Az időszaki elszámolás szabályai az Áfa törvényben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Amikor valaki olyan döntést hoz, hogy szeretné adózási ismereteit elmélyíteni, kiszélesíteni és beiratkozik egy adózással kapcsolatos tanfolyamra, nem kell sokat várnia, hogy szembe jöjjön vele az Áfa törvény, illetve annak is az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját taglaló paragrafusai.


Ennek egyik speciális területe az, ami az időszaki elszámolással foglalkozik. Azonban nem szabad könnyelműen abban bíznunk, hogy ha elolvassuk az Áfa tv. 58. §-t, akkor rögtön kellő jártasságra teszünk szert a témában, hiszen a jelenleg hatályos törvény követte elődje szokását, amikor a törvényben több helyen is találunk szabályokat ehhez az egy témához kapcsolódóan.

Jelen cikk szerzőjének célja nem csak a hivatkozott paragrafus gyakorlatban alkalmazható bemutatása, hanem a kiegészítő – de nagyon fontos – vetületek számbavétele is. 

Az időszaki elszámolásról beszélünk, ha a résztvevő felek nem látják előre, hogy adott időszakban mennyi ügyletet fognak lebonyolítani, és abban állapodnak meg, hogy időszak elteltével összesítik mekkora forgalmat bonyolítottak. A második eset, ha az egyik fél által folyamatosan teljesített ügylet(ek) ellenértékét részletekben fizeti meg a megrendelő.  Ide tartozik pl. a nyílt végű lízing, amit azért érdemes kiemelni, mert vele ellentétben a zárt végű lízingre nem alkalmazhatóak a jelen cikk keretében taglalt szabályok. Végül szintén időszaki elszámolás tipikus esete, ha a felek meghatározott összeget rendelnek ellentételezésként az időszakban teljesített ügyletek viszonzásául.

Az elszámolási időszak meghatározásában a felek szabad kezet kaptak a jogalkotótól, aki csak néhány ponton avatkozik be a felek döntésébe. Így belföldi ügyletek esetében az elszámolási időszak hossza nem haladhatja meg a tizenkét hónapot, Közösségen belüli beszerzés esetén a naptári hónapot, külfölditől igénybe vett szolgáltatás esetén a naptári év utolsó napját. 

Ha a felek döntést hoztak az időszak hosszának meghatározásában, de üzleti körülményeik (érdekeik) annak módosítását teszik szükségessé, akkor azt bármikor módosíthatják, beleértve az esedékesség időpontjának meghatározását is.   

Bár az időszaki elszámolás az adófizetési kötelezettség keletkezésének témájában már önmagában egy speciális rendelkezéshalmaz, még ez is tovább bontható főszabályra, és két kiegészítő szabályra. Ezek szerint – főszabály – időszaki elszámolás teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja lesz, ha a fizetési határidő megegyezik az időszak utolsó napjával.

 

Például „A” Kft. bérbe adja ingatlanát „B” Zrt-nek. Az elszámolási időszak legyen 2017. szeptembere. A bérbeadó szeptember 5-én állítja ki a számlát, aminek esedékessége 2017.09.30, ezek alapján – a főszabályt alkalmazva – a teljesítés időpontja is 2017.09.30 lesz.

Nézzük az első kiegészítő szabályt. Ha az időszakra vonatkozó ellenérték esedékessége is és a bizonylat kelte is megelőzi az időszak utolsó napját, akkor a bizonylat kelte lesz a teljesítés időpontja. 

Az előbbi példából kiindulva, ha a számla kelte marad szeptember 5, de a fizetés esedékessége egy nappal előbbre jön (2017.09.29), akkor életbe lép a kiegészítő szabály, és a teljesítés időpontja 2017.09.05 lesz.    

Ha a költségvetés oldaláról nézzük, nincs semmi különbség, hiszen mindkét esetben szeptemberi teljesítésű lesz az ügylet, kedvező esetben akár már október 20-án adóbevételt realizálhat az ügyletből. Azonban ha a számlát már augusztusban kibocsátotta a bérbeadó – ceteris paribus -, akkor is a számla kelte lesz a teljesítés időpontja és egy hónappal hamarabb juthat adóforintokhoz a költségvetés.

Végül jöjjön a második kiegészítő szabály, ami a fizetés esedékességéhez telepíti a teljesítés időpontját. Ez a szabály akkor lép be, ha fizetési határidő átlépi az elszámolási időszakot. A jogalkotó azonban itt beavatkozik a felek szabad döntésébe, ugyanis ha a fizetési határidő 60 nappal lépné túl az elszámolási időszakot, akkor a 60. napon beáll a teljesítés időpontja.

Korábbi példánál maradva, ha a 2017 szeptember időszakra vonatkozó számlát a bérbeadó pl. október 5-én állítja ki és fizetési határidőként október 27-ét jelöli meg, akkor ez az időpont lesz a teljesítési időpont is.

A „60 napos szabályra” pedig hadd hozzon jelen cikk írója egy személyes, valóságban is megtörtént példát. Az új állami hulladékgazdálkodó holding számlázási rendszerének lassan haladó fejlesztéséről bizonyára sokan olvastak a média különböző csatornáin. Aki pedig nem, annak az tűnhetett fel, hogy milyen régóta nem hozott már a postás számlát a szemétszállításról. 

Amikor július közepén kézhez vettem az első negyedévről szóló számlát és csekket, nem csak annak összegszerűségét ellenőriztem, de kíváncsian vizsgáltam, hogy az Áfa tv. időszaki elszámolásra vonatkozó szabályait hogyan sikerült az új számlázó programba adaptálni. E szerint a számlát 2017.07.10-én állították ki, fizetési esedékessége 2017.07.25-e volt. Hosszas keresgélés után találtam rá, hogy a teljesítés időpontja 2017.05.30-a volt, azaz az NHKV Zrt. helyesen alkalmazta a második kiegészítő szabályt, hiszen az első negyedévet követő 60. nap valóban 2017.05.30-án van.

A fenti esetek a klasszikus mintapéldái az időszakos elszámolásnak, de mi van akkor, ha a megrendelő több részletben egyenlíti az ellenértéket a szállítónak, például már a tárgyidőszakban is jár valahány százalék az ellenértékből, vagy bizonyos óraszámot már tárgyidőszakban számlázhat megrendelője felé, és a maradék összeggel számolnak el következő időszakban. Nem kell megijedni ebben az esetben sem, hiszen az egyes részletekhez kötődő esedékességek külön teljesítési időpontot generálnak, mindegyikről külön számlát kell kiállítani, amelyek pedig ráilleszthetők a klasszikus esetekre.

Ha a megrendelő – saját döntése alapján, eltérően a szerződéstől – több részletben fizeti meg az ellenértéket, akkor nem kell az egyes fizetésekhez külön teljesítési időpontot megállapítani, mert azt az ellenértéket a vevőnek egyösszegben kellett volna megfizetnie. 

Jelen cikk végéhez közeledve érdemes egy kis etimológiai kitérőt tenni, és különbséget tenni az előrefizetés, és az előlegfizetés között. Fogalmilag ugyan aprónak tűnő a különbség, de a gyakorlatban mégis komoly jelentősége van, hogy melyik esetről beszélünk. Előrefizetés tipikus esete az, ha a felek pl. óradíjas elszámolásban állapodnak meg a tárgyhót követően és miután megállapodtak a tárgyhavi óraszámban a megrendelő – nem megvárva a számlát – előre kifizeti az ellenértéket. Ez a fizetés nem fog előlegnek minősülni, itt nem történt más, mint hogy a megrendelő mielőbb szerette volna rendezni a tartozását.

Előlegfizetés tipikus példája lehet, ha a felek tárgyhónapot megelőző hónap 20. (vagy másik) napjában állapodnak meg esedékesség időpontjában, de a szállító a számlát csak tárgyhóban állítja ki, míg a megrendelő az ellenértéket mégis tárgyhónapot megelőző hónapban rendezi. Ebben az esetben nem előrefizetésről, hanem előlegfizetésről beszélünk, a megrendelő az ellenértékbe beszámító vagyoni előnyt juttatott, amiről előlegszámlát kell kiállítani, és az összeggel el kell számolni a későn kibocsátott számlában.

Utolsó csavarként jöjjön az az eset, ha az ellenérték nem forintban van meghatározva, milyen árfolyamon kell átszámítani az ellenértéket, a válasz a számla kelte szerinti árfolyamon az átváltást elvégezni.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).