Miként adóznak az önfoglakoztatók az EU-ban?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az „önfoglalkoztatók” adójogi helyzete az EU tagállamaiban kevesek által ismert, kihasználatlan területe az adó-és munkajogunknak, és gyakran tévesztik össze az önálló tevékenységgel, adószámos magánszeméllyel, egyéni vállalkozóval, melytől nagy mértékben eltér.
Az „önfoglalkoztatók” hivatalos adójogi kategóriája a Magyarországon fiókteleppel, pénzügyi képviselővel nem rendelkező külföldi vállalkozás, vagy – ha a bejelentést nem a munkáltató teljesíti – a külföldi vállalkozás által foglalkoztatott.
Nyomtatványaik 2012-től az úgynevezett „int” végű nyomtatványok, hiszen ők külön adójogi kategóriát képeznek a társadalombiztosításról szóló törvény 56/A.§-ában, korábbi években nem voltak külön jelölve, illetve egy további 109-es regisztrációs nyomtatvány kitöltése volt kötelező számukra.
A magyar jog szerint biztosított személyt foglalkoztató külföldi vállalkozás ha a járulékkötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik képviselővel, azzal általában egy nemzetközi adótanácsadásra, bérszámfejtésre szakosodott irodát bíz meg, és a foglalkoztatóként történő bejelentkezését elmulasztja, az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatott teljesíti.
Azaz ez esetben olyan adózási konstrukcióról van szó, ahol a magánszemély egy személyben lehet kifizető/foglalkoztató (belföldi kifizető, foglalkoztató hiányában) és munkavállaló is, mely igen nagy felelősséget ró az önfoglalkoztató magánszemélyre. Azonban ez a felelősség erre szakosodott szolgáltató vállalatok által átvállalható, kiváltható.
A magánszemély által ezen nagy felelősségvállalás mellett számos előnnyel is rendelkezik ez az adózási konstrukció, mivel a külföldi szervezet egy magánszemélyt úgy tud Magyarországon foglalkoztatni – minden egyéb adózási feltételt betartva -, hogy a külföldi vállalatnak Magyarországon nincs saját önálló szervezete, leányvállalata. Ezt a magánszemélyt pedig több országba ki is küldheti, így a külföldi cégek régiós képviseletét is el tudja látni önfoglalkoztató leányvállalatok, telephelyek alapítása nélkül.
Természetesen a konstrukció fordítva is működik, azaz a Magyarországon működő vállalkozások, külföldi telephely létrehozása, leányvállalat alapítása nélkül tudnak külföldi országokban képviseletet ellátni egy ottani állampolgár foglalkoztatásával, azonban ezen esetekben a külföldi adójog ismerete szükséges, mivel nem minden országban lehetséges az, hogy ne kelljen telephelyet, fióktelepet, szervezetet létesíteni az adott országban. A legtöbb országban ez az ismereteink és tapasztalataink alapján kiváltható azzal, hogy a külföldi adótanácsadó, bérszámfejtő iroda képviseli ezen magánszemélyeket, ezáltal a telephely, fióktelep alapítási kötelezettséget át tudják vállalni a magyar társaságoktól.
A másik különbség az önálló tevékenységet végzőkhöz képest az önfoglalkoztatók esetében a felelősség, irányítás terén tapasztalható, mivel az önálló tevékenységet végző magánszemélyek saját felelősségre, önállóan látják el a feladataikat, az önfoglalkoztatók a külföldi foglalkoztató utasításai szerint járnak el, a szerződéseket csak előkészítik, azokat a külföldi foglalkoztató írja alá.
Azaz az „önfoglalkoztatók” konstrukciója alapvetően egy legalább két állam joghatósága alá tartozó munkaszerződéssel létrejövő munkaviszony.
Nézzük ezek alapján milyen bevallások leadására kötelezettek ezen magánszemélyek külföldi munkáltatójuk Magyarországon, vagy korábban a magyar magánszemély saját maga.
- T109-regisztrációs nyomtatvány, 2012-től nem kell ilyen nyomtatványt leadni
- T104 int – munkaviszony lejelentése, korábban T104-es nyomtatvány
- 08int-es bevallás, korábban 08-as bevallás
- 53-as bevallás
- T201int-es bevallás, korábban T201-es bevallás változás bejelentésre
Azaz a magyar önfoglalkoztatók ugyanazokat a járulékfizetési kötelezettségeket kell, hogy teljesítsék, mint egy magyar munkavállaló, kivéve a szakképzési hozzájárulást, illetve korábban a tételes egészségügyi hozzájárulást belföldi kifizető hiányában.
A különbség még abban állhat, hogy ezt 2012-től vagy a külföldi foglalkoztató teljesíti közvetlen utalással az adóhatóság számlájára, vagy a magyar önfoglalkoztató a saját bankszámlájára megkapja a bruttó, munkáltatói járulékkal növelt fizetését, melyből a magánszemély utalja el a fizetendő adó-és járulékterheket.
A másik nagy különbség az önálló tevékenységhez képest az, hogy a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltatónak Magyarország területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző biztosítási jogviszonyával kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében a külföldi munkáltató (foglalkoztató) képviseletére az adózás rendjéről szóló törvény 7. §-át kellett alkalmazni. A képviseletre vonatkozó meghatalmazás hiányában a külföldi munkáltató (foglalkoztató) képviseletét ellátó személynek a munkavállalót (foglalkoztatottat) kellett tekinteni. Ez azt jelentette, hogy az ilyen munkavállalónak a saját személyével összefüggésben a biztosított bejelentést, a járulékfizetést és a járulékbevallást is a foglalkoztatókra irányadó rendelkezéseknek megfelelően, de a saját adóazonosító jelének feltüntetésével (nem kell adószám) kellett teljesítenie, mely egy elég nehéz helyzetet teremtett a munkavállaló számára.
2012-től azonban ez feloldásra került azzal, hogy a külföldi vállalkozás a bejelentési, járulékfizetési, valamint bevallásadási kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény által meghatározott képviselő útján (belföldi fióktelep, pénzügyi képviselő), ennek hiányában saját maga teljesíti, mintegy létrehozva a „társadalombiztosítási telephely” fogalmát.
Ha elmulasztja e kötelezettségek teljesítését a külföldi vállalkozás, akkor a foglalkoztatott teljesíti és viseli a járulékkötelezettség elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (kivéve az adó- és mulasztási bírságot). Korábban, mint képviselő mulasztási bírsággal volt sújtható.
A cikk szerzője Kneitner Lea okleveles adószakértő, a Tilea Tanácsadó Kft. szakértője.
