Jogorvoslat az adóvégrehajtásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény részben újraszabályozta a végrehajtás során foganatosított intézkedésekkel, végrehajtási cselekményekkel, valamint az annak során hozott döntésekkel szemben igénybe vehető jogorvoslatot. E változtatások, mint azt látni fogjuk, több egymással – látszólag – ellentétes cél egyidejűleg történő megvalósítását célozzák, lévén a módosítások egyszerre adnak teret a korábbinál ügyfélcentrikusabb eljárásnak és növelik tovább a végrehajtás hatékonyságát. Mindemellett a fő végrehajtási jogorvoslati formára, a végrehajtási kifogásra vonatkozó szabályozás némileg a bírósági végrehajtás során rendelkezésre álló hasonló jogintézményre vonatkozó szabályozáshoz is közelít, amely a jogalkalmazók számára is előnyt jelent.


A végrehajtási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatok között több szempontból is különbséget lehet tenni, például: kérelemre vagy hivatalból induló, halasztó hatályú vagy ilyennel nem rendelkező jogorvoslatok. Jelen cikkben – kissé öncélúan – egy harmadik megközelítést alkalmazva a következő különbségtételt tesszük, a szerint, hogy a jogorvoslati utat melyik jogszabály biztosítja.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvényben (a továbbiakban: Avt.) biztosított jogorvoslatok:

  • a végrehajtási kifogás, valamint
  • a fellebbezés.

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvényben (a továbbiakban: Air.) biztosított jogorvoslatok:

  • a fellebbezés,
  • a felügyeleti intézkedés,
  • a közigazgatási per,
  • a döntés saját hatáskörű módosítása vagy visszavonása, valamint
  • az ügyészi felhívás és fellépés.

Tekintettel arra, hogy az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben biztosított jogorvoslatokkal már több cikk is foglalkozott, jelen cikk fókuszába az adóvégrehajtási törvényben biztosított jogorvoslatokat állítjuk. Tesszük ezt amiatt is, mert míg az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben biztosított jogorvoslati lehetőségek általánosságban vonatkoznak valamennyi adóigazgatási eljárásban hozott döntésre, addig az adóvégrehajtási törvényben írt jogorvoslatok kizárólag a specifikusan a végrehajtási eljárás során hozott döntésekkel, valamint az annak során tett intézkedésekkel szemben vehetők igénybe. A határvonal egyébként nem ennyire éles a két jogszabályban biztosított jogorvoslati módok között, mert az Avt. – jóllehet lehetővé teszi a fellebbezés mint jogorvoslat alkalmazását, de – nem tartalmazza a fellebbezésre vonatkozó részletszabályokat. Ezek az Avt. 2. §-ában található utaló szabály folytán az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényből alkalmazandóak.

1. A végrehajtási kifogás

A végrehajtási eljárás során foganatosított intézkedésekkel szemben igénybe vehető fő jogorvoslati forma a végrehajtási kifogás. Az Avt. 24. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtási eljárás során az adóhatóság, illetve az önálló bírósági végrehajtó által foganatosított törvénysértő intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő, a behajtást kérő hatóság, illetve az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti – a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 15 napon belül – a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő.

A végrehajtási kifogás előterjesztésére jogosultak köre meglehetősen széles: e jogorvoslat egyaránt megilleti az adóst, a behajtást kérőket, továbbá mindazon személyeket, akiknek a végrehajtás valamilyen jogát vagy jogos érdekét sérti. Ilyen lehet egyebek mellett a lefoglalt ingóság tulajdonosa, az ingóságon törvényes zálogjoggal rendelkező személy, avagy például a lefoglalt ingatlan ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa is. E személyeknek a kifogásban utalniuk kell arra is, hogy mely jogukat vagy jogos érdeküket sérti a végrehajtás.

A gyakorlatban a leggyakrabban az adósok élnek a végrehajtási kifogással, ami természetes is: a végrehajtás leginkább az ő érdeküket sérti. E mellett időről időre előfordulnak a behajtást kérők által előterjesztett végrehajtási kifogások is, ami szintén érthető, hiszen az önálló végrehajtási joggal nem rendelkező behajtást kérők, illetve behajtást kérő hatóságok az adóhatóság eljárásának igénybe vételén túl általában nem tudnak alternatív behajtási utat igénybe venni követelésük érvényesítésére, így igencsak érdekeltek abban, hogy az adóhatóság jogszerűen folytassa le a végrehajtást.

Fontos, hogy nemcsak a végrehajtó intézkedései ellen van helye a kifogásnak, hanem az a végrehajtó intézkedésének elmulasztása miatt is benyújtható. Ha ugyanis a végrehajtó valamely törvényi határidőt elmulaszt, valamely intézkedését nem teszi meg határidőben, e mulasztással szemben is előterjeszthető a kifogás, melynek célja ez esetben nem az eljárás megállítása, hanem annak gyorsítása, a végrehajtó intézkedésre késztetése.

1.1. A kifogás benyújtásának határideje

Az ügyfelek jogai érvényesítésének megkönnyítése érdekében a végrehajtási kifogás benyújtásának határideje 8 napról 15 napra változott a 2018. január 1. napját megelőzően hatályos szabályokhoz képest. A korábbi 8 napos határidő – amellett, hogy a végrehajtás gyors lefolytatását támogatta ugyan, de – egyes esetekben megnehezíthette a kellően megalapozott végrehajtási kifogás előterjesztését. Ezt felismerve döntött a jogalkotó a határidő meghosszabbításáról. E határidő az intézkedéstől, illetve – ha ez későbbi – az intézkedésnek az érintett személy tudomására jutásától számítottan indul (szubjektív határidő). Amennyiben tehát az adós a vagyontárgya lefoglalásáról nem a foglalással egyidejűleg, hanem például csak azt követően 16 nappal később szerzett tudomást, a végrehajtási kifogást a tudomására jutástól számított 15 napon belül még benyújthatja.

[htmlbox art_tukor]

 

Az adóvégrehajtási törvény is tartalmazza viszont a végrehajtási kifogás objektív határidejét: a végrehajtási kifogást a sérelmezett intézkedéstől vagy annak elmaradásától számítottan továbbra is legfeljebb 6 hónapon belül lehet előterjeszteni. Ennek megtartására a kiszámítható eljárás és a forgalombiztonság érdekében szükség is volt, hiszen könnyen belátható, hogy az egymásra épülő, adott esetben egymást követő végrehajtási cselekményeket alkalmazó végrehajtási eljárásban minél később „kezdik ki” a korábbi intézkedés alapjait, az annál nagyobb gondokat, jogsérelmet okozhat a résztvevők, illetve az érintettek számára. E határidő független attól, hogy az érintett személyeknek mikor jutott tudomására az adott intézkedés vagy mulasztás: ha az intézkedéstől, illetve annak elmulasztásától számítva a 6 hónapos határidő eltelt, az intézkedést vagy mulasztást már nem lehet kifogás tárgyává tenni.

1.2. A kifogás tartalma

Az új szabályozás értelmében a végrehajtási kifogásban meg kell jelölni a sérelmezett intézkedést, továbbá azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból kívánja. Régóta fennálló problémát orvosolt e rendelkezés törvénybe iktatásával a jogalkotó. Jellemzően az adósok ugyanis korábban igen gyakran nyújtottak be „végrehajtási kifogást”, anélkül, hogy abban megjelölték volna azt, hogy a végrehajtó mely cselekményét és miért tartják jogszerűtlennek. E kifogásoknak lényegében egy érthető, de jogilag nem akceptálható célja volt: az eljárások lassítása, a végrehajtási cselekmények lefékezése, a végrehajtás megakasztása.

Amennyiben a kifogás elkésett (15 napon, illetve 6 hónapon túli), nem a jogosulttól származik, illetve az intézkedés megsemmisítésének vagy megváltoztatásának okát nem tartalmazza, a végrehajtási kifogást tartalmazó kérelmet az elsőfokú adóhatóság visszautasítja.

A végrehajtási eljárások elhúzódásának megakadályozása érdekében – hasonlóan a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Vht.) már korábban bevezetett szabályozáshoz – a jövőben az adóvégrehajtás során is csak az indokolt végrehajtási kifogások nyernek majd érdemi elbírálást. A következő időszak nagy kérdése, hogy a kifogást elbíráló szervek milyen mélységű indokolást követelnek majd meg az érintettektől, tehát mit tekintenek olyan kifogásnak, amely a törvényi minimumfeltételeknek megfelel. A gyakorlatra nyilvánvalóan hatással lehet majd azon változás is, hogy 2018. január 1. napjától a végrehajtás során hozott, önálló fellebbezéssel támadható végzésekkel szemben is megnyílt a közigazgatási perindítás lehetősége.

1.3. A kifogás elbírálása

A végrehajtást foganatosító adóhatóság a benyújtott végrehajtási kifogást az ügy összes iratával együtt annak beérkezésétől számított 15 napon belül felterjeszti a felettes adóhatósághoz, kivéve, ha a végrehajtást foganatosító adóhatóság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, amelyről a végrehajtási kifogás előterjesztőjét tájékoztatja. Az adóhatóságnak van tehát mérlegelési lehetősége: amennyiben a kifogásban foglaltak alapján a jogszabálysértő intézkedést vagy mulasztást megvalósultnak látja, saját hatáskörben orvosolhatja azt: az intézkedését a kifogásban foglaltaknak megfelelően visszavonhatja, módosíthatja, illetve az elmulasztott intézkedést foganatosíthatja. E lehetőséget azonban megfontoltan kell alkalmazni. Egyrészről csak a kifogásnak teljeskörűen megfelelő intézkedés foganatosítható, másrészt még a jogszabálysértés esetén is tekintettel kell lenni az esetleges ellenérdekű érintettekre. Így nem indokolt például a saját körű orvoslása a becsértékközlésnek, ha az érintett ingatlan közös tulajdonba tartozik, lévén ilyenkor fennáll a lehetősége annak, hogy a nem adós tulajdonostársak a végrehajtási kifogásnak megfelelően megállapított becsértékközléssel szemben nyújtanak majd be végrehajtási kifogást.

A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve a felterjesztéstől számított 15 napon belül dönt. Döntése, annak tartalmát tekintve négyféle lehet: a megtámadott intézkedést helybenhagyó, azt megváltoztató, megsemmisítő, illetve az adóhatóságot az elmulasztott intézkedés megtételére kötelező. Utóbbi esetben az intézkedés jellegéhez viszonyítottan megfelelő határidőt kell tűznie az intézkedés megtételére.

1.4. Kifogás az adóhatósági megbízásból eljáró bírósági végrehajtó intézkedésével szemben

Az adóvégrehajtási törvény ugyan már csak az önkormányzati adóhatóság számára teszi lehetővé a végrehajtás során az önálló bírósági végrehajtó igénybevételét, előfordulhat, hogy a bírósági végrehajtó intézkedése vagy mulasztása ellen nyújtanak be kifogást. Ilyenkor – lévén ez esetben az önálló bírósági végrehajtó lényegében közigazgatási végrehajtást folytat – az intézkedésével vagy mulasztásával szembeni kifogást az őt megbízó adóhatóság felettes szerve bírálja el. Kivételt képez ez alól az önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási kifogás, amelyet a végrehajtó székhelye szerint illetékes járásbíróság bírál el a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályainak alkalmazásával. Ez esetben a kifogást a járásbíróságnak címezve, az önálló bírósági végrehajtónál kell előterjeszteni.

Ha az adóhatóság megbízásából eljáró, tehát adóvégrehajtást folytató önálló bírósági végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az elsőfokú adóhatóságnál terjesztenek elő végrehajtási kifogást, erről az adóhatóságnak soron kívül értesítenie kell az önálló bírósági végrehajtót. Utóbbit ilyenkor szintén megilleti a törvénysértő intézkedés vagy mulasztás saját hatáskörű orvoslásának lehetősége.

1.5. A kifogás hatása a további intézkedésekre

A korábban említett, a végrehajtás rosszhiszemű elhúzását eredményező végrehajtási kifogások megszüntetése érdekében 2018. január 1. napjától megváltoztak a végrehajtási kifogás halasztó hatályára vonatkozó szabályok. Az új rendelkezések alapján a végrehajtási kifogásnak főszabály szerint nincsen halasztó hatálya a további intézkedésekre, vagyis a benyújtását követően is lehet további végrehajtási cselekményeket foganatosítani, illetve meg lehet tenni a már megkezdett végrehajtási cselekmények kapcsán a soron következő intézkedéseket. E szabály alól két kivétel van: az árverés kitűzését követően benyújtott, az árverés kitűzésének jogszerűségét vitató, első alkalommal benyújtott végrehajtási kifogásnak halasztó hatálya van a további végrehajtásra. Ezen túlmenően pedig a lefoglalt vagyontárgy értékesítése iránt is csak az érintett vagyontárgy foglalásával, becsértékének megállapításával szemben benyújtott végrehajtási kifogás végleges elbírálását követően lehet intézkedni.

A „kivétel kivétele” is helyet kapott a törvényben: az Avt. 70. § (2) bekezdése értelmében a romlandó dolog foglalásával, annak jogalapjával, illetve értékesítésével szemben előterjesztett végrehajtási kifogásnak – a dolog jellegére tekintettel – a dolog értékesítésére vonatkozóan nincsen halasztó hatálya. E megoldás alapvetően praktikus okból ad „felmentést” az értékesítési tilalom alól az adóhatóság számára, könnyen belátható ugyanis, hogy a romlandó dolgok többsége még a vonatkozó jogorvoslati eljárás lefolytatása esetén is olyan állagromlást szenvedne, amely minden bizonnyal kizárná az eredményes értékesítés lehetőségét.

Az adóvégrehajtási törvény egyébként több, a halasztó hatály kizárását erősítő rendelkezést is tartalmaz, így például az Avt. 52. § (3) bekezdése kiemeli, hogy a végrehajtási jog bejegyzése érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendő ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs. Hasonló szabály található a törvényben az ugyanezen szakasz (5) bekezdése alapján bejegyeztethető jelzálogjog kapcsán is.

Dr. Novotni Attila, az Adó szaklap 2018/7. számában megjelent cikkében a végrehajtási végzésekkel szembeni fellebbezési lehetőségekről is ír.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).