Cervantes, az adószedő

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cervantes élete talán még regényesebb, mint legismertebb főhősének, Don Quijote-nek a sorsa. Élete tele volt kalanddal: volt katona, hadirokkant, rabszolga, szökött rabszolga, rab az inkvizíció börtönében, sőt az egyház által kiátkozott, kiközösített személy is. Magánélete, házassága is rendhagyó volt: elvált szülők, házasságon kívüli kapcsolat és gyermek, válás, mind életének része volt. Megtapasztalta az élet mélységeit, és remekíróként a dicsőséget is. Az alábbi írásban életének azt a közel két évtizedét is felelevenítjük, amelyben terménybehajtóként és adószedőként dolgozott.

Miguel de Cervantes Saavedra 1547-ben született egy elszegényedett spanyol kisnemesi családban (apja orvos volt), 1616-ban halt meg.

Életének története 1580-ig: ifjúkori hevület, katonáskodás, rabszolgaság

Több költözés után a család Madridba került, itt Cervantes egy egyházi méltóság szolgálatába állt. 1569-ben párbajban megsebesítette ellenfelét (aki ebbe a sebesülésbe bele is halt), ezért a bíróság egyik kezének levágására és tíz év száműzetésre ítélte. Cervantes az ítélet elől előbb Sevillába, majd Rómába menekült, ahol 1570-ben pártfogója bíboros lett.

Ezt követően Cervantes katonának állt, és részt vett a Lepantói csatában (ebben a tengeri ütközetben állították meg az egyesített keresztény hadak az oszmán-törökök földközi tengeri előrenyomulását). A csatában Cervantes megsérült a mellén és bal karján. Bal karja ezt követően egész életére béna is maradt. Sebesülése nem akadályozta meg további katonáskodását, 1573-ban részt vesz a tuniszi hadjáratban. Hadtestével Messinában, Palermóban és Nápolyban állomásozik. 1575 szeptemberében miközben Nápolyból Spanyolországba tart, török kalózok foglyul ejtik Rodrigo testvérével együtt. Ezt követően Algírban rabszolga lesz. Összesen négy alkalommal kísérel meg szökést, ezek végül tragikus kudarccal végződnek. Végül 1580-ban trinitárius barátok szabadítják ki, egyes források szerint 500 escudo volt a váltságdíj.

Életének története 1580 és 1606 között: adóbehajtói tevékenysége, az inkvizíció börtönében

Hazatérése után nekiáll az írásnak, drámáit be is mutatják, leánygyermeke születik, majd egy másik hölgyet vesz feleségül, akitől később elválik.

1587-től 1600-ig Sevillában él, terménybehajtóként gabonaféléket és olajat rekvirál. A behajtás egyik célja a „legyőzhetetlen” nagy armada felszerelése volt, amely 1588-ban ért oly gyászos véget.

Feltételezett pontatlanságokért, más források szerint azért, mert Ecijában egyházi tulajdont koboztatott el, az inkvizíció börtönébe vetették és Sevilla fővikáriusa kiátkozta. Kiszabadulását követően több helyen is folytatta adóbehajtói tevékenységét, de 1592-ben Castro del Ríóban ismét bebörtönözték, amiért lefoglalta a helybéli kanonokok búzáját. Néhány hónap múlva óvadék ellenében szabadult.

1594-ben adószedő lett. A beszedett adót 1597-ben letétbe helyezte egy kereskedőnél, aki csődbe ment. Cervantest megvádolták, hogy ellopta a beszedett pénzt, a hatóságok börtönbüntetésre ítélték, 1598-ban szabadult.

Adótörténeti cikksorozatunk első cikkét Janus Pannoniusról itt, a vagyonváltságról pedig itt olvashatja.

A beszedett adóval kapcsolatos pontatlan elszámolásai és bankjának csődje miatt 1602-ben ismét börtönbe került.

Az 1600-as évek elején felhagyott az adóztatással kapcsolatos hivatali tevékenységgel, de 1604-ben ismét letartóztatják és perbe fogják egy gyilkossági ügy miatt (állítólag igaztalanul).

Az irodalomtudósok általában felmentik Cervantest a hivatali visszaélések vádja alól, a körülményeket, illetve az egyházi hatóságokat okolják, de azért mindenképpen elgondolkodtató a sokszori börtönbüntetés, talán nem mindig ítélték el ártatlanul.

Elég sokat volt börtönben, de ezeket az időszakokat folyamatosan az irodalmi tevékenységnek szentelte, kiszabadulásai után művei megjelentek. A börtönben kezdte el megírni a Don Quijote-t is, amelyet végül 1604 végén adtak ki. Néhány év alatt a spanyol birodalom több helyén is kiadják, de megjelent Portugáliában, Franciaországban és Angliában is. Tehát a mű már Cervantes életében „bestseller” lett!

Az utolsó évtized: megállapodás Madridban

1607-ben Madridba kerül, folyamatosan jelenteti meg írói munkásságának termékeit. A Don Quijote és egyéb írásai már biztosítják családjának megélhetését. 1616. április 23-án Madridban hal meg, a hagyomány szerint ugyanazon a napon, mint Shakespeare.

Irodalmi tevékenysége

Már 22 évesen megjelentek első versei, de próbálkozott a regényírással (12 regénye jelent meg), a drámaírással (ezeket már életében előadták), a pásztorjátékkal (Szép Galatea), sőt az elbeszélésekkel is. Mindegyik műfajban maradandót alkotott, műveit ma is olvassák, előadják.

Vitathatatlanul legjelentősebb műve a Don Quijote, amely először 1604-ben jelenik meg, majd megírja a folytatását (Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha), amely 1615-ben látott napvilágot.

„A regény formáját tekintve: lovagregény. Csakhogy egy olyan lovagról szól, aki rengeteg lovaghistóriát olvasott össze, és elhiszi, ami a hajmeresztő, kalandos történetekben áll. Elhiszi a régi idejétmúlt (és a maguk idejében sem érvényesült) erényeket, s maga is olyan nemes lelkű kóbor lovag akar lenni, mint olvasmányainak hősei.

Így indul el a világba kalandokat keresni, kísérőnek véve maga mellé a földhöztapadt, képzelet nélküli, de józan paraszt Sancho Panzát, aki „fegyvernöke” lesz, minthogy a lovagoknak illő, hogy fegyverhordozó szolgájuk legyen.

Ez a Don Quijote tulajdonképpen igen ütődött alak, de ez az ütődött alak a maga lelki emelkedettségével, jóhiszeműségével, ostoba, de igaz emberre valló ábrándjaival a kalandok során egyre rokonszenvesebbé válik.

A kalandok mulatságosabbnál mulatságosabbak, a Don Quijote a világirodalom egyik legszórakoztatóbb könyve. Hanem ahogy a nemes lovag egyre-másra pórul jár, mivel képtelen felmérni a valóságot, az olvasó egyre tragikusabbnak érzi a sorsát.

A történet egyszerre a lovageszmények kifigurázása és a nemes lelkű ember szükség szerinti tragédiája. Az első kötetből még inkább a csúfolódás, a valóság félreértésének bírálata világlik ki, a második kötet – amely semmivel sem kevésbé mulatságos – már azt az utat mutatja meg, amelyen a saját kárán tanult férfi lassanként kiábrándul hamis eszméiből. Élete végén, halálos ágyán megtagadja téveszméit, és elégetteti a lovagregényeket. S közben mégis van valami nagyon szomorú ebben a kiábrándulásban, hiszen Don Quijote mélységes jóhiszeműséggel hitt a téveszmékben, emelkedett lélekkel ismerte félre a világot.

Ő valóban hadakozó óriásoknak látta a szélmalmokat, elvarázsolt seregnek a juhnyájat és szépséges úrhölgynek a tenyeres-talpas parasztlányt. Talán szebb is volna a világ, ha olyan volna, ahogy Don Quijote látta, illetve látni akarta. Csakhogy a világ nem olyan. Ezt Sancho Panza eleve tudja, és valójában egy szót sem ért urának ábrándjaiból. A józan fegyvernöknek azonban semmiféle eszményei nincsenek, s ezért lelke felettébb szegény. A valóság a két halhatatlan típus között van: a valóság nélküli eszmény ugyanolyan hamis, mint az eszmények nélküli valóság. Az élet értelmét csakis a valóság adta eszmények adják. Lényegében ez a legmélyebb eszmei mondanivalója Cervantesnek. Ezt fejezi ki a kalandok áradó sokaságával, a két típus halhatatlan megrajzolásával, az évszázadokat álló humorral és a komikumba rejtett tragikummal.” (Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok – Cervantes)

A regényt számos alkalommal feldolgozták, filmre vitték, musicalt készítettek belőle, illetve Don Quijote és Sancho Panza alakjának képzőművészeti megformálása nagyon sok művészt ihletett alkotásra, Delacroix-tól Picasso-ig, Dalitól a magyar Kass Jánosig.

A filmes megjelenítésekben az egyik legsikeresebb a La Mancha lovagja című musical adaptációja (1972), amelyben (a közelmúltban elhunyt) Peter O’Toole alakítja Cervantest és Don Quijote-t, Sophia Loren pedig Aldonza/Dulcinea megformálója, de a Sancho Panzát alakító James Coco-t is meg kell említeni. A film kerettörténetében Cervantes az inkvizíció börtönében raboskodik (most már tudjuk, ennek okát: veszélyes dolog adóbehajtóként egyházi padlásokon söprögetni a gabonát), és a többi rab közreműködésével a börtönben előadják a Don Quijote-t.

Don Quijote alakja megihlette Radnóti Miklóst is, zárásként szerepeljen itt egy szonett, Cervantes Don Quijote sírversének fordítása:

Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt ő, míg élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
kegyelmet soha senkitől se kért.

Az elmúlás se győzött e vitézen,
mert híre messzi századokra száll…
Igaz, hóbortos volt ő életében,
de végül bölccsé tette a halál.

Hóbortos volt, akár mindannyian,
kik többre s jobbra vágyunk itt e földön,
s halálunkig nem hagyjuk annyiban.

Legyen testének könnyű lent e börtön,
e sír! a szép erdők, mezők helyett.
Gondoljunk rá e néma hant felett!

(Cervantes: Don Quijote sírverse, Radnóti Miklós fordítása)

Irodalom:

• Cervantes: Don Quijote (Európa Kiadó, Budapest, 2011)
• Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok (http://mek.oszk.hu/01300/01391/)
• Carlos Alvar – José-Carlos Mainer – Ros Navarro: A spanyol irodalom rövid története (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003)
• Radnóti Miklós összes versei és műfordításai (Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1978)

---