Az áfa és az eva viszonya


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya nem alanya az általános forgalmi adónak, bizonyos esetekben azonban figyelemmel kell lennie egyes áfával kapcsolatos szabályok alkalmazására. Az Adó szaklap cikke összefoglalja, hogy egy evaalanynak milyen esetleges áfakötelezettségei lehetnek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfatörvény), valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Eva-törvény) szabályai alapján.


1. Az evaalany által kibocsátott számla tartalmi elemei

Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya (a továbbiakban: evaalany) – az Eva-törvény 13.§ (1)–(2) bekezdései értelmében – az Áfatörvény teljesítési hely szabályainak figyelembe vétele mellett, az Áfatörvény X. fejezetének megfelelő bizonylat kibocsátására kötelezett, amennyiben terméket értékesít, illetve szolgáltatást nyújt. E szabály alapján az evaalanynak az ügyleteiről főszabályként Áfatörvény szerinti számlát, vagy amennyiben annak feltételei fennállnak, Áfatörvény szerinti egyéb bizonylatot kell kibocsátania.

Az evaalany által kibocsátott számlára tehát az áfa szabálya vonatkoznak, ami azt jelenti, hogy az evaalanynak az Áfatörvény 169.§-ában foglalt adattartalommal kell az általa teljesített ügyletekről a számlát kiállítania.

Az alábbiakban áttekintjük azokat a legfontosabb számlatartalmi elemeket, amelyekre az evaalanynak is figyelnie kell a számlázás során.

1.1. A számla adattartalma

a) Az evaalany által alkalmazott adómérték

Első körben az evaalanynak – hasonlóan egy áfaalanyhoz – meg kell vizsgálnia, hogy az általa teljesített ügylet az Áfatörvény 25-49. §-ainak szabályai alapján belföldön teljesített ügyletnek minősül-e. Ha az ügylet az előzőekben említett szakaszok alapján belföldi teljesítési helyű, az evaalany főszabályként az Áfatörvényben meghatározott, az adott termékre, vagy szolgáltatásra irányadó áfamérték felszámításával számláz. (Amennyiben azonban az evaalany ügylete külföldön teljesített ügyletnek minősül, akkor az evaalanynak Áfatörvény területi hatályán kívüli ügyletről kell a számláját kibocsátania.) Az Áfatörvény értelmében a számlán fel kell tüntetni az alkalmazott adómértéket és az áthárított adót, kivéve, ha annak feltüntetését az Áfatörvény kizárja.

Az áthárított adó feltüntetése – az evaalanyokra vonatkoztatva – az Áfatörvény szabályai alapján a következő esetekben van kizárva:
– ha az ügylet bármilyen jogcímen adómentes,
– ha az ügylet Áfatörvény területi hatályán kívüli ügylet,
– ha az ügylet belföldi fordított adózás alá esik.

Mindezek alapján áthárított adót tehát kizárólag az egyenes adózás alá eső ügyletekről kibocsátott számlán lehet feltüntetni (feltéve, hogy az ügylet nem esik adómentes körbe).

A jelenleg hatályos Áfatörvény három pozitív adómértéket ismer: a 27 százalékot, a 18 százalékot és az 5 százalékot. Minden olyan termék, illetve minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik az Áfatörvény 3. számú mellékletében szereplő, 5 százalékos kategóriákba, valamint nem tartozik az Áfatörvény 3/A. számú mellékletében szereplő, 18 százalékos kategóriákba, 27 százalékos áfakulcs alá tartozik, feltéve, hogy az adott ügyletre nem vonatkozik semmilyen jogcímen adómentesség.

Tehát az evaalany egy általa teljesített ügyletről kibocsátott számlán – ha adóáthárítás történik – az előbbiekben ismertetett három adómérték közül a termékre/szolgáltatásra irányadó adómértéket köteles szerepeltetni.

Hiánypótló könyv az áfáról

Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban

Rendelje meg most!

Az egyenes adózás mellett létezik az ún. fordított adózás is (erről ld. részletesen jelen cikk 2.1. pontját), amikor az ügylet kapcsán az áfát nem a teljesítésre kötelezett adóalanynak kell megállapítania és elszámolnia az államháztartás részére, hanem a megrendelőnek (fordított adózás esetén tehát a számlakibocsátás során nem történhet áfaáthárítás). A fordított adózásnak dogmatikai értelemben két csoportja van:
– az Áfatörvény 142. §-a alá tartozó, ún. belföldi fordított adózásos ügyletek, illetve
– azok az ügyletek, amelyek esetén a teljesítésre kötelezett a teljesítési hely tagállamában nem letelepedett adóalany, és ezért az áfakötelezettségeket a teljesítés helyén adószámmal rendelkező megrendelő teljesíti saját nevében (ún. szolgáltatásimport, illetve szolgáltatásexport, valamint a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék értékesítése), ezek az ún. külföldi fordított adózásos ügyletek.

2013. január 1-jétől bármelyik fordított adózási konstrukcióról legyen szó, a számlán a „fordított adózás” kifejezést kell szerepeltetni. 2012. december 31-ig az Áfatörvény úgy fogalmazott, hogy minden olyan esetben, amikor a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybe vevője az adó fizetésére kötelezett (azaz a fordított adófizetéssel együtt járó konstrukciók esetén), a számlán olyan egyértelmű utalást kell szerepeltetni, amelyből a fordított adózás ténye kiderül. 2013. január 1-jétől azonban a törvény kifejezetten a „fordított adózás” kifejezés feltüntetését várja el, azaz a jelzett időponttól kezdődően elvileg nem megfelelő, ha a fordított adózás tényére egyéb módon utalnak a számlakibocsátás során. A szerző álláspontja szerint azonban a számlát nem teszi hiteltelenné (azaz a számla megfelel az áfakötelezettségek teljesítéséhez, valamint az adólevonási jog gyakorlásához akkor is), ha a számlakibocsátás során bár nem a „fordított adózás” kifejezés pontos feltüntetése történik, de a számlából egyértelműen következik a fordított adózás ténye. Megjegyzendő még, hogy bár erre vonatkozó kötelezést nem ír elő az Áfatörvény, azonban a külföldi fordított adózás alá eső ügyletek esetén a „fordított adózás” kifejezés szerepeltetése mellett – az egyértelműség kedvéért – célszerű utalást tenni arra a tényre, hogy az ügylet ún. „áfa területi hatályán kívüli” teljesítés.

Mérlegképes Kreditkártya

Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide!

Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt.

A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

Adómentesség esetén a számlán az adómentesség tényére kell hivatkozni úgy, hogy azon vagy a Héa-irányelv megfelelő szakaszát, vagy akár az Áfatörvény megfelelő szakaszát tüntetjük föl (például adómentes oktatás esetén: „Áfatörvény 85. § (1) bekezdés j) pontja szerinti adómentes”, vagy „a Héa-irányelv 132. cikk i) pontja szerinti adómentes” kifejezés), de bármely más olyan hivatkozás is feltüntethető, amelyből kiderül, hogy az ügylet milyen jogcímen adómentes (például „oktatás címén adómentes” kifejezés).

Nagyon lényeges, hogy az evaalany alanyi adómentesség választására nem jogosult, függetlenül attól, hogy adott esetben az evaalany az alanyi adómentességre jogosító értékhatárba beleférne; alanyi adómentesség választása ugyanis – figyelemmel az Áfatörvény 3.§ a) pontjára – az evaalanyt nem, hanem kizárólag csak az áfaalanyokat illeti meg.

Fontos továbbá, hogy az evaalany nem jogosult arra sem, hogy az egyébként adómentes körbe tartozó ingatlanértékesítéseire, illetve az egyébként adómentes körbe tartozó ingatlan-bérbeadásaira áfakötelezettséget válasszon. Az Áfatörvény 86.§ (1) bekezdés l) pontja értelmében az ingatlan-bérbeadás főszabályként adómentes körbe tartozik, valamint az Áfatörvény 86.§ (1) bekezdés j)–k) pontja alapján az ott meghatározott ingatlanok értékesítése szintén adómentes, azonban az Áfatörvény 88.§-a értelmében az áfaalany jogosult arra, hogy ezen ügyleteire áfakötelezettséget válasszon (ún. adókötelessé tétellel éljen). Az Áfatörvény 3.§ a) pontjából és az Eva-törvény szabályaiból következően azonban az evaalanyt ez az adókötelessé tétel nem illeti meg. Következésképpen az evaalany, amennyiben az Áfatörvény 86.§ (1) bekezdés l) pontja szerinti ingatlan-bérbeadást számláz, akkor azt kizárólag adómentesen teheti.

Emellett, amennyiben az evaalany az Áfatörvény 86.§ (1) bekezdés j)–k) pontja szerinti ingatlant, azaz:
– építési teleknek nem minősülő földterületet, vagy
– már legalább két éve jogerősen használatba vett ingatlant
értékesít, akkor az ügyletet szintén adómentesen kell számláznia a vevője felé.

b) A számla kibocsátásának kelte
A számlán – bármilyen ügyletről kerüljön kibocsátásra – a kiállítás keltét mindenképpen szerepeltetni kell.

c) A számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja
Az Áfatörvény szerinti számláknak – függetlenül attól, hogy azt evaalany állítja elő – egyedi sorszámmal kell rendelkezniük. A sorszámozás attól függ, hogy a számla kézzel, számítógéppel, vagy pedig elektronikus úton készül.

Ha a számla ún. kézi számla, az csak abban az esetben fogadható el hiteles bizonylatként, ha a NAV (vagy még korábban az APEH) által kiadott sorszámtartományba illeszkedő sorszámmal rendelkezik. A sorszámot az adóhatóság a nyomtatványelőállítók részére adja ki, akik a kézi kiállítású nyomtatványokat, nyomtatványtömböket e sorszámok felhasználásával állítják elő.

A számítógépes, valamint az elektronikus számlák esetén a sorszám megképzése a számlakibocsátónál történik. A sorszámot a számla előállítására használt program adja, azonban a programot úgy kell létrehozni, hogy az biztosítsa az ismétlés és kihagyás nélküli folyamatos sorszámozást.

d) A termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának neve, címe, valamint adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette

A számla kötelező tartalmi elemei közé tartoznak a teljesítésre kötelezett adózó (evaalany által történő számlázás esetén: az evaalany) azonosító adatai: a neve, a címe és az adószáma.
A számlakibocsátás során a teljesítésre kötelezett adóalany (köznapi nevén: a szállító) neveként a számlán olyan megnevezés fogadható el, amely név az adóhatóság rendszerében szerepel. Ha egy adózónak a teljes neve mellett rövidített neve is van, az abban az esetben használható a számlázás során, ha azt – a teljes név mellett – bejelentették, és így az adóhatóság adatbázisában szerepel.

Ha az adózó neve a működése során megváltozik, a hivatalos álláspont szerint addig az időpontig, amíg az új nevet a hivatalos nyilvántartásokban mindenki által megismerhető módon közzé nem teszik, a számlázás során a régi név is elfogadható. A közzétételtől azonban már csak az új név használható. A szállító címeként a számlázás során az adóhatóság nyilvántartásában szereplő székhely-, illetve telephelycímek fogadhatóak el. A számlán postacím, illetve postafiókcím önmagában nem, hanem csak – a székhely és/vagy a telephely feltüntetése mellett – esetleges többletadatként szerepelhet. Amennyiben egy adózónak a székhely- és telephelycímét is egyaránt bejelentették, a számlázás során bármelyik használata elfogadható.

Ha az adózó bármely címe a működése során megváltozik, akkor a hivatalos álláspont szerint addig az időpontig, amíg az új címet a hivatalos nyilvántartásokban mindenki által megismerhető módon közzé nem teszik, a számlázás során a korábbi cím is elfogadható; a közzététel időpontját követően azonban a korábbi cím már nem használható.

A számla kötelező tartalmi eleme a szállító adószáma is. Magyarországon két típusú adószámot különböztetünk meg egymástól: a normál (belföldi) adószámot és a közösségi adószámot.

A normál (belföldi) adószám felépítését tekintve három részre osztható: tartalmaz egy 8 jegyből álló törzsszámot (ez szolgál az adózó egyedi azonosítására). Ezt követően tartalmazza az adózó ún. adózási kódját, amely alanyi adómentes, kizárólag tárgyi mentesként bejelentkezett, kizárólag mezőgazdasági különös adózási jogállú áfaalanyok esetén, valamint áfaalanynak nem minősülő egyéb adózók esetén: 1. normál áfaalany esetén, 2. evaalany esetén. 3. A csoportos adóalanyok esetén arra kell figyelemmel lenni, hogy a csoportos adóalanynak magának van egy külön adószáma (ennek a csoportazonosítónak az adózási kódja: 5), emellett a csoporttagok rendelkeznek a saját egyedi (ún. tagi) adószámukkal is (ezeknek a tagi adószámoknak az adózási kódja: 4).
A normál (belföldi) adószám harmadik része az ún. megyekód, amely attól függ, hogy az adott adózó székhelye hol található. Ha az adózó székhelyet vált, vagy adatai alapján ún. kiemelt adózó lesz, esetleg kiemelt adózóból normál adózó lesz, akkor megyekódja ezzel együtt megváltozik.

Ha a normál (belföldi) adószám teljes egészében megváltozik, a változástól az adózónak az új adószámot kell alkalmaznia a számlázás során. Amennyiben az adózónak az adószáma úgy változik, hogy az adószám törzsszám része változatlan marad, annak csak adózási, vagy megyekódja változik, akkor is a megváltozástól az új adószámot szükséges használni. Ha azonban ilyen esetben az adózó a számlázás során a változatlan törzsszámú adószámát a korábbi adózási, vagy megyekóddal tölti ki, a számla hitelesnek tekinthető, hiszen az adózó egyedi azonosítására szolgáló adószám-rész (ti. a törzsszám) továbbra is ugyanaz maradt, mint korábban.

A közösségi adószám az adózó által külön kérelmezett adószám (erről ld. még jelen cikk 3. pontja). A közösségi adószám kiváltása, illetve használata abban az esetben kötelező, ha az adózó a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalannyal kíván bárminemű kereskedelmi kapcsolatot létesíteni. A közösségi adószám két részből áll, előtagként tartalmazza Magyarország országkódját („HU”), valamint a normál (belföldi) adószám törzsszámrészét. A közösségi adószámnak tehát nem része a normál (belföldi) adószám adózási és megyekódja.

Bár alapvetően a közösségi adószám a közösségi ügyletek során használatos, a belföldi ügyletek során pedig a normál (belföldi) adószámot kell használni, a hivatalos álláspont szerint mégsem kifogásolható, ha belföldi számlakibocsátó abban az esetben is a közösségi adószámát tünteti föl a számlán, ha egyebekben az ügylet nem olyan közösségi vonatkozású ügylet, amely a közösségi adószám használatát megkövetelné. Bár a belföldi ügyletekhez elsősorban a belföldi normál adószámot kell használni, tekintettel arra, hogy a közösségi adószám felépítését tekintve a belföldi adószám törzsszám részéből (HU előtaggal ellátva) áll, amely az adóalany egyedi azonosítására szolgál, ezért az azonosíthatóságot nem befolyásolja az, hogy egy belföldi vonatkozású ügylet esetén (ahol az adószám csupán az adózó azonosítására szolgál) a két típusú adószám közül melyiket tüntették fel a számlán.

e) A termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének neve és címe
A számlán minden esetben kötelező a befogadó nevének és címének szerepeltetése. A befogadó számlán szerepeltethető nevével és címével kapcsolatban a d) pontban, a teljesítésre kötelezett adóalany nevénél és címénél leírtakat kell alkalmazandónak tekinteni.

f) A termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének az adószáma
Az Áfatörvény 169.§ d) pontja értelmében bizonyos esetekben – de nem mindig – a befogadó neve és címe mellett a számlán a számlabefogadó adószámát is szerepeltetni kell. Erre az Áfatörvény értelmében az alábbi három esetben van szükség.

fa) A számla kötelező tartalmi eleme a számlabefogadó adószáma, amely alatt mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették.
Ez az esetkör az ún. fordított adózásos ügyletekre vonatkozik. Ez pedig azt jelenti, hogy mindazon esetben, amikor ún. fordított adózásos konstrukcióban történik az áfa megfizetése, a vevői adószám (közösségi vonatkozású ügylet esetén a vevői közösségi adószám) a számla kötelező tartalmi eleme. Ide tartoznak a belföldi fordított adózásos (azaz az Áfatörvény 142.§-a alá tartozó) ügyletek, valamint a külföldre nyújtott, Áfatörvény területi hatályán kívüli olyan szolgáltatások, ahol a megrendelő a saját országában adó fizetésére kötelezett.
fb) A számla kötelező tartalmi eleme a számlabefogadó közösségi adószáma, ha másik tagállamból szerez be adómentes közösségi értékesítés keretében terméket, és ezért neki a saját tagállamában (magyar beszerző esetén Magyarországon) Közösségen belüli termékbeszerzés címén áfakötelezettsége keletkezik.
fc) Az fa) és az fb) pontban taglalt esetkörök mellé 2013. január 1-jétől egy új esetkör került az Áfatörvénybe. 2013. január 1-jétől ugyanis a számlabefogadó adószámának, vagy csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét akkor is fel kell tüntetni a számlán, ha részére mint belföldön nyilvántartásba vett adóalany részére termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítettek, feltéve, hogy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanyra áthárított adó a 2 millió forintot eléri vagy meghaladja és a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.

E szabályozás értelmében tehát a belföldön letelepedett számlakibocsátók (ideértve az evaalanyokat is) az olyan belföldi, egyenes adózású számláikon, amelyekben az áthárított áfa összege a 2 millió forintot eléri vagy meghaladja, a számlabefogadó adószámának első 8 számjegyét szerepeltetni kötelesek, feltéve, hogy a számlabefogadó belföldi adóalany. Nem kell tehát a számlabefogadó adózási azonosítóját feltüntetni az olyan, legalább 2 millió forint áthárított áfát tartalmazó számlákon, amelyek esetén a számla befogadója nem áfaalany (mert például magánszemély), vagy pedig külföldi adóalany.

Nagyon fontos, hogy a számlakibocsátó a fenti három [azaz az fa)–fc) pontokban szerepeltetett] esetkörökön túl nem köteles a vevői adószám számlán történő feltüntetésére, még akkor sem, ha ezt a vevő kifejezetten kéri. Tehát például egy belföldi, egyenes adós olyan számla esetén, amelyen az áthárított áfa 1 millió forint, a vevői adószám feltüntetése nem kötelező, még akkor sem, ha a vevő kifejezetten jelzi a számlakibocsátónak, hogy az ő (azaz a vevő) adószámát is tüntessék fel a számlán.

g) A termék, szolgáltatás megnevezése, mennyiségi adatai, besorolási száma
Az Áfatörvény 169.§ f) pontja értelmében a számla kötelező tartalmi elemei közé tartozik az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az Áfatörvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az Áfatörvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető.

Az Áfatörvény 169.§ f) pontja értelmében tehát a számlán az értékesített terméket, illetve a nyújtott szolgáltatást meg kell nevezni. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra, hogy a termék, illetve a szolgáltatás megnevezése közérthető módon történjék, azaz a felektől különböző harmadik személyek által (mint például az adóhatóság) is érthető legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy nem megfelelő, ha a számlán a termékre például csak cikkszámmal hivatkoznak; a cikkszám mellett (vagy helyett) ugyanis legalább a termék hétköznapi megnevezésére (vagy akár hivatalos terminus technicusára) is szükség van. Azaz nem felel meg az a számla az Áfatörvény rendelkezéseinek, amelyen (a termék megnevezése nélkül) csak egy számsor, például CA146283987 szerepel. Azonban a számla már elfogadható, ha a CA146283987 cikkszám mellett feltüntetik, hogy az például egy mobiltelefon.

Nem helyes az a gyakorlat sem, melynek során a felek úgy nevezik meg az ügyletet a számlán, hogy „a 2012. szeptember 7-én kelt szerződés szerinti szolgáltatás”. Az a számla azonban már helyes, amelyen a következő ügylet-megnevezés szerepel: „a 2012. szeptember 7-én kelt szerződés szerinti informatikai szolgáltatás”.

A besorolási számok esetében az Áfatörvényből következő szabály az, hogy besorolási számot (például: vtsz., SZJ, TESZOR stb.) a számlán nem kötelező feltüntetni, még akkor sem, ha maga az Áfatörvény tartalmazza a számlázott termék, vagy szolgáltatás valamilyen besorolási számát. A kibocsátó azonban természetesen dönthet úgy, hogy a számlán a számlázott ügylet meghatározott hivatalos besorolási kódját is feltünteti. Fontos azonban, hogy a kibocsátó bármilyen hivatalos besorolási kódot tüntet fel a számlán, az a termék, vagy szolgáltatás megnevezésének feltüntetését nem váltja ki. Tehát nem megfelelő a számla, ha például azon csupán a termék vámtarifa száma (ti. vtsz.) szerepel, a termék megnevezése nélkül.

h) A teljesítés időpontja
Az Áfatörvény 169.§ g) pontja értelmében a teljesítés időpontjának a feltüntetése akkor kötelező a számlán, ha az eltér a számla kiállításának keltétől. Magyarországon általában az a gyakorlat, hogy a teljesítés időpontját abban az esetben is fel szokták tüntetni a számlán, ha az egybe esik a kiállítás dátumával. Ez természetesen nem kifogásolható, azonban az Áfatörvény értelmében, ha a kiállítás dátuma és a teljesítés időpontja egymással megegyezik, akkor megengedhető a teljesítés időpontjának az elhagyása.

Az evaalany által kibocsátott számlák kapcsán kiemelendő, hogy az evaalany – hasonlóan az áfaalanyokhoz – a számlán teljesítés időpontjaként az Áfatörvény 55–59. §-aiban megjelölt, az érintett ügyletre irányadó teljesítési időpontot köteles szerepeltetni a számláján.

i) Az adóalap, a mennyiségi egység, valamint az egységár
Az Áfatörvény 169.§ i) pontja értelmében a számla kötelező adattartalma az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, vagy a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza.

Amikor egy szállító terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, akkor főszabályként azért cserébe – vagy a partnerével történt megállapodás, vagy pedig valamilyen jogszabályi (esetleg hatósági) kötelezés alapján – meghatározott ellenértékre jogosult. Amennyiben ilyen klasszikus – ellenértékes – tényállásról van szó, a forgalmi adóztatás során adóalapként, függetlenül attól, hogy a számla kibocsátója evaalany, ezt az ellenértéket kell alapul venni; következik ez az Áfatörvény 65.§-ából. Az ellenértéket – mint adóalapot – növelik, illetve csökkentik az Áfatörvény 70–71.§-aiban foglalt tényezők.

Az adó alapjának feltüntetése minden esetben kötelező a számlán, hiszen adóalap nem csak a pozitív adómérték alá eső, ellenértékes ügyleteknél értelmezhető, hanem az adómentes, az Áfatörvény területi hatályán kívüli ügyleteknél is.

Az adóalapon túl a számlán szerepeltetni kell a termék, szolgáltatás áfa nélküli egységárát, illetve mennyiségi egységét is, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető.

j) Az „önszámlázás” kifejezés
2013. január 1-jétől a számlán kötelező feltüntetni az „önszámlázás” kifejezést, ha a számlát a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybe vevő állítja ki.
Az Áfatörvény 160.§-a alapján 2013. január 1-je előtt is, valamint ettől az időponttól továbbra is lehetőség van arra, hogy a teljesítésre kötelezett adóalany írásban megállapodjon arról, hogy akár a megrendelő, akár a felektől különböző harmadik állítsa elő fizikailag a számlát a teljesítésre kötelezett adóalany helyett.

2013. január 1-jétől azonban, ha az erre vonatkozó megállapodás a teljesítésre kötelezett adóalany és a megrendelője között köttetik, a megrendelő által így előállított számlákon az „önszámlázás” kifejezést szerepeltetni kell.

k) A fizetés módja
Az Áfatörvény szabályai szerint a fizetés módjának a feltüntetése nem kötelező a számlán. Ezzel együtt azonban a számlát számviteli bizonylatként is használják a gazdálkodók, amelyen – a könyvviteli elszámolás megkönnyítése végett – célszerű a fizetés módját is feltüntetni.
Mivel a fizetés módjának feltüntetésére kötelezettséget az Áfatörvény nem ír elő, ezért nem kifogásolható a számla hitelessége, ha azon a fizetés módja nem szerepel.

1.2. A számlakibocsátás alóli mentesülés

1.2.1. Az egyszerűsített adattartalmú számla

Az Eva-törvény 13.§ (1) bekezdéséből levezetetten, az evaalany Áfatörvény 176.§ (1) bekezdéséből következően – hasonlóan az áfaalanyhoz – számla helyett egyszerűsített adattartalmú számlát is kibocsáthat saját döntése alapján az alábbi esetekben:
– ha a megrendelő áfaalany, és az ellenértéket legkésőbb a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, vagy pénzhelyettesítő eszközzel forintban kiegyenlíti, vagy
– ha a megrendelő nem áfaalany személy, szervezet (például a megrendelő maga is evaalany, vagy magánszemély), az ellenértéket legkésőbb a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, vagy pénzhelyettesítő eszközzel forintban kiegyenlíti, feltéve, hogy kéri számla kibocsátását, vagy
– ha az evaalany Áfatörvény területi hatályán kívüli ügyletet teljesít, vagy
– ha előegfizetés történik, feltéve, hogy az adatok forintban kifejezettek, vagy
– 2013. január 1-jétől, ha a számla adóval növelt végösszege a 100 eurónak megfelelő pénzösszeget nem haladja meg, feltéve, hogy a számla nem az Áfatörvény 89.§-a szerinti adómentes közösségi értékesítést, illetve nem az Áfatörvény 29.§-a szerinti távolsági értékesítést dokumentál.

Lényeges, hogy az egyszerűsített adattartalmú számla utolsóként, ötödik pontban jelölt esetköre 2013. január 1-jétől hatályos rendelkezés, azaz 2013. január 1-jétől az olyan – akár utalásos – számlákat is ki lehet bocsátani egyszerűsített számlaként, ahol az ellenérték adóval növelt ellenértéke a 100 eurónak megfelelő pénzösszeget nem haladja meg. Nem alkalmazható azonban egyszerűsített számla az ilyen 100 eurós értéket meg nem haladó ügyletek esetén, ha az ügylet az Áfatörvény 89.§-a alá tartozó adómentes közösségi termékértékesítés, vagy pedig ún. távolsági értékesítés.

Az egyszerűsített adattartalmú számla kitöltésénél arra kell figyelni, hogy azon csupán a bruttó ellenértéket kell feltüntetni, és ezzel együtt azon nem a normál áfamértéket, hanem az áfamérték visszafelé számított értékét (azaz 27 százalék esetén 21,26 százalékot, 18 százalék esetén 15,25 százalékot, 5 százalék esetén 4,76 százalékot) kötelező szerepeltetni. A gyakorlatban általánosan elterjedt – de helytelen – az az eljárás, hogy a számla kibocsátója az egyszerűsített számla nyomtatványát úgy tölti ki, hogy az ellenérték oszlopának fejlécében a normál százalékértéket, tehát az áfa mértékét tünteti fel (például 27 százalék), az egyszerűsített számla alján, az összesen adatoknál pedig a visszafelé számított százalékértéket (például 21,26 százalék); vagy esetleg fordítva. Az egyszerűsített adattartalmú számlákon azonban mind a fejlécben, mind pedig alul az összesített adatoknál a következő szövegezés található: „… % adót tartalmaz”. Éppen ezért mindkét helyre minden esetben a visszafelé számított százalék értéket, azaz 27 százalékos ügylet esetén a 21,26 százalékot, 18 százalékos ügylet esetén a 15,25 százalékot, 5 százalékos ügylet esetén pedig a 4,76 százalékot kell feltüntetni.

Értelemszerűen, ha az evaalany Áfatörvény területi hatályon kívüli ügyletről, vagy adómentes ügyletről bocsát ki egyszerűsített adattartalmú számlát, akkor azon az áfára utaló százalékérték nem szerepelhet, hanem azon a fizetendő ellenérték összegét kell feltüntetni, emellett pedig – adómentesség esetén – az adómentesség jogcímét kell megjelölni. Hatályon kívüli ügyletekről kibocsátásra kerülő egyszerűsített számlán célszerű az „Áfatörvény területi hatályán kívüli ügylet” megjelölést alkalmazni. (A területi hatályon kívüli ügyletek esetén az e tényre utalás 2012. december 31-ig az egyszerűsített adattartalmú számla kötelező tartalmi elemei közé tartozott, azonban 2013. január 1-jétől ilyen kötelezést már nem tartalmaz a jogszabály.)

1.2.2. A nyugta

Az Eva-törvény 13.§ (1) bekezdéséből és az Áfatörvény 165. § (1) bekezdéséből következően az evaalany bizonyos esetekben számla kibocsátása helyett nyugta kibocsátásáról is gondoskodhat. Nyugta kibocsátásának kizárólag akkor van helye, ha a megrendelő nem áfaalany személy, szervezet (például magánszemély) úgy, hogy az ellenértéket legkésőbb a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, vagy pénzhelyettesítő eszközzel forintban kiegyenlíti, feltéve, hogy nem kéri számla kibocsátását.

Természetesen, ha fenn is állnak a nyugta kibocsátásának a feltételei, az evaalany dönthet úgy, hogy mégis számlát, vagy egyszerűsített adattartalmú számlát bocsát ki.

Azonban nagyon fontos szabály, hogy amennyiben az ellenérték eléri vagy meghaladja a 900 ezer forintot, mindenképpen számlát vagy legalább egyszerűsített adattartalmú számlát kell kiállítani, függetlenül attól, hogy a vevő nem áfaalany és készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, vagy pénzhelyettesítő eszközzel – legkésőbb a teljesítéskor – fizet.
A nyugta minimális adattartalma a következő:
– a nyugta kibocsátási kelte
– a nyugta sorszáma
– a nyugta kibocsátójának neve, címe, adószáma
– az ügylet bruttó ellenértéke.

A nyugta csak papír alapon állítható elő, mégpedig: kézzel, vagy pénztárgéppel. Azok az adózók (ideértve az evaalanyokat is), akik a 3/2013. (II. 15.) NGM rendelet 1. számú melléklete alapján pénztárgép használatára kötelezettek, a nyugtát pénztárgéppel kötelesek előállítani. Az Áfatörvény 166.§ (2) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy amennyiben a pénztárgépes adóalany nyugta helyett számlát vagy egyszerűsített számlát állít ki az ügyletről, mentesül a gépi nyugta kibocsátása alól, azaz az olyan értékesítéseket, amelyekről számla készül, nem kötelező beütni a pénztárgépbe, de természetesen nem is tilos.

A gyakorlatban sokszor merül fel kérdésként, hogy amennyiben ez így van, akkor egy egyébként pénztárgép tartására kötelezett gazdálkodó mentesülhet-e a pénztárgép üzemeltetése alól, ha úgy dönt, hogy ő minden ügyletéről számlát, vagy legalább egyszerűsített adattartalmú számlát állít ki. A válasz az, hogy mivel a vevő nem köteles az adatait megadni az eladónak – a vevő neve és címe azonban a számla kötelező adatai közé tartozik –, ezért olyan esetekben, amikor nem egyértelműen biztos, hogy a vevő neve és címe kétséget kizáróan ismert lesz a számlakibocsátó részéről, a számlakibocsátó nem mellőzheti a pénztárgép üzemeltetését. Ugyanis ilyen esetben, ha egy magánszemély betér az üzletbe, és 900 ezer forintérték alatt vásárol úgy, hogy személyes adatait nem kívánja megadni az eladónak, akkor az eladó nem tudna megfelelő bizonylatot kiállítani a számára, ugyanis számlát adni a szükséges adatok hiányában nem tud, a nyugta adását azonban csak pénztárgéppel teljesítheti.

A pénztárgépek kapcsán kiemelendő, hogy 2013. szeptember 1-jétől a korábbi kontrollszalagos pénztárgépeket új típusú, online adatkapcsolatra képes pénztárgépre kell lecserélni. Abban az esetben, ha az adózó ún. elektronikus naplóval rendelkező pénztárgépet használ, akkor őt ez a cserélési kötelezettség 2014. január 1-jétől terheli.

A pénztárgépet használó evaalany az ügyleteit a 3/2013. (II. 15.) NGM rendelet 3. számú melléklet I. rész C) pont 1. alpontja alapján az „áfamentes termékek, szolgáltatások” gyűjtőben köteles szerepeltetni.

1.2.3. Egyéb számviteli bizonylat

Az Áfatörvény 165.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében, ha egy adóalany az Áfatörvény 85–86.§-a szerinti adómentes ügyletet teljesít, akkor arról – saját döntése alapján – nem köteles számlát, egyszerűsített adattartalmú számlát kiállítani, még akkor sem, ha a megrendelő maga is áfaalany, feltéve, hogy az ügyletről a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 167.§-ának megfelelő adattartalmú számviteli bizonylat készül. Ez a lehetőség az Eva-törvény 13.§ (1) bekezdéséből következően az evaalanyra is vonatkozik.

Ez tehát azt jelenti, hogy az Áfatörvény 85–86.§-ai alá tartozó ügyletekről – függetlenül a megrendelő áfastátuszától – minden esetben megfelelő, ha az evaalany pusztán számviteli bizonylatot készít.

Éppen ezért nem kifogásolható, ha például az evaalany adómentes ingatlan-bérbeadást teljesít, és arról saját döntése alapján nem számlát, hanem egyéb számviteli bizonylatot állít ki a bérlő felé, függetlenül attól, hogy a bérlő áfaalany cég, egyéb gazdálkodó.

Dr. Farkas Alexandra cikkéből, amely az Adó szaklap 2013/12-13. számában jelentmeg, a fentieken túl azt is megtudhatja, hogy milyen a viszonya az evaalanynak a fordított adózáshoz, a Közösségen belüli termékbeszerzéshez, az adómentes közösségi termékértékesítéshez, a külföldről igénybe vett szolgáltatáshoz, valamint a közösségi adószámhoz. Az Adó szaklap 2013/12-13. száma a CompLex kiadó webáruházában is megvásárolható.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).