Az új pénzmosási törvény rendelkezései 3. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hogyan tartsuk naprakészen az üzleti kapcsolatokat az új pénzmosási törvény előírásai alapján? Mit jelent az egyszerűsített és a fokozott ügyfél-átvilágítási eljárás? Cikksorozatunk soron következő részében ezekről a kérdésekről lesz szó.
Üzleti kapcsolatok naprakészen tartása
Az Irányelv alapján a Törvény rendelkezik továbbá az üzleti kapcsolatra vonatkozó információk (adatok és okiratok) naprakészen tartásának kötelezettségéről is (amely tekintetében alapvetően a Pmt. jelenlegi rendszerét kívánja fenntartani). Az ügyfél köteles a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül a szolgáltatót értesíteni az ügyfél-átvilágítás során megadott adatokban, illetve a tényleges tulajdonos személyét érintően bekövetkezett változásról; ha számla terhére vagy javára két naptári évet elérő időtartam alatt megbízás teljesítésére nem került sor, a szolgáltató köteles 30 napon belül írásban vagy a szerződésben meghatározott módon felhívni ügyfelét az adatokban bekövetkezett változások közlésére.
Az üzleti kapcsolatra vonatkozó információk naprakészen tartása, valamint a meglévő ügyfélkör vonatkozásában az ügyfél-átvilágítási intézkedések kockázatérzékenységi alapon, megfelelő időközönként történő elvégzése (amely szintén irányelvi kötelezettség) érdekében a Törvény új rendelkezésként kimondja, hogy a szolgáltató – kockázatérzékenységi megközelítés alapján, de legalább ötévente – köteles ellenőrizni az ügyfeleiről rendelkezésre álló adatokat (és amennyiben kétsége merül fel az adatok és a nyilatkozatok naprakészségét illetően, akkor ismételten köteles elvégezni az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket). A meglévő ügyfélkör esetében az ellenőrzés (és szükség esetén az ismételt ügyfél-átvilágítás) módját, az erre vonatkozó részletszabályokat (a felügyeletet ellátó szervek útmutatását figyelembe véve) a szolgáltató határozhatja meg (a belső szabályzatában).
Ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzése
Az Irányelv rendelkezései alapján a Törvény kimondja, hogy a szolgáltató alapesetben az üzleti kapcsolat létesítése vagy az ügyleti megbízás végrehajtása előtt köteles lefolytatni az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzését. Az Irányelvnek megfelelően a Törvény rendelkezik továbbá arról, hogy ha a szolgáltató nem tudja végrehajtani az ügyfél-átvilágítást, akkor az érintett ügyfélre vonatkozóan köteles megtagadni az ügyfél megbízása alapján fizetési számlán keresztül művelet végzését, üzleti kapcsolat létesítését és ügyleti megbízás teljesítését, vagy köteles megszüntetni a vele fennálló üzleti kapcsolatot.
Az Irányelv az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzésének időpontja tekintetében kivételi lehetőségeket is ad a tagállamok számára, amely rendelkezéseket indokolt beépíteni a hazai szabályozásba (alapjaiban fenntartva ezáltal a Pmt. jelenlegi rendszerét). A szolgáltató az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzését az üzleti kapcsolat létesítése során is (az első ügyleti megbízás teljesítéséig) lefolytathatja, ha ez a rendes üzletmenet megszakításának elkerülése érdekében szükséges és ha a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának valószínűsége csekély.
Egyszerűsített ügyfél-átvilágítás
A Törvény alapján a szolgáltató a belső szabályzatában rögzíti azon alacsony kockázatú esetköröket, amelyek vonatkozásában (a szolgáltató belső kockázatértékelése alapján) egyszerűsített ügyfél-átvilágítás végzése indokolt. A szolgáltató ezen esetkörökben a belső szabályzatban meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket és (kötelező jelleggel) az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérését (monitoring) végzi el. A szolgáltató ezen túlmenően – az ügyfél vagy az üzleti kapcsolat, ügyleti megbízás azonosításához – köteles az ügyfélre vonatkozóan a Törvény 7. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat rögzíteni, valamint a személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében a Törvény 7. § (3) bekezdésében meghatározott okiratok bemutatását kérheti.
Ezen ügyfél-azonosító adatok rögzítésének és okiratok bemutatásának megkövetelése lehetővé teszi, hogy a szolgáltató megalapozott döntést hozhasson az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazásáról (mindez elősegíti az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás hatékony végrehajtását és lehetővé teszi az ügyfélre vonatkozó megfelelő adatkör – adatvédelmi szempontoknak is megfelelő – rögzítését). Amennyiben azonban a Törvény rendelkezései és a belső szabályzatban rögzítettek alapján szükségessé válik az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazása, a szolgáltató nem köteles és jogosult a Törvényben meghatározott további ügyfél-átvilágítási intézkedések (például a tényleges tulajdonos azonosítása stb.) elvégzésére.
Az egyszerűsített ügyfél-átvilágításhoz kapcsolódóan a belső szabályzat kötelező tartalmi elemeit meghatározó miniszteri rendelet rendelkezik arról, hogy az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás esetköreit és belső eljárási rendjét a szolgáltató a rendelet mellékletében felsorolt, alacsony kockázatra vonatkozó tényezők (amelyek az Irányelv II. számú mellékletében meghatározott tényezők alapul vételével kerülnek kialakításra) alapján határozza meg. A rendelet ezen túlmenően konkrét esetköröket (termék- és ügyfél-típusokat) is meghatároz, amelyek vonatkozásában a szolgáltató jogosult az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazására.
A Törvény alapján a szolgáltató az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási intézkedéseket nemcsak az ügyfél személyes megjelenésével, hanem az általa üzemeltetett, biztonságos, védett, a felügyeletet ellátó szerv által meghatározott módon, előzetesen auditált elektronikus hírközlő eszköz útján is elvégezheti. (Az ezen feltételeknek megfelelő rendszer kialakítása vonatkozásában az egyes szolgáltatói szektorok kapcsán – a szektorok specifikus jellemzői figyelembe vételével – a felügyeletet ellátó szervek határoznak meg részletszabályokat.)
[htmlbox Változásfigyeltetés]
Fokozott ügyfél-átvilágítás
A Törvény az Irányelv alapján a következő esetekben mondja ki a fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazásának kötelezettségét és a kapcsolódó intézkedéseket:
– amennyiben az ügyfél nem jelent meg személyesen az azonosítás és a személyazonosság igazoló ellenőrzése céljából;
– külföldi székhelyű szolgáltatóval történő levelező kapcsolat létesítése;
– kiemelt közszereplővel történő üzleti kapcsolat létesítése vagy ügyleti megbízás teljesítése (külön kiemelve a biztosítások esetén a kiemelt közszereplő kedvezményezetteket vagy szolgáltatásra jogosultakat);
– illetve a pénzváltó irodák esetében.
Ezen esetekben a Törvényben (7-11. §) meghatározott valamennyi ügyfél-átvilágítási intézkedés elvégzése kötelező és ezek mellett kerül sor további (a Törvényben az egyes esetek vonatkozásában konkrétan meghatározott) intézkedések végrehajtására. (A Törvény alapjaiban fenntartja a Pmt.-ben jelenleg megfogalmazott kötelező esetköröket, bizonyos részletszabályok Irányelvnek és a kockázatoknak megfelelő módosításával.)
A Törvény a fentieken túlmenően fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazását írja elő, ha a szolgáltató ügyfele stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országból származik, valamint a szolgáltató belső szabályzatában rögzített esetkörökben. A szolgáltató ezen esetekben a belső szabályzatában meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket köteles elvégezni. A stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat a Törvény az értelmező rendelkezések között definiálja (a (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló bizottsági (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott országok).
A fokozott ügyfél-átvilágításhoz kapcsolódóan a belső szabályzat kötelező tartalmi elemeit meghatározó miniszteri rendelet rendelkezik arról, hogy a fokozott ügyfél-átvilágítás esetköreit és belső eljárási rendjét a szolgáltató a rendelet mellékletében felsorolt, magasabb kockázatra vonatkozó tényezők (amelyek az Irányelv III. számú mellékletében meghatározott tényezők alapul vételével kerülnek kialakításra) alapján határozza meg.
Ezen túlmenően a (szolgáltató-specifikus) esetköröket és a kapcsolódó eljárásrendet tartalmazó belső szabályzat kialakításához a felügyeletet ellátó szerv ad szektor specifikus útmutatást.
Cikksorozatunkat folytatjuk.
Cikksorozatunk első részét itt, a második részét pedig itt olvashatja.
Forrás: T/15063. számú törvényjavaslat és részletes indoklása
A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft.
