Egyéni vállalkozó iparűzési adókötelezettsége és nettó árbevétele

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az évek során egyre csak bonyolultabb lett a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt, mely a települési önkormányzatok számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. Egyre több a szabály és az önkormányzatoknál egyre kevesebb pénz marad.

A helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete saját rendeletével az illetékességi területén helyi adókat, valamint települési adókat vezethet be.

A törvény 35.§-ának (2) bekezdése értelmében a helyi iparűzési adó alanya a vállalkozó. Ez utóbbi fogalma az 52.§. 26. pontjában található. Eszerint vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző

  • a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
  • b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja,
  • c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
  • d) és az egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§-ának 17. pontja szerint egyéni vállalkozó:

  • a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
  • aa) az ingatlan-bérbeadási,
  • ab) a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében,
  • b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);
  • c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
  • d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;
  • e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);
  • f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében;

Az idézett hosszadalmas felsorolás azt jelenti, hogy ezekre vonatkozik – mint egyéni vállalkozókra az iparűzési adó kötelezettség, - figyelembe véve a kivételeket is, - amennyiben az önkormányzat azt az adott településen bevezette.

[htmlbox Három_Navigátor]

 

Az iparűzési adó alapjának fő eleme a nettó árbevétel, melynek fogalmát a helyi adókról szóló törvény 52.§-ában találjuk. Az egyéni vállalkozókra speciális szabály vonatkozik, hiszen ők pénzügyi nyilvántartást vezetnek, és nem számvitelit.

A helyi adóról szóló törvény alkalmazása szempontjából nettó árbevétel:

  • a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozónál, a tevékenység végzésével (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) közvetlen összefüggésben kapott - általános forgalmi adó nélküli - ellenérték, növelve a kompenzációs felárral és csökkentve az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, feltéve, hogy azt bevételként elszámolta, továbbá azon bevétellel, amelyet a számvitelről szóló törvény alapján egyéb bevételként kellene elszámolni,
  • a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás esetén, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás bevétele.

Ebben a fogalomban az a lényeg, hogy ismerni kell azt, mit számolnak el egyéb bevételként a kettős könyvvitelben. Honnan tudja ezt egy egyéni vállalkozó, illetve annak a „könyvelője”?

Az egyéb bevételek az olyan, az értékesítés nettó árbevételének részét nem képező bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során keletkeznek, és nem minősülnek pénzügyi műveletek bevételeinek. (Lásd a számviteli törvényt!)

Az egyéb bevételek között kell elszámolni:

  • a) a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket,
  • b) a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelemdíjak összegét,
  • c) a behajthatatlannak minősített - és az előző üzleti év(ek)ben hitelezési veszteségként leírt - követelésekre kapott összeget,
  • d) a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - belföldi vagy külföldi gazdálkodótól, illetve természetes személytől, valamint államközi szerződés vagy egyéb szerződés alapján külföldi szervezettől kapott támogatás, juttatás összegét,
  • e) a termékpálya-szabályozáshoz kapcsolódó, terméktanácsok által fizetett termékpálya-szabályozás összegét,
  • f) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz értékesítéséből (ide értve azt is, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz a mérlegben, a könyvekben nincs kimutatva), továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz Szvt. 72. § (4) bekezdésének a) és c) pontja szerinti jogcímen történő átadásából származó bevételt az értékesítéskor, az átadáskor;
  • g) a biztosító által fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig elfogadott, visszaigazolt - tárgyévi, illetve a tárgyévet megelőző üzleti évi káreseményhez kapcsolódó - összeget;
  • h) a nyereség jellegű kerekítési különbözetet.

Két fontos dologra kell felhívni a figyelmet. Egyrészt nem soroltuk fel minden tételt, ami az egyéb bevételek közé tartozik a számvitelben, másrészt pedig a felsoroltak között is vannak olyanok, melyek a kettős könyvvitelre jellemzőek.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • Orbán

    Külföldi tőke nélkül már nem működhet egyetlen modern ország sem, de alapvető érdek, hogy minél nagyobb számban létezzenek Magyarországon magyar tulajdonban levő nagyvállalatok - mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön, a magyar tulajdonú Béres Gyógyszergyár Zrt. szolnoki gyára kapacitásbővítő beruházásának avatásán.

  • laptop

    A kiskereskedelemben jól látható módon egyre inkább az automatizált, digitális folyamatok veszik át az élőmunka szerepét. A vállalatok közötti kereskedés azonban eddig úgy tűnhetett, kevésbé érintett ezen a téren. A New York-i TXF konferencián Christophe Spoerry, az Euler Hermes Digitális Ügynökségének társalapítója a nagykereskedelmi területek automatizálásáról, a mesterséges intelligencia térhódításáról beszélt, melynek vége akár a lényegében „önvezető” vállalatok kialakulása is lehet - olvasható a cég közleményében.

  • élelmiszeripar

    Az adóterhek egyszerűsítését és a támogatáspolitika újragondolását ígéri az elkészült élelmiszeripari stratégia - írja a Magyar Idők.

  • Adó kódex

    Jogászok, könyvelők és adótanácsadók számára teszi kölcsönösen átláthatóvá a szerződések adójogi minősítését az Adó kódex legfrissebb száma, amely adótippeket is tartalmaz. A Szerződések adójogi minősítése című lapszám itt rendelhető meg.

  • Fotó: shutterstock

    Transzferár – a szó hallatán a legtöbb cégvezető, pénzügyi szakember a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekhez kapcsolódó dokumentációkészítési kötelezettségre, ennek nehézségeire, valamint elmulasztása esetén kiszabható kiemelkedő mértékű bírságra gondol először. Pedig a probléma forrása sokszor ott kezdődik, hogy meghatározzuk, mi is minősül kapcsolt vállalkozásnak.