Az adózás hozzájárult a hunok felemelkedéséhez és vesztéhez

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Attiláról, a hun birodalomról kevés korabeli írás maradt fenn. Az utókor a történeteket jelentősen kiszínezte. A hun-magyar rokonság, a székelyek eredete olyan történetek, amelyekről korabeli források nem szólnak, bár kétségtelen, hogy a középkori krónikások is gyakran hasonlították a magyarokat a hunokhoz, és Árpád bejövetelét egy második honfoglalásnak tekintették.

Őseinket felhozád / Kárpát szent bércére, / Általad nyert szép hazát / Bendegúznak vére.

(Kölcsey Ferenc: Himnusz – részlet)

A mottóként választott idézet a magyarság egyik legszentebb versében szerepel. Bendegúz (Mundzuk, Mundzsuk) hun vezér volt, az V. század elején uralkodott. Ő volt az apja két későbbi vezérnek, Budának (Bleda) és Attilának (Atli, Etzel, Etel, Etele) is. A Himnusz e sorai egyaránt utalnak a hun-magyar rokonságra, illetve az ún. kettős honfoglalás elméletére. Ezek az elméletek „divatosak” voltak a XIX. században, a magyarság eredetét, őstörténetét kutatók körében. Valóságtartalmukat nem kívánjuk vitatni, ez legyen a szakavatott történészek feladata.

A hunokra vonatkozóan igen kevés hiteles írásos történeti forrással rendelkezünk. A legértékesebb forrás a hunokról Priszkosz rétor történetírása. Priszkosz megfordult Attila udvarában, így személyes tapasztalatai is voltak a hunokról. További forrásokat jelentenek a csatákról, békekötésekről fennmaradt, főleg a Kelet- és a Nyugatrómai Birodalomból származó leírások, illetve a régészeti feltárások leletei.

Priszkosz könyvét, a hunok történetét a következő századokban meglehetősen kiszínezték a történetírók, Attilát hol kegyetlen gyilkosként, hol igazságos, nagylelkű uralkodóként mutatták be, valószínűleg a kor és a hely elvárásainak való megfelelés többet nyomott a latban, mint a tények ismertetése.

Az irodalomjegyzékben feltüntetett könyv igen terjedelmes, 28 oldalas forrásjegyzéket tartalmaz a hunokkal kapcsolatban, ez is indokolja azt, hogy további forrást nem jelöltünk meg.

A hunok eredete

A hunok eredetére több különböző elmélet is létezik. Egyes vélemények szerint a Belső-Ázsia keleti területein uralkodó hsziungnuk leszármazottai lehettek („miattuk” épült a kínai nagy fal). Ezen elmélet szerint a hunokon kívül az avarok és a magyarok is e nép leszármazottai voltak.

A nyugati történetírás nem fogadja el ezt az elméletet, azt viszont megerősítik, hogy a hunok nomád állattenyésztő életmódot folytató sztyeppei harcos nép voltak. Első írásos említése a hun népnévnek egy 311-es nomád támadásról szóló krónikában szerepel, ahol a hsziungnuk leszármazottainak tekintik őket.

A hunok vándorlásuk során a Volga vidékén foglaltak szállásterületet, 375-ben Balambér (Valamibir) vezetésével átlépték a Volgát, és az egész kelet-európai sztyeppeövezetet uralmuk alá hajtva hoztak létre erős, harcos birodalmat.

Az erdélyi területet is uralmuk alatt tartó vizigótok 370 őszén vereséget szenvedtek a Dnyeszter mentén a hunoktól. Ezt követően – menekültként – kérték befogadásukat a Keletrómai Birodalomba. Valens császár ezt elfogadta, mivel ezzel egyrészt bővült (reményei szerint) az adófizetők száma, másrészt a birodalom határain letelepítve a befogadottakat, védelmet voltak képesek biztosítani a vandál és hun támadások ellen. Hogy ez mégsem volt sikeres döntés, jól mutatják a következő időszak lázadásai, a betelepítettek elégedetlenségi mozgalmai. Hogy ennek oka a tartományi vezetők alkalmatlansága, vagy a birodalmi kultúra átvételének sikertelensége volt, nem tárgya írásunknak, de vélhetően mindkettő közrejátszott.

A vizigótok 378-ban összecsaptak Valens császár seregeivel. Az ún. hadrianopolisi csatában (378) a római seregek vereséget szenvedtek, Valens császár elesett. A cannaei csata óta ez volt a legnagyobb római vereség.

Attila 452-es hadjárata

Attila 452-es itáliai hadjárata során az éhínség, a pestisjárvány és Marcianus bizánci császár támadása miatt nem tudta Rómát bevenni

 

A hunok az V. században hódításaikkal nyugat felé fordultak, elfoglalták a Kárpát-medencét, és itt meg is telepedtek. Ebben az időben Mundzuk (Bendegúz) volt a betelepülők egyik vezetője. Az itt élő népeket uralmuk alá hajtották (szép szavakkal: szövetséget kötöttek velük), de voltak olyanok is, akik nem kértek a hun uralomból, és elmenekültek.

Hunok a Kárpát-medencében és Európában

Mundzuk (Bendegúz) után öccse, Ruga vette át a hunok vezetését. Rugának sikerült a hun törzseket egyesíteni, így sikerült létrehoznia egy a Kárpát-medencéből irányított birodalmat, amely a meghódítottak és a sarcfizetésre kötelezett környező államok révén jelentős anyagi erőforrásokra is támaszkodni tudott.

Ruga 434-ben bekövetkezett halála után Mandzuk idősebbik fia Bleda (Buda) vette át a birodalom irányítását, majd csatlakozott hozzá egyfajta társuralkodóként öccse, Attila (Etele stb.) is. Hadjárataikat most már közösen irányították.

Bleda 444-ben (vagy 445-ben) meghalt, egyes feltételezések szerint Attila ölte vagy ölette meg. Így ettől kezdve Attila már egyedül volt minden hunok uralkodója. A korabeli kevés forrás szerint fényes udvartartást vezetett, birodalmát jól kormányozta.

Fenséges étkeket szolgáltak fel nekünk és a barbár vendégeknek ezüst tálakon, de Attila nem evett mást, csak sültet, egyszerű, fa tálcáról. Minden másban hasonlóan mértékletes volt; fakupából ivott, míg vendégei arany és ezüst serlegből. Ruházata is egyszerű volt, csupán a tisztaságát igényelte. Sem az oldalán viselt kard, sem szkíta lábbelije, sem lova kantárja nem volt díszített, eltérően más szkítákétól, akik arannyal, ékkővel vagy bármi értékessel ékesítették azokat. A földet gyapjú szőnyegek borították. (Priszkosz rétor feljegyzése)

A hunok és az adózás

A hunok saját népén belüli adózásról nincs tudomásunk, igen valószínű, hogy saját embereiket nem adóztatták meg a hun vezetők, illetve a hun államszervezet. Ez ellentmondott volna a sztyeppei népek szabadságeszméjének. Az viszont elképzelhető, sőt valószínű, hogy a vezetők elvárták saját társadalmukon belül is – bizonyos eseményekhez kötődően – az ajándékozást (persze az elvárt ajándék ténylegesen adó!), így házasságkötéskor, gyermek születésekor, vagy a rendszeres gyűlések alkalmával. Ezek az ajándékok lehetek lovak, íjak, ruházat, öltözékhez tartozó kiegészítők, az élelmezéshez (italozáshoz) szolgáló termékek, alapanyagok.

A hunok legfőbb adóforrása a leigázott népektől, illetve a harci fenyegetéssel zsarolt államalakulatoktól, városoktól származott. Az adóbevételi csúcs Bleda (Buda) uralkodási idején volt, ennek mennyisége meghaladta a 20 000 római fontot, ez mintegy 7 tonna aranyat jelentett egyetlen év alatt.

A catalaunumi csata

A catalaunumi csata

 

A leigázott népektől a leigázást követően egyszeri váltságdíjat követeltek, ezen túl éves adóösszeget határoztak meg, illetve a (kényszer)szövetség jegyében a meghódított területeken élőknek részt kellett venniük a hunok hadjárataiban, portyázásaiban.

Az adófizetést nem teljesítőket a hun csapatok megtámadták, az embereket leöldösték vagy rabszolgaként elhurcolták, a településeket kíméletlenül kifosztották.

A hunok hódítási területeivel határos államalakulatokkal, városokkal gyakran kötöttek békeszerződéseket. Lényegében ezek egyszeri és rendszeres összeget is megállapítottak a meg nem támadás érdekében. Volt, amikor a hunok kényszerültek ilyen adót fizetni (például a perzsa államnak), de inkább az volt a jellemző, hogy a harcos hun nép szerződésben kötelezte a szomszédos államokat az adófizetésre. Ennek időnként támadásokkal is nyomatékot adtak.

A Nyugatrómai Birodalom is fizetett adót a megnemtámadás fejében, bár eleinte a két birodalom kapcsolata inkább szövetségi jellegű volt. Ennek keretében magas rangú túszokat cseréltek, így került Attila Ravennába, Honorius császár udvarába, illetve Flavius Aetius a hunok szálláshelyére. Ez mindkettőjüknek kiváló tanulási lehetőséget biztosított. Attila megtanult latinul és ógörögül, diplomáciai ismereteket szerzett, az akkori európai műveltség sok erényét magáénak tudhatta. Aetius megismerte a hunok haditechnikáját, harcmodorát, gondolkodásmódját. A későbbiekben ezeket az ismereteket mindketten hasznosították, azt akkor még nem tudhatták, hogy egymás ellen is!

A legjobb adófizető a Keletrómai Birodalom volt. Erre fejlettsége és gazdagsága miatt jól alapozhattak a hunok. A birodalom ugyan védve volt természetes határokkal (Duna, Fekete tenger stb.), illetve a nagyobb városok városfallal is körül voltak véve, de a hunoknak nem okozott gondot például a Dunán való átkelés.

Attila Aquileiát ostromolja

Attila Aquileiát ostromolja. Miniatúra a Képes krónikában

 

Attila 435-ben megtámadta a Keletrómai Birodalmat. Gyorsan haladt előre a Balkán félszigeten, az útjába került városokat kifosztotta, felégette. II. Theodosius bizánci császár kénytelen volt békét kérni. Az ún. margusi békeszerződésben Bizánc vállalta, hogy a korábban befogadott menekült törzseket visszafordítják (így ők Attila adófizetőivé, rabszolgáivá váltak), vállalta továbbá a korábbi évi 350 font adó megduplázását, azaz évi 700 római fontnyi (kb. 229 kg) adó megfizetését, méghozzá aranyban. A hunok által ejtett foglyokért külön is fizetni kellett, méghozzá személyenként 8 solidust, a bizánciak által ejtett foglyokat viszont váltságdíj nélkül kellett szabadon bocsátani. További feltétel volt, hogy Konstantinápoly nyissa meg kapuit a hun kereskedők előtt.

A következő öt évben béke volt a hunokkal, ezt a császár kihasználta, megerősíttette Konstantinápoly védelmét, különösen a városfalak építésére áldoztak sokat.

A békeszerződés feltételeinek megszegésére hivatkozva Attila 440-ben ismét hadjáratot indított a Bizánci Birodalom ellen. A császári seregek a birodalom más határainál voltak elfoglalva, így Attila szinte akadály nélkül törhetett előre, 443-ban már Konstantinápoly falainál voltak Attila seregei. A falakat ugyan – technikai hiányosságok miatt – nem tudták bevenni, de a császár így is kénytelen volt békét kérni. A feltételek igen szigorúak voltak. A Keletrómai Birodalom egyszeri 6000 font (mintegy 2 tonna) aranyat volt kénytelen fizetni hadisarcként, vállalnia kellett továbbá a korábbi éves adó megháromszorozását is, azaz évente 700 font helyett 2100 font (kb. 687 kg) aranyat kellett fizetni, továbbá felemelték a foglyok utáni váltságdíjat is 12 solidusra.

Konstantinápoly falai

Konstantinápoly falai

 

Óriási földrengés rázta meg Konstantinápoly környékét 447-ben. A falak egy része, továbbá a fal részét képező 57 torony is leomlott. Attila ezt kihasználva ismét támadást indított. Mire Konstantinápolyhoz értek, a város falait, tornyait újjáépítették, Attila nem tudott a városba betörni. Ismét területi követelésekkel és további aranyban való adófizetési követelésekkel állt elő. A béketárgyalások mintegy három évig elhúzódtak, a végén Attila kénytelen volt megelégedni a korábbi adóval, és területi követeléseit is vissza kellett vonnia.

II. Theodosius 450-ben meghalt. Utóda az igen harcias Marcianus lett. Az új császár felmondta a korábbi békeszerződést, nem volt hajlandó adót fizetni Attilának. Az adómegtagadás (és egyéb körülmények) igen érzékeny veszteséget jelentettek a hun birodalomnak. Az anyagi erőforrások beszűkülése, a harci képességek csökkenése néhány éven belül a birodalom széteséséhez vezettek.

Marcianus győzelmeit ünneplő aranypénze

Marcianus győzelmeit ünneplő aranypénze

 

Arany János verse ezt igen szemléletesen írja le:

Arany János: Két éles kard

 

Marciánus büszke császár

Adaját nem fizeti:

Mennek hozzá kemény szóval

Etele követi.

 

Az adót te, gyáva császár,

Megadjad, megadjad!

Te uradtól, Etelétől,

Meg se is tagadjad.”

 

Hallja császár a parancsot,

Jő megyen fel s alá;

Teszi magát mintha nem is

Hallaná, hallaná...

(1852 körül)

A hunok eltűnése

A II. Theodosius császárral kötött békét követően Attila nyugati irányban kezdett el terjeszkedni. Ez – a „szokásos” módon – először portyázó rabló hadjáratokat jelentett. Attila 451 tavaszán Gallia (lényegében a mai Franciaország) területére tört be csapataival, több várost felégetett, kifosztott. A hunok és velük szövetséges hadak felperzselték Argentoratumot (ma Strassbourg), elfoglalták Divodurumot (Metz), hosszas ostrom után bevették Lutetiát (Párizs), porig rombolták Aurelianumot (Orléans).

Attila 451-es hadjárata

Attila 451-es hadjárata, illetve a catalaunumi csata feltételezett helyszíne

 

A támadásról értesülve a Nyugatrómai Birodalom is elindította csapatait, vezérük Flavius Aetius volt. A római csapatok Aurelianumnál lepték meg a fosztogató hunokat, akikre súlyos csapást mértek, a hunok és szövetségeseik menekülni kényszerültek, Attila kitért a nagyobb ütközet elől.

A hunok és rómaiak valahol a Chálonsen-Champagne és Troyes (korabeli nevén Tricarsis) közötti síkságon csaptak össze 451. június 20-án. A csatában mindkét oldalon 40-60 ezer fős sereg vett részt (eltúlzottak a korabeli írások félmilliós adatai), nagyon sok volt a halott és a sebesült. A csatát Aetius megnyerte, Attila visszavonult szekértáborába.

Aetius nem aknázta ki győzelmét, nem törekedett Attila seregének teljes megsemmisítésére (ennek valószínűleg politikai okai voltak), így a hunok két nap múlva, látva, hogy sehol nincs az ellenség, vissza tudtak vonulni.

Aetius valószínűleg jó érzékkel látta azt is, hogy a hun birodalom felbomlása újabb kiszámíthatatlan népvándorlási hullámot indított volna el, és a Nyugatrómai Birodalomnak nem egy, hanem sok másik ellenséggel kellett volna szembenéznie. Nem tanulság nélküli ez a gondolkodás manapság sem!

A catalaunumi csata néven elhíresült ütközet semmit nem oldott meg, nem döntötte le a Nyugatrómai Birodalmat, Attila is meg tudta őrizni seregeit és birodalmát.

A következő évben Attila Itáliát támadta meg, célja Róma elfoglalása lett volna. Elfoglalta a korábban soha el nem foglalt Aquileiát, majd nyugat felé fordulva Mediolanumig (Milánó) vonult. Aetius a felperzselt föld taktikáját alkalmazta ellene, hatásosan. Attila seregét az éhség, a szárazság mellett pestisjárvány is tizedelte, közben Marcianus bizánci császár megtámadta birodalmát. Mindez rákényszerítette Attilát a békekötésre. Meglehetősen eltúlzottak azok a vélekedések, amelyek szerint ebben I. Leó (Nagy Szent Leó) pápának kiemelt érdemei lettek volna. I. Leó valóban részt vett a tárgyaló küldöttségben, de Attilát ez nem valószínű, hogy meghatotta volna, a korábban felsorolt tényezők sokkal inkább befolyásolták visszavonulását. A pápa szerepének kiemelése a későbbi történetírás „terméke”, amely a kereszténység és a pápaság legitimitását volt hivatott segíteni.

Attila, Leo

Attila és Leó pápa találkozása, Raffaello reneszánsz kori festményén (1514). A pápa lóhátról, elégedetten szemléli, amint Attila és kísérete megretten a két égi szenttől

 

Attila 453 tavaszán váratlanul meghalt. Halálához és temetéséhez számos történet kapcsolódik (tápiószentmártoni domb, temetés hármas koporsóban a Tisza alá stb.), de ezeket – egyelőre - semmilyen régészeti bizonyíték nem támasztotta alá.

Attila halálát követően fiai közül Ellák került hatalomra, de több fia is marakodni kezdett a hatalomért. Egyik fia, Ernák valószínűleg a Székely himnuszban is említett Csaba királyfi volt, akinek nemzetségéből a székelyek származtatják magukat. Ernák valószínűleg 503-ban halt meg, ezzel Attila dinasztiájának is vége lett.

A belső harcok szép lassan felőrölték a hun birodalmat, a VI. századtól már nem is említik őket történeti dokumentumok, valószínűleg beolvadtak a kelet-európai sztyeppei népek közé. Ez azt is jelenti, hogy akár a magyarok ősei között is ott lehettek.

Attila halálát követő évben Aetiust összeesküvők meggyilkolták (az sem kizárt, hogy III. Valentinianus császár személyesen is részt vett az összeesküvésben). Megkezdődött a Nyugatrómai birodalom lassú agóniája, míg 476-ban végleg megszűnt.

A hunok megjelenítése a művészetekben

Priszkosz rétor írása mellett meg kell még említeni, hogy Attila alakja megjelenik a Nibelung-énekben, a Völsunga Sagában és az Edda-énekekben is. Alakját e művek nemes, nagylelkű szövetségesként mutatják be.

Attila alakjáról bőségesen beszámol Kézai Simon is a Képes Krónikában, Gárdonyi regényt írt róla (A láthatatlan ember) illetve az Éjjel a Tiszán című verse is róla szól, Arany Jánost a Csaba trilógia (Keveháza, Buda halála, Csaba királyfi) megírására ihlette, de felbukkannak a hunok a csodaszarvas legendájában is.

Számos képzőművészeti alkotás, mozifilm, sőt opera (Verdi: Attila) is megörökítette Attila tetteit, emlékét. Az egyik legnépszerűbb hőse az irodalomnak, történetírásnak és egyéb művészeteknek.

Irodalom:

Obrusánszky Borbála: Európa ura, Attila (Tartama Könyvkiadó, Barót, 2016)

 

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • BKV

    A bérfejlesztés átlagos mértéke 15 százalék. Ebből 10 százalék alapbérfejlesztés, és 5 százalék bérfelzárkóztatás. 

  • csempészdohány

    Több mint 160 millió forint értékű csempészárut, borostyánkövet és cigarettát találtak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénzügyőrei egy ukrán rendszámú autóbuszban a záhonyi magyar-ukrán határátkelőhelyen - közölte az adóhatóság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei adó- és vámigazgatóságának sajtóreferense pénteken.

  • munkanélküliség

    Az idei első negyedévben 4,5 százalék volt a munkanélküliség, a foglalkoztatottak száma pedig 106 ezerrel nőtt - közölte a KSH.

  • Fotó: shutterstock

    Az Európai Bizottság tagállami kezdeményezés alapján meglepő javaslatot terjesztett elő az áfacsalások elleni hatékonyabb fellépés érdekében az elmúlt év végén. Pozitív fogadtatás esetén az Áfairányelv egy újabb derogációs lehetőséggel bővülne, így a tagállamok ideiglenesen – 5 évre, azaz 2022. június 30-ig terjedő hatállyal – általános fordított adózást vezethetnének be önkéntes alapon.

  • pénztárgép

    Az 50 ezer forintos állami támogatáshoz keddig üzembe kell helyezni az online pénztárgépet a kötelezetteknek.