Az adóalap forintban történő megállapítása – II. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tovább folytatva az egyenes adózású ügyletek adóalapjának meghatározását vizsgáljuk meg az adómentes Közösségen belüli értékesítés esetét!
Adómentes Közösségen belüli értékesítés során egy adóalany úgy ad el termékeket, hogy az áru el is hagyja az értékesítő országát. Az ügylet, ha minden feltételnek megfelel, adómentesen számlázható, amely után a célországban működő partner fogja az adót megállapítani, majd meg is fizetni.
Amennyiben az ügylet számlakibocsátás mellett történik, akkor a számla kelte szerinti napon érvényes árfolyam alapulvételével történik az adóalap megállapítása, ellenben ha nem történik számlakibocsátás, akkor a következő hó 15-én érvényes árfolyam alapulvételével kell az adóalapot meghatározni.
A felek előzetes megállapodása alapján gyűjtőszámla alkalmazását is választhatják, amennyiben adott időszakon belül nem kívánnak minden egyes teljesítésről külön számlát kibocsátani, hanem azokat egyetlen bizonylat keretében rendezik. A gyűjtőszámla specialitása, hogy magának a számlának nincs önálló teljesítési időpontja, hanem a számlán feltüntetett egyes teljesítéseknek az időpontjai lesznek részletesen felsorolva, természetesen az ügylet további részleteivel együtt. Ilyen esetben minden egyes teljesítési időpontban kiszámítjuk a megfelelő árfolyam alkalmazásával az adóalapot, majd azok összesítése alapján történik a teljes adóalap meghatározása. Ha esetleg Közösségen belüli értékesítés során alkalmaznánk a gyűjtőszámlát, akkor ott a számla kelte lesz az irányadó, nem szükséges minden ügyletnél külön árfolyamot számolni, majd összesíteni.
Azon nemzetközi – magyar területi hatályon kívüli – ügyleteknél, ahol a teljesítési hely szabályok miatt harmadik országban adózik az ügylet, azt érdemes kiemelni, hogy nem alkalmazható az Áfa tv. 80. §-a, mivel ezek az ügyletek nem belföldön adóznak. Azért fontos azonban erről is beszélni, mert a bevallásban a nettó összegeket ettől függetlenül még helyesen kell megadni. Ha tehát a 80. § nem alkalmazható, akkor hogyan történik az adóalap meghatározása? Bár a teljesítési hely Magyarországon kívül van, de az Áfa tv. 159. §-a alapján ilyen esetekben is teljesíteni kell a számla-kibocsátási kötelezettséget. Az így kibocsátott számla teljesítési időpontjában kell a konverziót végrehajtani, majd a bevallásba beállítani.
Fordítottan adózó ügyletek adóalap-meghatározása
Termék Közösségen belüli beszerzése esetén is azonos módon történik az adóalap meghatározása, mint az értékesítés során, azaz vagy a számla kelte, vagy – számla hiányában legkésőbb – a teljesítést követő hó 15. napján kell megállapítani és az ennek a napnak megfelelő árfolyam alkalmazásával kell forintosítani. Alapvetően itt is a hitelintézeti eladási árfolyamot kell használni, de választhatjuk az MNB vagy az EKB által jegyzett árfolyamot is, ha kérjük ezek használatának engedélyezését a NAV-tól. Azaz ha például egy április 28-ai ügyletről a számlát csak júniusban bocsátja ki az eladó, akkor május 15-én kell az adót megállapítani, és – havi bevallás esetén – ennek megfelelően június 20-ig bevallania.
[htmlbox afa_kotelezettseg]
A megfelelő teljesítési hely szabályok alkalmazásával külfölditől igénybevett szolgáltatás miatt is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy fordított adózást kell alkalmazni. Soha ne feledkezzünk meg nemzetközi ügyletek kapcsán arról, hogy az első, amit vizsgálni kell, hogy a szolgáltatást nyújtónak nincs-e belföldön az ügylettel összefüggésbe hozható telephelye, tekinthető-e letelepedettnek. Ha nincs, akkor jön további lépésenként annak meghatározása, hogy a szolgáltatást igénybevevő adóalany-e, mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség, mikori árfolyam alkalmazásával történik az adóalap, majd adó meghatározása.
Nem csak importszolgáltatás kapcsán, de nagyon sok olyan – jellemzően – nemzetközi ügylethez kapcsolódó, bejövő számla kapcsán találkozhattunk már a problémával, hogy a más – különösen harmadik – országban működő partnerektől kapott számlákon nem szerepel kifejezetten a teljesítés időpontja. Nem kell bonyolult megoldásokban gondolkodni, elegendő azt a szabályt figyelembe venni, ha a számla kelte nem tér a tényleges teljesítés időpontjától, akkor nyugodtan kezelhetjük a számla keltét, teljesítési időpontként. Ezek után pedig már nem fog gondot okozni a megfelelő árfolyam kiválasztása és a forintosítás.
Külfölditől igénybevett időszaki elszámolású ügyletek kapcsán az szokott kérdésként felmerülni, hogy mi a teendő akkor, amikor nem kapunk számlát az igénybevett szolgáltatásról, de az adófizetési kötelezettségünknek eleget akarunk tenni. Ilyen helyzetben azt az árfolyamot alkalmazhatja a szolgáltatást igénybevevő adóalany, amelyik napon a fizetendő adót megállapítja, azaz az elszámolási időszak utolsó napján, a fizetési határidőkor, a számla keltekor (nyilván ha van számla, de annak adattartalma hiányos,) vagy az időszak végétől számított 60. napon. Bár ez kevésbé jellemző, de ha mégis olyan számlát kapnánk, amelyen szerepel teljesítési időpont, akkor azt is el lehet fogadni, ha annak megfelelő időpontban váltjuk át a devizát forintra, és állítjuk be a bevallásunkba, összesítő jelentésünkbe.
Szolgáltatásimportra fizetett – átutalt – előleg esetén nem könnyű kinyomozni mikor történt a partner számláján a jóváírás, ezért ebben az esetben alkalmazhatjuk, hogy amikor a magyar partner elutalta az összeget, annak a napnak megfelelő időszakban valljuk be, fizetjük meg az előleg alapján keletkező adót. Ellentétben a belföldi ügyletekkel, ilyen esetben az átutalt előleg nem tartalmazza az adót összegét, azt rá kell számolni.
A cikk szerzője: Molnár Péter független adótanácsadó
