Így szerzünk tudomást az Amerikába rejtett vagyonokról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Amerikai Egyesült Államok az egyedi ügyek kezelése helyett általános megoldást dolgozott ki, a külföldi számlák adómegfeleléséről szóló szabályozást (foreign account tax compliance act, a továbbiakban: FATCA). Ez az amerikai adózók külföldön tartott, illetve külföldön keletkező jövedelmeiről biztosítja az információszerzést. Magyarország 2014 februárjában írta alá a FATCA-szabályok megfeleléséről szóló bilaterális megállapodást. Az alábbiakban összefoglaljuk e szabályozás lényegét, illetve az ehhez vezető utat.

Az adóügyi információcsere fejlődése

Az elmúlt néhány évben számos olyan folyamat indult meg, amely előre nem látott következményeket eredményezett a nemzetközi adóügyi együttműködésben, információcserében, továbbá a pénz- és tőkepiacok működésében.

Az információcsere lehetősége évtizedekkel ezelőtt beépült a tagállamok közötti adóügyi kapcsolatokat szabályozó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekbe, azok modelljeibe. Az információcserének globálisan kell működnie ahhoz, hogy ne maradjon egyetlen olyan hely sem, ahol továbbra is rejtve lehet tartani ügyleteket, jövedelmet. Ma a kérésre történő információcsere a hatóságok közötti adóügyi információcsere nemzetközileg elfogadott normája. Az egyezményes alapon történő együttműködés kikényszerítésének eszköze volt többek között az OECD feketelistája, amely együtt nem működőnek minősített joghatóságokat, ha azok nem akartak egyezményes kapcsolatba lépni más államokkal az adóügyi információk cseréjéről. Az egyes nemzetállami korlátozások alapjául is szolgáló feketelistáról való lekerülés érdekében nyílt meg sok adóparadicsom, offshore-központ vagy pénzügyi központ arra, hogy konkrét adóügyhöz, adózóhoz kapcsolódó megkeresés esetén arra válaszoljon.

2008-tól egészült ki az OECD modellegyezménye azzal a szabállyal, hogy nem tagadható meg az információ átadása arra hivatkozva, hogy a megkeresett államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége, az információ megszerzéséhez nem kapcsolódik hazai érdeke, illetve arra hivatkozva, hogy az információ bank vagy más pénzintézet birtokában van.

Eredményes volt a feketelista a jelen sztenderd elérésében, például Svájc is ekkor kezdte újratárgyalni valamennyi adóegyezményét, elfogadva az információcseréről szóló rendelkezéseket is. (A Magyarországgal újratárgyalt egyezményt a 2013. évi CLXIII. törvény hirdette ki.)

A jelen norma alapján zajló nemzetközi együttműködés egyik korlátja azonban nyilvánvaló: kérdezni kell a másik államot, és az arra adja meg a választ. Az információcserének azonban egy magasabb szintjét jelenti, ha nem kell kérdezni, és az információ enélkül is érkezik.

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények nagy része az automatikus információcseréhez is megteremti a jogalapot, annak szabályozásáról azonban, hogy mely adatkört, milyen rendszerességgel és milyen formában továbbítanak egymásnak az illetékes hatóságok, külön megállapodásnak kell rendelkeznie. Jöttek létre ilyen bilaterális megállapodások, és az Európai Unióban működik államok széles köre részvételével automatikus információcsere-rendszer a kamatjövedelmek vonatkozásában.

Az adóelkerülés elleni küzdelem egyik leghatékonyabb fegyverének tartott automatikus információcsere kiterjesztésének igénye így számos államban felmerült. Az automatikus információcsere szélesebb körben való megvalósulását azonban akadályozta, hogy az államok, joghatóságok egy köre az együttműködés jelen sztenderdjét, a megkeresés alapján működő információnyújtást nem akarta meghaladni. Különösen azok az államok álltak ellen a továbblépésnek, ahol a pénzügyi, banki, tulajdonosi információk kiemelt védelmet élveznek. A banktitok intézménye létezett, azzal, hogy attól csak speciális esetekben (például pénzmosási célokból vagy külföldi adóhatóság egyezményes alapon történő megkeresése esetén) lehet eltekinteni. A szigorú banktitokszabályokkal rendelkező államok az információk tömeges átadását nem támogatták.

A 2013-as év azonban újabb fordulópontot hozott a 2008 után kialakult nemzetközi adóügyi együttműködésben. Az OECD a G20 felkérésére 2013 nyarán elkezdte kidolgozni az információcsere új nemzetközi normáját, az automatikus információcsere keretszabályozását. Számos állam feladta szigorú banktitok szabályait, Ausztria és Luxemburg nem akadályozta tovább a Megtakarítási irányelv kiterjesztését (2013-ban a Bizottság megkapja a mandátumot, hogy egyenértékű intézkedésekről tárgyaljon öt európai harmadik állammal, az irányelv módosítását pedig 2014 márciusában fogadják el a tagállamok). Az információk automatikus cseréjét jelentő új globális sztenderd kidolgozásában az államok széles köre részt vesz, a vezető hatalmak mellett azon aktívan dolgozik számos offshore-központ, de Svájc, Szingapúr vagy Hongkong is, kijelentve, amennyiben azt kidolgozzák, alkalmazni fogják. Az államok egy köre pedig elkötelezte magát a kidolgozásra kerülő szabályok meghatározott menetrend szerinti alkalmazása mellett, ők alkotják az ún. korai alkalmazók csoportját (early adopters group). A csoportnak jelenleg több mint negyven tagja van, ahhoz 2013 őszén Magyarország is csatlakozott.

2014 februárjában tette az OECD közzé az új sztenderd első tervezetét, a hatóságok közötti megállapodás (CAA, Competent Authority Agreement) és a közös jelentési szabályok (Common Reporting Standard) szövegtervezeteit. A dokumentumokhoz kapcsolódóan magyarázat, kommentár is készül, amelynek jóváhagyása 2014 nyarán, közzététele pedig 2014 szeptemberében, a teljes csomag G20 elé történő terjesztésével várható.

Adómozaik 2015

1. nap – 2014.11.24. 10.00-11.00 – Art – Dr. Kovács Ferenc 11.00-12.00 – Tao – Dr. Németh Nóra 12.00-13.00 – ebédszünet 13.00-14.00 – Számvitel – Tóth Mihály 14.00-15.30 – ÁFA – Sike Olga 2. nap – 2014.11.25. 10:00-11:30 – Tb, ellátások – Farkasné Gondos Krisztina 11.30-11.45  – szünet 11:45-13.15  – Járulékok – Széll Zoltánné 13:15-14:15 – ebédszünet 14.15-15.45 – SZJA – Dr. Andrási Jánosné Helyszín: Lurdy Konferencia és Rendezvényközpont

Hogy mi vezetett ehhez a szemléletváltáshoz, amit évekkel ezelőtt még meg nem jósolt volna senki, mi eredményezte, hogy a világ pénzügyi rendszerének fellegvárai vagy a legkedveltebb adóparadicsomok maguk keresik az együttműködés lehetőségét, sokféle okra vezethető vissza, de egy döntő oka a folyamatnak biztosan van, és az a FATCA.

A FATCA-szabályozás megjelenése

Az elmúlt évtizedben az Amerikai Egyesült Államokban is új lendületet kapott a költségvetési bevételeket erodáló adócsalás elleni küzdelem. Egy 2004-ben indult nyomozás alapján 2008-ban kipattant, nagy médiavisszhangot kapott UBS-botrány során az amerikai adóhatóság fellépése banki alkalmazottak letartóztatásához és a svájci bank ellen lefolytatott büntetőperhez vezetett. Az eljárás nem volt alaptalan, indulásakor a bank több tízezer amerikai eredetű számlát vezetett, amelyek egy része adózatlan jövedelmekhez kapcsolódott. Az amerikai bírósági szakasz a bankra nézve sokmillió dolláros büntetés kiszabását eredményezte adóelkerülésben és adócsalásban történő közreműködésért.

Az Egyesült Államokban ezt az esetet számos, bank ellen indított eljárás követte. Az ügyekben részben a bankok, banki alkalmazottak beismerő nyilatkozatai, részben az adózók önfeladásai jelezték, hogy az adóelkerülés jelentős mértékű, és a probléma átfogó megoldást kíván. A 2008-as liechtensteini adóbotrány ugyanezt erősítette meg Európában is, amikor német adócsalók információit tartalmazó CD-k kerültek a német hatóságok kezébe, büntetőeljárások és önkéntes bevallások sorát eredményezve.

Az Amerikai Egyesült Államok az egyedi ügyek kezelése helyett egy általános megoldást dolgozott ki 2010-re, a külföldi számlák adómegfeleléséről szóló szabályozást (foreign account tax compliance act, FATCA). A keretszabályok az amerikai adókódex részeként jelentek meg, a végleges végrehajtási szabályok 2013 elején (Regulations). A kapcsolódó közleményekkel kiegészülő szabályozás az amerikai adózók (magánszemélyek, társaságok, trustök) külföldön tartott, illetve külföldön keletkező jövedelmeiről való információszerzést biztosítja, a szabályok fokozatos hatálybalépése – a vonatkozó időpontok többszöri eltolását követően – 2014. július 1-jén megkezdődött.

Számvitel és adózás a gyakorlatban 2014 – Két időpontban

1. nap: Számvitel a gyakorlatban 2014 Megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót. Értesülhet, hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás esetén. 2. nap: Adózás a gyakorlatban 2014 Fő adónemek szabályaiban bekövetkezett változások, KATA, KIVA, EVA, helyi adók, gépjárműadó változásai és a reklámadó, egyéb, az adóalanyokat érintő évközi változások. A két napos képzés mérlegképes könyvelőknek vállalkozási szakon 16 kreditpontot ér! További részletek és jelentkezés: 2014. szeptember 24-25. és 2014. november 11-12. Az egyes napokra külön-külön is jelentkezhet!

Az igen terjedelmes (több száz oldalas) szabályozás meghatározza, hogy a külföldi pénzügyi intézmények (bankok, biztosítók, befektetési alapok stb.) hogyan azonosítsák az amerikai adózókat (amerikai állampolgárokat és amerikai adóügyi illetőséggel bíró személyeket), és szabályozza a számlaadataik amerikai adóhatóság számára történő éves megküldésének szabályait (első alkalommal 2015-ben a 2014. évi adatokról). A pénzintézetek és az amerikai hatóság közötti adatátadást egy magánjogi megállapodás szabályozza, azok a pénzintézetek, amelyek ezt hajlandóak aláírni, a FATCA alá bejelentkezni és a FATCA szabályait betartani, együttműködő (résztvevő, participating) külföldi pénzintézeteknek (foreign financial institution, FFI) minősülnek, amelyek nem hajlandóak, azok együtt nem működőek (non-participating).

Az információküldés megtagadásának, elmaradásának, az együtt nem működésnek a következménye, hogy a pénzügyi intézmény számára menő valamennyi közvetetten és közvetlenül amerikai forrásból származó kifizetésből 30 százalékot a forrásánál visszatartanak.

A szabályozás hatálya a teljes pénz- és tőkepiacot érinti, amerikai szemmel a világ pénz- és tőkepiaca együttműködő és nem együttműködő részre oszlik. A szabályozásba foglalt szankció súlya azon túl, hogy lényegében teljes amerikai piacvesztést eredményez, azért jelentős, mert további presztízsveszteséget, és akár kapcsolódó piacok, befektetések elvesztését is jelentené az érintett piaci szereplő számára. A megjelent FATCA-szabályozás kapcsán így hamar egyértelművé vált, hogy azt figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Siklósiné Antal Gyöngyi, az Adó Szaklap 2014/11. számában megjelent cikkéből többet megtudhat a magyar-amerikai FACTA-megállapodás részleteiről és az ehhez kapcsolódó hazai jogszabályváltozásokról is.

---