Az előleg és az áfa (I. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az áfa-törvény értelmében a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint ami a fizetendő áfa arányos összegét is tartalmazza. Kétrészes cikkünkben példákon keresztül sorra vesszük az előlegfizetés kapcsán felmerülő áfa-problémákat.
Az előleghez kapcsolódó adókötelezettség
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 59. § (1)–(2) bekezdései értelmében termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
Az áfatörvény 59. § (3) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz egyes szolgáltatásimportok előlegére vonatkozóan. Előírása szerint az áfatörvény 59. §-ának a rendelkezését kell alkalmazni az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az adófizetésre az áfatörvény 140. § a) pontja alapján az igénybevevő a kötelezett. Ebben az esetben azonban – az általános szabálytól eltérően – az előleget nem lehet úgy tekinteni, hogy az a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
Külföldi pénznemben kifejezett előleg esetén az előleg összegének forintra történő átszámításakor az áfatörvény 80. § (1) bekezdés a) pontja alapján a fizetendő adó megállapításakor – vagyis az előleg összegének jóváírásakor, kézhezvételekor – érvényes árfolyamot kell figyelembe venni.
Az előleg összege olyan mértékű adót tartalmaz, amilyen mértékű adó azt az ügyletet terheli, amelynek az ellenértékébe az előleg összege beszámítandó, és az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor érvényes adómértéket kell alkalmazni [áfatörvény 84. § (2) bekezdés b) pont].
Az előleg és az előre adott pénz nem azonos fogalom. Előlegről csak abban az esetben beszélünk, ha a terméket beszerző, illetve szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak szerződésen/megállapodáson vagy jogszabályon alapuló kötelezettsége, hogy a teljesítést megelőzően az ellenérték egy meghatározott részét, esetleg egészét megfizesse. Ennek megfelelően nem minősül előleg fizetésének, ha az ellenértéket megfizetni köteles fél a saját, egyoldalú döntése alapján előbb fizet, mint a teljesítés napja van, az ilyen módon előre fizetett összeg után az összeg jogosultjának előleg jogcímen nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.
A felek szerződése/megállapodása, illetve jogszabály alapján, teljesítést megelőzően fizetett, ellenértékbe beszámítható pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz átadása az áfatörvény alkalmazásában előlegnek minősül, függetlenül attól, hogy annak megjelölésére milyen elnevezést használnak, így pl. előleg fizetése történik a foglaló átadásakor is.
Pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz juttatása
Az áfatörvény előlegfogalmából következően előleg csak pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz lehet. Ezért az előlegre vonatkozó szabályok alkalmazása kapcsán figyelemmel kell lenni az áfatörvény 259. §-ában meghatározott pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fogalmára is.
Az áfatörvény 259. § 14. pontja alapján az áfatörvény alkalmazásában csak a névértéken elfogadott pénz tekintendő pénznek.
Az áfatörvény 259. § 8. pontja alapján az áfatörvény alkalmazásában készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz minősül. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet 1. fejezet 5.1. pontjában meghatározottak szerint a következők minősülnek készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek: a csekk, az elektronikus pénz, a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél közötti keretszerződésben meghatározott olyan személyre szabott dolog vagy eljárás, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a fizetési megbízás megtételét. (Megjegyzendő, hogy csekken nem a „sárga csekk”, vagyis nem a postai készpénz-átutalási megbízás értendő, hanem a 1965. évi 2. törvényerejű rendelettel kihirdetett – Genfben, 1931. március 19-én megkötött – csekkjogi egyezménynek megfelelő csekk.)
A Hpt. 2. számú mellékletének 5.2. pontja alapján elektronikus pénznek minősül az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt – ideértve a mágneses tárolást is – összeg, melyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó is elfogad.
Az áfatörvény 59. §-a alkalmazásában jóváírás alatt nem csak a pénzösszeg pénzintézeti jóváírása értendő, így előleg fizetésére beszámítás útján is sor kerülhet.
|
Példa:
„A” szállító elad „B” vevőnek 394 + 106 áfa (összesen: 500) értékű terméket, amelyet azonban „B” vevő nem fizet meg. Ezt követően „B” vevő ad el „A” szállítónak 800 + 216 áfa értékű terméket úgy, hogy a termék átadását (a teljesítést) megelőzően 500 (benne 106 áfa) értékű előleg átadásában megállapodnak.
„A” szállító azonban nem utalja át ténylegesen a szóban forgó pénzösszeget „B” vevőnek, hiszen „B” vevőnek egy korábbi ügyletből éppen ezzel megegyező összegű tartozása volt, amelyet még nem teljesített, és megállapodtak, hogy a korábbi ügyletből fennálló követelést az új ügyletből származó – előleg jogcímén fennálló – tartozás kiegyenlítésére fordítják.
Ilyen esetben csak egy technikai egyszerűsítés történik, a tranzakciónak ugyanaz a tartalma, mintha a pénzt „B” vevő átutalná „A” szállítónak, majd „A” szállító „B” vevőnek előleg jogcímén visszautalná azt. Ezért az előleg jogcímén történő adóztatás indokolt.
|
Teljesítést megelőző, ellenértékbe beszámító összeg fizetése
Az áfatörvény előlegfogalmából következően előleg fizetésének a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően teljesített fizetés minősül. Az áfatörvény előlegfogalma alkalmazásában a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési időpontjaként ezeknek az ügyleteknek az áfatörvény előírásai alapján meghatározott teljesítési időpontját kell figyelembe venni.
Az áfatörvény 59. §-a alapján a teljesítést megelőzően adott pénzösszegek minden olyan esetben adóztathatóak, amikor a felek megállapodása alapján ellenértékbe beszámítható pénzösszeg fizetésére kerül sor. A teljesítést megelőzően fizetett pénzösszeg ugyanakkor csak abban az időpontban minősül előlegnek, amikor az ellenértékbe beszámíthatóvá válik. Az ellenértékbe beszámíthatóság megítélése tekintetében vegyük például az óvadék megítélést.
A Ptk. szerint, ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti. Az óvadékot csak erre lehet felhasználni. Ugyanakkor az óvadék visszajár, ha az alapul szolgáló szerződés megszűnt, illetőleg a szavatossági vagy jótállási idő letelt anélkül, hogy az óvadékból való kielégítésre sor került volna. Szerződésszerű teljesítés esetén tehát az óvadék a kötelezett tartozásába nem számítható be, így az óvadék átvétele az áfatörvény 59. §-a szerinti áfafizetési kötelezettséggel nem jár.
Abban az esetben azonban, ha a felek szerződése úgy rendelkezik, hogy az óvadékot eleve betudják az ellenértékbe, a pénzösszeg nem biztosíték jellegű, annak a teljesítést megelőző átadása – elnevezésétől függetlenül – előleg jogcímen áfafizetési kötelezettséget keletkeztet.
Természetesen az óvadék átadására irányuló szerződés elbírálásánál sem a szerződés elnevezése, hanem annak tartalma az irányadó.
A vállalkozások közötti ügyletek kapcsán gyakran előfordul, hogy a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője az ellenérték részét vagy egészét ügyvédi letétbe helyezi. Ügyvédi letét esetén a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó felé történő pénzügyi teljesítés időpontja az az időpont, amikor a pénzösszeg az ügyvédi letétből a termékértékesítőhöz, szolgáltatásnyújtóhoz átkerül (afölött a rendelkezési jogot megszerzi). Önmagában az a tény, hogy a vevő a pénzösszeget ügyvédi letétbe helyezte el, nem elegendő ahhoz, hogy az előlegnek minősüljön, mert az eladó nem rendelkezik felette. Az ügyvédi letétben lévő összeg tehát nem minősül az áfatörvény 59. §-a szerinti előlegnek, az eladónak előleg címen akkor keletkezik adókötelezettsége, ha a teljesítést megelőzően ténylegesen hozzájut a pénzösszeghez (azzal rendelkezhet).
Az előzőektől eltérő megítélés alá esik az olyan eset, amikor az ügyvédnek átadott pénzösszeg nem minősül letétnek, például az ügyvéd a pénzt az eladó vállalkozás nevében és javára veszi át, és a pénznek az eladóhoz történő továbbítása feltételekhez nem kötött. Ez esetben a pénzösszeg ügyvéd által történő átvételének a napján előleg átvétele történik (feltéve természetesen, hogy arra az ügylet teljesítését megelőzően kerül sor).
Az áfatörvény 58. § hatálya alá tartozó ügyletek
Az áfatörvény 58. § (1) bekezdése értelmében – az áfatörvény 55. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően – az ellenérték megtérítése az esedékességének a napja, és ez tekintendő teljesítési időpontnak olyan termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetében, amelyek tekintetében a felek határozott időszakra vonatkozó elszámolásban vagy részletfizetésben állapodnak meg.
Az áfatörvény 58. §-a hatálya alá tartozó ügyletek tekintetében minden fizetés esedékességi időpontja teljesítési időpont, amelyben adófizetési kötelezettség keletkezik, függetlenül attól, hogy a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője a fizetési kötelezettségét teljesítette-e. Az áfatörvény 58. §-a alapján keletkező adófizetési kötelezettség tehát alapvetően különbözik az előleghez kapcsolódó adófizetési kötelezettségtől, mely utóbbi keletkezésének feltétele, hogy az előleg tényleges megfizetése megtörténjen.
Figyelemmel arra, hogy az áfatörvény 58. §-a hatálya alá tartozó ügyletek tekintetében valamennyi fizetési esedékességi időpont teljesítési időpontnak minősül, az ilyen ügyletek tekintetében – a felek megállapodásán alapuló – teljesítést megelőző fizetés nem értelmezhető, így az áfatörvény 59. §-a szerinti előlegnek számító minősülés feltétele nem állhat fenn.
Amennyiben pl. a felek abban állapodnak meg, hogy a szolgáltatás igénybevevője minden hónap 20-áig az előző naptári év átlagos havi fogyasztását figyelembe véve megállapított ellenérték felét köteles megfizetni előlegként, és a tárgyhavi fogyasztás elszámolása alapján köteles a fogyasztási különbözet ellenértékét a tárgyhót követő 5-éig megfizetni, illetve a negatív különbözet a következő fizetési kötelezettségeit csökkenti, akkor a felek közötti ügylet tekintetében az áfatörvény 58. §-a szerinti teljesítési időpont van minden hónap 5-én és 20-án.
Így abban az esetben, ha a szolgáltatás igénybevevője
- augusztus 5-éig szerződés szerinti előlegként 400 + 108 áfa fizetésére volt kötelezett, mely fizetési kötelezettségét teljesítette;
- az augusztus 20-ai fizetési esedékességet megelőző elszámolás alapján 100 + 27 áfaösszeg beszámításra kerül a következő havi, szerződés szerinti előlegbe;
- szeptember 5-éig a 400 + 108 áfa szerződés szerinti előlegből 300 + 81 áfa megfizetésére kötelezett, mely fizetési kötelezettségét nem teljesítette;
- az szeptember 20-ai fizetési esedékességét megelőző elszámolás alapján 400+108 áfa megfizetésére kötelezett, és fizetési kötelezettségét nem teljesítette;
a szolgáltatásnyújtó adóalanynak az áfatörvény 58. §-a alapján:
- augusztus 5-én 108 áfa,
- szeptember 5-én 81 áfa,
- szeptember 20-án 108 áfa
tekintetében keletkezett adófizetési kötelezettsége.
Az áfatörvény 58. §-ához kapcsolódóan hangsúlyozandó, hogy önmagában a részletekben történő fizetés az áfatörvény 58. §-ának alkalmazhatóságát nem alapozza meg. Így pl. abban az esetben, ha egy esküvőszervezési szolgáltatás ellenértékét a szolgáltatás igénybevevője hat hónap alatt, havi részletekben köteles megfizetni, akkor a szolgáltatás nyújtójának
- a teljesítés (vagyis az esküvő) napját megelőzően kapott részletek után előleg jogcímen keletkezik adófizetési kötelezettsége a részletek jóváírásakor/átvételekor;
- a szolgáltatás adóalapjának a nettó előlegekkel csökkentett része után a teljesítés (esküvő) napján keletkezik adófizetési kötelezettsége (függetlenül attól, hogy ennek az ellenértékrésznek a megtérítésére mikor kerül sor).
A cikk második részében a fordított adózás elá eső ügyletekkel, az egyes határon átnyúló szolgáltatásokkal, az ügylet nem teljesítése miatti előleg-visszatárítéssel és a számlaadási kötelezettséggel foglalkozunk.
