Az alkotmányos adózástól az adózási alkotmányig – 4. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adózás alkotmányossági feltételeinek meghatározásában az elmúlt három évtized kiemelkedő jelentőségű. Már a 2012 előtt hatályos Alkotmányban is számos rendelkezés megjelent, de a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvényben ezeket tovább pontosították, részletezték. Az Alaptörvény egyik rendelkezése lehetőséget biztosít az adózási alkotmány megfogalmazására is.


Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.

(részlet az Alaptörvényből)

Horthy Miklós 1944. október 16-án lemondott (zsarolással lemondatták), az államfői hatalmat Szálasi Ferenc, mint nemzetvezető vette át, aki november 4-én felesküdött a magyar koronára, majd másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát, amelynek miniszterelnöki székét maga foglalta el. Szálasi totális háborút hirdetett a támadó szövetséges csapatokkal szemben, de ennek – ma már tudjuk – nem volt értelme. A kormány december 11-én elhagyta a fővárost, és nyugati irányba menekült. Formálisan Szálasi 1945. március 28-áig volt a végrehajtó hatalom vezetője, amerikai fogságba került, az amerikaiak kiadták Magyarországnak, népbíróság elé állították és kivégezték.

Szálasi Ferenc 1944. november 4-én a Szent Korona előtt tett nemzetvezetői esküje

 

Időközben 1944. december 21-én Debrecenben Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult, amely kinyilvánította, hogy saját magát tekinti a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének.

1945. évi I. törvénycikk a magyar állami szuverénitás gyakorlásáról

1. § Az ideiglenes nemzetgyűlés – törvényerőre emelve a Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján tartott ülésében hozott határozatát – a magyar állami szuverénitás kizárólagos képviselőjévé nyilvánítja magát.

Ideiglenes Nemzeti Kormány alakult 1944. december 22-én Dálnoki Miklós Béla vezetésével, majd 1945. január 26-án háromtagú Nemzeti Főtanács jött létre, amely kollektív államfői hatalomként működött. Mindez természetesen a szovjet csapatok felügyelete alatt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a szovjetek és az amerikaiak 1945 szeptemberében ismerték el.

A II. világháború után 1945. november 4-én tartottak először – az egész országra kiterjedő, egyetlen napon lebonyolított – nemzetgyűlési választásokat. E voksolás alapján 1945. november 29-én ült össze az új Nemzetgyűlés. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányt 1945. november 15-én váltotta fel a Tildy Zoltán vezette kormány, ez volt a Magyar Királyság utolsó kormánya. Ezt a kormányt már a britek is elismerték.

Az 1944. október 16 – 1945. november 28. közötti időszakban az alkotmányos működés feltételei hiányoztak, így természetesen a közteherviselésre vonatkozóan sem születhettek alkotmányos előírások. Jogszabályok, sőt törvények is születtek, de a megalkotásuk nélkülözte az alkotmányossági kereteket, így utólag már csak ideiglenes, a szükséghelyzetben kiadott rendelkezéseknek tekinthetjük ezeket.

Az első olyan törvény, amelyet már az új Nemzetgyűlés fogadott el az 1945. évi XI. törvénycikk volt az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről.

Megint köztársaság!

A Nemzetgyűlés törvényt fogadott el Magyarország államformájáról (1946. évi I. törvény), ennek preambuluma több szempontból is fontos, ezért beidézzük:

1946. évi I. törvénycikk Magyarország államformájáról

Magyarországon 1918. november 13-án megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. A nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát. Négyszáz esztendős harc, az ónodi gyűlés, az 1849-es debreceni határozat, két forradalom kísérlete és az ezt követő elnyomatás után a magyar nép újra szabadon határozhat államformájáról.

Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés most a magyar nép nevében és megbízásából megalkotja azt az államformát, amely a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársaságot.

A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttműködést.

Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában.

Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja.

A törvény utal a korábbi trónfosztási kísérletekre, az 1919-45 közötti időszakot elnyomatásnak minősíti, így az új köztársaságot az 1918-19-es köztársaságot folytatásának, jogutódjának tekinti.

A Magyar Köztársaság elnökének Tildy Zoltánt választották meg, ezt a tisztet 1948. július 31-éig töltötte be.

Kommunista hatalomátvétel – Alkotmány kell a népnek!

1947-ben módosították a választójogi törvényt, majd augusztus 31-én választásokat tartottak. Vitatható körülmények között („kékcédulás választás”) a választást a Magyar Kommunista Párt nyerte meg, koalíciós partnereivel ő alakíthatott kormányt.

Az új országgyűlés fogadta el Magyarország új, egységes alkotmányát, amelynek kihirdetésére – jelképes egybeeséssel a következő választások időpontjával – 1949. augusztus 20-án – került sor. Az 1949. évi XX. törvény visszatért az 1919-es Tanácsköztársaság eszméihez, ismét népköztársaságként nevesítette az államformát, és ismét a munka alapú társadalom megvalósítását tűzte ki célul.

Amikor már nem kellett a Rákosi-címer

 

Az Alkotmány eredeti szövege a közteherviseléssel nem foglalkozott (még annyira sem, mint a Tanácsköztársaság alkotmánya), hiszen az adózás ellentétes a célként kitűzött osztály- és államnélküli társadalom eszményével, az adózást legfeljebb a társadalom kevésbé kívánatos elemeivel szembeni büntetésként kívánta alkalmazni. És ezt tette is a hatalom, egészen a 80-as évek második feléig.

Az Alkotmány szövegét számos alkalommal módosították, a legjelentősebb módosítások az 1989-90-es rendszerváltás időszakában történtek.

A közteherviselés elve az Alkotmányban

Az 1970-es és 1980-as évek világpolitikai és gazdasági változásai Magyarországon sem maradtak következmények nélkül. A szocialista gazdasági rendszer kezdett összeomlani. Ennek többször is próbálkoztak a reformjával, de a 80-as évekre világossá vált, hogy sokkal mélyebb gazdasági változásokra van szükség.

A 80-as évek közepén beindultak a Pénzügyminisztériumban az adóreform munkálatok, és az első adótörvények (szja, áfa stb.) 1987-ben meg is jelentek.

Felerősödtek a politikai változásokra irányuló törekvések is, ennek részeként számos alkalommal módosították az alkotmányt, és 1989. október 23-ától, az új Magyar Köztársaság kikiáltásának napjától megjelent az Alkotmányban a közteherviselési kötelezettség is:

70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

A rövid bekezdés is egyértelműsíti, hogy az adózás általános szabályát az egyenlőség és az arányosság elvének betartásával kell érvényesíteni.

Magyarország címerei – 1944-1990

 

A rendszerváltást követően az önkormányzatok megalakulásával, önállóságuk garanciájaként adókat vezethettek be. Ezt szolgálta az Alkotmány újabb módosítása, amely 1990. szeptember 30-tól hatályos:

44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:

d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,

(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.

Törvény alatt itt a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt kell érteni, de természetesen egyéb törvények is korlátozásokat jelentettek és jelentenek, így például az adózás rendjéről szóló törvény.

A népakarat érvényesítésének egyik eszköze a népszavazás. Az erről szóló törvény megalkotásával párhuzamosan alkotmányos korlátot is emeltek olyan kérdésekben, amelyekben nem célszerű a népszavazást tartani. Ezek között szerepelnek a közteherviseléssel kapcsolatos szabályok is:

28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,

A korlátozás érthető, hiszen bármilyen új kötelezettség bevezetése vagy korábbi kötelezettség emelése esetén elég nagy esélye van annak, hogy egy népszavazás azt elmarasztalja. Ezt jól mutatja a 2008. március 9-én tartott népszavazás, és annak eredménye.

A népszavazáson – amelynek kérdéseit az Alkotmánybíróság előzetesen megvizsgálta, és nem tartotta azokat alkotmányellenesnek – a következő három kérdésre kellett válaszolni:

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?

A szavazás érvényes és eredményes volt, a népakarat 80 % fölötti arányban utasította el a kórházi napidíjat, a vizitdíjat és a tandíjat.A 2008-as népszavazás eredménye

A 2008-as népszavazás eredménye

 

Azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése mennyiben felel meg a beidézett Alkotmányszövegnek (és mennyiben inkább politikai elvárásoknak) nem tisztünk minősíteni.

A következő, közteherviselést is érintő alkotmánymódosításra 2010-ben került sor. A 2010-ben megalakult Országgyűlés olyan törvényt fogadott el, hogy bizonyos jövedelmek után visszamenőlegesen 98 %-os adót lehessen alkalmazni (ld. az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 1990. évi XC. törvény 8-12. §-ait). Ennek alkotmányossági feltételeit az Alkotmány módosításával kívánták biztosítani, a 70/I. §-ba egy új (2) bekezdés beiktatásával:

(2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg.

Az Alkotmánybíróság nem fogadta el a törvényi rendelkezéseket (184/2010. (X. 28.) AB határozat). Ennek „feloldására” az Országgyűlés ismét módosította az Alkotmányt, egyrészt korlátozta az Alkotmánybíróság döntési jogkörét, másrészt pontosította a 70/I. § (2) bekezdését:

32/A. § (2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

(3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti.

 

70/I. § (2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.

Az Alkotmánybíróság és a kormányzat „csörtéje” ezzel nem ért véget. Az Alkotmány további módosítására nem került sor, de az említett adótörvény módosítására igen. Végül az adókötelezettséget csak a 2010-től megszerzett jövedelmekre kell(ett) alkalmazni. A különadóra vonatkozó rendelkezések ma is hatályban vannak, igaz a büntető adó mértéke ma már „csak” 75 %.

Alkotmányozás 2011-ben

Az Alkotmányt (1949. évi XX. törvényt) 2012. január 1-jétől új jogszabály, az ún. Alaptörvény váltotta fel. Már maga az alkotmányozási folyamat is regénybe illő volt, ebből most csak egy apró momentumot emelünk ki. Egyéni képviselői javaslatként Szili Katalin (akkor már) független országgyűlési képviselő önálló alkotmánytervezetet terjesztett elő (2011. március 15., irományszám: T2628).

Szili Katalin országgyűlési képviselő

 

Az alkotmánytervezetben szerepel a következő szövegrész:

III. fejezet

KÖZPÉNZEK És KÖZJAVAK

1.§ (1) Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

(2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.

(3) A Köztársaság köteles a nemzeti vagyon és vagyonértékű jogok megőrzéséről gondoskodni.

(4) A közpénzek felhasználása és a költségvetési gazdálkodás során a Köztársaság biztosítani köteles az átláthatóságot, a felel ős gazdálkodást, az ellenőrizhetőséget és a felel ősség megállapíthatóságát.

(5) A költségvetési egyensúly fenntartását szolgáló hitelfelvételről, vagy pótlólagos adókivetésről a Képviselőház külön törvényben köteles dönteni.

A (2) bekezdésben ismét felbukkant az öt évre visszamenőlegesen alkalmazható adózás szabálya. Hogy ez mennyire felel meg a sok évszázad alatt kialakult jogelveknek (visszamenőlegesség tilalma stb.), nem lehet tisztünk minősíteni.

Miután 5 igen, 250 nem és 15 tartózkodás mellett a tervezetet nem bocsátották részletes vitára, a benyújtó visszavonta az alkotmánytervezetet.

Ahogyan az várható volt, az Országgyűlés a kormánypárti képviselők által benyújtott Alaptörvényt fogadta el 2011. április 18-án (262 igen, 44 nem, 1 tartózkodás mellett). Az új Alaptörvény 2012. január 1-jén lépett hatályba. Több módosítása is volt azóta, ezek viszont az Alaptörvény közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseit nem érintették.

Az Alaptörvény közteherviselésre vonatkozó rendelkezései

Magyarország Alaptörvényének számos rendelkezése kapcsolódik a közteherviseléshez. Ezek közül a legfontosabbakat emeljük ki:

O) cikk

Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.

 

XXX. cikk

(1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.

(2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani.

 

8. cikk

(3) Nem lehet országos népszavazást tartani

b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;

32. cikk

(1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között

a) rendeletet alkot;

h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;

 

37. cikk

(4) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.

 

40. cikk

A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.

Több rendelkezés már a korábbi Alkotmányban is megjelent, ezek ismételt elemzésétől eltekintünk.

Az O) cikkben a közteherviselésnek két célját határozza meg a jogszabály, egyrészt az állam működését (védelem, közrend, közigazgatás, jogalkotás, igazságszolgáltatás stb.), másrészt a közösségi feladatokat (pl. kultúra, szociális háló, hitélet, infrastruktúra, tudomány, nemzeti identitás). Ez a megfogalmazás sokkal pontosabb, mint a korábbi célmegjelölések, így mindenképpen szerencsésnek tekinthető.

Az Alaptörvény díszkiadása, háttérben az Országház belső tere

 

Ki kell emelni a XXX. cikk három kritériumát, amely szerint az adózásnak figyelembe kell vennie a teherbíró képességet, a gazdasági aktivitást és a gyermeknevelés anyagi terheit. Ezek olyan elvek, amelyekkel nehéz lenne vitatkozni, különösen előremutató a gyermeknevelés támogatása.

A 37. cikkben ismét megjelenik az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása, bár a korábbiakhoz képest megváltozott formában. A korlátozás államadósság szintjéhez való rögzítése Magyarország kiszolgáltatottságát emeli ki. Fontos annak felismerése, hogy a nemzeti szuverenitás egyik eleme a gazdasági önállóságunk, amely túl nagy államadósság esetén veszélybe kerülhet.

A 40. cikk mögöttes tartalmára a cikksorozat következő részében térünk ki.

Cikkünket folytatjuk!

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Szili Katalin alkotmánytervezete

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).