ECJ: A holdingok áfalevonási jogának korlátozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyakorlatban sok esetben problémát jelent annak eldöntése, hogy a vagyonkezeléssel foglalkozó holdingtársaságok adóalanynak tekinthetőek-e, illetve jogosultak-e áfa levonására? Az állami tulajdonban lévő MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kontra NAV ügyben az Európai Bíróság előtt közel egy éve zajló előzetes döntéshozatal iránti eljárásában ennek kapcsán újabb iránymutató döntés született (C-28/16. sz. ügy). Mutatjuk, hogy mely esetben illeti meg ez alapján a holdingtársaságokat az áfalevonás joga.

A holdingtársaság működése áfaszempontból

Az energiaszektorban tevékenykedő MVM a leányvállalataival a magyar jog szerinti ún. uralmi szerződés megkötése útján elismert vállalatcsoportot hozott létre, amelynek megalakításával nem jött létre elkülönült jogalany, illetve a csoport tagjai sem veszítették el saját önálló jogi személyiségüket. Ezen kívül e tagok nem hoztak létre csoportos áfaalanyiságot. 

Az alapügyben érintett 2008-2010 közötti időszakban az MVM adóköteles gazdasági tevékenységet folytatott, nevezetesen erőművek és optikai hálózatok bérbeadásával foglalkozott. Feladatai közé tartozott a csoport stratégiai irányítása, amelynek érdekében jogi-, vállalatirányítási- és hírnévápolási szolgáltatásokat vett igénybe elsősorban önmaga, másodsorban az egész csoport, harmadsorban pedig e csoport egyes tagjai javára. 

Az MVM valamennyi ilyen szolgáltatás után felszámított áfát levonásba helyezte. Ugyanakkor, néhány kivételtől eltekintve, még akkor sem számlázta tovább az említett szolgáltatásokat a leányvállalatai számára, ha azok a csoport egészének érdekeit szolgálták, vagy közvetlenül az e csoport többi tagjának adóköteles tevékenységeihez kapcsolódtak. Általános menedzsmentdíjat sem alkalmazott a vállalatcsoporton belül, ily módon ingyenesen végezte ezen stratégiai irányítási tevékenységet. 

Az adóhatóság az MVM által a leányvállalatai javára igénybe vett szolgáltatásokat terhelő áfalevonását kérdőjelezte meg.

Az áfalevonás jogszerűségét vizsgáló kérdések

Az uniós bíráknak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett alábbi kérdésekben kellett állást foglalniuk:

• Az a holdingtársaság, amely a leányvállalatok, illetve a vállalatcsoport egésze bizonyos ügyeinek menedzselésében aktív szerepet vállal magára, ám az aktív holdingtevékenység körében felmerült szolgáltatásokat és az azokat terhelő áfát nem hárítja át a leányvállalatokra, áfaalanynak minősül-e ezek tekintetében? 
• Ha az első kérdésre a válasz igen, akkor gyakorolhatja-e, és ha igen, miként, az aktív holding társaság azon általa igénybe vett szolgáltatásokra jutó áfalevonásának jogát, amelyek közvetlenül kötődnek egyes leányvállalatok áfaköteles gazdasági tevékenységeihez? 
• Ha az első kérdésre a válasz igen, akkor gyakorolhatja-e, és ha igen, miként, az aktív holdingtársaság az azon igénybe vett szolgáltatásokra jutó áfalevonásának a jogát, amelyek a vállalatcsoport egészének érdekét szolgálják? 
• Változtat-e, és ha igen, mennyiben az előző kérdésekre adandó válaszokon az, ha a szóban forgó igénybe vett szolgáltatásokat az aktív holdingtársaság közvetített szolgáltatásként továbbszámlázza a leányvállalatok számára?

Az áfalevonási szabály jogi háttere

Az adóhatóság, illetve az elsőfokú bíróság azon az alapon tagadta meg az MVM-nek az említett szolgáltatások utáni áfalevonási jogát, hogy azokat nem valamely áfaköteles tevékenység érdekében használta fel, hanem a csoport többi tagjának érdekében vette igénybe, vagy azok jellemzően üzletrészmegszerzésekhez kapcsolódó üzletviteli szolgáltatások voltak, amelyek tekintetében nem áll fenn adólevonási jog.

 

Az MVM ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a szóban forgó szolgáltatások az adóköteles tevékenysége általános költségeinek minősültek, mivel áfaalanyként egyetlen adómentes ügylete sem volt. Továbbá megítélése szerint az a körülmény, hogy e szolgáltatásokat nem számlázta tovább a leányvállalatai számára, nem érintette az áfalevonási jogát. 

Az Európai Bíróság álláspontját arra alapozva alakította ki, hogy az a holdingtársaság, amelynek egyedüli célja, hogy más társaságokban részesedést szerezzen, anélkül, hogy ezen vállalkozások irányításába közvetlenül vagy közvetve beavatkozna (ún. passzív vagy pure holding),levonási joggal nem rendelkezik. A társasági részesedések egyszerű megszerzése és birtoklása nem tekinthető az Áfairányelv értelmében vett, adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységnek. 

Ettől eltér az az eset, amikor a részesedés együtt jár a részesedésszerzéssel érintett társaságok irányításában az azon jogokon túlmenően való közvetlen vagy közvetett részvétel (ún. aktív vagy holding-operating társaság),mely magában foglal adminisztratív-, pénzügyi-, kereskedelmi- és technikai szolgáltatások nyújtását a leányvállalatok felé, így gazdasági tevékenységnek tekinthető. 

Az áfalevonási jogot kizáró bírósági döntés

Az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében a szóban forgó holdingtársaságnak a leányvállalatai irányításában való részvétele – mivel sem a vállalatcsoport egésze vagy egyes leányvállalatai érdekében igénybe vett szolgáltatások árát, sem pedig az arra eső áfát nem számlázta tovább ez utóbbiak számára –, nem tekinthető az Áfairányelv értelmében vett gazdasági tevékenységnek, így nem jogosult az ezen igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított áfa levonására. 

Az áfalevonási kérdés jelentősége 

A holdingokkal kapcsolatos problémakör alapvetően abból ered, hogy az alaptevékenységükből fakadó vagyonkezelési-, irányítási-, ellenőrzési-, befektetési tevékenységek esetén áfaköteles értékesítés nem történik. Ezért ezekben a társaságokban nincs olyan áfaköteles értékesítés, amelyhez a beszerzést hozzá lehetne rendelni, amely megalapozhatná az áfalevonás jogszerűségét. Tekintettel arra, hogy nevesített szabályokat a holdingtársaságok adózásáról sem a magyar Áfatörvény, sem az uniós Áfairányelv nem tartalmaz, ezért az általános szabályokból kell kiindulni.

Ugyanakkor a holdingtevékenységet végző társaságoknál gyakran merül fel az igénybe vett szolgáltatási tevékenységek kapcsán (bérleti díjak, tanácsadási szolgáltatások stb.) az áfatartalom levonhatósága, amelynek jogszerűségét a magyar adóhatóság jelenlegi gyakorlata megkérdőjelezi. A magyarországi magas áfa adómértékből eredően alapvető jelentőséggel bír az áfalevonási jog korlátozása ezen társaságok esetében. 

Az Európai Bíróság fent ismertetett legújabb döntése alapján célszerűnek látszik a holdingtevékenységek általános, áfaköteles tevékenységekkel történő összevonása, amely már jó lehetőséget biztosít az áfa arányosított vagy teljes körű visszaigénylésére, levonására. 

A bejegyzés szerzője Sztankó Dániel, az RSM Hungary pénzügyi képviseleti csoportvezetője. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere. 

---