EB: levonhatja az áfát egy magyar nonprofit cég
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Adóalanyiság és áfa levonási jog a nonprofit szektorban, avagy ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül-e egy állami-, illetve uniós finanszírozású, jogszabályi kötelezettségből fakadó mezőgazdasági beruházás?
Tényállás
A magyar Lajvér Melorizációs Nonprofit Kft. és a Lajvér Csapadékvízrendezési Nonprofit Kft. nem jövedelemszerzési célú gazdasági társaságok. A tagjaik tulajdonában lévő földterületen mezőgazdasági létesítmények (vízelvezető, tározó és hordalékakna) és a közúthálózat részét képező bizonyos szakaszok vízelvezető rendszerének megépítésére, illetve üzemeltetésére irányuló beruházást valósítanak meg, jelentős mértékben állami és uniós forrásból. E szolgáltatások díjazás ellenében történtek vagy történnek. A beruházók az érintett földterületek tulajdonosaitól a mezőgazdasági létesítmények üzemeltetéséért nyolc évig csekély összegű üzemeltetési díjat kívánnak szedni.
A hivatkozott társaságok a projekt előkészítésével és kivitelezésével egy magáncéget, a Recontír BPM Kft.-t bízták meg, amely a teljesítésről áfát tartalmazó számlát bocsátott ki. A beruházók adólevonási jogát azonban a magyar adóhivatal elvitatta, arra hivatkozva, hogy véleménye szerint a fenti beruházás nem minősül gazdasági tevékenységnek, mivel e tekintetben a társaságok nem rendelkeznek adóalanyi minőséggel.
Az Európai Bíróságnak címzett kérdések
Az EB-nek két kérdésben kellett állást foglalnia:
- Mezőgazdasági létesítmények nonprofit társaságok által történő üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősül-e az áfa rendszerében, annak ellenére, hogy a beruházás jelentős részben állami támogatásból valósul meg, illetve, hogy a társaságok csupán csekély összegű hasznosítási díjból származó bevételre tesznek szert?
- Az elkészült beruházás üzemeltetése a jogszabályi kötelezettségek teljesítésére tekintettel szolgáltatásnyújtásnak tekinthető-e, fennáll-e közvetlen kapcsolat a szolgáltatásnyújtás és az esetleg ellenértéknek minősülő díj között?
A Bíróság döntése értelmében az említett mezőgazdasági létesítmények nonprofit gazdasági társaság általi megépítése, és üzemeltetése gazdasági tevékenységnek, illetve ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül. A testület kiemelte, hogy az adóköteles tevékenységek objektív jellegűek, az érintett tevékenységek céljától és eredményétől függetlenül alkalmazandók.
Adóalanyiság, a tevékenység gazdasági jellegének megítélése
A tényállás megítélésekor az EB a gazdasági tevékenység fogalmából indult ki. Az Áfa irányelv 9. cikk (1) bekezdése felöleli a termelők, kereskedők, szolgáltatók valamennyi tevékenységét (beleértve a mezőgazdasági tevékenységet),valamint a materiális vagy immateriális javak bevétel elérése érdekében történő tartós hasznosítását, tekintet nélkül azok jogi formájára. Ezzel összhangban áll a magyar áfa szabályozás szerinti fogalom meghatározás, amely a tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatására helyezi a hangsúlyt, feltéve, hogy az ellenérték elérésére irányul.
A fentiek okán mezőgazdasági létesítmények üzemeltetése kizárólag akkor tekinthető gazdasági tevékenységnek, ha azt tartósan, bevétel elérése érdekében végzik. Az üzemeltetési díj beszedésére előírt nyolc éves időszak a bírói gyakorlat szerint tartós jelleget biztosít. Fennállását nem kérdőjelezheti meg, hogy a társaságok csak kiegészítő jelleggel folytathatnak üzletszerű tevékenységet, azaz nem releváns, hogy a hasznosítás nyereségszerzésre irányul-e. Mindezekre tekintettel az EB megítélése szerint a létesítmények üzemeltetése gazdasági tevékenységnek tekintendő.
A Bíróság kitért arra is, hogy a megvalósított beruházás állami és uniós támogatásokból történő finanszírozása nem befolyásolja a nonprofit társaságok által folytatott vagy tervezett tevékenység gazdasági jellegét. Azok objektív jellegéből fakadóan a finanszírozás választott módjától függetlenül is alkalmazandók, ideértve a közpénzből kapott támogatások esetét is. A bírói testület ezen okfejtése kapcsán hivatkozott a magyar vonatkozású Parat-ügy (C-74/08) kapcsán már kifejtett 2009-es ítéletére, miszerint egy termék vételárának államháztartási támogatásból származó hányada vonatkozásában is gyakorolható a levonási jog.
Az első kérdés vonatkozásában az EB tehát elfogadta a nonprofit társaságok azon álláspontját, miszerint adóalanyi minőséggel rendelkeznek, az adóalanyiság tényszerűségen alapul. Érvelésük szerint az adólevonási jog gyakorolhatósága a végzett tevékenység besorolásától függ. A gazdasági tevékenység megvalósulásához elegendő valamely tevékenység tartós vagy rendszeres végzése, amely ellenérték elérését eredményezi, ugyanakkor nem feltétel a haszon realizálása, illetve erre nincs kihatása a finanszírozás módjának sem. A társaságok adóalanyként járhatnak el még abban az esetben is, ha csupán kiegészítő jelleggel folytathatnak üzletszerű gazdasági tevékenységet.
Az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtás kritériumai
Az előzetes döntéshozatal során megállapítást nyert az is, hogy az érintett tevékenység ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásokban áll. A kapott vagy beszedendő díj a csekély összege ellenére is ellenértéknek tekintendő, amely bizonyítja a nyújtott vagy nyújtandó szolgáltatások és az ellenérték közötti közvetlen kapcsolat fennállását, így valódi ellenszolgáltatást képez. Következésképpen a szolgáltatásnyújtások visszterhes jellegűek azon körülmény ellenére, hogy jogszabályi kötelezettségek teljesítéséről van szó.
Tekintettel arra, hogy valamely szolgáltatásnyújtás adóalapját a nyújtott szolgáltatásért kapott ellenérték képezi, így – a Tolsma-ügyben foglalt 1994-ben hozott ítélettel összhangban – csak akkor adóztatható a szolgáltatásnyújtás, ha közvetlen kapcsolat áll fenn a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között. Figyelemmel az Áfa törvény 16. §-ban foglalt rendelkezésre, nincsen jelentősége annak, hogy a tevékenység törvényben ráruházott és szabályozott közhasznú feladatok ellátásának kötelezettségéből fakad, nem kérdőjelezheti meg a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között fennálló közvetlen kapcsolatot.
Azon tényállási elem sem meghatározó e tekintetben, hogy csekély összegű az üzemeltetési díj. Az ellenérték fejében teljesített ügyletként való minősítésre tekintettel irreleváns, hogy a gazdasági ügylet az önköltségi árnál magasabb vagy alacsonyabb áron valósul-e meg.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
- díjmentes cikk és szaklap értesítő
- kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
- egyedi szaklap ajánlatok
|
 |
A Bíróság nem fogadta el tehát a magyar adóhatóság azon érvelését, miszerint a társaságok arra tekintettel nem végeznek szolgáltatásnyújtást, hogy a mezőgazdasági létesítmények rendeltetésszerű üzemeltetése jogszabályban előírt kötelezettség, illetve a beszedni tervezett csekély mértékű bevétel nem felel meg az Áfa törvény ellenérték fogalmának.
Konklúzió
Az ítélet a gazdasági tevékenység fogalmának széleskörű értelmezése miatt fontos, amelyet sem a nyereségesség, sem a beruházások állami támogatásokból történő finanszírozása nem befolyásol, Egy tevékenység szolgáltatásnyújtásként történő minősítése szempontjából irreleváns, hogy a társaságok egyébiránt jogszabályban előírt fenntartási kötelezettségüket teljesítik. A tényállás megítélése szempontjából annak van súlya, hogy az üzemeltetési- és hasznosítási szerződés szerint fizetett díj ellenértéknek minősül-e, illetve, hogy a beruházások révén megvalósított mezőgazdasági létesítmények fenntartása és az ilyen ellenérték között fennáll-e közvetlen kapcsolat.
A döntés bár logikus és világos, újra emlékeztet arra, hogy az adólevonási jog a közös HÉA rendszer egyik alapelvét képezi, főszabály szerint nem korlátozható. Ugyanakkor hasonló tényállás kapcsán különösen meg kell bizonyosodni arról, hogy az előírt díj nem csak részlegesen ellentételezi a nyújtott vagy nyújtandó szolgáltatásokat, és mértékét nem olyan tényezők fennállására tekintettel határozták meg, amelyek adott esetben megkérdőjelezhetik a szolgáltatások és az ellenértékük közötti közvetlen kapcsolat fennállását. Ebben az esetben ugyanis a Bíróság gazdasági tevékenység hiánya okán megtagadhatja az áfa levonási jog gyakorlását. Ez a döntés mindenképpen jó alkalmat teremt arra, hogy a társaságok áttekintsék szerződéses struktúráikat, s meggyőződjenek róla, hogy a fenti kritériumoknak megfelelnek-e.
(A C-263/15. sz. Lajvér-ügy)
A bejegyzés szerzője Sztankó Dániel, az RSM DTM Hungary pénzügyi képviseleti csoportvezetője. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere.
