Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rendszerváltás fontos vívmánya volt az önkormányzati rendszer létrejötte és a központi kormányzattól való politikai függetlenségének deklarálása. Ez a függetlenség azt is jelenti, hogy a települések részben önállóan határozhatják meg a feladataikat, illetve ennek ellátása érdekében önálló adóztatási joggal is rendelkeznek. Ilyen adóztatási lehetősége 2015-től az önkormányzatoknak a települési adó bevezethetősége, amellyel kapcsolatban a Kúria hozott rendkívül fontos, a külterületi termőföldek adóztathatóságára vonatkozó határozatot.
Az önkormányzatok adóztatási jogát az Alaptörvény (hasonlóan a korábbi Alkotmányhoz) deklarálja, amennyiben kimondja, hogy a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről (Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pont).
A hivatkozott törvény a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban Helyi adó tv.), amely alapján az önkormányzatok építményadót, telekadót, magánszemélyek kommunális adóját, idegenforgalmi adót és iparűzési adót vezethetnek be. Ezt az adókört bővítette 2015-től a települési adó bevezetésének lehetősége. A néhány sorból álló rendelkezést beidézzük, hogy a későbbiek érthetőek legyenek:
|
1/A. § (1) Az önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyet vagy amelyeket más törvény nem tilt. Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá – e minőségére tekintettel – vállalkozó [52. § 26. pont]. (2) Az e § alapján megállapított települési adóra kizárólag az 1. § (1) bekezdését, a 42/B. §-t és a 43. § (3) bekezdését kell alkalmazni. (3) A települési adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az önkormányzati adóhatóság látja el. (4) A települési adóval kapcsolatos eljárási kérdésekben az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az önkormányzat települési adót önadózással megállapítandó adóként is bevezethet. (5) A települési adóból származó bevétel az azt megállapító önkormányzat bevétele, amelyet fejlesztési célra és a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására használhat fel. |
(Néhány további általános jellegű rendelkezést is tartalmaz a törvény a települési adókra, de cikkünk szempontjából azok nem relevánsak.)
A települési adó gondolata már évekkel korábban felmerült, de az Országgyűlés csak a 2014. évi törvényalkotás során döntött a bevezethetőségről.
A települési önkormányzatok egyéb adózással kapcsolatos feladatokat is ellátnak, illetve egyéb olyan bevételekkel is rendelkeznek, amelyek – meg nem fizetés esetén – adóként hajtandók be. Ilyenek például a következők:
az önkormányzatok látják el a belföldi gépjárművekkel kapcsolatos adóztatási feladatokat (a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény), a bevétel nagyobb része viszont a központi költségvetésé;
a külterületi termőföldek bérbeadásával kapcsolatos adóztatási feladatok szintén az önkormányzatokhoz tartoznak (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény), és a bevétel is a sajátjuk (megjegyzem ennek évi százmilliós összege alig tekinthető még jelképesnek is);
2012-től vezethetnek be az önkormányzatok úgynevezett ebrendészeti hozzájárulást (az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény), ezt a kötelezettséget alig néhány önkormányzat vezette be;
az önkormányzatok gondoskodhatnak a termőföldek őrzéséről, ennek érdekében mezei őrszolgálatot hozhatnak létre, finanszírozására mezőőri járulékot vezethetnek be (a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény).
Az önkormányzatok viszonylag könnyen bevezetik azokat a fizetési kötelezettségeket, amelyek közvetlenül nem terhelik a helyi lakosságot (idegenforgalmi adó, iparűzési adó, mezőőri járulék, települési adó „ügyesen” megválasztott adótárgyakra), a helyi lakosságot – érthető okokból – viszont, amennyire lehet, kímélik e kötelezettségektől. Persze az önkormányzati feladatok finanszírozási igénye egyre inkább rákényszeríti a településeket, hogy az építményadó, telekadó, kommunális adó köréből is egyet-kettőt bevezessenek.
Mielőtt továbbmennénk, érdemes visszaemlékezni rá, hogy amikor az önkormányzatok elkezdtek bevezetni települési adót a külterületi termőföldre, több országgyűlési képviselő és kormányzati tisztségviselő is nyilatkozott, hogy a termőföldre nem lehet települési adót bevezetni, bár a nyilatkozatok bizonytalansága inkább azt jelenthette, hogy nem gondoltak erre az eshetőségre.
A külterületi termőföldeket más befizetési kötelezettség is terheli, így például az úgynevezett kárenyhítési hozzájárulás (a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény –a továbbiakban: Mkk.tv.).
Az indítvány
Az alapvető jogok biztosa magánszemély beadványa alapján indított vizsgálatot Balmazújváros települési adó rendeletével kapcsolatban, annak törvényességét illetően. A Kúriához benyújtott indítványa szerint a rendelet törvényellenes, mivel az önkormányzat bevezette a mezőőri járulékot is, és a termőföldet terheli a kárenyhítési hozzájárulás is, így a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdésének második mondata alapján a termőföldet többfajta közteher is sújtja, így arra, mint adótárgyra települési adó nem vezethető be.
Tartalmazta az indítvány azt is, hogy a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdés második mondata a települési adó kapcsán a rendeletalkotás korlátjaként kizárja az adóalanyi körből az államot, az önkormányzatokat, valamint – e minőségére tekintettel – a vállalkozót.
|
|
A Kúria vizsgálatának tárgya és döntése
A Kúria vizsgálta az önkormányzati rendeletet abból a szempontból, hogy az adóalanyi kör és az adó tárgya megfelel-e a törvényi feltételeknek.
A Kúria megerősítette a határozatában, hogy amennyiben a tulajdonos egyben egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként, avagy jogi személy tagjaként vállalkozási tevékenységet folytat a tulajdonában álló termőföldjén, úgy e tevékenysége kizárja, hogy alanya legyen a települési adónak.
Az adóalanyiságot követően az adó tárgyát elemezte a Kúria.
A közteher fogalmát nem tartalmazza a magyar jogrendszer, így a Kúria a vizsgálata során a kapcsolódó jogszabályokat vizsgálta:
|
A „közteher” fogalmát a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) 28. § (1) bekezdése rendezi. A Gst. 28. § (1) bekezdése szerinti fogalommeghatározást az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 20. pont első fordulatában és az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény közfeladatot meghatározó 3/A. § (1) bekezdésében foglaltak fényében vizsgálva, a „közteher” fogalmához hozzátartozik a közös szükségletek fedezetének igénye, az, hogy a „közteher” kötelezettje természetes személy, jogi személy és más jogalany lehet, valamint a fizetési kötelezettség jogszabályon alapuló kiszámíthatósága. Abban az esetben eleme a „közteher” fogalmának az „ellentételezés”, ha az az állami/önkormányzati közhatalom birtokában nyújtott szolgáltatásnak, eljárásnak minősíthető. Az ilyen jellegű fizetési kötelezettségek beszedéséhez alapvető érdek fűződik, ezért azok mellé állami kényszer társul, azok adók módjára behajthatóak. Esetről esetre történő, tartalmi vizsgálatot igényel annak megállapítása, hogy a fizetési kötelezettség köztehernek minősíthető-e. |
Mielőtt továbbmennénk, idézzük be a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket!
|
Gst. 28. § (1) bekezdése 28. § (1) Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany a) adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló – az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli – rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség, továbbá b) az állami közhatalom birtokában nyújtható szolgáltatásért, eljárásért fizetendő felügyeleti díj, eljárási és felügyeleti illeték, igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj [az a) és b) pont a továbbiakban együtt: fizetési kötelezettség] teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez.
Art. 178. § 20. pont első fordulata 178. § E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában 20. köztartozás: törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatok fedezetére előírt fizetési kötelezettség, amelynek megállapítása, ellenőrzése, behajtása bíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, …
az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 3/A. § (1) bekezdése 3/A. § (1) Közfeladat a jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat. |
A Kúria először a kárenyhítési hozzájárulást vizsgálta. Indoklása szerint:
|
A kárenyhítési hozzájárulás megnevezése és az Art. szerinti behajtásának lehetősége ellenére nem tekinthető „köztehernek”, mert bár a mezőgazdasági termelő fizetési kötelezettsége törvényen alapul, de az állam által képzett pénzügyi alap nem a Gst. 28. § (1) bekezdése szerinti „közös szükségletek”, hanem a mezőgazdasági termelők esetleges kárainak pénzügyi fedezetét hivatott biztosítani. A mezőgazdasági káresemény bekövetkeztekor a mezőgazdasági termelő nem az állami közhatalom birtokában nyújtott szolgáltatásra, hanem a kártelepítés Mkk.tv.-beli szabályainak megfelelően, a maga által is teljesített befizetések alapján válik jogosulttá kárainak megtérítésére. |
Így a kárenyhítési hozzájárulást a Kúria nem tekintette a termőföldhöz kapcsolódó köztehernek, az nem zárja ki, hogy a termőföld a települési adó tárgyává váljék.
Ezt követően a mezőőri járulékot elemezte a Kúria. Indoklása szerint:
|
A mezőőri járulék a törvényenen alapuló mezei őrszolgálat létrehozatalával és fenntartásával összefüggésben az önkormányzat javára, önkormányzati rendeletben megállapított fizetési kötelezettség A mezei őrszolgálat a termőföldhöz kapcsolódó, vagyonvédelmi feladatot ellátó, a települési önkormányzat döntése alapján létrehozott és fenntartott rendészeti típusú szerv. A mezőőri szolgálatot az önkormányzat a földhasználók, illetve a termőföld tulajdonosai számára előírt fizetési kötelezettségből, valamint a központi költségvetés által biztosított hozzájárulásból finanszírozza. A befizetés, amelyet az állam/helyi közhatalom által biztosított közszolgáltatásért, jogszabály alapján, lényegében az adott közszolgáltatás rendelkezésre állásáért kell megfizetni, a Gst. 28. § (1) bekezdés b) pontja szerinti köztehernek minősül. A mezei őrszolgálat az önkormányzat döntése alapján, rendészeti jellegű közszolgáltatás nyújtására felállított és fenntartott intézmény, amely a földhasználónak vagy a termőföld tulajdonosának a szándékától független, mégis rendelkezésére álló közszolgáltatás. Ugyanakkor annak költségeihez jogszabályban – önkormányzati rendeletben – megállapított kötelezettsége folytán hozzá kell járulnia. |
A Kúria ezt követően kimondta a végső következtetését: A külterületi termőföldre kivetett települési adó és a mezőőri járulék ugyanazon adótárgyra kivetett két közteher, azaz, ha az önkormányzat bevezeti a mezőőri járulékot, akkor a termőföldre nem vezethet be települési adót.
A Kúria az önkormányzati rendeletet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján egészében megsemmisítette.
Következmények
Bár a határozat csak Balmazújvárosra vonatkozik, minden olyan önkormányzat települési adó rendelete jó eséllyel megtámadható, amely önkormányzat bevezette a mezőőri járulékot és a külterületi termőföldekre a települési adót. Sőt, a modellezett esetben az Art. 124/B-C. §-ai alapján az adómegtagadás, vagy a befizetett települési adó önellenőrzéssel való visszaigénylése is előfordulhat.
A „köztehernek” a Kúria általi értelmezése minden bizonnyal még számos problémát fel fog vetni. Számos járuléknak, hozzájárulásnak nevezett fizetési kötelezettség van Magyarországon, ezek esetében is feltehetők a köztehernek minősítés kérdései.
Megoldást persze az jelenthetne, ha a Gst. tartalmazna egy „közteher” meghatározást. Mivel a Fidesz frakcióvezetője éppen a napokban jelentette be, hogy be fogják nyújtani a NAV átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot, és ebben települési adóval kapcsolatos szabályok is lesznek, van remény arra, hogy ezt az igencsak vitatható helyzetet is rendezik.
A Kúria Önkormányzati Tanácsának 2015. október 27-én meghozott Köf.5.035/2015/4. számú határozata megtalálható a Kúria honlapján.
Adónap 2016 – 2015.12.03. |
|---|
|
Ismerje meg részletesen a jövő évi adóváltozásokat képzésünkön és szerezzen 8 kreditpontot. Az adózás rendjéről szóló törvény változásai – Dr. Kovács Ferenc |
