Hogyan számoljuk el a kiküldetést?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mit tekintünk kiküldetésnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja-törvény) szerint? Hogyan kell a költségeket elszámolni, és a magánszemélynek milyen adókötelezettségei merülnek fel? Milyen különbségek vannak külföldi és belföldi kiküldetés esetén? Az Adó szaklap bemutat minden, a kiküldetés fogalmával kapcsolatos tudnivalót az Szja-törvény szempontjából.

1. A fontosabb fogalmak

A kiküldetésre tekintettel adott juttatásokkal, költségtérítésekkel kapcsolatos fogalmakat az Szja-törvény tartalmazza, ezért az ilyen jogcímen adott összegek esetén az adókötelezettség megállapításakor az Szja-törvény szerinti értelmezéseket kell irányadónak tekinteni. Tehát első lépésként meg kell ismerkednünk a legfontosabb fogalmakkal.

1.1. Kiküldetés

Az Szja-törvény 3. § 11. pontja értelmében kiküldetés (kirendelés) a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. Szintén kiküldetés a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájának szolgálati érdekből történő áthelyezése, átvezénylése is.

1.2. Külföldi kiküldetés

A 3. § 12. pontja alapján külföldi kiküldetés a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása miatt a Magyarország területén kívüli tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást.

Külszolgálatnak a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés minősül.

A leírtak alapján megállapítható, hogy az Szja-törvény értelmében külföldi kiküldetést nem csak munkáltató rendelhet el. Azaz külföldi kiküldetésről beszélünk abban az esetben is, ha a megbízó Magyarország területén kívüli helyre küldi el a megbízottat. Ugyanakkor a külszolgálatot kizárólag munkáltató rendelhet el.

1.3. Hivatali, üzleti út

Az Szja-törvény 3. § 10. pontja alapján hivatali, üzleti utazás a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása miatt szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást.

Fontos megjegyezni, hogy a munkába járás nem minősül hivatali, üzleti útnak, az azzal kapcsolatos költségek megtérítéséről a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet rendelkezik. Amennyiben a magánszemély munkába járása személygépkocsival történik, akkor az ezen a jogcímen megtett utat magáncélból megtett útnak kell tekinteni a hivatali üzleti út költségeinek megállapítása során az arányosításkor.

Egy gyakorlati példán keresztül szemléltetjük, hogy mi a különbség a munkába járás és a hivatali, üzleti út között.

Példa Egy Érden lakó munkavállalót a budapesti munkáltatója Győrbe küldi az egyik partneréhez hivatalos ügyben. Ha a munkavállaló Érdről Győrbe utazik, akkor az hivatali, üzleti útnak minősül. Ugyanakkor, ha Érdről Budapestre utazik a munkahelyére, majd onnan indul Győrbe, akkor az Érd–Budapest út munkába járásnak, a Budapest–Győr útvonal hivatali, üzleti útnak minősül. Természetesen a visszautat is hasonlóan kell értelmezni. A Győr–Érd, vagy Győr–Budapest hivatali, üzleti útnak minősül, míg a Budapest–Érd munkába járásnak.

Nem tekinthető hivatali, üzleti útnak az olyan utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.

Szintén hivatali, üzleti utazásnak minősül az országgyűlési képviselő, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).

1.4. Költségtérítés

Az Szja-törvény 3. § 16. pontja szerint a költségtérítés a magánszemély olyan bevétele – eltekintve azoktól, amelyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni –, amelyet az Szja-törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap.

Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha az Szja-törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni (Szja-törvény 3. § 16. pont).

1.5. Kiküldetési rendelvény

Az Szja-törvény 3. § 83. pontja határozza meg a kiküldetési rendelvény fogalmát, amelyet a munkáltató, kifizető állíthat ki. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a munkaviszonyra tekintettel állítható ki kiküldetési rendelvény, hanem más jogviszonyok (pl. megbízás, tagi, vezető tisztségviselői, választott tisztségviselői jogviszony stb.) alapján is. A rendelvényt a kifizetőnek két példányban kell kiállítania és tartalmaznia kell: a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.

Kapcsolódó Rodin-konferencia

Kiküldetések elszámolásának aktuális szabályai Időpont: 2013.05.23 Tematika: Kiküldetésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések (külföldi, belföldi kiküldetések) Hivatali út, kiküldetés, kirendelés A költségek típusai, elszámolásuk menete, a bizonylatolás szabályai kiküldők és kiküldöttek esetében Reprezentáció, üzleti ajándék Cégtelefon használata Utazási költségek és szállásdíj elszámolása Cégautó, saját gépjármű használata kiküldetés során Kiküldetései rendelvények vs. útnyilvántartás Külföldi fizetőeszköz átváltásának szabályai Külföldi kiküldetés – Kettős adózás elkerülése Kiküldetés nem egyezményes országba TB kötelezettség megítélése, TB egyezmények A napidíj és kifizetésének időpontja, adó- és járulékfizetési kötelezettség Költségtérítés Jogsértések és ítélkezési gyakorlat Konzultáció Ez a képzésünk a mérlegképes könyvelőknek 5 kreditpontot ér! Ez a képzésünk a Könyvvizsgálói kamara tagjainak 2 kreditpontot ér! További részleteket itt talál.

1.6. Személygépkocsi

Az Szja-törvény értelmében személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó.

Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

Az előzőek alapján tehát a vezetővel együtt több mint nyolc fő szállítására alkalmas (például: mikrobusz, transzporter, autóbusz), valamint a 2500 kg-ot meghaladó együttes tömegű vegyes használatú tehergépjárművek (például: bizonyos terepjárók) nem számítanak személygépkocsinak. Tehergépjárműnek számít, ha a járművet gyárilag úgy alakították ki, hogy átalakítva sem alkalmas kettőnél több utas szállítására. Ilyenkor az együttes tömegre vonatkozó feltételt nem kell vizsgálni. Ha azonban a jármű alaptípusa szerint kettőnél több utas szállítására is alkalmas lett volna, akkor a 2500 kg-ot el nem érő együttes tömeg esetén személygépkocsinak minősül abban az esetben is, ha oly módon távolították el a hátsó üléseket, hogy azokat már utóbb sem lehet visszaszerelni, és ha így valójában nem alkalmas már kettőnél több utas szállítására.

1.7. Üzemanyag-fogyasztási norma

A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékét a 60/1992. (IV. 1.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) tartalmazza.

A költségként elszámolható üzemanyag mennyisége magánszemélyek esetében nem haladhatja meg az említett kormányrendeletben meghatározott fogyasztási normákat.

A kormányrendelet 1., illetőleg 1/A. számú mellékletei tartalmazzák az egyes járművekre (erőgépekre) vonatkozó alapnormát, mely a különleges üzemmód miatt – a 2. számú mellékletben felsorolt (hegymenet, városi forgalom, téli üzemeltetés, légkondicionáló berendezés üzemeltetése stb.) – korrekciós tételekkel módosítható.
A kormányrendelet 1. valamint 1/A. számú mellékletében nem szereplő típusú, valamint meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy

• a gyártó adatai, vagy
• az üzemanyag-fogyasztás mérése

alapján műszaki szakértő állapíthatja meg.

Az alapnorma helyett – egyszerűsített elszámolásként – alapnorma-átalány is használható, amelyet szintén az említett kormányrendelet határoz meg.

Alapnorma-átalány alkalmazása esetén nem alkalmazhatók a rendelet 2. számú mellékletében szereplő korrekciós tételek.

A magánszemély választhat, hogy az üzemanyag-fogyasztási alapnorma vagy az alapnorma-átalány szerint számol el üzemanyagköltséget, de egy negyedéven belül csak az egyik módszer használható.

2. A kiküldetéssel kapcsolatos költségelszámolás

A kiküldetéssel kapcsolatban a magánszemély a kifizetőtől a költségei fedezetére költségtérítést kap, kaphat. Ez az összeg bizonyos esetekben nem visel adókötelezettséget, azonban, ha bevételként figyelembe kell venni, akkor vele szemben lehetőség van a költségelszámolásra. Az elszámolható költségekkel kapcsolatban az Szja-törvény 3. számú melléklete rendelkezik. Ugyanakkor bizonyos költségek – a nevére szóló számla alapján – a kifizetőt terhelik, azonban ebben az esetben is felmerülhet az Szja-törvény szerinti adókötelezettség.

2.1. Adókötelezettséget nem keletkeztető bevételek

Nem keletkeztet adókötelezettséget a magánszemélynek adott olyan összeg – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeg –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni. Akkor sem kell jövedelmet számolni, ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg, és azt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket az Szja-törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.
Mint látható lehetőség van arra, hogy a kifizető akár előre is előleget adjon a magánszemélynek elszámolási kötelezettség mellett a költségekre, mellyel a jogszabályban maghatározott határidőig kell elszámolni.

A leggyakoribb eset, hogy a magánszemély előleget kap, ellátmányt vesz fel a kiküldetés megkezdése előtt, amellyel elszámolási kötelezettsége van a hazaérkezést követően.

Az előlegként kiadott összeg kamatkedvezményből származó jövedelmet keletkeztethet, azonban az Szja-törvény 72. §-a alapján nem kell a kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adót a kifizetőnek megállapítania,

• a kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben 30 napot meg nem haladó időtartamra adott előleg, elszámolásra kiadott összeg után, illetve
• a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott összeg, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül megtörténik.

Amennyiben ez a két feltétel nem teljesül akkor kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezik.

Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani.

A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,19-szerese. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja.

Példa A munkáltató egyhetes hivatali útra küldi a munkavállalóját. A költségek fedezetére 200 ezer forint ellátmányt ad át a munkavállalónak. A munkavállaló a juttatást követő 35. napon számol el az ellátmánnyal, amely keretében 150 ezer forint felhasználásáról ad a munkáltató nevére szóló számlát, és 50 ezer forintot visszafizet. Miután az elszámolás 30 napon túl történt, ezért a 200 ezer forint után keletkező kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőnek adókötelezettsége keletkezik. Tételezzük fel, hogy az adott időszakban a jegybanki alapkamat 6 százalék. Az adó alapja: 2110 × 1,19 = 2510 A fizetendő adó: 2510 × 0,16 = 402

A kiküldetéssel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb költség az utazásra és a szállásra fordított kiadás. Ezen költségekről kiállított bizonylatot kiállíthatják a magánszemély, vagy a kiküldő nevére is.

A kiküldetéshez kapcsolódó utazás történhet tömegközlekedés igénybevételével (busszal, vonattal, repülővel, esetleg hajóval), illetve a magánszemély vagy a hivatali, üzleti utat elrendelő kifizető tulajdonában lévő járművel is.

Az Szja-törvény 7. § (1) bekezdés q) pontja alapján nem kell jövedelmet számolni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékéből, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét.

Az ismertetett szabály alapján megállapítható, hogy kiküldetés esetén elég leadni a jegyeket, nincs szükség a munkáltató, kifizető nevére szóló számla ellenében történő elszámolásra. Bár az Szja-törvény nem írja elő, ugyanakkor például a kifizető belső szabályzata tartalmazhat olyan feltételt, amely alapján az utazási jegyet csak számla ellenében lehetne elszámolni.

Szintén nem kell jövedelmet számolni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékéből, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is.

Amennyiben a kiküldő által biztosított személygépkocsit használja a magánszemély, akkor a felmerülő költségeket a kiküldő a rá vonatkozó rendelkezések szerint számolhatja el.

Összefoglalva megállapítható, hogy nem keletkezik jövedelem a szállás ellenértékeként adott juttatás esetén, szintén nem keletkezik adókötelezettség, ha az utazást közösségi közlekedéssel vagy a kifizető által biztosított járművel oldják meg.

Azonban részletesebben meg kell vizsgálni azt az esetet, ha az utazáshoz használt járművet a magánszemély biztosítja. Amennyiben a magánszemély biztosítja az utazáshoz a járművet, akkor jelentősége van annak, hogy a személygépkocsi kinek a tulajdonában, van és a hivatali, üzleti utat kiküldetési rendelvény, vagy útnyilvántartás alapján számolják el.

2.2. Költségelszámolás útnyilvántartás alapján

Az Szja-törvény nem korlátozza, hogy a kifizető milyen mértékű költségtérítést ad a magánszemélynek a személygépkocsi használatára tekintettel. Ugyanakkor azt szabályozza, hogy a kapott költségtérítéssel szemben hogyan, milyen és mekkora mértékű költségeket lehet elszámolni, illetőleg a költségtérítés kifizetésekor keletkezik-e adókötelezettség vagy sem.

A személygépkocsi használatára tekintettel meg kell különböztetni az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket (például üzemanyagköltség, szerviz, javítási, karbantartási költség, kötelező felelősségbiztosítás díja, gépjárműadó) és a szolgáltatások igénybevételének költségét (például úthasználat, gépjárműszállítás, parkolás, garázsbérlet díja).

Ezt azért fontos meghatározni, mert a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) IV. fejezete alapján – meghatározott esetek kivételével – cégautóadó kötelezettséget keletkeztet, ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után az Szja-törvény, vagy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számviteli tv.) szerint költséget, ráfordítást számoltak el.

Az üzemanyagköltség címén elszámolható összeg – nagyon leegyszerűsítve – a személygépkocsival megtett út, a jármű fogyasztási normája és az üzemanyagár szorzataként állapítható meg.

Az elszámolható „megtett út” a kiküldetéssel kapcsolatosan megtett üzleti út kilométerben mért távolsága. Ennek igazolására a magánszemélynek útnyilvántartást kell
vezetnie. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel.

Az útnyilvántartást minden egyes gépjármű esetében külön-külön kell vezetni, és fel kell tüntetni benne a gépjármű

• típusát,
• forgalmi rendszámát, továbbá
• a fogyasztási normáját.

Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.

A leírtakon túl az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell

• az utazás időpontját,
• az utazás célját (honnan, hová történt az utazás),
• a felkeresett üzleti partnerek megnevezését,
• a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.

Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag vásárlásának időpontját és költségeit is.

A magáncélból megtett utakat nem kell útnyilvántartásban feltüntetni.

Üzemanyagárként – a magánszemély választása szerint – a számla szerinti üzemanyagár vagy az állami adóhatóság (a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a továbbiakban: NAV) által havonta megállapított és közzétett üzemanyagár vehető figyelembe azzal a kikötéssel, hogy egy negyedéven belül az először választott módszertől nem lehet eltérni.

Itt kell megjegyezni, hogy ha a fogyasztói üzemanyagárat törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változásának következményeként növelik, a NAV által az adott hónapra közzétett üzemanyagárat az említett szabályok változásával összefüggő fogyasztói áremelés időpontjától az adott hónap végéig a bejelentett áremelés mértékével növelten lehet alkalmazni. Ilyen eset lehet, ha például megemelkedik az üzemanyag jövedéki adója.

Példa A magánszemély 2013. januárban az általa vezetett útnyilvántartása szerint 500 kilométert tett meg kiküldetés keretében az OPEL Astra 1,6 benzinüzemű személygépkocsijával. A jármű alapnorma-átalánya 9,5 liter/100 kilométer 2013. január hónapra az adóhatóság által megállapított alkalmazható ESZ 95 ólmozatlan motorbenzin üzemanyagára 410 forint/liter volt. Tehát a magánszemély január hónapra 19 475 forintot számolhat el üzemanyagköltségként. Az útnyilvántartást a 2013. évről szóló adóbevallásának elévülési időpontjáig (2019. december 31-éig) meg kell őriznie, hogy egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során igazolásként bemutassa.

Az üzemanyag költségen felül elszámolhatók a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek az üzleti, hivatali célú használat arányában.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a magánszemély az adóévben 10 ezer kilométert tett meg a személygépkocsijával, amelyből 4 ezer kilométer hivatalos kiküldetés, 6 ezer kilométer magáncélú út volt, akkor a tárgyévi fenntartási, javítási és felújítási költségek összegéből, amely együttesen 300 ezer forintot tett ki 40 százalék, azaz 120 ezer forint a költségtérítéssel szemben költségként elszámolható.

A személygépkocsi után az üzemanyag költségén felül elszámolható költségek elszámolásának van egy egyszerűbb módszere is. Ebben az esetben az üzemanyagköltségen kívül fenntartási, felújítási, karbantartási költség helyett kilométerenként 9 forint általános személygépkocsi-normaköltséget lehet elszámolni a kapott költségtérítéssel szemben. Például, ha a magánszemély ezt a módszert választja, és a munkáltatótól az üzemanyagköltségen túl 2 ezer forint költségtérítést kap egy 100 kilométeres útra, akkor a bevétellel szemben 9 × 100 = 900 forint számolható el költségként és a fennmaradó 1100 forint munkaviszonyból származó jövedelemként válik adókötelessé.

A magánszemély választhat a két költségelszámolási módszer között, azonban a választása a teljes adóévre és valamennyi általa használt személygépkocsira vonatkozik.

Itt kell megjegyezni, hogy a saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali (üzleti) célú használata esetén a költségelszámolás miatt felmerül a cégautóadó fizetésének kötelezettsége is.

A felsoroltak közül bármelyik költségelszámolási módszert alkalmazza a magánszemély, mindenképpen szükséges mindegyik járművéhez külön útnyilvántartás vezetni, amelyben fel kell jegyezni az utazás kezdő és záró kilométeróra-állását.

Az Szja-törvény nem tiltja a hivatali, üzleti célú használata esetén a költségelszámolást olyan személygépkocsi esetén sem, amely nem a magánszemély tulajdona (bérelt vagy használatba kapott jármű). Ebben az esetben az alkalmazható költségelszámolási lehetőségek – az előzőekben ismertetettekhez képest – korlátozottabbak, ugyanis csak útnyilvántartás alapján számolható el a hivatali, üzleti használat.

Ekkor is elszámolható az útnyilvántartás alapján a norma szerinti üzemanyag mennyiségének figyelembevételével számla vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség.

Számla alapján elszámolható az igazolt bérleti vagy lízingdíj (hivatali, üzleti célú használata esetén a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el).

Továbbá a hivatali, üzleti utak arányában elszámolhatók azok a költségek, amelyek a bérleti vagy a szívességi használatról szóló szerződés alapján a magánszemélyt terhelik.

Ugyanakkor nincs arra lehetőség, hogy a nem saját tulajdonú személygépkocsi esetén a hivatali, üzleti célú használatra tekintettel a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó kedvező szabály alkalmazható legyen. Ez egyben azzal is jár, hogy amennyiben a bérelt, vagy kölcsönbe kapott jármű használatával kapcsolatban a magánszemély költséget számol el, akkor a jármű tulajdonosánál – vagy bizonyos esetekben a költséget elszámoló magánszemélynél – felmerül a cégautóadó-fizetési kötelezettség.

Saját tulajdonú az a jármű, amely a magánszemély tulajdonában van, vagy általa zárt végű lízingbe vett, valamint a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett jármű is. Fontos, hogy nem tekinthető saját tulajdonú járműnek az a személygépkocsi, amelynek kizárólag az üzembentartója a magánszemély.

Kopányiné Mészáros Edda az Adó szaklap 2013/7-8. számában megjelent cikkéből a fentieken túl mindent megtudhat a kiküldetési rendelvényről, az átalány költségelszámolásról, a külföldi kiküldetésről, a napidíjról, az adóelőleg-levonás szablyairól és a cégautóadó-fizetési kötelezettségről. Az Adó szaklap 2013/7-8. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.

---