Moszkva felemelkedése (1. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A nagy birodalmak közül az orosz birodalomnak kétségkívül meghatározó szerepe volt az előző fél évezred világpolitikájában. Rettegett Iván, Nagy Péter, Nagy Katalin, II. Miklós cár, Lenin, Sztálin, Gorbacsov, Putyin meghatározó szereplői a történelemnek. Az orosz fővárosok sorában Novgorod, Kijev, Moszkva, Szentpétervár (Leningrád), majd ismét Moszkva volt a történelemalakítás legfőbb helyszíne. Hogyan lett az erdőségek közepén eldugott kistelepülésből birodalmi főváros? Ebben az adózásnak jelentős szerepe volt! Az első részben az előzményekről és a tatárokról lesz szó, a második részben a Moszkvai fejedelemségről.
Nem akkor kapsz, ha hívnak – ezt vallod. / Némán elveszed, ha adnak – így szoktad.
Nem akkor veszel, ha hívnak – ezt vallod. / Nemet nem mondasz, ha adnak – így szoktad.
(A mongolok titkos története, Képes Géza fordítása)
A keleti szláv népek már a IX. században önálló államalakulatokat hoztak létre. Ebben jelentős szerepet játszottak a ruszoknak is nevezett keleti vikingek. A rusz névből származik Oroszország elnevezése is: Rusz! Az első uralkodói dinasztia a viking Ruriktól származik, ezért is nevezzük az orosz uralkodói házat a XVI. század végéig Rurik-háznak, az uralkodókat rurikidáknak. Az első főváros Novgorod volt, de a Rurikot követő fejedelmek már Kijevből irányították a birodalmat.
A korai időszakot olyan fejedelmek fémjelezték, mint Rurik, Igor, Nagy Szent Vlagyimir vagy Bölcs Jaroszlav.
Bölcs Jaroszlav 1054-ben halt meg. Végrendeletében a Kijevi Nagyfejedelemség jelentősebb területi központjait öt fia kapta meg, akiket felszólított, hogy éljenek szeretetben és békében, mert ellenkező esetben el fogják pusztítani apáik és nagyapáik földjét. Mintha előre látta volna a jövőt! A birodalom rövidesen kisebb fejedelemségekre, részfejedelemségekre tagolódott, ezek fejedelmei általában rurikidák voltak, viszont egymással gyakran harcban álltak, próbálták megszerezni a hatalmat a többiek felett.
Nem volt elég a belső békétlenség, külső támadások is gyengítették a fejedelemségeket. Északon a svédek támadták meg 1240-ben Novgorodot (szövetkezve a tatárokkal), de a novgorodi fejedelem, Alekszandr Jaroszlavics döntő győzelmet aratott felettük. A Német (teuton) lovagrend is támadta már 1240-41-ben is a novgorodiakat, több települést elfoglaltak (például Pszkovot is). A lovagrend előrenyomulását ismét Alekszandr Jaroszlavics vezetésével sikerült megállítani, aki 1242. április 5-én a Csúd-tó befagyott jegén győzte le a lovagokat. Alekszandr Jaroszlavicsot ezt követően Alekszandr Nyevszkijként, a jégmezők lovagjaként is említik a történelemkönyvek. Alekszandr Nyevszkij a novgorodi fejedelmi címet követően megszerezte a kijevi fejedelmi és a vlagyimiri nagyfejedelmi címet is. Az előrenyomuló tatárokkal alapvetően kiegyező politikát folytatott, 1547-ben az orosz ortodox egyház szentté avatta.
Emlékbélyeg és -érme a csúd-tavi csata 750. és 775. évfordulójára
A tatárok térnyerése
A mongol (tatár) törzseket a XII. század végén sikerült Temüdzsin kánnak egyesítenie. Temüdzsin, akit Dzsingisz néven is ismerünk, jelentős közigazgatási és katonai szervező munkába kezdett. Dzsingisz kán a mongolok egyesítése, illetve reformjai eredményeként egy igen hatékony hadsereggel és pénzügyi rendszerrel rendelkezett, amellyel elindult világhódító útjára. Néhány évtized alatt a történelem (máig) legnagyobb kiterjedésű birodalmát hozták létre.
Dzsingisz kán egy 2008-as kazah emlékérmén
Dzsingisz kán egy 2008-as kazah emlékérmén
A közigazgatási újításokat egy Yelü Chucai (Jelü Csucaj, Yeh-lu Chu-tsai, 耶律楚材, 1190-1244) nevű tanácsadója dolgozta ki. Yelü Chucainak mongol volt az apja, kitaj nemzetiségű az anyja. A kínai közigazgatást ebben a korban a kitajok irányították. Yelü Chucai is a hivatali ranglétrának megfelelő előmenetelt tudhatott magáénak. Ő maga konfuciánus volt, de ismerte a taoizmus és a buddhizmus tanait is, tanult asztrológiát, gyógynövénytant, szerzett irodalmi ismereteket, de mindenek előtt közigazgatási ismereteket.
Yelü Chucai portréja (XIV. század)
Dzsingisz kán 1215-ben megkerülve a Nagy Falat betört Kínába, elfoglalta Pekinget is, a császárt elűzte. Yelü Chucai ekkoriban állt a mongolok szolgálatába, majd 1218-tól – miután Dzsingisz kán felfigyelt a tehetséges fiatalemberre – a kán udvartartásába került. Rövidesen ő lett Dzsingisz főtanácsadója, amolyan miniszterelnöki posztot töltött be.
Yelü Chucai birodalmi szintű adórendszert dolgozott ki, amelynek alapját népszámlálás képezte. A személyeken túl a vagyontárgyakat is összeírták, és a közvetlen adók alapja ez az összeírás lett. Az adóztatást alkalmazták a mongolok uralma alatt álló területeken, de olyan leigázott területeken is, ahol a mongol közigazgatást nem vezették be. Az ilyen területek inkább fizettek, minthogy újabb támadásnak kitegyék magukat. A mongolok híre oly rettenetes volt, hogy egyes területek önként is vállalták az adófizetést, hogy elkerüljék a kényszerítő hadjáratokat.
Yelü Chucai véleménye szerint a meghódított területek lakosságát nem célszerű kiirtani, sokkal jövedelmezőbb az, ha a hódítást követően adófizetésre kötelezik őket. Ezt Dzsingisz kán is elfogadta. Dzsingisz fia és utóda, Ögödej kán először egy meghatározott területen egy éves próbaidőt tűzött ki, majd annak eredményességét látva kímélte meg a hódítások során a lakosságot. Ez azonban nem akadályozta meg a tatár szabadcsapatokat abban, hogy időről-időre feldúlják a meghódított területeket, kardélre hányják a lakosságot.
Yelü Chucainak sokat köszönhetnek a mongolok, egyes feltételezések szerint a mongol írásbeliség megteremtése is hozzá kapcsolódik, aminek eredményeként megszülethetett a XIII. század közepén „A mongolok titkos története” című írás is.
Dzsingisz kán 1227-ben meghalt, óriási birodalmat, sok gyermeket hagyott maga után. Utódlásáról ugyan rendelkezett, de ezt nem mindenki fogadta el. Végül mégis Dzsingisz akarata érvényesült, és a kurultájon (a mongol törzsfők gyűlésén) fiát, Ögödejt választották meg nagykánnak.
Yelü Chucai ezt követően is fontos posztokat töltött be a közigazgatásban, bár szép lassan háttérbe szorult. Annak oka, hogy Yelü Chucait kevéssé ismerjük, az lehet, hogy történelemírásunk alapvetően Európa-központú, a kínaiak őt mongolnak, a tatárok kínainak tekintették, ilyen módon egy „idegen” emlékét kevésbé tartották fontosnak megőrizni. Ennek ellenére sírját sokáig gondozták, volt egy emléktemploma is, ezeket a Mao Ce-tung-féle kulturális forradalom idején lettek az enyészeté. Kínában több szobor is emlékezik Yelü Chucaira.
Yelü Chucai két szobra Kínában
Az Arany Horda létrejötte
A hatalmas birodalom egyben tartása az akkori közlekedési és kommunikációs viszonyok között így is lehetetlen volt. A birodalom egyes részei egy ideig még elfogadták a nagykán hatalmát, de szép lassan megindult az erózió, az egyes területek függetlenedési törekvéseit nem lehetett megállítani.
A mongolok által uralt területek 1300 körül (sárgával jelölve az Arany horda területe)
A kelet-európai sztyeppéket két horda, a Kék (Kök Orda) és a Fehér Horda (Ak Orda) uralta. A kék és a fehér itt az égtájakat, a nyugatot és a keletet jelenti. (A horda, mongolul orda a török orda/ordu szó átvétele, mindkét nyelvben az uralkodó szállásterületét, táborát vagy palotáját jelentette. Ennek a szónak a „leszármazottjai” a magyar várad, várda szavak, amelyek királyi udvarházakat jelölhetnek: Kisvárda, Pécsvárad, Nagyvárad stb.)
A Kék és a Fehér Horda egyesülésével jött létre az Arany Horda 1236-ban. Az Arany Horda fővárosa a Volga melletti Szaraj városa volt, amelynek becslések szerint akár 400 000 lakosa is lehetett. A kán itt fogadta a küldöttségeket, követeket, ide rendelte az engedetlen fejedelmeket. Az Arany Horda első kánja a magyar történelemből is jól ismert Batu kán volt.
Az Arany Horda által meghódított területnél jóval nagyobb volt a befolyási övezete, ahonnan adót is szedett. Az orosz fejedelemségek nagyobb részét (Vlagyimir, Szuzdal, Moszkva, Tver, Kijev stb.) fegyveres leigázással kényszerítették adófizetésre, de például Novgorod önként vállalta az adófizetést, hogy elkerülje a vérontást.
A tatárok pusztítása nem kerülte el Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát sem. Magyarországot 1241-42-ben pusztította végig Batu kán serege, majd Ögödej nagykán halála miatt visszavonult. Újabb tatár betörésre 1285-ben került sor, de ekkor IV. (Kun) László király vezetésével sikerült a tatárokat legyőzni, még vezetőik is alig tudtak elmenekülni. A tatár betörések ezt követően sem szűntek meg, ezek már főleg az erdélyi területeket érintették, a Kárpát-medencét érintő utolsó ilyen betörések 1694-ben és 1717-ben voltak.
Az Arany Horda széthullása
Az Arany Horda a létrejöttét követő másfél évszázadban élte fénykorát. A hadiszerencse ebben az időszakban is változó volt, erős központi igazgatás hiányában többször is legyőzték a tatár csapatokat. Az ilyen győzelmeket nem ritkán az összefogott tatár csapatok megtorlása követte, és így visszaállt a tatár fennhatóság.
Az Arany Horda területe 1389-ben
Jelentős fordulatot hozott az 1380. szeptember 8.-án lezajlott kulikovói csata, amelyben az egyesült orosz fejedelemségek serege – Dmitrij Donszkoj moszkvai fejedelem (I. Iván moszkvai fejedelem unokája; I. Iván tevékenységéről a második részben lesz szó) vezetésével – legyőzte az Arany Horda és vazallusai seregét. Bár ezt követően is adót fizettek az orosz fejedelemségek a tatároknak, sőt 1382-ben még Moszkvát is felégették, de a hanyatlás megindult.
A meggyengült tatárokra Timur Lenk (Tamerlán) 1395-ben mért csapást, amelyet követően megkezdődött az Arany Horda széthullása, hatalmának csökkenése. A Moszkvai Nagyfejedelemségnek 1480-ban sikerült a tatár függéstől megszabadulnia.
Az utódállamok közül a krími tatárok hatalma maradt fenn legtovább. Még a XVI., XVII. században is betöretek az orosz területekre, őket II. (Nagy) Katalin 1783-ban annektálta az Orosz Birodalomba (az addigi oszmán fennhatóság alól). A krími tatárok még egyszer játszottak jelentős szerepet: a II. világháborúban Németország szövetségesei lettek, aminek következménye volt, hogy Sztálin tömegesen deportálta őket a győzelem után.
Irodalom:
A mongolok titkos története (fordította Ligeti Lajos, a verseket fordította Képes Géza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1962)
Yeh-lu Chu’tsai the Magician
Yelü Chucai: a mongol császárok konfuciánus főtanácsadója
