Külföldiek letelepedési kötelezettsége: zavart okoz a 30 éves jogszabály

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az általános forgalmi adó EU-ban harmonizált rendszerének és Magyarország több mint 70 országgal fennálló kettős adóztatást kizáró egyezményeinek köszönhetően a határon átnyúló szolgáltatások akadály nélkül áramolhatnak és a tevékenységek egy jelentős része mindennemű letelepedés nélkül, csupán egy adószám birtokában is végezhetőek Magyarországon. Így szép számban találhatóak olyan külföldi vállalkozások Magyarországon, melyek magyar adószámmal, de cégjogi letelepedés nélkül végeznek (gazdasági) tevékenységet. Egy közel 30 éves magyar jogszabály miatt azonban a mai napig nem tisztázott teljes mértékben, hogy mely tevékenységeket lehet letelepedés nélkül, pusztán egy adószám birtokában végezni „itthon”. Jelen cikkünkkel igyekszünk felhívni a figyelmet a jogszabályi ellentmondásokra, melyek ezt a témát övezik.

Legelőször is érdemes tisztázni magát a telephely és letelepedettség fogalmakat. Sajnos a magyar jogszabályok között nem létezik egy egységes fogalomtár, mely alapul szolgálhatna az egyes törvényekben felmerülő megnevezések pontos meghatározásához. Ennek hiányában azonban nem marad más megoldás, mint hogy minden jogszabály tekintetében a saját terminológiáját használjuk. Az esetek többségében a jogszabályok tartalmaznak meghatározásokat a bennük előforduló legfontosabb megnevezések tekintetében, ahol nem, ott pedig meg kell vizsgálni, hogy valamely másik jogszabály tekinthető-e az előbbi háttérjogszabályának és abban szerepel-e a kérdéses megnevezés meghatározása. Ha ez sem, akkor maradnak a másodlagos jogforrások.

Így tehát a telephely és letelepedettség fogalmakat nem (csak) cégjogi szempontból kell vizsgálni, hanem a társasági adó és az általános forgalmi adó tekintetében is.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv) 4. § 33. pont értelmében a telephely egy olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés vagy felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja. A telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt. A törvényi definíció egyértelműen kiemeli, hogy a telephely megítélése nem függ a használat jogcímétől, vagyis az lehet a vállalkozás saját tulajdonában, de lehet bérlemény is.

Vagyis amennyiben a külföldi vállalkozás Magyarországon irodával, vagy akárcsak egy bérelt, eldugott íróasztallal rendelkezik Magyarországon, ahonnan a vállalkozási nyereség elérése érdekében tevékenységet fejt ki, ez a tény önmagában telephelyet keletkeztet, és ez által társasági adó hatálya alá történő bejelentkezési, valamint adófizetési kötelezettsége keletkezik.

Természetesen mindezen szabályokat a nemzetközi egyezmények figyelembe vételével kell alkalmazni. Így amennyiben van a külföldi vállalkozás állama és Magyarország között egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére, úgy az abban foglalt telephely rendelkezéseket kell alkalmazni. Megjegyezzük azonban, hogy az OECD által ajánlott modellegyezmény szövegezése szinte teljes mértékben megegyezik a Tao tv szerinti meghatározással.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv) 259. § 2. pont értelmében állandó telephelynek minősül a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt, földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység – székhelyhez képesti – önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak. Így tehát ha valamely, a fentieknek megfelelő, fizikailag is létező hellyel rendelkezik a vállalkozás, úgy az Áfa tv értelmében (is) regisztrációs kötelezettsége keletkezik, azaz adószámot kell igényelnie Magyarországon.

Az áfa azonban speciális abban a tekintetben, hogy van olyan eset, amikor annak ellenére kell a külföldi vállalkozásnak adószámot kérnie Magyarországon, hogy áfa szerinti telephelye nincs. Ennek oka, hogy áfa fizetési kötelezettség nem csak telephely okán, hanem pusztán egyes ügyletek jellegére (teljesítési helyére) tekintettel is keletkezhet.

 

Megjegyezzük, hogy még az adószámok felépítése is különbözhet attól függően, hogy azokat az Áfa tv .vagy a Tao tv. (esetleg mindkettő) alapján keletkezett telephelyhez igényelték. Míg a kizárólag áfa szerinti telephellyel rendelkező adózók adószámának utolsó két számjegye minden esetben „51” (KAVIG), addig a Tao tv szerinti telephellyel rendelkező vállalkozás adószáma a telephely szerint illetékes területi adóhatóság kódját tartalmazza. Ez utóbbi esetben azonban csak akkor, ha a telephely fizikálisan létezik és nem az ún. függő ügynökök miatti „virtuális” telephelyről van szó.

Látható tehát, hogy mind az Áfa tv., mind a Tao tv. és mind a kettős egyezmények világosan meghatározzák, melyek azok az esetek, amikor Magyarországon adószámot kell igényelnie egy külföldi vállalkozásnak.

Ha ezt megtettük, akkor meg is állhatunk…. gondolhatnánk. Sajnos, nem így van. Ezt a képet árnyalja (árnyékolja be) a Külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Külf. bef. tv).

A Külf. bef. tv 2. § c) pontja rendezi, hogy mely esetekről rendelkezik a jogszabály. Ennek megfelelőn külföldiek gazdasági célú letelepedésének tekintendő a Magyarország területén önállóan, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett gazdasági tevékenység ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő folytatása az erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, iroda, üzlet vagy egyéb hely, rögzített felszerelés vagy berendezés útján.

A Külf. bef. tv 3. § (1) bekezdésének értelmében külföldi Magyarország területén a következő letelepedési formák egyikében végezhet önálló, üzletszerű gazdasági tevékenységet:

1. önálló vállalkozóként, egyéni vállalkozásként, egyéni cégként vagy önfoglalkoztatás formájában,

2. fióktelep vagy kereskedelmi képviselet útján,

3. olyan belföldi székhelyű gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet útján, melyben részesedéssel rendelkezik.

Látható tehát, hogy gazdasági tevékenység, főszabály szerint, csak valamilyen letelepedési forma keretében végezhető.

Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése azonban megfogalmaz néhány kivételt a főszabály alól. Abban az esetben ugyanis, ha a külföldi belföldön nem foglalkoztat alkalmazottat (mely kitétel alá tartozik a külföldön foglalkoztatott alkalmazott Magyarországra történő kirendelése vagy kiküldetése is), akkor a következő tevékenységeket végezheti letelepedési kötelezettség nélkül:

• oktatási, kutatási tevékenység nevelési-oktatási intézménynél, szakképzési intézménynél, felsőoktatási intézménynél;

• előadó-művészi tevékenység;

• hivatásos sportolói tevékenység;

• olyan tevékenység, amely a külföldi által külföldön megszerzett belföldön lévő termék értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására korlátozódik, ha ez személyes jelenlét nélkül, és az általa külföldön kibocsátott kereskedelmi kártya felhasználásával történik;

• ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása.

Bizonyos feltételek fennállása esetén tehát lehetőség van letelepedés nélkül gazdasági tevékenységet folytatni, azonban a lehetőségek köre meglehetősen véges. Amennyiben a külföldi vállalkozás által Magyarországon végzett tevékenység nem kategorizálható be a fenti felsorolásban szereplő tevékenységek egyikébe se, akkor főszabály szerint a külföldinek le kell telepednie Magyarországon, függetlenül attól, hogy van-e Magyarországon alkalmazottja, kiküldöttje.

Természetesen ezt a jogszabályt is a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban kell alkalmazni, ahogy azt a 6. § is leszögezi. Így ha nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa e törvénytől eltérően rendelkezik, az abban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Így tehát minden esetben meg kell vizsgálni a vonatkozó, adott országgal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény által meghatározott telephely fogalmat, ugyanis elképzelhető, hogy habár a Külf. bef. tv értelmében letelepedési kötelezettsége keletkezik adott külföldi vállalkozásnak, a tevékenysége az egyezmény szerint nem keletkeztet Magyarországon telephelyet. Ennél érdekesebb azonban a helyzet akkor, ha az egyezmény szerint telephelye keletkezik a külföldi vállalkozásnak, hiszen ebben az esetben szintén vizsgálandó, hogy a Külf. bef. tv értelmében is keletkezik-e letelepedési kötelezettsége. Hiszen nem jelenthető ki, hogy ha a külföldi vállalkozásnak az egyezmény szerint telephelye van Magyarországon, akkor a tevékenység a Külf. bef. tv szerint is rendszeresnek, tartósnak és huzamos jelleggel folytatottnak minősül. Sőt, még ha annak minősül is, tovább kell vizsgálódni, hogy valamely kivétel alá tartozhat-e a tevékenység. Nehezíti azonban a megítélést, hogy az általános jogértelmezés szerint, ha egy tevékenység a kettős egyezmény szerint telephelyet keletkeztet, akkor az már ideiglenes jelleggel nem bírhat, hanem biztosan tartósnak és rendszeresnek tekintendő a Külf. bef. tv szerinti is. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez az értelmezés helyes, úgy végső soron azzal az ellentmondással szembesülünk, hogy bár a kettős egyezmény és az Art megfelelő szabályait alkalmazva elvi lehetőség van arra, hogy akár a társasági adó kötelezettségeket is csupán egy adószám birtokában, és magyar cégjogi jelenlét nélkül teljesítsük, azonban a Külf. bef. tv szigorú szabályai miatt, ilyen eset gyakorlatilag nem képzelhető el. Hiszen tipikus példaként említhetünk egy építkezést, amely meghaladja az 1 évet. Ebben az esetben Magyarország kettős egyezményeinek többsége telephelynek tekinti az építési területet, mely így automatikusan a Külf. bef. tv szerinti gazdasági célú letelepedésnek minősülne és nem tartozik a kivételek közé sem. De még ha a kivételek közé tartozna is, abban az esetben is nehezen képzelhető el az, hogy egy külföldi vállalkozás az általa elvállalt munkák tekintetében legalább egy kiküldött alkalmazottat nem rendel Magyarországra, hogy a munkákat felügyelje, és a minőséget biztosítsa.

Így tehát olyan eset, amikor az egyezmény szerint telephely keletkezik, de a Külf. bef. tv szerint nem, a kivételt képező eseteken túl csak akkor képzelhető el, ha az utóbbi jogszabály nem tekinti a tevékenységet tartósnak, rendszeresnek és huzamos jelleggel folytatottnak. Ez azonban biztonsággal nem jelenthető ki egyik esetben sem, és mivel nincs bevett gyakorlat a kezelésére vonatkozóan, így nem mindig egyértelműen eldönthető, hogy adott tevékenység folytatásához szükség van-e a külföldi magyarországi letelepedésére vagy sem. Sőt, felveti a kérdést, hogy vajon ez a nemzeti jogszabályunk összhangban van-e az EU elvével a szolgáltatások szabad mozgásáról.

A fentiek alapján látható, hogy mindhárom jogszabály külön definiálja a telephely, letelepedés fogalmakat. Azonban míg a Tao tv és az Áfa tv megengedi a tevékenység folytatását adóregisztrációt követően, de tényleges letelepedés nélkül, addig a Külf. bef. tv további szűkítő szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységek végezhetőek cégjogi letelepedés nélkül, kizárólag adószám birtokában.

A cikk szerzője Kertész Gábor, az Accace adómenedzsere. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.

---