Bőség, kegyelmed, elvtárs, szia


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A II. világháború időszakának adópolitikájáról szóló írásainkhoz (az 1. rész itt, a 2. itt olvasható) kapcsolódóan vetődött fel, hogy kit hogyan illik, illett megszólítani. A téma érdekessége miatt ennek önálló írást szentelünk, természetesen megemlítve ennek adózási vonatkozásait is.


„…a kutya-adó sem tette a kutya-világot házi állataink arisztokráciájává!”

Terjed a tegezés! A mindennapi kapcsolatokban egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a megszólítási formával. A facebookon szinte általános ennek a módnak a használata, de akár a bolti pénztáros is gyakran annak alapján dönti el, hogy ’jó napottal’ vagy a ’szervusz’, ’szia’ köszönéssel üdvözölje a kedves vevőt, hogy rátekintve mit tart ildomosnak, elfogadhatónak.

A magyar nyelvben (is) kifinomult rendszer alakult ki mások megszólítására. Ez vonatkozik a szóban és az írásban történő megszólításokra is. A megszólítás gyakran fejezte ki (ma már ritkábban: fejezi ki) a megszólított társadalmi státuszát, valamint a megszólított és a megszólító közötti társadalmi helyzetet.

A megszólítások történetét nem ismertetjük részletesen, aki a részletekre is kíváncsi, a feltüntetett irodalmakban utánanézhet ezeknek. Most főleg a XX. századi megszólításokat vesszük sorra, de néhány régmúlttal kapcsolatos megszólításra is kitérünk.

Te, maga, ön

A magyar nyelvben a XVI. századig a tegezés volt az egyetlen megszólítási forma. Tegezte az úr a jobbágyot, de a jobbágy is akár a királyt is, legfeljebb a társadalmi különbséget egy tiszteletet sugalló szóval, megjegyzéssel érzékeltették.

A XVI-XVII. században alakult ki a magázás, amely a ’maga’ visszaható névmásból ered. Az ebből a korból származó írásos emlékekben a magázó és tegező forma még gyakran vegyesen is előfordult: te Kegyelmed, ti nagyságotok, maga Kegyelmed.

Az ’ön’ megszólítással a XVIII. század végén találkozhatunk először, de csak ritkán. Elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy Széchenyi István szorgalmazta a tiszteletet jobban kiemelő ’ön’ névmás használatát.

A megszólítások e formáinak megfelelő alkalmazása (kiegészítve a címekkel és rangokkal) a XIX. században és a XX. század első felében a társadalmi érintkezés fontos kelléke volt, nem megfelelő alkalmazás esetén akár párbajra is sor kerülhetett.

Ma már mind az ’ön’, mind a ’maga’ komikusnak, máskor ridegnek, sőt néha bántónak hat egyes helyzetekben, alapvetően akkor használjuk ezeket a névmásokat, ha a megszólítottnak nem tudjuk a nevét, és az ’uram’, ’hölgyem’, ’asszonyom’ megszólítások sem alkalmasak valamilyen oknál fogva.

A ’kisasszony’, ’úrhölgy’, ’úrasszony’ is használatban volt egykor, de ezek közül ma már legfeljebb a ’kisasszony’-t használjuk, ha egy lánynak valaki – általában idősebb személy – kedveskedni akar.

Rangok

Történelmi forrásokból tudjuk, hogy a honfoglalás idején az előkelőket ’bőség’-nek nevezték.

A királyság létrejöttével a legmagasabb társadalmi pozíció – értelemszerűen a király, egyes kivételes esetekben a királynő (I. Mária, illetve Mária Terézia) volt, őt követte az uralkodó házastársa, általában királyné, majd a mindenkori trónörökös. A trónörökös nem volt herceg, ez a rang nem szerepelt a magyar rangok hierarchiájában!

A magyar nemesség a XI-XII. században alakult ki. A nemes embereket ebben az időben – és még sokáig – báróknak nevezték. A grófi cím csak a XVII. századtól alakult ki a felsőnemesség megkülönböztetésére, ez a cím biztosította az országgyűlési felsőtáblán való részvételt is. Néhány család már a XVII. század előtt is viselte ezt a címet (például a Zrínyiek), ezt önkényesen alkalmazták, általában nyugati mintákat figyelembe véve, az uralkodók hallgatólagos beleegyezésével.

A bárói, grófi címmel nem rendelkező nemeseket csak a ’nemes’ megszólítással illették, közülük sokan voltak úgynevezett egytelkes nemesek, de sokan még földbirtokkal sem rendelkeztek.

Külön kell szólnunk az egyházi rangokról. Természetesen a hierarchia csúcsán a pápa állt (és a katolikusok között ma is ő áll), őt követik a bíborosok, majd az érsekek, a püspökök, a papok, lelkészek, a szerzetesek, illetve az egyházi tevékenységet segítő személyek.

A magyar történelem során a nemesek és az egyházak, valamint az egyházi személyek is mentesültek az adózás alól. Nem vonatkozott viszont a mentesség az egytelkes vagy földbirtok nélküli nemesekre.

A polgárság és a jobbágyság állt a társadalmi hierarchia alján, ők rangot nem viseltek.

Hercegi címmel több magyar nemes is rendelkezett, ezek viszont a Habsburg uralkodók által adományozott birodalmi hercegi rangok voltak. Így kapott birodalmi hercegi címet 1687-ben Esterházy Pál, miután sikerült elfogadtatni a magyar országgyűléssel a Habsburgok örökös királyságát. Érdekességként megjegyezzük, hogy II. Rákóczi Ferenc is megkapta ezt a címet I. Lipót császártól, persze még azelőtt, hogy a császár ellen fordult volna.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem és herceg portréja (Mányoki Ádám, 1705)

Az I. világháborút követően Horthy Miklós 1920-ban új kiváltságos osztályt hozott létre, a vitézi rendet. A saját arisztokrácia megteremtése nem példanélküli a magyar történelemben, azóta is több kísérlet történt erre.

Címek

A középkorban a rangjelző megszólítás mellé (általában elé) egyéb tiszteletet kifejező szavakat is kezdtek alkalmazni. A méltóságos, kegyelmes, nagyságos, tekintetes stb. megszólítások erre a korra vezethetők vissza.

Annak érdekében, hogy a megszólításokat megfelelően alkalmazzák, úgynevezett formuláskönyveket állítottak össze. Különösen érdekesek ebből a szempontból a török szultáni udvarban készített összeállítások.

Az egyre cirkalmasabb megszólítások sokszor igen hosszadalmasak voltak, és gyakran már le sem írták azokat az írnokok, hanem kihagyták a helyét, vagy az etc. (stb.) rövidítéssel tudatták azt, hogy a megszólítás többi elemét is hozzágondolják.

A megszólítások annyira fontosak voltak, hogy még jogszabályokban is rögzítették a megfelelő formát. Egy ilyen megszólítási forma rögzítését találhatjuk a következő törvényben:

1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

15. § A kormányzót „főméltóságú kormányzó úr” cím használata illeti meg.

Természetesen ez a Horthy Miklósnak kijáró megszólítás volt, hiszen az 1920. évi II. törvény szólt a kormányzóvá választásáról.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós főméltóságú kormányzó úr

A kor irodalmi műveiben a megszólítások széles körével ismerkedhetünk meg, csak példaként említjük meg Gárdonyi Géza műveit, de Móricz Zsigmond Rokonok című regénye is emlékezetes ebből a szempontból.

A sokfajta megszólítás részletes bemutatása helyett most csak címszerűen idézzük a kor legfontosabb formuláit.

Szentséges: a pápa.

Felséges: a király, a királynő, a királyné és a trónörökös.

Fenséges: a királyi család minden más tagja.

Főmagasságú: a bíborosok (Őeminenciája, Eminenciás uram!) és a máltai (johannita) lovagrend nagymestere.

Főméltóságú: a Kormányzó, a Hercegprímás (az esztergomi érsek), a herceg és néhány grófi család.

Nagyméltóságú: az érsek, a valóságos belső titkos tanácsosok, a Felsőház elnöke, a Kúria elnöke, a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, a tábornoki kar tagjai altábornagytól felfelé (stb.).

Méltóságos: a püspök, a Képviselőház elnöke, a követ, a kúriai bíró, a közigazgatási bíró, a vezérőrnagy és az ezredes, az államtitkár, a miniszteri osztályfőnök, és a miniszteri tanácsos, Budapest főpolgármestere, a főispán, az alispán, a törvényhatósági joggal felruházott város polgármestere, a főkapitány és főkapitány-helyettes, a tankerületi főigazgató, az Ítélőtábla elnöke, és az Ítélőtábla tanács elnöke, a koronaügyész és a koronaügyész-helyettes, a pénzügy igazgató, mindazok a főiskolai tanárok és köztisztviselők, akik a III., IV. és V. fizetési osztályba tartoztak, a MÁV-igazgató, a Posta és a Távírda igazgató, a császári és királyi kamarás, a gróf, a báró, a volt Főrendiház tagjai, a Felsőház tagjai, az udvari tanácsos, a kormányfőtanácsos, az igazságügyi, kereskedelmi, gazdasági, egészségügyi főtanácsos (stb.).

Jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá (Széchenyi István felajánlja birtokai egyéves jövedelmét egy tudós társaság megalapítására)

Nagyságos: a plébános; az alezredes és őrnagy; a miniszteri osztálytanácsos; az ítélőtáblai bíró; az országgyűlési képviselő; a királyi tanácsos, a kormánytanácsos; az igazságügyi, kereskedelmi, gazdasági, egészségügyi tanácsos; általában véve mindazok, akik a VI. fizetési osztályba tartoztak.

Nemzetesek: a Vitézi Rend tagjai.

Főtisztelendő: a katolikus pap.

Főtiszteletű: a protestáns püspökök.

Tisztelendő: a katolikus káplán, segédlelkész és a rabbi.

Nagytiszteletű: a református, evangélikus lelkész, ha parókiája van.

Tiszteletes: protestáns segédlelkész.

Kegyelmes (vagy Kegyelmed): minden további értelmiségi foglalkozású társadalmi réteg.

Tekintetes: minden további kétkezi foglalkozású, önálló munkavégző mesterember, iparos.

A középkorban ezeken kívül meg kell még említeni az alacsony társadalmi státuszú jobbágyok és polgárok megszólítását. Őket a ’Körültekintő’ (circumspectus) és ’Előrelátó’ (providus): címzéssel szólították meg. Írásban mindig feltüntették ezt, hogy jelezzék velük az adott személy társadalmi helyzetét.

A ’kegyelmed’ gyakran a ’kelmed’, ’kend’, a ’tekintetes’ ’téns’ megszólítássá rövidült, ez utóbbi formáiban már tiszteletet nemigen fejezett ki, sőt sokszor inkább lealacsonyító, becsmérlő hangulata volt, van ezeknek a megszólításoknak.

A címek és rangok bejegyzésre kerültek az anyakönyvekbe is. Erről rendelkezett például a belügyminiszter 1940. évi 280.932. számú rendelete (a rang és cím anyakönyvi bejegyzésére vonatkozó szabályok módosításáról és kiegészítéséről). A rendelet két példát is ad ezekre: özv. dr. vitéz báró barátosi és pákéi Veress Károlyné dr., nemes hidegkúti Kovách-Tárnoky Ilona.

Változások a XX. század közepén

A II. világháborút követően (de még a Rákosi-rendszer előtt) törvény született a korábban használt rangok és címek eltörléséről.

1947. évi IV. törvény egyes címek és rangok megszüntetéséről

1. § (1) A magyar nemesi és főnemesi rang (herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófő) megszűnik. A külföldi államfők által adományozott nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyek, illetőleg az ilyen engedélyek jellegével bíró törvényi rendelkezések hatályukat vesztik.

(2) Az „örökös főispán” cím megszűnik.

(3) Megszűnnek azok a rangjelző címek (méltóságok), amelyeket mint kitüntetéseket rendszeresítettek (valóságos belső titkos tanácsos, titkos tanácsos, kormányfőtanácsos, kormánytanácsos stb.). Az ilyen címekre (méltóságokra) vonatkozó adományozások hatályukat vesztik.

2. § (1) A közszolgálat körében rendszeresített állás címét közszolgálatban nem álló személynek adományozni a jövőben nem szabad. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a külügyi szolgálatban, valamint a tudományos és művészi életben rendszeresített, illetőleg szokásos címekre.

(2) Törvényhatósági közszolgálatban nem álló személyt tiszteletbeli tisztviselővé kinevezni – a tiszteletbeli tiszti főügyészek és ügyészek kivételével – a jövőben nem szabad.

3. § (1) A jelen törvény 1. §-ában említett rangjelző címek, valamint a „vitéz” cím használata tilos.

(2) Nemesi előnévnek, nemesi címernek és jelvénynek, vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezésnek (de genere…) használata tilos.

(3) Tilos olyan címzést használni, amely a jelen törvénnyel megszüntetett rangra vagy rangjelző címre (méltóságra) utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.).

(4) Tilos olyan címzést használni, amely a közszolgálat körében rendszeresített álláshoz fűződik, vagy társadalmi megkülönböztetésre utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.).

(5) A (3) illetőleg a (4) bekezdés rendelkezésre nem vonatkozik a nemzetközi érintkezésben szokásos címzésekre, továbbá az egyházi személyek nem világi eredetű, hanem kizárólag egyházi természetű címzéseire.

4. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter gondoskodik.

A törvény ma is hatályban van! Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 55.§ (1a) bekezdése szerint „a doktori cím és más tudományos fokozat, valamint az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény szabályaival ellentétes adatok bejegyzését meg kell tagadni”.

Külön is ki kell emelni a 3. § (5) bekezdését, amely a diplomáciában szokásos és az egyházi személyeket illető címzéseket és rangokat érintetlenül hagyta.

Őszentsége Ferenc pápa

A megszólítások eltörlése érthető volt 1947-ben, de ezzel egy eléggé bizonytalan helyzet állt elő. Vas Zoltán, a Minisztertanács Titkárságának vezetője 1954 októberében kérdéssel fordult az Akadémia elnökéhez egy új megszólításrendszer tárgyában. Az Akadémia illetékes bizottsága megtárgyalta az ügyet. A bizottság elnöke Kodály Zoltán, titkára Lőrincze Lajos volt, de a bizottság munkájában több neves személyiség is részt vett még, így például Karinthy Ferenc, Pais Dezső vagy Deme László.

A vitában elhangzottak alapján az általános megszólításra az elvtárs, elvtársnő kifejezést nem találták megfelelőnek, de az úr kifejezést sem tartották jónak. Végül a polgártárs, polgártársnő kifejezéseket javasolták elterjeszteni. Ma már tudjuk: kevés sikerrel!

A rendszerváltás (1990) idején újból előkertült a téma. Született olyan javaslat, hogy az 1945 előtti megszólítás-rendszert kellene feléleszteni. Ezt erősítette több olyan arisztokrata és 1945 előtt magas hivatalt viselő személy, akik bekerültek az országgyűlésbe. Ez a javaslat sem valósult meg.

Mi maradt mindezekből a XXI. századra

A rendszerváltást követően több alkalommal foglalkozott ezzel a témával az Alkotmánybíróság is. A legérdekesebb ezek közül a 988/B/2009. AB határozat. Az Alkotmánybíróság elé került indítvány az 1947. évi IV. törvény rendelkezéseit tartotta alkotmányellenesnek, alapvetően a rangok viselésének jogszabályi korlátozását szerette volna elérni. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, azzal, hogy magánhasználatban nincs szankciója a címek és rangok használatának, a jogszabályi rendelkezések „csupán” az anyakönyvezést tiltják.

Ennél is érdekesebb Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása, amely szerint a törvényhozás (országgyűlés) döntési jogosultsága, hogy eltörli e a korlátozásra vonatkozó törvényt, és visszaállítja-e a régi rangokat, vagy akár a rangadományozás ismételt bevezetéséről is dönthet.

Az már csak költői kérdés lehet, hogy a pallosjog és az első éjszaka joga (ius primai noctis) is ismét bevezetésre kerülhet-e?

Zárásként egy az előzőekkel kapcsolatos írást (tudósítást) idézünk be szó szerint.

ADÓ A NEMESSÉGRE

(Párizsi levél)

Franciaország be fogja hozni a cím-adót s ez némiképpen fáj – a demokráciának. Azt állítják sokan, hogy a cím-adó valóságos kodifikálása lesz a nemességnek. S ez méltatlan volna a harmadik köztársasághoz s egy kicsit komikus is. Szerencse, hogy nem így van s hogy a kutya-adó sem tette a kutya-világot házi állataink arisztokráciájává. Nyugodt lehet a demokrata Európa: a mai Franciaország nem csinál ostobaságot. Egészen okos gondolat ez a cím-adó s bár ott tartanánk, hogy Magyarország is tervbe vehetné. Valaki megkülönböztető címet kíván az egyszerű nevűek milliói között. Igazolja, hogy ehhez történelmi jussa van neki és főképpen a nevének. Tekintettel a mai társadalom nagyobb felének máról holnapra meg nem változtatható együgyűségére, valaki e címnek hasznát veszi. Megtisztelésben, rangban, anyagiakban, az életet megkönnyítő gőgben, talán karrierben is. Hát ez szomorú, ha ma is így lehet még, de ha így van, hát fizessen az a valaki. Ráfér a francia költségvetésre bizony, melyet deficit fenyeget s egy kis rend sem fog itt ártani.

A nagy forradalom óta sokféleképpen bánt Franciaország az elvénhedt nemesi osztállyal. Volt korszak, amikor nem volt abszolúte szabad cifrázni a nevet. S III. Napóleon idejében viszont mindegyik rezsim nemessége bátran virágzott. A harmadik köztársaság egy darabig bölcs, de nem okos álláspontra helyezkedett. Hogy tudniillik ha valakit mulattat az, hogy például ő gróf, hát hadd mulasson, szegény. Nem volt okos ez az álláspont, mert íme, a névarisztokrácia a tömeg ostoba babonája s a parvenüek ambíciója révén ma is él. A régi, forradalomelőtti, az I. napóleoni, a restaurációs, a III. napóleoni, mind. De legjobban az újabb időben: a pápai nemesség, az idegen, az egzotikus vagy az ön-nemesség.

Kényszerhelyzetben s mert a cím-imádást a tömegből nem lehet egyszerre kiirtani, ezúttal okos módszert választ a köztársaság. Mindegyik francia rezsim névarisztokratája, ha hiteles okmányai vannak s elég pénze van, tovább szórakozhat az ő címerével. Okos, ravasz és ironikus fogás és csak utópisták mondhatják antidemokratikusnak. Sok haszna lesz ennek: először is majdnem egy millió frank évi jövedelem – szociális célokra. Azután a mindenképpen elzüllöttek elesnek a szép címektől s ez már csak az úgynevezett hiteles arisztokráciát is negyedére vagy felére redukálja. Francia állampolgár külföldi nemessége érvénytelen s még adóval sem érvényes. Adieu pápai grófok, olasz hercegi adoptáltak s egyebek. Végül pedig eltűnnek az önmágnások, a raszták, kik az együgyűeket becsapták a címeikkel. A történelmi címet iszonyú szigorúan fogják vizsgálni s az eredmény mégis az lesz, hogy akik címeket viselhetnek, azt csak a pénzükért viselhetik.

Akárki mit mond vagy ír: okos törvény lesz az új francia törvény. A köztársaságnak vannak szomorú tapasztalatai a történelmi babonák szívósságáról. Próbálták már valamikor a Concorde-téren a pénzes adónál radikálisabb módon fogyasztani az arisztokráciát. Meglássa akárki, hogy az okosság, az ironikus ravaszság többet fog érni a tömegek fölvilágosításában s a mindenképpen elnyűtt haszontalan arisztokrácia sterilizálásában. Végre ne felejtsük el, hogy maga a hivatalos francia köztársaság is vétkezett. Majdnem a legutóbbi időkig diplomatáit a cifra nevűek közül választotta. Itt az ideje, hogy államilag, okosan segítsük halálra az úgynevezett nemesi osztályt. Ez osztály írói megrendítő regényeket írnak a régi arisztokrácia agóniájáról: adjunk be szegény, nehezen halóknak egy kis siettető, édes mérget. Ezt teszi Franciaország s ne féltse senki az új törvénytől a demokráciát. Franciaországra sok mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy – Magyarország.

(Párizs. )

Budapesti Napló 1906. december 27.

Diósadi

Ady Endre jó száz évvel ezelőtt írt párizsi tudósítása szerint a címek és rangok megadóztatása megoldaná ezt a problémát, és még a költségvetés is jól járna vele. Persze Ady is csak fricskának szánta ezt a cikket, és nem is annyira a franciákról szól ez az írása, sokkal inkább az akkori magyar helyzetről. Ady nem gondolhatta, hogy írása akár manapság is aktuális lehet.

Irodalom:

Ady Endre összes művei (Arcanum DVD könyvtár I., Budapest, 2001.)

Hegyi Klára: A világmindenség héroszai és a porba sújtott gyaurok (História, 1998. 8. szám)

Kónya Sándor: Hontárs, köztárs, polgártárs (História, 1999. 2. szám)

Nagy Csaba Attila: Az arisztokrácia és az úri középosztály megszólításai a Magyar Királyságban

Ön hülye vagy maga hülye? – a magázás története

Tóth István György: Kuruc fejedelem – labanc herceg (História, 1999. 4. szám)

Tringli István: Nagyságosok és vitézlők (História, 1998. 7. szám)

Zsoldos Attila: Uram, királyom… (História, 1998. 2. szám)

Zsoldos Attila: Alattvalók és hívek (História, 1998. 4. szám)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).