Képzések költségeinek adózása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A cégek, szervezetek sikeres működésének fontos feltétele a munkatársak szakmai ismereteinek bővítése, oktatásuk, továbbképzésük megszervezése. Sorozatunk második része ennek adózási összefüggéseire hívja fel a figyelmet.
A tanulmányi költségeknek más személy (nem magánszemély) által történő átvállalása esetén, a képzésben való ingyenes vagy kedvezményes részvétel formájában az érintett magánszemély által megszerzett jövedelem adózására a szja-törvényben a képzés jellegétől függően elérő szabályok vonatkoznak az iskolarendszerű és a nem iskolai rendszerű képzés esetében.
Iskolai rendszerű képzésnek a közoktatásról szóló, illetve a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alapján folyó olyan képzés tekinthető, amely alapján tanulói vagy hallgatói jogviszony jön létre. Idetartozik különösen a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alapján a felsőoktatási intézményekben zajló alap- és mesterképzés, a doktori képzés, a közoktatásról szóló törvény alapján folyó középfokú képzés, valamint a szakképzésről szóló törvény alapján folyó iskolai szakképzés. Iskolai rendszerű szakképzésnek a közoktatás keretében – a közoktatási és a szakképzési törvények alapján – szakképző iskolában, illetve a felsőoktatási intézményben folyó közép- vagy felsőfokú szakképzés minősül.
| Rendezvények, továbbképzések költségeinek adózása
A cégek, szervezetek sikeres működésének fontos feltétele az üzleti, hivatali kapcsolatok ápolása is. Sorozatunk első részét, amely a rendezvények, továbbképzések költségeinek adózásáról szólt, itt olvashatja.
|
Ha az iskolai rendszerű képzés költségét (például: a tandíjat, költségtérítést, tankönyvek árát) részben vagy egészben a magánszemély munkáltatója vállalja, vagyis a nevére szóló számlák alapján fizeti meg, az ily módon keletkező jövedelem a Szja törvény 71. §-a szerint – meghatározott mértékig és feltételek mellett – kedvezményes béren kívüli juttatásnak minősül. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatónak az adóévben átvállalt képzési költségből a minimálbér két és félszeresét (2012-ben legfeljebb 232 ezer 500 forintot) meg nem haladó érték 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadót és 10 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. A minimálbér két és félszeresét meghaladó érték 1,19-szerese után szintén a munkáltató fizeti a 16 százalék személyi jövedelemadót, de erre a részre már 27 százalék egészségügyi hozzájárulás (eho) fizetésére köteles. A képzési költség munkáltatói átvállalását, mint kedvezményes béren kívüli juttatást, a többi hasonló (SZÉP-kártya, Erzsébet utalvány, helyi utazási bérlet stb.) juttatással együtt legfeljebb személyenként évi 500 ezer forint – az adóévi munkaviszonyban töltött napokkal arányosított – keretösszegig 10 százalékos eho terheli, míg a keretösszegen felüli juttatások összes közterhe 1,19 x (16 + 27) = 51,17 százalék. A magánszemélyt viszont e juttatás miatt egyik esetben sem terheli semmiféle adókötelezettség.
Az előbbi rendelkezéseket olyan esetekben lehet alkalmazni – akkor is, ha a költséget a munkáltató helyett más viseli –, ha a képzésben a munkavállaló a munkáltató elrendelése alapján vesz részt, és az a munkakör betöltéséhez szükséges, vagy egyébként a munkáltató tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja.
A kedvezményes béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos adószabályok alkalmazásában munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is, illetve munkavállaló a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is. Ugyancsak munkavállalónak kell tekinteni a munka törvénykönyve szerint kirendelt munkavállalót is.
Az iskolai rendszerű képzési költségek kedvezményes béren kívüli juttatásként minősülő munkáltatói átvállalásának nem feltétele a tanulmányi szerződés kötése, de az átvállalás tanulmányi szerződés alapján adott támogatásként is megvalósulhat, ha a képzés a munkavállalónak a munkáltató tevékenységével összefüggő szakmai ismeretei megszerzését, bővítését szolgálja. Tanulmányi szerződés alapján természetesen pénzbeli támogatás is adható, de a közterhekkel kapcsolatos kötelezettségek szempontjából azt a munkavállaló munkaviszonyból származó adóköteles jövedelmének kell tekinteni.
A tanulmányi szerződés a munka törvénykönyvében szabályozott speciális, írásba foglalt munkaszerződés, amelyben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg.
Nem köthető tanulmányi szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
A munkavállaló mentesül a tanulmányi szerződésből folyó kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges szerződésszegést követ el. Ugyanakkor a munkáltató elállhat a tanulmányi szerződéstől és a nyújtott támogatást visszakövetelheti, ha a munkavállaló a tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegi. Szerződésszegésnek minősül az is, ha a munkaviszony megszüntetésének indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le. A tanulmányi szerződést a felek bármelyike azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató a nyújtott támogatást visszakövetelheti. A munkáltató a támogatást arányosan követelheti vissza, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét töltötte le. A munkáltató felmondása esetén a támogatás nem követelhető vissza.
A munkáltató által visszakövetelt támogatás miatt (ideértve az átvállalt költségek megtéríttetését is) adó-visszatérítés nem jár.
Az iskolarendszeren kívüli képzésnek az olyan képzést kell tekinteni, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Ezek jellemzően különféle tanfolyamok lehetnek, amelyek költségének átvállalása esetén a magánszemélynek keletkezik adókötelezettsége a nem pénzben szerzett jövedelmekre vonatkozó rendelkezések szerint, kivéve, ha az átvállaló a munkáltató, és az átvállalás a munkáltató adókötelezettsége mellett, a Szja törvény 70. § (1a) bekezdése alapján történik. Az olyan iskolarendszeren kívüli oktatásban, betanításban való részvétel miatt azonban, amelynek igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának feltételeként történik, sem a kifizetőnek, sem a magánszemélynek nem keletkezik adókötelezettsége [Szja törvény 4. § (2) bekezdés].
A képzés költségeként elsősorban az oktatási szolgáltatásnak a képző intézmény által kiállított számla szerinti ellenértékét lehet figyelembe venni Iskolarendszerű képzés esetében ez az adott oktatási időszakra (tanulmányi félévre) fizetendő tandíj, költségtérítés összege, míg iskolarendszeren kívüli képzés esetében az oktatásszervező, szolgáltató által számlázott részvételi díjból az oktatási szolgáltatás ellenértéke. Mindkét esetben figyelembe lehet venni a vizsgadíjakat, az oktatáshoz szükséges tankönyvek, taneszközök árát is.
A képzéshez kapcsolódó járulékos kiadások (utazás, szállás, étkezés költsége) nem tartoznak a képzési költségek közé, de a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó (cikkünk első részében ismertetett) szabályok alkalmazhatóak, ha a képzésben való részvételt a munkáltató rendelte el, vagy a képzés a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges. Ez azt jelenti, hogy az utazási kiadások esetében a költségtérítésekre, illetve a költségek elszámolására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóak, az étkezés és egyéb szolgáltatás átvállalt költsége után pedig a költséget viselőnek (a juttatónak) kell a közterheket megfizetnie. Az iskolarendszeren kívüli képzés keretében nyújtott étkezés és egyéb szolgáltatás (pl.: a program alatt felkínált harapnivaló, üdítő, kávé szabadidőprogramok stb.) minősülhet reprezentációnak is. Az adókötelezettség teljesítéséhez – ha annak költségét az oktatás szervezője megtérítteti a megrendelővel – olyan bizonylatot kell kiállítania, hogy abból az ilyen szolgáltatások értéke megállapítható legyen.
A képzési költségek átvállalása miatt fizetendő adót és az ehót a kifizetőnek a juttatás hónapjának kötelezettségeként kell bevallania, illetve megfizetnie a következő hónap 12-éig. Az 500 ezer forintos kereten felüli juttatások utáni 27 százalék ehót az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként kell bevallani és megfizetni, azzal, hogy e fizetési kötelezettséget csökkenti az év során a juttatás hónapjának kötelezettségeként már megfizetett 10 százalék eho [Szja törvény 69. § (5) bekezdés a) pont; Eho 3. § (4) bekezdés].
A képzés költségeinek átvállalása adómentes, ha a munkáltató, volt munkáltató a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott vagy elbocsátandó munkavállalók részére biztosít továbbképzést [Szja törvény 1. számú melléklet 8.29. alpont].
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (Tao törvény) szerint a kifizető által viselt képzés (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) költsége a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő ráfordításnak minősül [Tao törvény 3. számú melléklet B) 14. pont].
Az egyéni vállalkozó is elszámolhatja költségként az általa képzésre fordított igazolt kiadást az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt, ha az más magánszemély képzése érdekében merült fel, vagy ha a saját – a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében merült fel, az utóbbi esetben azonban ide nem értve az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást.
