Az áfalevonási jog és a számlázási lánc


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fontos a számlázási lánc kérdése az adóhatósági vizsgálatok körében, írja az RSM blogja.

 


A számlázási lánc

A számlázási lánc egyik tagjánál tett megállapítás nem hathat ki automatikusan a számlázási lánc másik tagjára. Az ellenőrzés alá vont társaságnál az ügyletek megvalósulásának vizsgálata nélkül nem elég csak átvenni a számlázási lánc másik tagjánál végzett ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben foglaltakat, és az alapján megállapítást tenni. Az esetek döntő többségében az adóhatóság a számlázási lánc egyik tagjánál tartott ellenőrzés során feltárt csalárd magatartást automatikusan rávetíti a lánc valamennyi tagjára anélkül, hogy az érintett vállalkozásoknál a gazdasági események megvalósulását vizsgálná.

Bár a számlázási lánc valamelyik tagjánál korábban tett megállapítás alapján az adóhatóság az ellenőrzéssel érintett vállalkozásnál nem tehet automatikusan megállapítást, a gyakorlatban mégis azzal kell szembesülni, hogy ez a garanciális követelmény sokszor nem érvényesül. Ennek hátterében nem ritkán az az eljárási törvényben rögzített és néha tévesen alkalmazott szabály áll, miszerint ugyanazt a gazdasági eseményt az adóhatóság az ügyletben részt vevő egyes feleknél nem értékelheti eltérően. Erre hivatkozással rendszerint bizonyítási cselekmény elvégzése nélkül, formálisan a korábban lefolytatott ellenőrzés megállapításainak alapul vételével zárul a később vizsgálat alá vont vállalkozásadóellenőrzése. Ez viszont ellentétben áll azzal a követelménnyel, hogy a később vizsgálat alá vont vállalkozás esetében is meg kell vizsgálni a gazdasági események megvalósulását, tisztázni kell a tényállást. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor az ellenőrzést végző adóhatóságot várhatóan legkésőbb a bíróság új eljárásra fogja utasítani.

Az egyes ügyletek vizsgálata

Az előzőekhez szorosan kapcsolódik, hogy az adóhatóság az ellenőrzés során sok esetben nem magának a vizsgálattal érintett vállalkozásnak az egyes ügyleteit vizsgálja, hanem az ügyletben érintett partnereknek a működésére tett megállapítások alapján általánosságban állapítja meg, hogy adókijátszás történt. Így a vállalkozás az adott partnerével kötött valamennyi gazdasági eseményre vonatkozóan elveszti az áfatörvény szerinti adólevonási jogát.

Ezzel szemben egy vállalkozás ügyleteire, illetve a partnereinek működésére vonatkozóan általánosságban tett megállapítások alapján a vállalkozás terhére nem állapítható meg adókülönbözet. A tényállás tisztázása során minden esetben az egyes számlákkal összefüggésben beszerzésenként, illetve vevőként és értékesítésenként kell egyediesíteni az ügyleteket. A konkrét ügylethez kapcsolódóan kell beszerezni és értékelni a bizonyítási eszközöket, majd az alapján esetlegesen megtenni a megállapításokat. 

Amennyiben erre nem kerül sor, akkor elviekben már a felettes adóhatóságnak új eljárásra kell utasítani az elsőfokú adóhatóságot a hiányos tényállás felderítésre hivatkozva.

A bejegyzés a szerző 2016. évi Áfa-kalauzban megjelent cikke alapján készült.

A bejegyzés szerzője dr. Fekete Zoltán Titusz, az RSM Hungary adómenedzsere. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 22.

Árfolyam az áfában (XI. rész)

Az alkalmazandó árfolyam szolgáltatásimportnál eltér attól függően, hogy az ügylet teljesítési helyére milyen jogszabályi rendelkezés vonatkozik, míg adómentes Közösségen belüli termékértékesítés esetén a Közösségen belüli termékbeszerzéshez hasonlóan alakul. Az Áfa tv. 58. §-ának hatálya alá tartozó ügyletekre speciális árfolyamszabály irányadó.