifizetőnek) értékesíti a papírokat, ilyenkor ugyanis a társaság megállapítja, levonja és be is fizeti a tranzakcióval kapcsolatos terheket. Ha viszont mindkét oldalon magánszemélyek állnak, az értékesítésből származó nyereség bevallására és az adó megfizetésére magának a papírokat értékesítő magánszemélynek kell sort kerítenie legkésőbb az éves bevallás benyújtásának határidejéig. Az ellenőrzött tőkepiacokon történő kereskedésre az utóbbi szabályok vonatkoznak, azaz a a magánszemély köteles az adót megállapítani, a bevallást elkészítni és az adót megfizetni a fenti határidőig.

A bejegyzés szerzője Hegedűs Sándor, az RSM DTM Hungary Zrt. adóüzletágának vezetője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.

---