Cash-pool rendszerek transzferárazása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kapcsolt vállalkozások által egyik gyakran alkalmazott hatékonyság-növelő és likviditási előnyöket biztosító rendszer a cash-pool, azaz a csoportos számlavezetés. Cikkünkben áttekintjük a konstrukció lényegét, előnyeit és adókockázatait.


A cash-pool rendszerek lényege, hogy a közös számlavezetési rendszert tesz lehetővé a cégcsoportok tagvállalatai részére és ezzel jelentős előnyök érhetőek el a finanszírozás területén. A közös számlavezetés egy hitelintézet (bank) bevonásával történik úgy, hogy a bank egy főszámlán összesíti a tagvállalatok folyószámlái (vagyis az alszámlák) egyenlegét.

A vállalatok működése és likviditása sok esetben hullámzó, és gyakran változik a folyószámlákon lévő összegek mennyisége. Bizonyos esetekben pénztöbbletet tartanak nyilván, míg más esetekben szükség van rövid távú hitelre a napi üzletmenet zökkenőmentes finanszírozásához. Ha egy vállalatcsoportot nézünk, szintén gyakori, hogy az egyik tagvállalatnál pénztöbblet keletkezik, míg ugyanabban az időben egy másik tagvállalatnál pénzhiány. Ahhoz, hogy a likviditási gonddal küzdő tagvállalatnak ne kelljen külső hitelt felvennie, kézen fekvő megoldás, hogy attól a tagvállalattól vegye fel a szükséges összeget, ahol már eleve rendelkezésre áll a többlet. Erre a helyzetre megoldás a főszámla, ahol a tagvállalatok egyenlegeit lehet összesíteni.

A főszámlára virtuálisan és ténylegesen is felkerülhetnek az alszámlák egyenlegei, így a cégcsoport pozíciója naprakészen látható, és a csoport tagjai által felvett hiteleket illetve lekötött betéteket egységesen lehet kezelni a csoport számára elérhető kedvezőbb kamatlábakon, legyen szó akár hitelkamatról vagy betéti kamatról.

Az ügylet lényege, hogy a hitelezés ezzel a módszerrel a cégcsoporton belül megoldható, ha esetleg külső finanszírozás szükséges, az alacsonyabb terhekkel vehető igénybe.

A tagok finanszírozása csoporton belül megoldódik, hiszen a nap végén „pénztöbblettel” rendelkező Társaságok finanszírozzák az átmenetileg „pénzhiánnyal” küzdőket.

Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex

– Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban

– Különös adózási módok az áfa rendszerében és a

– Vacsora-kódex

Rendelje meg most >>

A központi tagvállalat (Pool-leader) tevékenysége ebben az ügyletben leginkább egy bankéhoz hasonlítható, amely az összegyűjtött betéteket hitel formájában kihelyezi.

Kamatok kezelése

A cash-pool szerződésekben általában kikötésre kerülnek ún. belső kamatlábak és külső kamatlábak. Amennyiben valamely résztvevő számla tartozik egyenleget mutat, a többi résztvevő számla követel egyenlegének mértékéig belső – tagvállalatok közötti – kölcsönnyújtásra kerül sor, melyre a kamatelszámolás belső kamatlábakkal történik. Külső kamatlábakkal történő kamatelszámolás az ezt meghaladó mértékű negatív egyenlegek esetén történik, ha a résztvevők egymást belső betéti forrásból finanszírozni nem tudják. Külső kamatláb a résztvevő számlák összevont egyenlegének negatív értéke esetén a Bank számára fizetendő hitel-, illetve a pozitív egyenleg esetén a Bank által fizetendő betéti kamat mértéke.

A külső kamatlábakat – tehát ahol a csoport pénzeszközei nem elegendőek és a banktól kell további forrásokat igényelni, valamint ahol a csoport pénzeszközi pozitív egyenleget mutatnak, és betéti kamat jár – a bank olyan módon számolja ki, hogy azokat az egyes tagvállalatokhoz egyenként egyértelműen hozzá lehet rendelni.

A belső kamatlábak pedig általánosan megegyeznek, ugyanaz a mértékű kamat járhat betétre és hitelre is (például: 1 havi BUBOR – 1,5 %). De gyakran előfordul, hogy a cash-pool szerződésben belső – csoporttagok közötti elszámolásra szolgáló – kamatlábak nem is kerülnek kikötésre.

Mire kell figyelni a belső kamatláb meghatározásánál?

Ebben az esetben tehát a tagvállalatok egymásnak nyújtanak kölcsönt, és nem betétet, tehát hitelkamatot kell alkalmazni! Miért?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 6.§. 11. pontja tartalmazza a csoportfinanszírozás fogalmát. Ezek szerint:

Csoportfinanszírozás: anyavállalatnak leányvállalatokkal vagy ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete.

Továbbá az említett törvény 6.§. 40. pont b) pontjában találjuk meg a pénzkölcsönnyújtás fogalmát, melybe beletartozik a csoportfinanszírozás is.

Így tehát a teendők a következők:

– megvizsgálni, hogy szerepel-e a cash-pool szerződésben belső kamatláb

– ha szerepel, akkor azt szükséges vizsgálni, hogy az megfelel-e az aktuális piaci hitelkamat szintnek

– ha nem szerepel, akkor a tagvállalatoknak külön elszámolást kell vezetniük a belső hiteleikről és erre vonatkozóan megállapodást kell kötniük, hogy az egymás felé fennálló – cash-pool rendszer miatti – hiteleiket milyen hitelkamatláb alkalmazásával állapítják meg.

Kapcsolt vállalkozások közötti ügyletről lévén szó, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18.§-ban megfogalmazott szokásos piaci ár elvét be kell tartani, vagy a társasági adó alapot a szokásos piaci kamattól eltérő kamat alkalmazása esetén módosítani szükséges. Emellett, ha a társaságok transzferár nyilvántartás készítésére kötelezettek, és az ügylet nem mentesül a nyilvántartás készítési kötelezettség alól, akkor írásos transzferár nyilvántartást is szükséges vezetniük, hogy elkerüljék a 2 millió forintig terjedően kiszabható mulasztási bírságot.

Alultőkésítési szabályok

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [Tao. tv.] 8. § (1) bekezdésének j) pontja szerint – alultőkésítés címén – meg kell növelni az adózás előtti eredményt, ha az adózó kötelezettségeinek adóévi napi átlagos állománya [8. § (5) bekezdés a) pont] meghaladja a saját tőke adóévi napi átlagos állományának [8. § (5) bekezdés b) pont] háromszorosát.

A kötelezettségek közé tartozik a cash pooling, azaz a csoportos számlavezetés is. A csoportos számlavezetésben részt vevő tagok az általuk befizetett saját pénzösszegen túli kifizetéseinek (kötelezettségeinek) teljesítésére felhasznált összegre a nem pénzügyi intézménynek kamatot fizetnek, hiszen mint más tagoktól „kölcsönt” igénybe vevők kamat fizetésére kötelezettek. A fizetett kamatok összegét a tagoknak a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény [Szt.] értelmében a fizetett kamatok, kamatjellegű ráfordítások között kell elszámolniuk.

A kötelezettség-állomány csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök [Szt. 27. § (1) bekezdés] között, a követelések [Szt. 29. § (1) bekezdés] között vagy az értékpapírok [Szt. 30. §] között kimutatott pénzkövetelés összegével. Ilyen jogcím – többek között – a kölcsön-nyújtás (amellyel „mérsékelhető” a kapott kölcsönök kötelezettségként kimutatott összege). A különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő fizetési igények (vevőkövetelések) nem csökkentik a kötelezettség-állományt.

Ez alapján a cash-pool konstrukcióból származó kötelezettség azon részét, amire az adott társaság kamatot fizetett, figyelembe kell venni, mint kötelezettséget az alultőkésítés számításakor, viszont csökkentő tételként figyelembe lehet venni a cash-pool-ból származó követelés azon részét, amikor a társaság kapott kamatot.

A fentiekből látható, hogy körültekintően és egyedi módon kell kezelni a vállalatcsoportoknál megvalósul cash-pool szerződéseket, mind a számviteli elszámolásoknál, mind az adóügyi kockázatok csökkentéséhez.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 15.

Izer Norbert: egyszerűsödnek az adózói adminisztrációs terhek

Uniós szinten is példaértékű változásokat hajtott végre az adóadminisztráció csökkentése terén Magyarország az elmúlt években, ezt folytatta a kormányzat az Eseményalapú Adatszolgáltatási Platform (EMAP) projekttel, amelynek célja a vállalkozások foglalkoztatással összefüggő adminisztrációs terheinek csökkentése – mondta Izer Norbert.

2024. április 15.

Árfolyam az áfában (X. rész)

A cikksorozat soron következő része az előlegfizetéshez és a fordított adózáshoz kapcsolódó egyes kérdéseket tárgyalja.