Hiteltelennek bizonyult az útnyilvántartás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A manipulált kilométeróra alkalmatlan a hiteles nyilvántartás vezetésére – derül ki egy, az adóhatóság győzelmét hozó bírósági ítéletből.
Az adóhatóság a felperes adózónál 2006–2010. évekre a személyi jövedelemadót érintően bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Az ellenőrzés megállapításait összegző határozat az adózó terhére személyi jövedelemadóban adókülönbözetet állapított meg.
| Számvitel és adózás a gyakorlatban 2014 – Két időpontban |
|
1. nap: Számvitel a gyakorlatban 2014
Megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót. Értesülhet, hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás esetén.
2. nap: Adózás a gyakorlatban 2014
Fő adónemek szabályaiban bekövetkezett változások, KATA, KIVA, EVA, helyi adók, gépjárműadó változásai és a reklámadó, egyéb, az adóalanyokat érintő évközi változások.
A két napos képzés mérlegképes könyvelőknek vállalkozási szakon 16 kreditpontot ér!
További részletek és jelentkezés:
2014. szeptember 24-25. és 2014. november 11-12.
Az egyes napokra külön-külön is jelentkezhet!
|
A jogerős határozat megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban biztosítási brókeri tevékenységet folytatott egyéni vállalkozóként, és valamennyi adóévben tételes költségelszámolást választott egyéni vállalkozása jövedelmének meghatározására. Megállapította azt is, hogy felperes 2006. január–március hónapokban a saját tulajdonát képező Volkswagen típusú „H” rendszámú személygépkocsit, majd 2006. április – 2010. december hónapokban a Volkswagen típusú „K” rendszámú személygépkocsit használta tevékenységének végzéséhez. E körben a felperes a költségelszámolásnál a fogyasztási normákat az útnyilvántartásban rögzített kilométerekkel és az adóhatóság által közölt üzemanyagárral szorozta, valamint elszámolta a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltséget is. Az alperes adóhatóság megállapította, hogy felperes az útnyilvántartási kötelezettségének nem a jogszabályokban foglaltaknak tett eleget, mivel az általa vezetett útnyilvántartásban egyik vizsgált évben sem került feltüntetésre a kilométeróra-állás az év első, illetőleg az utolsó napján. Az adóhatóság a megállapítását továbbá azzal kívánta alátámasztani, hogy írásbeli tájékoztatást kért a Megyei Kormányhivatal Közlekedési Felügyelőségétől. A megkeresésre adott adatszolgáltatásban a Kormányhivatal megküldte a „K” rendszámú személygépkocsit érintően tudomására jutott kilométeróra-állásokat. A „H” rendszámú személygépkocsira vonatkozó adat nem állt a hatóság rendelkezésére.
Ezt követően felperes 2011. október 6-án megküldte az adóhatóságnak nyilatkozatát a „K” rendszámú személygépkocsi kilométeróra-állásairól. A revízió megállapította, hogy a felperes által közölt adatok eltérnek a közlekedési felügyelőség által szolgáltatott adatoktól. Erre tekintettel felperes költségelszámolását nem az útnyilvántartás alapján állapította meg az Szja-törvény 4. § (3) bekezdésére, 49/B. § (1) bekezdésére, az Szja-törvény 5. számú melléklet II. rész 7. pontjában foglaltak alapján.
A felperes keresetében előadta, hogy az útnyilvántartáson nem szerepel olyan rovat, amely lehetővé tette volna a záró kilométeróra-állások rögzítését, ezért azt a megoldást választotta, hogy ezen óraállásokat havonta pontosan vezetett útnyilvántartásokhoz mintegy borítólapként hozzátette. A pótlapokat a könyvelési anyaggal együtt átadta könyvelőjének. A könyvelő által a revízió során átadott könyvelési anyagból azonban éppen ezek a lapok hiányoztak.
A felperes azt állította, hogy a csatolt szervizkönyv adataihoz képest a magyarországi forgalomba helyezéskor a közlekedési felügyelet eltérő óraállást rögzített, mely annak a következménye, hogy a gépjármű külföldről történő behozatalát intéző megbízott a magasabb elérhető ár érdekében az óraállást manipulálta. A felperes továbbá azt is állította, hogy a gépjármű értékesítése érdekében ő maga volt az, aki a 2010. júliusi műszaki vizsga előtt a kilométeróra-állást további mintegy 70 ezer km-rel visszaállította, amely nyilvánvalóan alkalmas lehetett arra, hogy a későbbi vevőt megtévessze. Állítása szerint mégsem követett el jogellenes cselekményt, mivel végül testvérének adta át a gépkocsit, akit tájékoztatott arról, hogy a kilométeróra-állás nem valós.
A bíróság felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy felperes útnyilvántartása nem felelt meg az Szja-törvény rendelkezéseinek. A felperes által szolgáltatott bizonyítékok nem fogadhatóak el. A pótlapon csatolt év elejei és év végi kezdő és záró kilométeróra-állásokból nem tűnik ki utólag ellenőrizhető módon, hogy azok a felperes által vezetett útnyilvántartások részei voltak-e, és nem utólag a revíziós jegyzőkönyv ismeretében készültek-e. A kilométeróra-állásokkal kapcsolatos felperesi állításoknak egy része pedig bizonyítatlan maradt, más része pedig a bíróság álláspontja szerint felperes terhére esik. Azaz, amennyiben a felperes manipulálta a kilométeróra-állást, úgy a bíróság álláspontja szerint – miután a felperesi részről történő szándékos beavatkozásról van szó – az így manipulált kilométeróra a hiteles útnyilvántartás alapjául nem szolgálhatott. A felperes manipulált kilométeróra-állás alapján kiállított útnyilvántartásra hivatkozva költséget nem számolhat el, hiszen ez esetben nem arról van szó, hogy maga a felperesi adózón kívül eső ok miatt, esetleges műszaki hibából romlott el a kilométeróra, és emiatt nem lehet objektíven a felperesen kívül beszerzett kilométeróra állás adatokkal összevetve egyezőséget megállapítani, hanem a felperes szándékos magatartásával manipulálta azt, melynek az az adójogi következménye, hogy egy manipulált kilométer-óra alkalmatlan a hiteles nyilvántartás vezetésére.
(A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.011/2013/10. számú ítélete.)
