Felelősség az adótartozásért
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2016. augusztus 1-től az „egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény módosította az adózás rendjéről szóló törvény előírásait is. Témánk szempontjából most az adótartozás megtérítésének van jelentősége, de csak a változások szempontjából.
Az Art. 35.§. 2. bekezdés d) pontjának módosításában egyszerűen nem látom a változás mibenlétét. Hacsak nem arról van szó, hogy a régi törvényszövegben „külön törvény” szerepelt, most pedig csak a törvény szó.
Az új szöveg szerint, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló, a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, valamint akinek a meg nem fizetett adóért való kezességét törvény írja elő.
Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, amelynek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg. A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé.
Az Art. ugyanezen paragrafusába új bekezdések kerültek. Eszerint az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a jogi személy tartozásaiért korlátozottan felelős, részesedését átruházó tag vagy részvényes – ide nem értve a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesét – a jogi személytől nem behajtható adótartozás átruházott részesedéssel arányos részének erejéig, ha
- a) a tag (részvényes) a részesedésének átruházásakor a jogi személyben a szavazati jogok 25%-át elérő vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezett, és
- b) a részesedés átruházásakor a jogi személy – késedelmi pótlék és adóbírság nélküli és nettó módon számított – adótartozásának összege a jogi személy jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladja, feltéve, hogy a tag (részvényes) a b) pontban foglalt körülményről a részesedés átruházásakor tudott, vagy az arra vonatkozó információkról az adóhatóságtól tájékoztatást kérhetett volna.
Az adóhatóság e feltételeket a részesedés eladásának időpontjára vonatkozóan vizsgálja.
A tagot (részvényest) az adótartozásért való helytállási kötelezettség nem terheli, vagyis mentesül, ha a tag (részvényes) igazolja, hogy
– a) a jogi személy a végrehajtható adótartozást az Art. 24/C. § (5) bekezdés a) pontban foglalt okokból nem tudta megfizetni a részesedés átruházásáig, vagy
– b) a részesedés átruházását megelőzően – a jogi személyre vonatkozó anyagi jogszabályban előírt módon –
- ba) sor került a legfőbb szerv kötelező összehívására és az előírt döntés meghozatalára,
- bb) sor került a tőkevesztésre tekintettel kötelező átalakulásra vagy az átalakulás helyett hozható más döntés meghozatalára, vagy
- bc) a jogi személy adótartozásának megfizetése, illetve a ba)–bb) alpont szerinti jogszabályi rendelkezések teljesítése érdekében a tag (részvényes) tagsági jogaival élve a tőle elvárható minden intézkedést megtett.
Az adóhatóság a határozatot az adótartozás behajtása eredménytelenségének megállapításától számított 90 napos jogvesztő határidőn belül hozhatja meg. Ha a részesedés átruházása a határozat meghozatalára nyitva álló határidő letelte után jut az adóhatóság tudomására, akkor a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül az adóhatóság akkor is meghozhatja, ha a jogvesztő határidő már eltelt, vagy abból 30 napnál kevesebb van hátra.
Az új rendelkezéssel lényegében a nagy adótartozások miatt teljesítésre kötelezhető tulajdonosok, kezességvállaló személyek körének kiterjesztéséről van szó. Ne léphessen le egy cég tulajdonosa az adótartozás megfizetése elől, a tulajdonrészének eladásával!
Ugyanakkor nagyon fontosak a feltételek, mert nem minden esetre vonatkozik a helytállási kötelezettség az adótartozásért.
Az Art. 35.§-ának új 7-9. bekezdése a 2016. szeptember 1-jét követő részesedés átruházások esetén alkalmazandó (lásd a 218.§-t).
