Kedvelt cafeteriaelem az utalvány, de nem mindegy, milyen
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Minden reálisan gondolkodó cégvezető igyekszik megtalálni a jogszabályok sűrű erdejében azokat az ösvényeket, amelyek mentén csökkentheti az eredmény érdekében szükségesen felmerülő költségeket. Ezek közül az egyik legjelentősebb a munkaerővel kapcsolatos költségek köre. Az utóbbi szakemberhiányos időszakban az adóoptimalizálással párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül az a szempont is, hogy az alkalmazottak hogyan viszonyulnak a különféle kedvező adóztatású juttatásokhoz.
Adómentesen adható juttatások
Talán egyértelműen kijelenthető, hogy ezen juttatások közül a leginkább kedveltek a teljesen adómentes juttatások, amelyek jelentős előnyt jelentenek a bérként történő kifizetéshez képest, mind a munkáltató, mind a munkavállaló szempontjából. Ennek egyik legnagyobb motivációs erejű fajtája az adómentes lakáscélú munkáltatói támogatás. Ez a juttatás azonban csak egy szűk kör részére elérhető és jelentős adminisztrációs terheket ró mind a támogatást igénybevevőre, mind a támogatást juttató munkáltatóra.
Immár adómentes a munkavállalók számára biztosított hallgatói hitelszerződés törlesztéshez kapcsolódó munkáltatói juttatás a minimálbér 20 százaléka erejéig.
34, 22 százalékos adóteherrel adható béren kívüli juttatások
Szintén közkedvelt juttatási forma a SZÉP kártya, mely a jogszabályban meghatározott értékhatárokon belül kedvezményes adózás mellett béren kívüli juttatásként adható. Ám sokan – főként az alacsonyabb jövedelmi kategóriákba tartozók közül – ezt sem érzik magukénak, mivel az alacsonyabb jövedelem mellett nem jelent különösebb segítséget számukra, ha étterembe vagy wellness szállodába mehetnek, a mindennapi megélhetési költségek fedezéséhez ez nem jelent hathatós segítséget. A 2017-ben és 2018-ban is mindösszesen 34,22%-os adóteher mellett adható béren kívüli juttatások körét sajnos igen szűkre szabja a jogszabály.
Egyes meghatározott juttatások – 2018-tól 40,71 százalékos adóteherrel
Mindezek után elérkezünk a személyi jövedelemadóról szóló 1995. CXVII. törvény (Szja törvény) által meghatározott személyi kör részére ingyenesen, vagy kedvezményesen nyújtott termékek és szolgáltatások juttatásához. Ezek a törvényi feltételek fennállása esetén egyes meghatározott juttatásnak minősülnek és 2017-ben 43,66% adóteher mellett adhatók, ami még mindig jelentős kedvezmény a munkabérek adóterheihez képest. 2018-ban az adókulcs ebben a juttatási 40,71 százalékra csökken.
Ezeket a termékeket és szolgáltatásokat leggyakrabban utalványok formájában nyújtják a munkavállalók részére. Ezen juttatási forma széles tömegek számára jelenthet megfelelő opciót. Közeledhetnek egymáshoz a munkáltatói és munkavállalói érdekek, mivel amellett, hogy egy jól kialakított cafetéria rendszer keretében a megfelelő típusú utalványok a bérnél kedvezőbb adóterhek mellett juttathatók, az általuk beszerezhető termékek és szolgáltatások köre is közelebb állhat a munkavállalók hétköznapi igényeihez.
Az előző mondatban külön kiemelendő a megfelelő típusú utalvány kifejezés, melyet érdemes közelebbről is megvizsgálni, mivel nem minden utalványfajta felel meg az Szja törvény szigorú előírásainak.
A jogszabály az egyes meghatározott juttatásoknál ingyenesen, vagy kedvezményesen átadott termékről, vagy nyújtott szolgáltatásról rendelkezik. Továbbá az utalványok kapcsán a törvény kimondja, hogy:
- az csak akkor lehet kedvező adózású béren kívüli, vagy egyes meghatározott juttatás, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel.
- további feltétel hogy az utalvány – a magánszemélynek ki nem osztott (nem juttatott) utalványok visszaváltása kivételével – nem visszaváltható,
- és a juttatás körülményei megfelelnek a jogszabály egyéb rendelkezéseinek.
Kérdésként merül fel, hogy mennyire lehet szabadon értelmezni a törvény azon utalvánnyal szembeni kritériumát, amely szerint az utalvány kapcsán „megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel”.
Ezzel kapcsolatban a gyakorló adótanácsadók és adószakértők álláspontja is sokszor eltérő, a rendelkezésre álló iránymutatások pedig nem teljesen egyértelműek.
Mikor nem felel meg az utalvány az SZJA törvény előírásainak?
Bírósági esetek és a NAV által korábban kiadott 2014/51. Adózási kérdése, valamint a közelmúltban megjelent 2017/38. Adózási kérdése alapján a következő álláspont körvonalazódik.
Nem felel meg az egyes meghatározott juttatással kapcsolatos törvényi előírásoknak az olyan utalvány, amely:
- pénzre visszaváltható, vagy
- más termék- és szolgáltatáskörre felhasználható utalványra cserélhető.
Ez a szabály a korábban adómentesen adható utalványok piacán megjelenő cégek tevékenységét volt hivatott korlátozni, akik utalványok pénzre váltásával, illetve más utalványokra való átcserélésével foglalkoztak üzletszerűen, de nem feltétlenül jogszerűen. Az ilyen típusú visszaváltható, vagy másra átváltható utalvány az NGM és a NAV álláspontja szerint a juttató és a magánszemély közötti viszonylatban adókötelessé válik.
Az utalványforgalmazói piacon kialakult gyakorlat viszont afelé tendál, hogy a meghatározott termék- és szolgáltatási kört tágabban lehet értelmezni. Erre mutat a széles körben hirdetett ajándékutalvány, vagy – az ennek elektronikus változataként működő – kártya ajándék zsebe, amely nagyon széles körben, a szolgáltatót idézve „szinte korlátlanul” felhasználható. Ez az – egy bankkártya-forgalmazó céggel közösen létrehozott – elektronikus kártyás konstrukció „kvázi bankkártyaként” funkcionál, a kártyakibocsátóval szerződött partnereknél használható fel a meghatározott „szinte korlátlan” termékkörben.
A megnevezett termék és szolgáltatáskörben szerepelnek; élelmiszerek, fogyasztásra kész ételek, vendéglátóhelyi étkezés, könyv, lakberendezési cikkek, műszaki cikkek, szabadidős felszerelések, sporttevékenység, utazás, szálláshely szolgáltatás, játékok, vegyi áruk, ruházat és a papír-írószer is. A felhasználhatóság tekintetében folyamatosan egymásra licitáló új és innovatív megoldások széles spektrumon értelmezik a meghatározott termék- és szolgáltatáskör fogalmát, egy átlagos vásárló jellemző kiadásainak akár 90%-át is lefedik.
Ám az adózásban hosszabb előélettel rendelkezők fejében ilyenkor mindig ott motoszkálnak a kérdések:
Meddig mehet ez így?
Mikor fog az Adóhatóságnak eszébe jutni, hogy részletesen megvizsgálja, hogy ezen konstrukciók megfelelnek-e a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének?
A NAV által most kiadott 2017/38. Adózási kérdés sem igyekszik egyértelműen eloszlatni a kételyeket. Csak azt mondja meg, hogy:
- A bármire korlátozás nélkül felhasználható utalvány nem felel meg a törvényi előírásnak. Szintén nem megfelelő az olyan utalvány, amely például az adott hipermarketben bármely termék megvásárlására jogosít.
Fentieken túl a NAV Adózási Kérdés nem ad érdemi fogódzót a probléma megnyugtató rendezésére.
Érdekes kérdések vetődnek fel ezek kapcsán:
- Elég egy bizonyos termék-, vagy szolgáltatáskört kizárni és máris teljesül a meghatározott körben való felhasználhatóság kritériuma?
- Ha az utalvánnyal nem lehet például egészségügyi szolgáltatást igénybe venni, de bármi mást igen, akkor az már megfelel az egyes meghatározott juttatás feltételeinek?
- Ha a hipermarketben a vásárlási utalványból nem lehet sajtótermékeket venni, de bármi mást igen, akkor az már megfelel a törvényi feltételeknek?
- A legfontosabb kérdés pedig, hogy az Adóhatóság miért nem ad ki egyértelmű tájékoztatást a téma kapcsán?
A bejegyzés szerzője Hegedűs Sándor, az RSM Hungary adóüzletág vezetője. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere.
