Moszkva felemelkedése – Pénzeszsák Iván
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Moszkva jelentéktelen kisvárosból lett az Orosz Birodalom fővárosa. A naggyá válás folyamatában kiemelkedő szerepe volt I. Iván moszkvai fejedelemnek, akinek birtokszerző politikáját utódai is folytatták. I. Iván uralkodói ragadványneve Kalita volt, ami magyarul pénzeszsákot jelent, és nem véletlenül, mivel ez az adók behajtásából szerzett gazdagságára utal. Az előző részben a felemelkedés előzményeivel foglalkoztunk, most a birodalmi fővárossá válásról szólunk.
Megszűnt a harc az orosz föld ellen, a keresztényeket már nem ölték meg; a keresztények pihentek, elfeledték a kimerültséget, a sok fájdalmat és a tatár erőszakot;
és ettől kezdve csend volt az egész földön.
(korabeli krónika részlete az 1328-1368 közötti békés időszakról)
A Kijevi Rusz felbomlása után kilenc nagyobb részfejedelemség alakult ki (kijevi, csernyigovszeveri, volhíniai, halicsi; polocki, szmolenszki, novgorodi, rosztov-szuzdali, murom-rjazanyi).
Az orosz fejedelemségek 1237 körül
Moszkva első írásos említése 1147-ből származik. Hosszú időn át a Vlagyimiri Fejedelemséghez (Moszkvától keletre) tartozó kisvárosként adót fizetett a fejedelemnek. Kijev után az ortodox egyház központja is Vlagyimirban volt. (A települések elhelyezkedését lásd a térképmellékleten.)
A mongol hódítások pusztítását Moszkva sem kerülte el, 1238-ban felégették a várost, de lakói újraépítették. A városnak viszonylagos védettséget adott a mongoloknak fizetett rendszeres adó. A Rurik-házhoz 1263-ban került, amikor Alekszandr Nyevszkij (a jégmezők lovagja), aki vlagyimiri nagyfejedelem is volt, kétéves fiának, Danyiilnak (1261-1303) ajándékozta a várost.
Danyiil volt Moszkva első fejedelme, 1303-ban bekövetkezett haláláig uralkodott, a XVIII. században szentté avatták, így lett ő Szent Dániel.
Jurij Danyiilovics moszkvai fejedelem
Danyiilt legidősebb fia, Jurij (1281-1325) követte a fejedelmi székben. Uralkodását a tveri (Moszkvától északnyugatra) Mihail fejedelemmel való harcok, illetve a vlagyimiri nagyfejedelmi tisztségért folyó küzdelem határozta meg. Ezt 1305-ben a tveri fejedelemnek sikerült megszereznie. Mihail kétszer is megtámadta Moszkvát (1305-ben és 1308-ban), de nem sikerült elfoglalnia. Jurijnak viszont sikerült elérnie 1305-ben, hogy az általa támogatott Péter lett minden oroszok legfőbb egyházi személyisége. Péter ekkoriban Vlagyimirból irányította egyházát.
Jurij 1317-ben feleségül vette Özbek (Üzbég) tatár kán nővérét, Koncsakot. A káni rokonságot kihasználva Jurij megtámadta Tvert, eredménytelenül, mert a tveri fejedelemtől vereséget szenvedett, sőt felesége és a tatár követ is a tveriek fogságába esett. A fogságban Koncsak meghalt. Ezt követően Jurij a kán udvarába sietett, ajándékokkal is megerősítette vádját, miszerint feleségét megmérgezték. A kán magához rendelte a Mihail tveri fejedelmet és halálra ítélte. Egy hónapig kalodában tartották az elítéltet, majd Jurij kíséretének tagjai végrehajtották az ítéletet. A megüresedett vlagyimiri nagyfejedelmi címet most már Jurij kapta meg (1318), a tveri fejedelem Mihail fia, Dmitrij lett.
A tveri fejedelem, Dmitrij 1321-ben átadta Jurijnak az éves adót, hogy továbbítsa azt a kánnak. Jurij azonban ezt elsikkasztotta, és novgorodi kereskedőknél fektette be a pénzt. Dmitrij emiatt panaszra ment a kánhoz, aki büntetésül elvette a nagyfejedelmi címet Jurijtól, és átadta azt Dmitrijnek.
Az ellenségeskedés végzetessé vált 1325-ben, amikor Jurij a kánhoz utazott, hogy meggyőzze Özbeket a nagyfejedelemség visszaadásáról. Jurij a káni udvarban találkozott Dmitrijjel (véletlenül éppen annak apja, Mihail kivégzésének évfordulóján). A feldühödött Dmitrij ott helyben lekaszabolta Jurijt, mivel őt tartotta felelősnek apja halálért. A kán nem tűrte udvarában az ilyen önbíráskodást, Dmitrijt elfogták és halálra ítélték. Az új tveri fejedelem Alekszandr, Dmitrij öccse lett.
Jurij Danyiilovics levágása (balra) és a tveri felkelés (jobbra)
I. Iván moszkvai fejedelem, majd nagyfejedelem
A moszkvai fejedelmi székben Jurijt öccse, Iván (kb. 1283-1340) követte.
Iván megkérte Péter metropolitát, hogy helyezze át székhelyét Vlagyimirból Moszkvába. Ezt Péter teljesítette (ebben azért lehetett szerepe annak, hogy Jurij támogatta Péter megválasztását 1305-ben). Iván bőséges adományokkal látta el az ortodox egyházat, ez lehetővé tette az első moszkvai kőépületek megépítését. Iván támogatásával épült fel az Uszpenszkij (Istenanya elszenderedése) székesegyház, az Arhangelszkij (Szent Mihály arkangyal) székesegyház és a Nagy Iván (Lépcsős, Létrás vagy Lajtorjás Szent János emlékére) harangtorony is. (A ma látható azonos nevű épületek ezek helyén épültek fel másfél évszázaddal később). Ez megalapozta azt, hogy az orosz metropoliták székhelye, az ortodox vallás központja ettől kezdve Moszkva lett. Az ortodox egyház és papjai egyébként adómentességet élveztek a mongoloktól, így az egyház nem is igen lázadozott a tatár iga ellen, kiváltságukért „cserébe” a hívőket is engedelmességre buzdították.
A kán 1327-ben Tverbe küldte Csolhan nevű adószedőjét és fegyveres kíséretét az elmaradt adók beszedése céljából. Erre óriási felkelés tört ki Tverben a mongolok ellen. A felkelésben meghaltak a mongol követség tagjai és Csolhan, bennégtek a szálláshelyükül szolgáló fejedelmi palotában. A büntető hadjárat vezetésére Moszkva fejedelme, I. Iván vállalkozott. A kán ötvenezres sereget küldött segítségül. Iván seregei feldúlták Tvert és a környező városokat. Novgorod csak jelentős összegű (2000 grivna – kb. 200 kg – ezüst) hadisarc megfizetése árán tudta elkerülni a pusztítást. Alekszandr tveri fejedelem Pszkovba menekült.
Iván szerette volna megkapni a kántól a novgorodi nagyfejedelmi címet, de a kán megosztotta a nagyfejedelemséget, egy részét (Velíkij Novgorodot és Kosztromát) megkapta Iván, másik részét (Vlagyimirt és a Volga-menti vidéket) a szuzdali fejedelem. Ettől kezdve (1328) viselte Iván a moszkvai nagyfejedelmi címet is.
A székesegyházak építési költségeinek finanszírozására Iván magasabb adót követelt a hozzá tartozó területektől. Ez 1331-ben konfliktust eredményezett Novgoroddal. Iván hadba szállt, több települést elfoglalt, végül Novgorod meghátrált, és a pusztítás elkerülése érdekében inkább fizetett.
Ivánnak sikerült elérnie a kánnál, hogy a tveriek és a novgorodiak adóját is ő szedhesse be, és juttassa el a kánhoz Szarajba. Ha nem ment magától vagy felszólításra, akkor erővel! Például 1330-ban Rosztovba mentek a moszkvai csapatok, a legfőbb bojárt, Averkijt felakasztották, sőt a rosztovi területek felét is Moszkvához csatolták. Adószedői vállalását tehát Iván szorgalmasan teljesítette, de a beszedett adók egy részét megtartotta. Innen eredt legendás gazdagsága, amivel kiérdemelte a Kalita (Калита), azaz Pénzeszsák (vagy Erszény) ragadványnevet. Az utókor megpróbálta ezt árnyalni, amely szerint az övén hordott pénzes erszényről kapta e melléknevet, amelyből a rászorultak részére gyakran jótékonykodott.
Adószedők – Averkij bojár kivégzése (Könyv miniatúra, Radonyezsi Szent Szergij élete, XVI. század, Trinity-Sergius Lavra gyűjteményéből)
Iván a felhalmozott vagyonból gyakran kisegítette a kisebb fejedelemségeket, cserébe viszont szerződéssel otcsinaként, fejedelmi örökbirtokként Ivánt (és utódait) jelölték meg területeik örököseként. Ez is a Moszkvai Nagyfejedelemség területét növelte.
Iván a gazdagságát építkezésekre, a Kreml megerősítésére, illetve újabb területek megszerzésére fordította. Főleg észak és északkelet felé terjeszkedett. A meghódított területekről szedett adóval (prémekkel) bőségesen tudta kárpótolni Moszkvát a kán részére fizetendő adóért.
A tatár kán 1337-ben megbocsátott a száműzetésben élő Alekszandr tveri fejedelemnek, és visszahelyezte korábbi tisztségébe. Iván ezt nem tűrte, és a kán udvarába sietett. Meggyőzte a kánt, hogy Alekszandr a kán legnagyobb ellensége. A kán hajlott Iván szavára, és 1339-ben kivégeztette Alekszandr fejedelmet és legidősebb fiát.
Iván utolsó hadjáratára 1340-ben került sor, amikor Szmolenszk szövetkezett a litvánokkal, és megtagadta az adófizetést a kán felé. Még ugyanebben az évben Novgoroddal is konfliktusba került, de halála miatt ennek megoldása már fiára, Szimeonra maradt.
Iván két alkalommal is végrendelkezett írásban, ezeket a tatárokkal is elfogadtatta (ami ekkoriban még szokatlan volt). Mindkét végrendelete fennmaradt, ezek a történészek forrásanyagai között gyakran szerepelnek.
Halála után az Arhangelszkij székesegyházban helyezték végső nyugalomra, ez a székesegyház lett az orosz uralkodók temetkezési helye (Nagy Pétertől kezdve viszont a szentpétervári Péter-Pál-székesegyházban temetkeztek). A székesegyház újjáépítését követően is fennmaradt sírja, ő az első orosz uralkodó, akit ide temettek.
Kalita Iván sírja a moszkvai Arhangelszkij székesegyházban (balra elöl)
A moszkvai fejedelmek ebben az időben még nem viselték a cári címet. A cár elnevezés a cézár, császár rövidítéséből származik. Az első uralkodó, aki a külföld felé már használta, III. Iván moszkvai nagyfejedelem volt, és az első, aki cárrá koronáztatta magát IV. (Rettegett) Iván. Rettegett Ivánhoz kötődik egyébként az egységes Oroszország létrehozása is, viszont elődjeit is ellátták (ellátjuk) az uralkodói sorszámokkal egészen Pénzeszsák Ivánig, így I. Ivánként szerepel az irodalmi hivatkozásokban.
Adófajták Kalita Iván idejében
A fejedelemségek által a tatároknak fizetendő adók legfőbb forrásai a fejedelemségekben kivetett adók voltak. Hogy milyen adókat alkalmaztak akkoriban, a fejedelmi végrendeletek tanúskodnak legjobban, ugyanis ezekről is rendelkeztek az örökhagyók. A végrendeleteket Bótor Tímea dolgozta fel (lásd az irodalomjegyzékben), és munkájában külön fejezetet szentel a közvetlen és közvetett adóknak is. Ebből idézünk most néhány mondatot.
„A Kijevi Rusz időszakában az adók két csoportját különböztették meg: a dany a fejdelemnek fizetendő egyenes adót, míg a poslina a közvetett, a bírósági és kereskedelmi illetéket jelentette. … A széttagoltság és a Moszkvai Rusz korszakában az egyenes adó (dany) elnevezése megmaradt, annyi változott, hogy a városokban és szlobodákban az adóviselő porták száma után rótták ki, míg a földműveléssel foglalkozó lakosság a mezőgazdasági telkek után fizette az adószedőknek (danyscsiki).
A tatárok által meghódított népek, így a Rusz-beli fejedelmek is kötelesek voltak adót fizetni az Arany Horda közvetítésével a mongol nagykánnak, melyet vihodnak neveztek.
A kánnak fizetett adó időben történő beszedését és behajtását az ún. baszkakok vagy a XIV. századig a darugák végezték a melléjük rendelt tatár csapatok segítségével. A baszkak török szó, kormányzót jelentett. … A darugák kezdetben a baszkakok alárendeltjei voltak, később önálló hatáskörrel rendelkező hivatalnokok. A XIII. században ezek a tisztségviselők irányították a lakosság-összeírásokat is. Az adóbegyűjtés jogát a tatár kán a XIV. század elejétől a muzulmánoknak (beszermenek) adta bérbe, de kegyetlenségeik miatt gyakran törtek ki lázadások. A XIV. századtól kezdve kizárólag az orosz fejedelmek kapták meg az adószedés jogát, így biztosítva a rendszeres és időben való begyűjtését. 1328-ban Iván Kalita megosztott nagyfejedelmi címet kapott a tatár kántól. Miután a szuzdali Alekszandr Vasziljevics 1331-ben meghalt, Iván Kalita a tatár kánhoz utazott, és megkapta „az egész Rusz föld” feletti uralmat biztosító oklevelet (jarlikot), illetve a velejáró területeket, Alekszandr örökségét.
A Moszkvai Rusz korszakában a lakosság általában két alkalommal, Péter-Pálkor és karácsonykor járult a helytartó elé, megfizetve neki a járandóságokat (kormi). Ennek mértékét az ekealj szerint határozták meg.
Balra alul: Kalita Iván elindul az adók behajtására (balra alul); Balra felül: A vámszedők kényszerítik a vonakodó adózókat (balra felül) (Könyv miniatúra, Radonyezsi Szent Szergij élete, XVI. század, Trinity-Sergius Lavra gyűjteményéből); Jobbra: Az alamizsnát osztó Kalita Iván (Szergej Nyikolajevics Efoshkin festménye)
Az egyenes adók sorához tartozott az obrok (teményjáradék). … Az obrok terményjáradékot, az obrocsnij terményjáradékból származót, az obrokos (obrocsnyik) személyes szabadsággal nem rendelkező, egy föld vagy terület bérléséért terményjáradékkal tartozó személyt jelentett. A szolgaállapotra utalt a fejedelem által megvásárolt (kuplenij) jelző az obrokosokra a méhészekre (bortnyiki) vonatkozóan.
A Kijevi Rusz időszakában beszedett közvetett adókat (szbori, majd poslini) két fő típusra lehetett osztani: a bírósági (szugyebnije) és kereskedelmire (torgovije). A közvetett adókat a fejedelem tisztségviselői gyűjtötték össze. pl. a fejedelem részére fizetendő bírósági bevételeket, a vérdíj (vira) és a büntetés (prodazs) beszedését a virnyik látta el.
A kereskedelmi illetékek (torgovije poslini) az áruszállítási vámokra (projezzsije poslini): mito és kosztka és a tényleges kereskedelmi illetékekre oszlottak: tamga és oszmnyicseje.
A tamga és az oszmnyicseje megfizetését minden árura kivetették, még a pénzre is vonatkozott, tehát mind a vevőt, mind az eladót terhelte. A XIII. századtól a Rusz földjén a tamga olyan tényleges kereskedelmi illetékké vált, melyet a kereskedők és kézművesek minden megvásárolt és eladott áru (kivéve a gabona) után fizettek a nagyfejedelemnek,… A tamga az áru értékének egy meghatározott százaléka volt, különböző mértékű összeget fizetett egy helybéli, illetve egy idegen városból vagy országból érkező kereskedő.
A mito alatt kezdetben általános kereskedelmi vámot értettek, de ezt a fogalmat a XIV. században a tamga helyettesítette. Így a mito olyan kereskedelmi vagy árumegállító vámot kezdett jelenteni, melyet a hídon, folyón, városkapun való átkelésnél (hídvám, révvám) kellett fizetni. Megkülönböztették a szárazföldi szekerekre, kocsikra kirótt száraz mitot (mito szuhoje) és a csónakok után beszedett vízi mitot (mito vodjanoje). A mito összegét nem az áruk értéke, hanem a szállítóeszközök száma határozta meg. Azt a helyet is mitonak nevezték, ahol ezt a kereskedelmi illetéket összegyűjtötték. A Kijevi Rusz időszakában már kialakult a vám beszedését felügyelő tisztségviselő, a mitnyik személye, aki az oszmennyik, a fővámszedő segédje lehetett.”
A Moszkvai Nagyfejedelemségtől az Orosz Birodalomig
Iván Kalita uralkodását követően utódai folytatták területszerző politikáját. Unokája Dmitrij Donszkoj (1350-1389) 1380-ban a kulikovói csatában legyőzte a tatárokat is. Igaz, ezzel a tatár igát nem sikerült lerázni, Dmitrij továbbra is adót fizetett a kánnak, sőt a tatárok 1382-ben felgyújtották Moszkvát is, de a tatárok visszaszorulását mégis ettől az időponttól lehet eredeztetni.
A Moszkvai Fejedelemség növekedése 1300 és 1462 között
A tatár igát III. Ivánnak (1440-1505) sikerült végleg leráznia. Megtagadta a tatárok felé való adófizetést, illetve az orosz fejedelemségek sorát foglalta el: 1478-ban Novgorodot, 1485-ben Tvert), 1503-ban Csernyigovot és Novgorod-Szeverszkijt. Fia, III. Vaszilij (1479-1533) folytatta a hódításokat, Pszkov (1510), Szmolenszk (1514) és Rjazany (1521) is Moszkva fennhatósága alá került. III. Vaszilij fia, IV. (Rettegett) Iván (1530-1584) volt az első, aki minden oroszok cárjának nevezte magát, és birodalmának fővárosa Moszkva volt.
Irodalom:
A Kijevi Rusz története II. (Bejegyezte: Szádoczki Bálint)
A mongolok titkos története (fordította Ligeti Lajos, a verseket fordította Képes Géza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1962)
Az Orosz Birodalom gyökerei: a mongolok által létrehozott, jól szervezett adózási rendszer, mely a népesség összeírásán alapult
Bótor Tímea: A Moszkvai Fejedelemség története a nagyfejedelmi végrendeletek (1336-1462) tükrében (Doktori (PhD) értekezés, Pécs 2011)
