Az üzleti biztosítások 2015. évi személyi jövedelemadó szabályai – II. rész

4.1. A díjfizetés időpontja

Amennyiben a biztosítási szerződés szerződője és díjfizetője magánszemély (aki saját, jellemzően adózott jövedelme/vagyona terhére fizeti a biztosítási díjat), a díjfizetéshez adókötelezettség értelemszerűen nem kapcsolódik, függetlenül attól, hogy kockázati biztosításról vagy kockázati biztosításnak nem minősülő biztosításról van-e szó.

A szerződő magánszemély helyett más magánszemély is fizetheti a biztosítási díjat, ebben az esetben sem keletkezik díjfizetéskor adókötelezettség [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 7.2. alpontjában szereplő rendelkezés figyelembevételével].

4.2. Biztosítói teljesítések

4.2.1. Adómentes biztosítói szolgáltatások

A biztosítói szolgáltatások adókötelezettségéről az Szja tv. 1. számú melléklet 6.6–6.8. alpontjai rendelkeznek.

Biztosító alatt

–   a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosítót, továbbá

–   az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosítót kell érteni, amely állammal Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén (Szja tv. 1. számú melléklet 6.8. alpont).

A biztosító szolgáltatása (ideértve a személybiztosítás alapján nyújtott szolgáltatást és a személybiztosításnak nem minősülő, pl. vagyonbiztosítás alapján nyújtott szolgáltatást is) főszabály szerint– meghatározott kivételekkel – adómentes (Szja tv. 1. számú melléklet 6.6. alpont felvezető szövege). Melyek ezek a kivételek? A főszabály alól kivételt jelent, azaz nem minősül adómentes biztosítói szolgáltatásnak:

–   a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítés;

–   a baleset- és betegségbiztosítás alapján nyújtott jövedelmet pótló szolgáltatás (figyelemmel az Szja tv. 1. számú melléklet 6.7. alpont c) pontjának rendelkezésére, amely adott összeghatárig adómentességet biztosít), feltéve, hogy a biztosítási díj vagy annak egy része a díjfizetés időpontjában az Szja tv. 1. számú melléklet 6.3. alpont szerint adómentes bevételnek minősült (azaz a díjat más személy fizette) azzal, hogy a biztosító adóköteles szolgáltatása utáni adókötelezettséget az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni;

–   a személybiztosítás alapján nyújtott olyan szolgáltatás, amely nem minősül halál esetére szóló biztosítási, nyugdíjbiztosítási, járadékbiztosítási, balesetbiztosítási vagy betegségbiztosítási szolgáltatásnak;

–   az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatás, amelynek díját vagy díjának egy részét magánszemély költségként elszámolta [Szja tv. 1. számú melléklet 6.6. alpont a)–d) pontjai].

A második francia bekezdésben szereplő, baleset- és betegségbiztosítás alapján nyújtott jövedelmet pótló szolgáltatással összefüggésben – ahogyan arra utaltunk – az Szja tv. 1. számú melléklet 6.7. alpontjánakc) pontjában is találunk rendelkezést. Ezen pont alapján adómentes a baleset- és betegségbiztosítás alapján járó jövedelmet pótló szolgáltatás összegéből (ideértve a szerződéses feltételek szerint az eltelt napok száma alapján járó napi térítésként vagy az eltelt napok száma alapján meghatározott biztosítási összeget is) a jövedelemkiesés időszakára napi 15 ezer forintot meg nem haladó rész azzal, hogy az összeghatárt biztosítási szerződésenként (a hozzá kapcsolódó kiegészítő biztosításokkal együtt) kell vizsgálni [Szja tv. 1. számú melléklet 6.7. alpont c) pont].

Az idézett rendelkezéseket figyelembe véve – a személybiztosítás alapján nyújtott szolgáltatások közül – adómentes

–   a haláleseti szolgáltatás,

–   a balesetbiztosítási, betegségbiztosítási szolgáltatás (ideértve a szolgáltatásfinanszírozó biztosítás szolgáltatását is),

–   a nyugdíjszolgáltatás és

–   a járadékszolgáltatás.

Jelezzük, hogy magánszemély szerződők esetében nem értelmezhető (fogalmilag kizárt) az adóköteles jövedelempótló kifizetés (baleset- és betegségbiztosítás esetén), vagyis a jövedelmet pótló szolgáltatás összeghatártól függetlenül adómentes (a biztosítási díjnak ebben az esetben ugyanis nincs az Szja tv. 1. számú melléklet 6.3. alpontja szerint adómentes része, hiszen a díjat nem más személy, hanem maga a biztosított magánszemély fizette).

4.2.2. Adóköteles biztosítói teljesítések

Ha a biztosító személybiztosítás alapján nyújtott szolgáltatása nem adómentes [lásd az Szja tv. 1. számú melléklet 6.6. alpont c) pontjának megfogalmazását], akkor a magánszemélynek kamatjövedelme keletkezhet.

Kamatjövedelem felhalmozási, megtakarítási jellegű (vegyes) biztosításból

–   lejáratkor (elérési szolgáltatás címén) vagy

–   a szerződés megszüntetésekor, részleges visszavásárlásakor (maradékjog címen)

keletkezhet.

Tekintettel arra, hogy a teljes életre szóló, visszavásárlási értékkel rendelkező életbiztosítás (WL) egy vegyes életbiztosítás, ezért – magánszemély szerződőt feltételezve – a magánszemély ezen biztosításból is (az adómentes haláleseti szolgáltatást leszámítva) kamatjövedelmet szerezhet.

A kockázati biztosításnak minősülő biztosításból (amely kizárólag sajnálatos esemény, halál, baleset, betegség bekövetkeztekor nyújt szolgáltatást) kamatjövedelem nem keletkezhet.

4.2.3. A biztosításból származó kamatjövedelemre vonatkozó részletszabályok

4.2.3.1. A kamatjövedelem fogalma

Az Szja tv. alapján kamatjövedelemnek minősül a biztosítói teljesítésből – kivéve, ha a biztosító teljesítése az Szja tv. 1. számú melléklet 6. pont 6.6. alpontja szerint adómentes vagy e törvény más rendelkezése alapján minősül adóköteles jövedelemnek – a befizetett díjat (ideértve a nyugdíjbiztosítási nyilatkozat alapján a nyugdíjbiztosítási szerződésen jóváírt összeget is) meghaladó összeg azzal, hogy nem minősül befizetett díjnak a kockázati biztosítás díja [Szja tv. 65. § (1) bekezdés d) pont].

A kockázati biztosítás fogalmának definiálása (Szja tv. 3. § 91. pont) biztosítások esetében is megteremtette a valós (befektetési) hozam adóztatásának lehetőségét. Biztosítások esetében a kamatjövedelem fogalma gyakorlatilag a biztosításon elért hozamot (a befizetett biztosítási díjat meghaladó biztosítói teljesítés összegét) jelenti, amelynek végső forrása lehet kamat, osztalék és árfolyamnyereség is. A normaszöveg rögzíti, hogy nem lehet befizetett díjként figyelembe venni a kockázati biztosítási díjrészt, ugyanis az nem vesz részt az ügyfelet megillető hozam termelésében. A nyugdíjbiztosítások állami támogatásával összefüggésben a törvény a kamatjövedelem idézett szabályánál azt is kimondja, hogy a nyugdíjbiztosításon jóváírt állami támogatást is befizetett díjként kell figyelembe venni, ebből következően az állami támogatáson keletkező hozam is kamatjövedelemként adóköteles.

4.2.3.2. A kockázati biztosítási díjrész meghatározása

A kamatjövedelem számítása során kockázati biztosítási díjnak kell tekinteni a számviteli jogszabályok szerint elkülönítve kimutatott kockázati biztosítási díjat (ideértve a szerződéses feltételek szerint rögzített módon meghatározott, utólag levonással érvényesített díjat is), vagy – ha a kockázati biztosítás díja nem elkülönített, akkor is, ha az több kockázatra terjed ki – rendszeres díjfizetésű biztosítási szerződés esetében a díj 10 százalékát, egyszeri díjas biztosítás esetében a díj 1 százalékát [Szja tv. 65. § (6a) bekezdés első mondata].

Az idézett rendelkezés alapján

–   ha a kockázati biztosítási díjrész a számviteli jogszabályok szerint elkülönített (ideértve azt is, ha a szerződéses feltételekben egzakt módon meghatározott díjrészt utólag, levonással érvényesíti a biztosító), akkor a kamatjövedelem számításakor a tényleges kockázati biztosítási díjrésszel kell csökkenteni a befizetett biztosítási díjat;

–   ha a kockázati biztosítási díjrész az előzőek szerint nem elkülönített, akkor – még ha a biztosítás több kockázatra is terjed ki – a kamatjövedelem számításakor rendszeres díjfizetésű szerződés esetében a díj 10 százalékát, egyszeri díjas biztosítás esetében a díj 1 százalékát kell kockázati díjrésznek tekinteni.

Az elvárt díjon felüli díjnak (pl. eseti díjnak) – a biztosítási szerződés feltételeiben rögzítetten és igazoltan – jellemzően nincs kockázati biztosítási eleme. Kockázati biztosítási elem hiányában a törvény által előírt diktált kulcsot sem kell alkalmazni.

PÉLDÁK

A kockázati biztosítási díjrész meghatározása

1. Ha egy biztosítási szerződés több olyan kockázati biztosítási elemet is tartalmaz, amelyeknek díjai (díjrészei) nem transzparensek, akkor e kockázati biztosítások esetében a törvény szerinti diktált mértéket egyszer kell alkalmazni (azaz a törvény szerinti diktált mértékkel meghatározott kockázati biztosítási díjrész az összes ilyen kockázati biztosítási elem díjrészét magában foglalja). Ha pl. egy adott, rendszeres díjfizetésű biztosítási szerződés 100 egység rendszeres díja háromféle – transzparens, elkülönített díjjal nem rendelkező – kockázatra is biztosítási védelmet nyújt, úgy ebben az esetben is csak 1 × 10 százalék (azaz 10 egység) minősül kockázati biztosítási díjnak.

2. Tegyük fel, hogy egy 100 egység díjú alapbiztosítás két beágyazott kockázatot tartalmaz, az egyiket 2 egység transzparens kockázati díjért, a másik kockázat díja transzparensen nem elkülönített. Az alapbiztosítás mellé két kiegészítő kockázati biztosítást is kötnek (számvitelileg elkülönített díjakkal), az egyiket 8 egység díjért, a másikat 3 egység díjért. A példa szerinti esetben a kockázati biztosítás díja:

2 egység + 9,8 egység [(100 egység – 2 egység) × 10 százalék] + 8 egység + 3 egység = 22,8 egység.

Ha az előbbi példát úgy változtatjuk, hogy az alapbiztosítás két beágyazott kockázatának egyike sem rendelkezik transzparens, elkülönített díjjal (a többi feltétel ugyanakkor változatlan), akkor a kockázati biztosítás díja:

10 egység (100 egység × 10 százalék, függetlenül a beágyazott kockázatok számától) + 8 egység + 3 egység = 21 egység.

A biztosításból származó kamatjövedelem számítása

1. Egy tízéves tartamú vegyes életbiztosítás lejárati szolgáltatást nyújt.

A befizetett összes biztosítási díj: 1200 Ft.

A kockázati biztosítás díja: 200 Ft.

A biztosító lejárati/elérési szolgáltatása: 1300 Ft.

A számított kamatjövedelem: 1300 – (1200 – 200) = 300 Ft.

2. Egy tízéves tartamú vegyes életbiztosításból részleges pénzkivonás történik a 6. biztosítási év végén.

A befizetett összes biztosítási díj: 1200 Ft.

A kockázati biztosítás díja: 200 Ft.

A szerződés teljes visszavásárlási értéke: 1300 Ft.

A részvisszavásárlás összege: 650 Ft.

Az adott esetben alkalmazni kell az Szja tv. 65. § (6a) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint, ha „a biztosítói teljesítéssel a biztosítási szerződés nem szűnik meg, a befizetett díjak és az azt csökkenteni rendelt tételek olyan arányban vehetők figyelembe, mint ahogyan a biztosítói teljesítés összege aránylik a biztosítási szerződés – a biztosítói teljesítés időpontjában történő – megszűnése esetén járó biztosítói teljesítés összegéhez”.

Az alkalmazandó arányszám: 650/1300 = 50%.

Az arányosítási kötelezettség mind a befizetett biztosítási díjra, mind a kockázati biztosítás díjára vonatkozik.

A számított kamatjövedelem: 650 – (1200/2 – 200/2) = 150 Ft.

Amennyiben az első pénzkivonást (részleges visszavásárlást) követően újabb pénzkivonás történik a biztosításból, az Szja tv. 65. § (6a) bekezdésének azon szabályát is figyelembe kell venni, mely szerint a „biztosítói teljesítést megelőzően bevételcsökkentő tételként már figyelembe vett díjrészeket, valamint a befizetett díjat csökkentő tételként már figyelembe vett kockázati biztosítási díjat figyelmen kívül kell hagyni a kamatjövedelem biztosítói teljesítés időpontjában történő további megállapítása során”.

Folytassuk tovább a példánkat úgy, hogy nem történt további befizetés a biztosításra, és többlethozammal sem számolunk.

A visszavásárlási érték: 650 Ft (ennyi maradt még a szerződésen: 1300 – 650 = 650).

Korrigált befizetett díj: 1200 – 600 = 600 Ft.

Korrigált kockázati díjrész: 200 – 100 = 100 Ft.

A számított kamatjövedelem: 650 – (600 – 100) = 150 Ft.

4.2.3.3. A kamatjövedelem utáni adó

Az Szja tv. alkalmazásában a kamatjövedelem (így a biztosításból származó kamatjövedelem is) külön adózó jövedelemnek minősül. A külön adózó jövedelem után a személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék [Szja tv. 8. § (1) bekezdés].

A kamatjövedelem után 2013. augusztus 1-jétől (az ezt követően képződött hozamra) 6 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség is keletkezik [az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) 3/A. § (1) bekezdés a) pont, 11/C. §]. Az egészségügyi hozzájárulás alapja megegyezik a személyi jövedelemadó alapjával (ami egyenlő a kamatjövedelemmel). Az összes adóterhelés tehát (alapesetben) 22 százalék.

A kamatjövedelem adóit a biztosító megállapítja, bevallja, levonja, és arról igazolást ad a magánszemélynek [Szja tv. 65. § (2) bekezdés a) pont, Eho tv. 11. § (2) bekezdés].

4.2.3.4. A biztosításból származó kamatjövedelem kedvezményi rendszere

Az Szja tv. 2013. január 1-jétől – a tartós befektetésből származó jövedelem kedvezményes adózási szabályait alapul véve (így különösen figyelemmel a tbsz-nél előírt gyűjtőévre és a tbsz „zárt” rendszerére) – újrafogalmazta a biztosításból származó kamatjövedelem kedvezményének szabályait. Korábban (2013 előtt) kifejezetten bonyolult, nehezen kezelhető (értelmezhető) kedvezményi rendszer vonatkozott a biztosításokra.

A kamatjövedelem kedvezménye táblázatosan összefoglalva:

Az újrafogalmazott kedvezményi szabályok alapján nem kell megfizetni a kamatjövedelem utáni adót:

–   egyszeri díjas biztosítások esetében, ha a biztosítói kifizetés a szerződés létrejöttét követő 5. év elteltével vagy az után következik be;

–   rendszeres díjas biztosítások esetében, ha a biztosítói kifizetés a szerződés létrejöttét követő 10. év elteltével vagy az után következik be (tekintettel arra, hogy egy rendszeres díjfizetésű, 10 éves tartamú biztosítás esetében a befizetett díjak átlagosan 5 évet töltenek befektetésben).

Nem kell megfizetni a kamatjövedelem fele után a kamatjövedelem adóját:

–   egyszeri díjas biztosítások esetében, ha a biztosítói kifizetés a szerződés létrejöttét követő 3. év elteltével vagy az után, de az 5. év elteltét megelőzően következik be;

–   rendszeres díjas biztosítások esetében, ha a biztosítói kifizetés a szerződés létrejöttét követő 6. év elteltével vagy az után, de a 10. év elteltét megelőzően következik be [Szja tv. 65. § (3) bekezdés a) pontac)–ad) alpont].

A bemutatott kedvezmény nem a személyi jövedelemadó mértékének, hanem a kamatjövedelem összegének csökkentése révén biztosítja a fizetendő adó csökkenését (tehát a 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadó az eltelt idő függvényében változatlan, de a tényleges adóterhelés a kamatjövedelem megfelezésével feleződik, a 100 százalékos kedvezmény esetében pedig nulla lesz).

A törvény a kamatjövedelem előzőek szerinti kedvezményes adózásához további feltételeket ír elő:

a) A biztosítási szerződésre fizetett eseti díjak elkülönítése

Nem alkalmazhatók az előzőekben említett kedvezményes adózási szabályok, ha az adott biztosításra a biztosítás teljes tartama alatt a szerződés szerint elvárt díjon felül díjfizetés (így különösen eseti, rendkívüli, soron kívüli díj fizetése) történt, kivéve, ha a biztosító a szerződés szerint elvárt díjon felüli díjfizetést a hozzá tartozó biztosítástechnikai tartalékkal vagy díjtartalékkal együtt elkülönítetten (vagy a tartalék befizetett díjhoz való egyértelmű hozzárendelésével) tartja nyilván. Az eseti (rendkívüli, soron kívüli) díjak elkülönített biztosítói nyilvántartása esetén az elkülönített összegeket – az adókötelezettség megállapítása során – úgy kell tekinteni, mint önálló biztosítási szerződés szerinti díjat, biztosítástechnikai tartalékot, díjtartalékot (ekkor a szerződés létrejötte időpontjának az elvárt díjon felüli díjfizetés időpontja minősül) [Szja tv. 65. § (3a) bekezdés a) pont].

Ha a biztosító az eseti díjakat és a hozzájuk tartozó biztosítástechnikai tartalékot (díjtartalékot) nem elkülönítetten tartja nyilván, de az utolsó eseti díj befizetésének időpontjától a kedvezményes adózás feltételéül az Szja tv. 65. § (3) bekezdésében előírt idő (egyszeri díjas biztosítások esetében 3 év, 5 év; rendszeres díjas biztosítások esetében 6 év, 10 év) már eltelt, úgy a kamatjövedelem kedvezményes adózási szabályai ismételten alkalmazhatók [Szja tv. 65. § (3b) bekezdés].

b) A rendszeres díjak korlátozott mértékű növekedése

Nem alkalmazhatók a kedvezményes adózási szabályok akkor sem, ha a rendszeres díjak (díjelőírások) előző biztosítási évhez viszonyított növekedésének (ideértve az indexálást is) mértéke meghaladja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövekedés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét azzal, hogy a rendszeres díjak növekedése mértékének meghatározásakor a kockázati biztosítás díját figyelmen kívül kell hagyni, továbbá azzal, hogy a biztosítási szerződési feltételekben rögzített események bekövetkezése miatt átmeneti időre lehetővé tett díj-nemfizetés (szüneteltetés, díjmentesítés) időszakára is figyelembe vehető az ezen időszakot megelőző utolsó rendszeres díj alapulvételével a díj-nemfizetési időszak hosszával arányos biztosítási díj [Szja tv. 65. § (3a) bekezdés b) pont].

A normaszöveg következő négy pontjára tartjuk fontosnak felhívni a figyelmet:

–   Az egymást követő biztosítási évek összehasonlítása során a díjelőírásokat kell figyelembe venni, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől.

–   A törvény a „díjnövekedés” megfogalmazást használja, amelybe minden, akár a biztosító, akár az ügyfél által kezdeményezett olyan cselekmény beleértendő, amelynek révén a fizetendő biztosítási díj az előző időszakhoz képest megemelkedik. A „díjnövekedés” fordulatba természetesen beleértendő a biztosító által felajánlott indexálás is.

–   A díjnövekedés mértékének meghatározásakor a kockázati biztosítás díját figyelmen kívül kell hagyni, összhangban azzal, hogy a kockázati biztosítási díjat a kamatjövedelem meghatározása során [Szja tv. 65. § (1) bekezdés d) pont] sem lehet csökkentő tételként figyelembe venni.

–   A törvényi szabály kezeli a díj-nemfizetés (szüneteltetés, díjmentesítés) problémakörét is. A biztosítási jogviszonyokban ugyanis gyakran előforduló eset, hogy a szerződéses feltételek szerinti esetek bekövetkezésekor, körülmények beálltakor – jellemzően a szerződő életkörülményeiben bekövetkező nehéz helyzet, vagy olyan biztosítási esemény, amely a díjfizetést megnehezíti – a díjfizetési kötelezettség átmenetileg szünetel, vagy átmeneti időre díjmentesíthető a szerződés. A díjfizetés szüneteltetését követően a biztosításidíj-fizetési kötelezettség – jellemzően a szüneteltetés előtti szinten – helyreáll. Ha a törvény nem kezelné a díj-nemfizetés eseteit, akkor a szüneteltetési időszakot követően igen nagy valószínűséggel előállhatna olyan helyzet, amikor a díjnövekmény mértéke meghaladja a törvény által tolerált szintet (és a magánszemély a díj-nemfizetés következtében automatikusan elesne a kedvezményi szabályok későbbi alkalmazásától). Ha például egy havi díjfizetési gyakoriságú életbiztosítási szerződés esetén (a havonta fizetendő biztosítási díj 20 ezer forint, így az éves díj 240 ezer forint) az ügyfél – a szerződéses feltételekben rögzített módon – a biztosítási díj hat havi szüneteltetését kéri, akkor a korábbiakban ismertetett szabály alapján a szüneteltetés időszakára (díjfizetés hiányában is) 120 ezer forint biztosítási díj figyelembe vehető, amely azt jelenti, hogy a szüneteltetés időszakának évére vonatkozóan is 240 ezer forintot lehet figyelembe venni a növekedés mértékének kiszámításakor.

A kamatjövedelem kedvezményére vonatkozó szabályok [Szja tv. 65. § (3) bekezdés] ismételten alkalmazhatók, ha az utolsó, a törvényi követelményeket ki nem elégítő díjnövekedés időpontjától az Szja tv. 65. § (3) bekezdése szerinti 3–5, illetve 6–10 év eltelt [Szja tv. 65. § (3b) bekezdés].

A 2013 előtt hatályos – meglehetősen bonyolult – kedvezményi szabályok alkalmazásakor vizsgálni kellett, hogy a biztosítói teljesítés (a törvény korábbi szóhasználatával élve díjtartalék-kivonás) mely időpontban befizetett biztosítási díj (és annak hozama) terhére történt, vagyis jelentősége volt annak, hogy a befizetett biztosítási díj mennyi időt töltött el a befektetésben. A 2013-tól hatályos szabályozás az előbbi logikával szakított, az új szabályok alapján – tekintettel a beiktatott, az eseti díjra és a díjnövekedésre vonatkozó, visszaélést korlátozó szabályokra – csupán azt kell vizsgálni, hogy a szerződés megkötésétől a biztosítói teljesítés időpontjáig mennyi idő telt el. Az Szja tv. 65. § (3a)–(3b) bekezdéseiben foglalt korlátozó rendelkezések hiányában a biztosításra fizetett eseti díjak számával és összegével, valamint a biztosítási tartam végére hirtelen megnövelt rendszeres biztosítási díjakkal az új kedvezményi szabályok kijátszhatók lennének.

PÉLDA

A biztosításból származó kamatjövedelem kedvezményes adózása

Egy rendszeres díjas biztosítás esetében a 8. évben sor kerül a biztosítás megszüntetésére.

A visszavásárlási érték: 1300 Ft.

A befizetett biztosítási díj: 1200 Ft.

A kockázati díjrész: 200 Ft.

A számított kamatjövedelem: 1300 – (1200 – 200) = 300 Ft.

Tekintettel arra, hogy a biztosítói teljesítés a szerződés létrejöttét követő 6. év elteltével, de a 10. év elteltét megelőzően következik be, ezért az előzőekben számított kamatjövedelem 50 százalékát nem kell jövedelemként figyelembe venni, vagyis az adóköteles kamatjövedelem: 300/2 = 150 Ft.

A kamatjövedelem utáni:

– személyi jövedelemadó: 150 × 0,16 = 24 Ft (48 Ft helyett),

– százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás: 150 × 0,06 = 9 Ft (18 Ft helyett).

Az Adó szaklap 2015/6-7 számában megjelent teljes cikkből megismerheti a biztosításokkal összefüggő eho-kedvezményt, a biztosításból származó kamatjövedelemre vonatkozó átmeneti rendelkezések, illetve teljes részletességgel a nyugdíjbiztosítások állami támogatását is.