Kossuth a forgalom adóztatását pártolta

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A honi újságírásban Kossuth teremtette meg a vezércikk műfaját; lapjaiban több mint ötszázat írt belőlük, ezekből állt össze programja. Ebben az adórendszer teljes átalakítását, a nemesség és az egyház megadóztatását – a közteherviselés bevezetését – szorgalmazta. Úgy vélte, a forgalom adóztatásán alapuló rendszert kell bevezetni, de azt részben jövedelemadóval, részben egyes társadalmi-gazdasági célok megvalósulását segítő mellékadókkal ki lehet egészíteni.

Kossuth Lajosról szóló írásunk előző részében röviden bemutattuk élettörténetét, kiemelve azokat az eseményeket, amelyek Magyarország gazdaságtörténete szempontjából is kiemelt jelentőséggel bírnak. Jelen írásunkban Kossuthnak azon legfontosabb nézeteit foglaljuk össze, amelyeket a társadalmi-gazdasági átalakulással kapcsolatban megfogalmazott, különös tekintettel a polgári átalakulásra és a közteherviselésre.

Kossuth jó érzékkel ismerte fel a sajtó hatékonyságát. Előbb az Országgyűlési Tudósításokban, majd a Törvényhatósági Tudósításokban ismertette az országot érintő vitákat, döntéseket. A cenzúraszabályok megsértése miatt börtönbüntetésre ítélték, de szabadulása után még erőteljesebben folytatta agitatív tevékenységét.

A politikai döntéshozók úgy gondolták – ne felejtsük, hogy a laptulajdonos Landerer bécsi titkos ügynök volt – Pesti Hírlap szerkesztőjévé való kinevezése kielégíti majd Kossuth hivatali vágyait, és anyagi érdekeltsége kordában tartja politikai véleménynyilvánítását. (Ez a hozzáállás nem volt alaptalan, hiszen Kossuthot korábban már megvádolták sikkasztási ügyben, az ún. árvapénzek ügyében.) Tévedtek! Kossuth nagy erővel vetette magát a Pesti Hírlap szerkesztésébe, rövid idő alatt a jelentéktelen újságocskából nagy példányszámú, és ami még fontosabb, jelentős hatású lapot szerkesztett.

Kossuth Lajos (litográfia)

 

A honi újságírásban Kossuth teremtette meg a vezércikk műfaját, a lap 3-4 naponként jelent meg, és szinte mindegyik lapszámban Kossuth terjedelmes vezércikkben fejtette ki a gazdasági-társadalmi-politikai átalakulások szükségességét, véleményét külföldi példákkal támasztotta alá, gazdasági oldalról is indokolta.

A Pesti Hírlap főszerkesztőjeként közel négyszáz vezércikket jegyzett, de 1844. évi kényszerű távozását követően folytatta tevékenységét a Hetilap c. lapban, majd 1848. július 1-jétől az év végéig a Kossuth Hírlapja című lapjában. A három lapba több mint ötszáz vezércikket írt!

A vezércikkekben megfogalmazottak szép lassan programmá álltak össze. Ennek a programnak a legfontosabb elemeit a következőkben összesíthetjük:

• Jobbágyfelszabadítás, úrbéri viszonyok megszüntetése, kötelező – állami – örökváltság. Az ősiség megszüntetése, szabad, korlátozásoktól mentes földtulajdonlás és forgalmazás.

• Közteherviselés: mindenki adózzon, a nemesség és az egyháziak is. Az adózás alapja a forgalmi adózás legyen, de ezt kiegészíthetik a jövedelemadózás, illetve a társadalmi-gazdasági célok megvalósítását segítő ún. mellékadók.

• A változások során érdekegyesítésre kell törekedni. Fontos, hogy a nemesség is akarja a változásokat, be kell látnia, hogy a változások elodázásával vagy elmaradásával többet veszíthet.

• Ki kell terjeszteni a politikai szabadságjogokat a nemességen és a kléruson kívüliekre, a polgárságra, sőt a jobbágyságot felváltó földbirtokkal rendelkező parasztságra, sőt a nincstelen zsellérekre is. Népképviseletet kell megvalósítani.

• Biztosítani kell mindenki számára a törvény előtti egyenlőséget. Ez a földesúri bíráskodás intézményének megszüntetését is jelentette.

• Biztosítani kell Magyarország birodalmon belüli nagyobb önállóságát, önrendelkezési jogát. Ezt gazdasági és politikai kérdésekben is érvényesíteni kívánta (a Habsburg-ház trónfosztása ekkor még nem merült fel a programpontokban).

• A közberuházásokat és az iparfejlesztést fel kell gyorsítani. Önálló ipar nélkül nem lehet polgári társadalmat építeni.

• A változásokban a vezető szerepet a köznemességnek kell viselni, mivel az arisztokrácia erre való alkalmatlanságát bizonyította az előző évszázadokban, az alsóbb néprétegek (polgárság, jobbágyság) pedig nem elég erősek a változások keresztülviteléhez.

• A programot nem hosszan elhúzódó reformokkal, hanem gyors radikális változásokkal kívánta megvalósítani („reformok kritikus tömege”), mivel a reformországgyűlések intézkedései jól bizonyították, hogy a polgári átalakulás azokkal nem valósítható meg.

Kossuth toborzó beszéde Cegléden (az itt toborzottak még ‘elérték’ a pákozdi csatát)

 

Az ősiségről

Az ősiséget még Nagy Lajos király iktatta törvénybe 1351-ben. Ez lényegében a nemesi családi birtokok elidegeníthetetlenségét és a végrendelkezési jog korlátozását jelentette. Az ősiség törvénye megakadályozta a birtokok elidegenítését, de ez akadályozta a hitelfelvételi lehetőségeket is (ld. Széchenyi). Kölcsey és Deák 1834-ben szólalt fel az ősisége tárgyában az országgyűlésen, a fejlődés gátját látták benne, de – mint tudjuk – érdemi lépések nem történtek ezen a területen, a földbirtokkal rendelkezők többségének az állapotok fenntartása volt a rövid távú érdeke.

Kossuth szintén elavult törvénynek tartotta az ősiséget, ahogyan vezércikkeiben fogalmazott:

… mig az ősiség dolgán nem segitünk, a’ javak világában legbuzgóbb ügyekezettel sem leszünk képesek olly normalis állapotot előidézni, miszerint a’ magyar birtokos, birtokát sajátjának mondhassa, és a’ biztosságnak imez érzetéből felvirágozzék a’ hon közjava. (PESTI HIRLAP 1841.03.23. szombat, 23. sz. Vezérczikk. (Ősiség.)) … ha valaki tulajdonát eladni akarná, ’s el nem adhatná; mert olly tulajdon, mellyel a’ tulajdonos nem rendelkezhetik, mégis csak ármányos egy tulajdon. Nekünk ugy tetszik, hogy illyforma tulajdonnál tulajdonképen nem az ember a’ földnek, hanem a’ föld az embernek birtokosa. PESTI HIRLAP 1842.08.21. vasárnap, 171. sz. Vezérczikk. (Ősiség.)

Az úrbéri viszonyok megszüntetéséről és az örökváltságról

Az 1839-40. évi országgyűlésen megszavazták az önkéntes örökváltságot. Ez azonban, főleg a jobbágyság tőkeerejének hiányában, alkalmatlan volt jobbágykérdés megoldására. Kossuth a kötelező örökváltságban látta a helyzet megoldását, véleménye szerint a megváltásért az államnak kell kárpótolni a földesurakat.

Lapunk 60-dik számában megmondtuk, hogy az urbéri viszonyokból átalános országos váltság általi kinontakozás kérdéseink legfontosbika és legszükségesbike. … Az urbéri viszonyok gyülöletességet tápláló kötelékeiből ki kell bontakoznunk, országosan, országszerta általánosan. Ez az én hitem. Ki kell bontakoznunk, mert e kérdésben több forog fenn, mint a mi a kérdésnek közvetlen tárgya; ezerszer több forog fenn, – minden. Kibontakozni, csak a status financialis közbelépésével lehet. Magány-uton nem. – Magány-uti kibontakozásban bizni annyit tesz, mint a birtokos nemességet spoliatio [értsd: kifosztás] veszélyének kitenni. Pedig irtozatos magyar nemes volna az, a ki a magyar nemesség jövendő sorsával illy könnyelmü játékot üzni merészlene. – (HETILAP 1846.12.15. kedd, 100. sz., Vezérczikk: (Adó.))

Ezen túlmenően szükségesnek látta egy olyan bank felállítását is, amely a – most már – földtulajdonos parasztoknak alacsony kamatra tud hitelt nyújtani a fejlesztésekhez.

A Horvay János-féle régi/új Kossuth-szoborcsoport avatása az Országház előtt

 

A vámkérdés és az önálló magyar ipar megteremtése

Kossuth véleménye szerint Magyarország az örökös tartományokkal szemben hátrányos helyzetben van azáltal, hogy „csak” nyersanyagot és feldolgozatlan élelmiszert termel a birodalom iparilag fejlettebb tartományai részére, amelyet azok feldolgozott termékként jelentős árkülönbözettel juttatnak vissza a magyar területekre. Ennek okaként az 1754-ben bevezetett kettős vámrendszert nevesítette, amely a magyar birtokosok terménykivitelét is nehezítette.

Kossuth a Pesti Hírlapban számos vezércikket írt az önálló iparral és vámterülettel rendelkező gazdaság kialakításáról, a protekcionista, védővámos gazdaságpolitikát részesítette előnyben (szemben Széchenyi angolszász liberális gazdaságpolitikai elképzeléseivel) Miután az országgyűlésen az önálló vámterület ügye elbukott, 1844-ben Védegylet elnevezéssel társadalmi mozgalmat szervezett, tagjai nem vásároltak idegen árut, ezzel csökkentették az osztrák és cseh iparcikkek iránti hazai keresletet. A társadalmi mozgalom persze nem pótolhatta az állam intézkedéseit, a Védegylet bukása pedig még inkább súlyosbította a helyzetet.

Közteherviselés

Europa-szerte csak a koldus adómentes, minálunk az ur. Minálunk a koldusok, s cselédek privilegiumával a nemesség bir.

A Hetilap 1846.12.15-i (100.) számából

Kossuth az adórendszer teljes átalakítását szorgalmazta. A nemesi adómentesség intézményét elavultnak, a kor követelményeit egyáltalán figyelembe nem vevőnek minősítette, az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, vagyis a közteherviselés.

Véleménye szerint a forgalom adóztatásán alapuló rendszert kell bevezetni, de ezt részben jövedelemadóval, részben egyes társadalmi-gazdasági célok megvalósulását segítő mellékadókkal lehet kiegészíteni. (Megjegyzem, akkoriban már élénk vita folyt arról, hogy a forgalmi adózást vagy a jövedelemadózást kell-e centrumba állítani. Jelenleg úgy néz ki, hogy a vita 2010-ben a forgalmi adózás felé dőlt el!)

Külön is érdemes megemlíteni, hogy a közpénzek kezelésére egy önálló nemzeti szervezet felállítását javasolta, cikkeiben „Önálló pénztár” (fundus regni publicus) elnevezéssel (miközben megjegyzi, hogy ennek megvalósítását már 1723-ban célként tűzték ki, sőt 1791-től még bizottságot is kirendeltek a vizsgálatára).

A közteherviseléssel kapcsolatos legfontosabb elveit 1848-ban az országgyűlésen foglalta össze:

És most, mielőtt adó rendszeri javaslatom fejtegetésében tovább mennék, négy alap elvet kívánok előre bocsátani: 1) Az adó nem czél, hanem eszköz; tehát több adó ne vettessék, mint a mennyire az álladalomnak okvetlenül szüksége van. 2) De ha szüksége volna is, olly nagy adó ne szedessék, mennyit a honpolgárok csak nagy nehezen bírnának meg, s a melly csak a vagyon tőke meg csorbításával volna beszedhető. – Eddig Európában többnyire a vezér elvekkint állott: „fizess, azután élj, ha marad miből.” – Ezen elvnek meg kell szűnni, meg kell fordítani; s ha első perczben teljes tisztaságban nem lehet is minden következményeket valósítani, legalább e czél felé kell irányozni az első lépést, s azt következetesen tovább fejteni. – Azért tehát: elvül vétessék fel, hogy az adó az érték tőkéjét ne sértse, hanem csak a tiszta jövedelem egy bizonyos részét vegye igénybe, s ha ez a köz szükségekre nem elég, olly financz munkálattal kell a szükségen segíteni, melly által az egyszerre elviselhetlen teher, több évekre osztva – bár ha némi áldozat hozzájárultával is – elviselhetővé váljék. 3) A köz szükségnek csak azon része fedeztessék adó által, mellyet másképp fedezni nem lehet, de minden adó pénzre számíttassék. 4) Egyenes adó csak annyiban vettessék ki, mennyiben az okszerűleg helyeselhető indirect adónemek a szükség fedezésére nem elegendők. (Kossuth jelentése az ország pénzügyeiről és költségvetési terve az 1848. év második felére és az 1849. évre; Budapest, 1848 július 18.; részlet)

Az elvek összefoglalása mellett, Kossuth beterjesztette az országgyűlés elé az új adórendszert alkotó adótörvényeket is (ezekről a későbbiekben fogunk részletesen írni).

Fénykép az idős Kossuth Lajosról

 

A Széchenyi-Kossuth vitáról

Ujjait a’ kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom én őt legnagyobb magyarnak.

Felelet – Gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól (1841)

Széchenyi a polgári átalakulással kapcsolatos programját három nagy művében, a Hitel-ben, a Világban és a Stádiumban hirdette meg, részben ennek kiegészítéseként jeleníttette meg a Jelenkor című lapban az Adó és Két garas című cikksorozatát.

Széchenyi és Kossuth a legfőbb alapkérdésekben – ősiség eltörlése, örökváltság, jobbágyfelszabadítás, közteherviselés – egyetértett, ugyanakkor lényeges kérdésekben eltért a véleményük, így a változások bevezetésének módjában, sebességében, az uralkodóházhoz való viszony kérdésében, az arisztokrácia szerepében, az iparfejlesztés módjában, illetve a nemzetiségekkel kapcsolatos gondolkodásban. Végső célja mindkettőjüknek a liberális, polgári nemzetállam megteremtése volt.

A Széchenyi-Kossuth „párbaj” tulajdonképpen Kossuth 1841. február 27-i „Hivatás” című (Pesti Hírlap 14. szám) vezércikkével indult, amelyben megkérdőjelezte az arisztokrácia eleve elrendelt vezető szerepét. Széchenyi erre válaszul vaskos könyvben jelentette meg röpiratát A Kelet Népe (1841) címmel. Elismerte Kossuth szándékának tisztaságát, sőt elveik és céljaik, alapvető azonosságát, viszont modorát és taktikáját hibásnak ítélte. Széchenyi szerint Kossuth cikkei megosztják az ellenzéket, a népet lázadásra ösztönzik, maga Kossuth pedig népszerűséget kereső izgató módszerével forradalmat provokál, témaválasztásai ötletszerűek, kapkodóak, bírálnak, de nem javasolnak megoldást. Megjósolja, hogy a reformfolyamat vérbe fojtását követően az abszolutizmus fog visszatérni.

A Kelet Népére válaszul írta meg Kossuth a Felelet című röpiratát (1841) és a Taglalat című írását (Pesti Hírlap 1842.04.07. csütörtök, 132. sz.). Mindkét írásban elismerte Széchenyi munkásságát, dicsérte személyét (ezt Széchenyi nemigen viszonozta, sőt …), de kiállt az általa megfogalmazott reformprogram mellett.

Az átalakulást Széchenyi a felülről vezérelt lassú reformokkal képzelte megvalósítani, először gazdasági területeken. Kossuth viszont úgy vélte, hogy a társadalmat semmilyen indokkal nem lehet passzív szerepkörbe kényszeríteni az átalakulás során, a Széchenyi alapította kaszinók nem elegendőek a polgári átalakulás kikényszerítéséhez, a társadalom politikai aktivitását növelni és irányítani kell, a politikából nem lehet tartósan kizárni a társadalmi mozgalmakat. Nem hitt az elitek vagy a kormányzati hatalom mindenhatóságában.

A vita során a reformellenzék tagjai Kossuth mellé álltak, Széchenyi pedig egyre inkább elszigetelődött. Vitájuk sok epizóddal, felszólalásokkal, cikkekkel, ellencikkekkel végigkísérte az évtizedet, és tulajdonképpen csak Széchenyi egészségi állapotának romlása vetett véget 1848 őszén.

Kossuth Lajos emlékezete

Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia.

Kossuth az egyik legnépszerűbb történelmi alakunk, és a legismertebb magyar történelmi személyiség külföldön. Alakját számos szobor, pénzjegy, bélyeg, egyéb művészeti alkotás megörökítette, de irodalmi műveknek, sőt zeneműveknek, daloknak (Kossuth-nóta) is gyakori szereplője, alakja. Valószínűleg nincs olyan magyar település, ahol ne neveztek volna el róla utcát vagy teret, közintézményt, de külföldön is gyakran neveznek el róla közteret.

Kossuth későbbi – 1848. áprilisát követő – adózással, pénzügyekkel kapcsolatos tevékenységéről további írásainkban fogunk szólni.

Egy Kossuth Lajost ábrázoló bélyeg az Egyesült Államokból

 

Irodalom:

Arcanum DVD könyvtár III. Történelem: Kossuth Lajos összes műve; Kossuth Lajos hírlapírói tevékenysége (Arcanum, 2003, Budapest)

Bekker Zsuzsa (szerk.): Kossuth gazdasági írásai (AULA Kiadó, 2002, Budapest)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Harmat Árpád Péter: A reformkor és Kossuth Lajos élete

Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon (Heckenast Gusztáv, 1868, Pest)

Kossuth Lajos és az első magyar iparműkiállítás 1842-ben

Kossuth 1848-as szerepvállalásáról lásd a következő két írást:

Adózással is foglalkozott a 12 pont

Véget vetettek a feudalizmusnak az áprilisi törvények

---