Jövedelemadózásunk alapja az állampolgárság

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Globalizált világban élünk! Számunkra, magyaroknak különösen sok változást hozott az elmúlt negyedszázad. A határok 1989-es megnyitását követően jött 1990-ben a rendszerváltás, 2004-ben EU-tagok lettünk. Ma már teljesen természetes, különösen a nyelveket is beszélő fiatalabb korosztályok számára,hogy kinyílt előttünk a világ, külföldre már nem csak a szabadság eltöltése érdekében utazunk, hanem tanulás, munkavállalás, vagy éppen egy aktuális sport vagy kulturális eseményen való részvétel céljából is. Mindez persze felvethet adózási kérdéseket.

Az állampolgársághoz több módon is kapcsolódhatnak adószabályok (https://ado.hu/rovatok/ado/honfiuva-fogadlak-ha-fizetsz-erte, https://ado.hu/rovatok/ado/az-allampolgarsag-adozassal-is-jar), de talán ezek között is legfontosabbak azok, amelyek állampolgársági kötelezettségként határozzák meg az adózással kapcsolatos kötelezettségeket.

Ennek jogszabályi alapja rendkívül széles körű, egy ilyen összefoglaló írásban csak a legfontosabb szabályok áttekintésére van lehetőség, így a következőkben szólunk

• az Alaptörvényről,
• az ún. stabilitási törvényről,
• a személyi jövedelemadózás állampolgársággal kapcsolatos szabályairól,
• a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményekről és
• az EU adatszolgáltatási szabályairól.

Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex
A csomag tartalma: – Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban – Különös adózási módok az áfa rendszerében és a – Vacsora-kódex Rendelje meg most >>

Alaptörvény és adózás

Az állami működés alkotmányos kereteit a 2011-ben elfogadott Alaptörvény határozza meg. Több bekezdésben is foglalkozik a közteherviseléssel, ezek közül talán legfontosabb az O) cikk és a XXX. cikk:

O) cikk Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.   XXX. cikk (1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. (2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani.

Az Alaptörvény a társadalmi igazságosság elvének megfelelően általános jelleggel, valamennyi személyre és szervezetre kiterjedően állapítja meg a közteherviselési kötelezettséget, amelynek célja, hogy a zavartalan társadalmi működéshez, a közösség által ellátandó feladatokhoz szükséges anyagi fedezetet biztosítsa.

Ez a rövid megfogalmazás is több következtetésre ad lehetőséget. Az általánosság, egyenlőség és arányosság, mint adózási alapelvek ebből a rövid megfogalmazásból is levezethetőek, de legalább ennyire fontos a (2) bekezdés rendelkezése, amely a gyermekneveléssel kapcsolatos terhek adózásban való elismerését követeli meg.Összességében a teherbíró képességen alapul a kötelezettség, azaz mindenki olyan részben köteles részt vállalni a közös szükségletek fedezéséből, amennyire ezt körülményei lehetővé teszik.
Az Alaptörvény 40. cikke ad felhatalmazást a közteherviselés alapvető szabályainak sarkalatos (köznyelvben kétharmados) törvényben való meghatározására.

Törvény a közteherviselésről

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény az a sarkalatos törvény, amelynek 28-38. §-ai adnak további alapelveket a közteherviselésre. A részletes szabályismertetéstől eltekintünk, csak a legfontosabb tartalmi elemeket emeljük ki:

• Meghatározza a közterhek fajtáit (adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték stb.).
• Garanciális szabályként megköveteli a közteherviseléssel kapcsolatos szabályok törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben való szabályozását, kivéveha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. Ez utóbbi tehát az uniós szabályozást és a nemzetközi szerződéseket a magyar jog „fölé” helyezi.
• A kötelezettségek meghatározásánál rendelkezni kell arról is, hogy a beszedett összeg a központi kormányzat vagy az önkormányzati rendszer forrását jelenti-e (esetleg megosztást alkalmaznak a két államháztartási alrendszer között).
• Tilos kötelezettséget visszamenőlegesen bevezetni vagy növelni, de – természetesen – annak nincs akadálya, hogy kedvezményt, mentességet visszamenőlegesen vezessenek be.
• Szintén fontos garanciális szabály, hogy felkészülési időt kell biztosítani az új szabályok alkalmazására, bevezetésére. Ennek mértéke 30 nap, ami különösen a „szokásos” január 1-jei bevezetések esetében rendkívül kevés, a december végi ünnepek nem kifejezetten az új adószabályokra való felkészülésről szólnak.
• Több száz éves adóelvet jelenítenek meg a törvényi alapelvek között, amely szerint a kötelezettség összege arányos kell hogy legyen a beszedési, működtetési, adminisztrációs költségekkel, és kifejezetten tilos olyan közterhet megállapítani, amelynek az előzőeket figyelembe véve „veszteséges”.
• Előírták a személyi jövedelemadóban és társasági adóban a lineáris adókulcsokat (a jövedelem azonos arányában egységesen kell megállapítani arányos az adó mértékét).
• A gyermekneveléssel kapcsolatos terhek elismerésénél az Alaptörvényben meghatározott szabályon túlmegy a közteherviseléssel kapcsolatos rendelkezés, amely szerint a három vagy több gyermeket nevelők esetében magasabb mértékű kedvezményeket kell alkalmazni, továbbá a gyermeknevelés terheinek elismerése időben nem csökkenthető.

Az adórendszerrel kapcsolatban további két, más törvényben megjelenő alapelvet kell még megemlíteni.

A jogalkotásról szóló törvény (2010. évi CXXX. törvény)előírja azt, hogy minden jogszabály esetén előzetes hatásvizsgálatot kell végezni, és ennek keretében vizsgálni kell a jogszabály társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait, valamint a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket. Kár, hogy ez a szabály csak a kormányzatra vonatkozik, az országgyűlési képviselők által beterjesztett javaslatokra, módosító indítványokra nem.

A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételrőlszóló 2010. évi CXXXI. törvény kötelezővé teszi a törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek tervezetének és indoklásának társadalmi egyeztetését. Ez alól viszont a pénzügyekkel kapcsolatos jogszabályok esetén felmentést ad a törvény, azaz például az adótörvények esetén nem kötelező a társadalmi egyeztetés (de nem is tilos!).

A személyi jövedelemadózás és az állampolgárság

Az adózás rendjéről szóló törvény 1.§ (4) bekezdése általános jelleggel mondja ki, hogy a magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni(kivéve, ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik).

A személyi jövedelemadózásban kétfajta adókötelezettségről beszélhetünk. A belföldi illetőségűek adókötelezettsége korlátlan, azaz a magyarországi jövedelmeiken túl a külföldön megszerzett jövedelmeik után is adókötelezettségük van Magyarországon, akár behozták ezeket a jövedelmeket Magyarországra, akár nem. A külföldi illetőségűek adókötelezettsége viszont korlátozott, nekik kizárólag a Magyarországon szerzett jövedelmeik után van adókötelezettségük Magyarországon.

Kulcskérdés tehát az illetőség fogalma. Az erre vonatkozó meghatározások a Szja törvény 3. § 2. és 3. pontjaiban találhatóak:

2. Belföldi illetőségű magánszemély: a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel); b) az a természetes személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogát az adott naptári évben – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – legalább 183 napig Magyarország területén gyakorolja; c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve hontalan személy; továbbá d) az a)-c) pontban nem említett természetes személy, akinek da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye; db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg; azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik.   3. Külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy, valamint – a 2. pont c) alpontjában foglaltaktól eltérően – a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. § (1) bekezdésének e) pontja hatálya alá tartozó letelepedett jogállású személy, feltéve, hogy bármely 12 hónapos időszakban – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – kevesebb, mint 183 napot tartózkodik Magyarország területén.

A belföldi illetőség kritériumainak felsorolása precedencia-jellegű, azaz ha például egy olyan magyar állampolgárról van szó, aki más ország állampolgárságával nem rendelkezik, akkor ő Magyarországon korlátlan adókötelezettséggel rendelkezik, a további pontokat nem is kell vizsgálni.

Tévhit tehát az, hogy ott kell adózni, ahol a magánszemély életvitel szerűen él! A felsorolásban ez csak negyedik helyen, a d) pontban található, feltéve, hogy az a)-c) pontok alapján nem volt eldönthető a belföldi illetőség.

Leszögezhető tehát, hogy a kizárólagosan magyar állampolgársággal rendelkezőknek Magyarországon korlátlan az adókötelezettségük, azaz a belföldi jövedelmeik mellett a külföldön szerzett, külföldről származó jövedelmeik után is adókötelezettségük keletkezik Magyarországon. Ez több százezer külföldön tanuló, tanító, kutató, sportoló, művészeti tevékenységet végző, vállalkozó, munkavállaló, bérbeadó, kamattal, osztalékkal rendelkező (stb.) honfitársunkra vonatkozik.

A kettős adózás elkerülése

Természetesen a világ más országai közül sok szintén az előzőek szerint alapelveket követi, alkalmazza az illetőséggel kapcsolatos fogalmakat, valamint a korlátlan és korlátozott adókötelezettséget.

Ez természetesen érdekütközést eredményez az országok között, illetve túladóztatást eredményezhetne, ha ugyanazon jövedelmet több állam is adókötelezettség alá vonná.

Szerencsére ez általában nincs így!

Már a belföldi szabályaink is törekednek a kettős adózás elkerülésére. Korlátlan adókötelezettség esetén a bevallásban ugyan fel kell tüntetni a külföldön szerzett és Magyarországon is adóköteles jövedelmeket, de a külföldön megfizetett adót be lehet számítani a magyarországi adókötelezettségbe.

Ezen túlmenően szokásos a világban, hogy ún. kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményeket kötése. Az egyezmények a kettős adózás elkerülésére különböző technikákat tesznek lehetővé. Például,

• adott jövedelmet csak az egyik államban adóztatják,
• mindkét állam adóztat, de az egyik államban beszámítják a másik államban megfizetett adót vagy annak egy részét.

Magyarország ilyen egyezményeinek a száma közelíti a százat. Minden európai országgal van egyezményünk, de ezen túl is számos olyan országgal, amelyekkel gazdasági kapcsolataink lehetnek. Nem kötünk viszont ilyen egyezményeket – érthető okokból – olyan államokkal, amelyek adóparadicsomként működnek.

Az OECD (és más szervezetek, államok is) közzétettek olyan mintaegyezményeket, amelyek alapjai a tényleges szerződéskötéseknek. De fontos tudni, hogy konkrét helyzetekben a tényleges egyezményi szabályokat kell figyelembe venni, és nem a mintaegyezményeket (amelyektől gyakran eltérnek a szerződő felek). Az egyezmények magyar nyelven is kihirdetésre kerülnek, így szabályaiknak megismerése nem jelenthet problémát.

Hangsúlyozni kell, hogy külföldi jövedelemszerzés esetén a jövedelemszerző felelőssége a külföldi jövedelemszerzés helye szerinti szabályok megismerése és betartása, valamint a kettős adózás elkerüléséről szóló szabályok alkalmazása a magyarországi adókötelezettségek megállapításánál.

Az EU-n belüli adatszolgáltatásokról

Az adózás kényszerű kötelezettség. Sokan megpróbálják elkerülni. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a társadalom (állam) működéséhez anyagi erőforrások kellenek, és ennek túlnyomó része az adózásból származik. Minél fejlettebb egy társadalom, annál magasabbak ezek a működési költségek. A tisztességes adófizetők joggal várják el, hogy az állami adóztató szervezetek érjék utol az adóelkerülőket, mert aki elcsalja az adót, az a tisztességes adózókat lopja meg (azáltal, hogy őket a lopások miatt magasabb adószint sújtja).

Ezeket az összefüggéseket is figyelembe véve a világ adóhatóságai együttműködnek az adóelkerülés megakadályozása érdekében. Ennek számos formája van (közös, együttes, egyidejű adóellenőrzések behajtási jogsegély stb.), itt most csak az adatszolgáltatásokról lesz szó.

Az adatszolgáltatások legkezdetlegesebb formája az adatkérésre való teljesítés. Ebben még olyan országok is együttműködnek, amelyek egyébként nincsenek egymással „beszélő viszonyban”, sőt még adóparadicsomok sem mindig zárkóznak el a kérésre történő adatszolgáltatásoktól. (Nem adóparadicsom ugyan, de nem árt tudni, hogy Svájc is kiadja Magyarországnak a kamatokra vonatkozó adatokat, azaz már Svájcban sem lehet eldugni a pénzt!) Ennek természetesen főleg akkor van jelentősége, ha adóhatósági ellenőrzés során kell tisztázni jövedelmek forrását, vagyonosodást stb.

Ennél kicsit „előzékenyebb” a spontán adatküldés. Erre olyan esetekben kerül sor, amikor az adóhatóság látókörébe került külföldi személyek vagy gazdálkodó szervezetek tevékenysége kapcsán felmerül az adóelkerülés lehetősége. Ilyenkor az illetőség szerinti államot kérés nélkül tájékoztatják a gyanút megalapozó adatokról. Ezzel az eszközzel főleg a fejlettebb államok operálnak, több adóellenőrzés is indult Magyarországon ilyen spontán adatküldés alapján, és gyakran érdemi megállapításokkal zárultak ezek.

Az adatküldés legfejlettebb formája az automatikus adatcsere. Az Európai Unió tagállamai évek óta alkalmazzák ezt a kamatjellegű jövedelmekre. Sajtóhírekben több, főleg németországi ügyről lehetett olvasni, még magas kormányzati tisztséget betöltő személyek is kénytelenek voltak hivatalukról lemondani befektetési ügyeik miatt.

Új szintre lépett az EU-n belüli automatikus adatküldés 2013-tól. Az erre vonatkozó hazai törvény az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló a 2013. évi XXXVII. törvény, amely a vonatkozó EU-s szabályozás magyarországi leképezése.

A törvény alapján Magyarország automatikusan adatot szolgáltat Európai Unió más tagállamában illetőséggel rendelkező adózók adatairól az illetőség szerinti tagállam adóhatósága részére a következő adatokról:

• a munkaviszonyból származó jövedelem,
• vezető tisztségviselő tiszteletdíja,
• életbiztosítási szerződésből származó jövedelem (kivéve az információcserével kapcsolatos egyéb uniós jogi aktus hatálya alá tartozó életbiztosítási szerződésből származó jövedelem),
• nyugdíj,
• ingatlan hasznosításából származó jövedelem.

Természetesen a többi tagállam hasonlóan adatot szolgáltat Magyarország felé a tagországokban ilyen jövedelmekkel rendelkező magyarokról.

Az adatküldés időpontja a tárgyévet követő év június 30-a, az első adatküldéssel érintett év a 2014-es esztendő.

Nem kétséges, hogy ez egy hatékony adóellenőrzést segítő adatszolgáltatás lesz, és az eredményességet látva az adatszolgáltatás tartalmát, esetleg az automatikus adatküldésbe bevont országok körét is bővíteni fogják.

---