Mitől javulhatna az adómorál? (2. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kulturális hagyományaink és az önadózás bevezetése együttesen az adócsalások nemzetközi mércével is jelentős elterjedéséhez vezettek. Kutatásaim szerint a felnövekvő generáció adómorálja tovább romlik, csaknem harmaduk például az adóteher összegét bárki másnak odaadná, csak a költségvetésnek nem. Igazolódni látszik ugyanakkor az ismert tézis, mely szerint sokan helyi ügyekért hajlandóak lennének többet is adózni. Az Adó Online sorozatának második része.

Az újkori adórendszer és az adómorál

A nyolcvanas évek végén – a politikai rendszerváltást röviddel megelőzve – Magyarország gazdasági berendezkedése gyökeresen megváltozott, így az adórendszer is jelentősen módosult, a szabályozási környezet kialakítása nagyban támaszkodott az OECD európai tagországainak gyakorlatára.

Előtérbe került az önadózás mechanizmusa, amikor az adófizető saját maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót – mondhatni önkéntes alapon. Az adórendszer megreformálásával és a jövedelemadó kulcsok jelentős csökkenésével azonban az adófizetők nem tudtak hirtelen megválni erősen gyökeret vert, korábbi tapasztalataiktól. Kornai véleménye szerint (Kornai, 1990) ezen feltételek mellett alapvetően hibás egy adórendszert ilyen mértékben az önkéntes adóbevallásra építeni, mivel ez nem szolgáltatja az adóköteles jövedelem valós értékét és az állam kiegészítő információk megszerzésére kényszerül (például vagyonosodási vizsgálatokból eredő információkra, irigykedő szomszédok terhelő nyilatkozataira).

Az MNB kutatóinak vonatkozó 2007. évi elemzése szerint a jövedelemadó-bevallások és az áfa befizetés adatainak vizsgálata azt mutatja, hogy az adóelkerülés miatt a GDP negyedének-harmadának megfelelő adóalap tűnik el Magyarországon, ami nemzetközi összehasonlításban is nagymértékűnek tekinthető (MNB Műhelytanulmányok 65. sorszámú tanulmánya (Krekó-P. Kiss, 2007)).

Az előző három évben hozott adó-végrehajtási határozatok összesített számadata megdöbbentheti az olvasót. A NAV adatai szerint 2012-ben 793 764 esetben, 2013-ban 833 694 esetben, 2014-ben pedig 809 787 esetben rendelt el a hatóság cégek és magánszemélyek ellen adóvégrehajtást. A végrehajtások által érintett tartozás összege jelenleg meghaladja a 1213 milliárd forintot. (www.feketelista.hu, 2016. január 19.)

Az empirikus kutatás következtetései, az adómorál személyiség alapú tényezői

2015-ben a Budapesti Gazdasági Főiskola távoktatásos hallgató körében sor kerül egy felmérésre, ahol az egyén adófizetési hajlandóságát és a nem szabálykövető, erkölcsi értékrendnek nem megfelelő magatartásokkal kapcsolatos vélekedését mértem (nem reprezentatív minta).

A felmérésben részt vevőknek pontosan a fele nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne akár plusz adóterhet is vállalni, ha biztos lehetne abban, hogy a pluszban befizetett adó kizárólag a helyi közösség bevételét képezné. Ezen a téren a férfiak tűnnek inkább hajlandónak plusz adóterhet viselni (1. táblázat). A férfiak átlagosan több mint két százalékponttal magasabb adóterhet is hajlandóak lennének vállalni a jelenlegi 16%-hoz képest annak érdekében, hogy a plusz bevétel a helyi önkormányzat törekvéseit segítse. A nők esetében ez az átlagos plusz adóteher vállalás majdnem egy százalékponttal alacsonyabb, mely különbség a két nem között szignifikánsnak tekinthető (F=5,31; p=0,023).

Plusz adóteher viselési hajlandóság (százalékpont)

1. táblázat

Nem	Átlag	Szórás
Férfi	2,13	2,55
Nő	1,16	1,55

Forrás: saját szerkesztés

Általánosan elismert tézis, miszerint elfogadottabbak lehetnek az olyan befizetések, amelyek helyi szolgáltatásokhoz kötődnek, mert a befizetés és a szolgáltatás közötti kapcsolat jobban érzékelhető. A Tiebout modell megközelítése szerint az egyének egyenesen vásárlóként jelennek meg, amikor a “programcsomagok” alapján eldöntik, melyik helyi önkormányzat területére költöznek (Tiebout, 1956).

A 2. táblázatban a főbb vizsgálati szempontok közötti páronkénti korrelációs együtthatókat láthatjuk (vastaggal szedve melyek 5%-os vagy attól kisebb szignifikancia szinteken elfogadhatók szignifikánsnak). Összekapcsolva a plusz adóteher vállalásának hajlandóságával, elég jól jelzi azt a szándékot, miszerint a férfiak inkább támogatnák a közpénzek elosztásának, felhasználásának helyi szintekre történő delegálását.

Az emberek adómorálját jellemző változónak jelen felmérésben az tekinthető, hogy a feltételezett 30%-os adóteher esetén a számlaérték hány százalékát lennének hajlandóak egy fiktív számláért kifizetni, ha tudják, hogy ez a tranzakció kockázatmentes (0% a lebukás valószínűsége). Természetesen gazdasági szempontból értelmetlen 30%-os adóteher mellett a fiktív számla értékének 30%-ánál magasabb összeget kifizetni a számláért, így az adott változónak ez volt az elvi maximuma. A könnyebb értelmezhetőség miatt a 100%-os adómorálnak azt tekintettem, ha valaki kockázatmentes esetben sem hajlandó fiktív számláért fizetni, míg 0%-os adómorálnak pedig azt, ha valaki az adótehernek megfelelő összeget inkább egy fiktív számláért fizeti ki, mintsem a költségvetésnek. Talán megdöbbentő, de a válaszadók 29,5%-a lényegében inkább bárkinek hajlandó az adóterhet jelentő összeget teljes egészében kifizetni egy fiktív számláért, csak ne a költségvetésbe kerüljön…

Nem meglepő módon pozitív irányú, viszonylag jelentős kapcsolat van egy személy Machiavellita személyiségjegyeinek erőssége és a kockázatmentesen fiktív számlára költeni kívánt összeg nagysága között (r=0,346). Ez két okra is visszavezethető: egyfelől akiknek erős Machiavellista személyiségjegyei vannak, azok számára nem jelent különösebb problémát az egyéni haszonszerzés a közösség, vagy a társadalom kárára; másfelől pedig inkább tekintenek a hatalmat gyakorlókra úgy, mint opportunista, öncélú emberekre, ami könnyen igazolhatja saját cselekedetüket, mellyel az adóbevételeket csökkentik.

A vizsgált tényezők korrelációs együtthatóinak mátrixa

2. táblázat

	Helyi ök. rész. gépj.	Helyi ök. rész. SZJA	Plusz adó ök. javára	Fiktív szla (0%)	Fiktív szla (25%)	Fiktív szla (50%)	Fiktív szla (75%)	Mach pont	Nem
Helyi ök. részes. gépj.	1
Helyi ök. részes. SZJA	0,2382	1
Plusz adóteher ök. javára	-0,1016	-0,0368	1
Fiktív szla (lebukás: 0%)	-0,1875	0,0374	-0,0601	1
Fiktív szla (lebukás: 25%)	-0,1402	0,0230	-0,0326	0,6209	1
Fiktív szla (lebukás: 50%)	-0,0765	0,0203	0,0415	0,2900	0,6214	1
Fiktív szla (lebukás: 75%)	-0,0043	-0,0701	0,0084	0,1648	0,4485	0,8010	1
Mach pont	0,0431	0,0586	0,0750	0,3462	0,2215	0,1685	-0,0024	1
Nem	0,2023	0,3042	0,2325	0,1590	0,1633	0,1724	0,1899	0,144	1
Kor	0,0495	0,0241	-0,1153	-0,2458	-0,1510	-0,2339	-0,1657	-0,273	-0,045

Forrás: saját szerkesztés

A válaszadók kora és a kockázatmentes fiktív számlára költeni kívánt összeg nagysága között negatív irányú, közepesnél gyengébb kapcsolat van (r=–0,246). Hangsúlyozni kell, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a kor előrehaladtával az emberek adómorálja javulna. A vizsgálat keresztmetszeti adatokként hasonlított össze embereket, ebből tehát nem vonható le az a téves következtetés, hogy majd idősebb korukra javulni fog az adómoráljuk, sőt. Ebből sokkal inkább az az ijesztő kép rajzolódik ki, miszerint a kor előrehaladtával a mostani idősebbek kilépnek az adót fizető aktív korúak közül és helyüket majd az a korosztály veszi át, melynek már a mában is jelentősen alacsonyabb az adómorálja. Nyilván a mintában szereplők adófizetési hajlandósága nem fog javulni, egyrészt tovább romolhat („eddig sem fizettem, ezután sem fogok”, „nem buktam le”stb.), másrészt ezt a meglehetősen negatív mintát viszik tovább és tartják követendő magatartásként az új generáció elé.

Navigátor Adózás modul
Az Art. Navigátor és az Áfa Navigátor csomagban, 10% kedvezménnyel. A navigátorok a jogi eljárásokat a kezdeményezéstől a lezárásig folyamatábrákkal követik végig, a kapcsolódó anyagok (jogszabályok, Nav-állásfoglalások, nyomtatványok) egy kattintással elérhetőek. Megrendelés >>

---