Szervezeti átalakítások transzferár-kockázatai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az üzleti életben előforduló szervezeti átalakítások (üzletág-értékesítések, szabadalmak, szoftverek, ingatlanok, egyéb vagyonelemek mozgatása egyik cégből a másikba) alapos tervezési és előkészítési feladatokat igényelnek. Nemcsak a legoptimálisabb adózási módszer megtalálása a feladat, hanem emellett az események transzferárazási hatásait és kockázatait szükséges felmérni. Miért fontos ez? A vagyonelemek mozgatása általában gazdasági átalakulással (pl. kiválás, szétválás, beolvadás, stb.) vagy teljesen új cég megalapításával jár. A legtöbb esetben az átrendeződések eredményeként kapcsolt vállalkozások jönnek létre, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a szervezeti átalakítások során, vagy azt követően átadott eszközöket, forrásokat is bizonyos esetekben piaci áron szükséges értékelni.
A szervezeti átalakítás (üzleti átszervezés) egy multinacionális vállalkozás funkcióinak, eszközeinek és / vagy kockázatainak átcsoportosítását jelenti, valamint a létező megállapodások felbontását vagy érdemi újratárgyalását is takarhatja. A szervezeti átalakítások általában a nyereség csoporton belüli tagok közötti újraelosztásával is járnak.
Az OECD Modellegyezmény 9. cikkelye és a szokásos piaci ár elve szempontjából a lényeges kérdés, hogy a szervezeti átalakítás során teremtett vagy kikötött feltételek különböznek-e azoktól, amelyekben független vállalkozások állapodtak volna meg. Erre vonatkozóan a „Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára” c. OECD könyv IX. fejezete nyújt részletes iránymutatást.
A szervezeti átalakítás szempontjából döntő fontossággal bírnak a kockázatok. A kapcsolt vállalkozások közötti kockázatmegosztás vizsgálata a funkcionális elemzés nélkülözhetetlen eleme. A szabadpiacon a nagyobb kockázat vállalásának fejében általában magasabb az elvárt hozam. Ezért az adóhatóságok számára fontos, hogy értékeljék az átalakított vállalkozás jelentős kockázatainak újraelosztását, és az újraelosztás következményeit a szokásos piaci ár elvének alkalmazására a szervezeti átalakítás, illetve az átalakítás utáni ügyletekre vonatkozóan.
A szervezeti átalakítás gyakran a helyi tevékenységek alacsony kockázatú tevékenységekké történő átalakulását eredményezi, amely tevékenységekhez viszonylag alacsony (de általában állandó) hozam párosul azon az alapon, hogy a vállalkozói kockázatokat egy másik fél viseli, aki a tevékenysége és erőforrásai miatt a nyereség nagyobb részére jogosult.
Ezért az adóhatóságok számára fontos, hogy értékeljék az átalakított vállalkozás jelentős kockázatainak újraelosztását, és az újraelosztás következményeit a szokásos piaci ár elvének alkalmazására a szervezeti átalakítás, illetve az átalakítás utáni ügyletekre vonatkozóan.
A szervezeti átalakítások során esetlegesen felmerülő transzferárazási adókockázatok feltárása érdekében javasolt a szervezeti átalakítások áttekintése egy előzetes átvilágítás keretében. Az átvilágítás rendszerint írásos kérdőív összeállítását jelenti az OECD Transzferár Irányelvek útmutatásai szerint, majd a személyes megbeszélés keretein belül kitöltött kérdőív kiértékelését követően egy javaslatokat tartalmazó kockázatelemzés készül.
Milyen elemeket szükséges vizsgálni a kapcsolt felek között már fennálló szerződések tekintetében a szervezeti átalakítást megelőzően?
A vizsgálatokat a felek közötti jelenlegi szerződéses feltételek elemzésével kell kezdeni, mivel általában ezek határozzák meg a kockázatok felek közötti megosztását. Fel kell tenni a kérdést: a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel-e a kockázatok szerződés szerinti megosztásának? További fontos kérdések:
1. Milyen főbb kockázatokat viselnek a felek?
2. A kockázatok kapcsolt ügyletben alkalmazott megosztása megfelel-e a szokásos piaci ár elvének?
3. Rendelkezésre állnak-e összehasonlítható független ügyletek?
Ha a kapcsolt vállalkozások közötti szerződés szerinti kockázatmegosztás nem támasztható alá összehasonlítható ügyletekkel, akkor azt kell megállapítani, hogy olyan kockázatmegosztásról van-e szó, mint amilyenben független felek hasonló körülmények között valószínűleg megállapodtak volna.
|
Szabályzattár több mint 30 elérhető szabályzattal
Teljesítse az előírásokat, és szervezze meg cége hatékony működését!
A tartalomból: szervezeti és működési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, transzferár-nyilvántartás minta, cafeteria szabályzat, munkavédelmi szabályzat, kollektív szerződés stb.
|
 |
Ennek megállapítása szubjektív, de iránymutatást adhat annak vizsgálata, hogy melyik fél rendelkezik viszonylag nagyobb befolyással a kockázat felett. Továbbá szokásos piaci körülmények között a kockázatvállalási hajlandóságot befolyásolja a független felek kockázatviselését feltételező pénzügyi kapacitás is.
4. Milyen főbb döntési jogkörökkel rendelkeznek a felek?
5. Milyen pénzügy kapacitással rendelkeznek a felek?
6. Milyen következményekkel jár a kockázatmegosztás?
Amennyiben megállapítást nyer, hogy a kockázatmegosztás megfelel a szokásos piaci ár elvének, akkor a kapcsolt ügylethez kapcsolódó kockázat hozzárendelése általában azzal a követelménnyel jár az adott félre nézve, hogy
a) fedeznie kell a kockázatkezelés vagy a kockázatmérséklés esetleges költségeit;
b) fedeznie kell a kockázat bekövetkezése esetén felmerülő esetleges költségeket, valamint
c) ellenszolgáltatásként rendszerint magasabb hozamra számíthat.
Fontos kérdés annak eldöntése, hogy egy kockázat gazdasági szempontból jelentősnek minősül-e, azaz jelentős nyereségpotenciált rejt-e magában, melynek következtében az adott kockázat megosztásának megváltoztatása a nyereségpotenciál jelentős átrendeződésére adhat magyarázatot. Egy kockázat jelentősége függ az adott kockázat nagyságrendjétől, bekövetkezésének a valószínűségétől, a kockázat kiszámíthatóságától, valamint a mérséklésének lehetőségétől.
7. Melyek az üzleti tevékenység jellegének legfontosabb kockázatai?
A következő fontos lépés annak meghatározása, hogy mennyi a szervezeti átalakításért járó szokásos piaci ellenszolgáltatás.
Ennek keretében szükséges felmérni a következőket: a kapcsolt vállalkozások a szervezeti átalakítást követően milyen főbb tevékenységeket végeznek majd, milyen főbb erőforrásokkal (pl. emberi erőforrás, eszközök, stb.) fognak rendelkezni, és melyek a legfontosabb üzleti okai és várt előnyei a szervezeti átalakításnak.
A szokásos piaci ár elvének az alkalmazása azon az elgondoláson alapul, hogy a független vállalkozások egy potenciális ügylet feltételeinek értékelésekor összevetik az ügyletet a számukra reálisan elérhető egyéb lehetőségekkel, és csak akkor kötik meg az ügyletet, ha nem találnak olyan alternatívát, amely egyértelműen vonzóbb.
Célszerű átgondolni azt is, hogy milyen reálisan elérhető egyéb lehetőségek kerültek mérlegelésre a szervezeti átalakítás alternatívájaként, és hogyan alakul a nyereségpotenciál az egyes résztvevő kapcsolt feleknél.
A nyereségpotenciál a Transzferár Irányelvekben az „elvárt jövőbeli profitot” jelenti. A nyereségpotenciál fogalma gyakran használatos értékelési célokra immateriális javak vagy egy folyamatosan működő vállalkozás átruházásáért járó szokásos piaci díjazás meghatározása során.
A szervezeti átalakítás gyakran az egyes kapcsolt vállalkozások kockázati profiljának megváltoztatásával jár. A kockázatok megosztásának változását eredményezheti valamilyen érték átruházása, és/vagy valamilyen létező megállapodás felbontása vagy érdemi újratárgyalása.
Mit érdemes megfontolni egy érték (pl. eszköz vagy folyamatosan működő vállalkozás) átruházása előtt?
Az új üzleti modell bevezetésekor illetve az értéklánc megváltoztatásánál előfordulhatnak olyan esetek, hogy eszközöket (tárgyi eszközök, készletek, stb.) kell átruháznia az egyik kapcsolt vállalkozásnak a másikra. A megfelelő transzferár-képzési módszer kiválasztása a felek összehasonlító (illetve funkcionális) elemzésétől függ.
Az átruházás során a következő transzferár képzési módszerek alkalmazhatóak:
- az eszközért járó szokásos piaci ár összehasonlítható független árak alapján történő megállapítása (pl. ingatlan piaci értékbecslés)
- az eszköz független fél felé történő viszonteladási árának csökkentése a marketing és forgalmazói tevékenységekért járó szokásos piaci ár alapú díjazással
- a gyártási költségekből képzett költségalap megnövelése egy szokásos piaci felár alkalmazásával a gyártó érintett készletekkel kapcsolatosan az általa ellátott funkciókért, felhasznált eszközökért és vállalt kockázatokért történő díjazása végett.
Az immateriális javak átruházása bonyolult kérdéseket vet fel az átruházott eszközök meghatározását és értékelését illetően egyaránt. A meghatározás azért lehet nehéz, mert nem minden értékes immateriális jószág jogvédett és bejegyzett, valamint szerepel szükségszerűen a számviteli nyilvántartásokban.
Az érintett immateriális javak közé tartozhatnak az olyan ipari javak használatával kapcsolatos jogok, mint a szabadalmak, védjegyek, kereskedelmi nevek, formatervezési minták vagy modellek, továbbá az irodalmi művek, műalkotások vagy tudományos munkák köztük szoftverek) szerzői jogai és az olyan szellemi tulajdon, mint a know-how és az üzleti titkok. Ide tartozhatnak továbbá az ügyféllisták, forgalmazási csatornák, egyedi nevek, szimbólumok vagy képek.
A szervezeti átalakítás elemzésének nélkülözhetetlen részét képezi az átruházott jelentős immateriális javak meghatározása (ha vannak ilyenek), valamint annak megállapítása, hogy független felek biztosítanának-e ellenszolgáltatást az átruházásukért, és hogy milyen szokásos piaci értékkel bírnak.
Az immateriális javak átruházásáért járó szokásos piaci ár meghatározásához mind az átadó, mind az átvevő nézőpontjait figyelembe kell venni (pl. hasznosításából származó, várható haszon összege, realizálásának időtartama és kockázatossága, a hozzá fűződő jog jellege és esetleges korlátozásai, az esetleges jogi oltalom hatóköre és hátralévő időtartama, valamint a joghoz kötődő kizárólagossági kikötések. Az immateriális javak értékelése bonyolult és bizonytalan lehet.
A szervezeti átalakítás esetenként egy folyamatosan működő vállalkozás, azaz egy működő, gazdaságilag integrált üzleti egység átruházását foglalja magában. Ebben az összefüggésben a folyamatosan működő vállalkozás átruházása eszközök bizonyos funkciók ellátására és bizonyos kockázatok viselésére való képességével együttesen történő átruházását jelenti.
Ezek a funkciók, eszközök és kockázatok lehetnek többek között tárgyi eszközök és immateriális javak, bizonyos eszközök birtoklásához és bizonyos funkciók – például K+F vagy gyártás – ellátásához kapcsolódó kötelezettségek, az átruházó átruházás előtt folytatott tevékenységeinek a folytatásához szükséges kapacitás, valamint bármilyen erőforrás, képesség és jog.
Az átruházott folyamatosan működő vállalkozás értékelésének tükröznie kell mindazokat az értékes összetevőket, amelyekért független felek hasonló körülmények között ellenszolgáltatást biztosítanának.
Felvetődik az a kérdés, hogy az átvevőnek tulajdonképpen kell-e ellenszolgáltatást nyújtani az átadónak a veszteséges tevékenységek átvételéért. A válasz attól függ, hogy egy független fél hasonló körülmények között hajlandó lenne-e fizetni azért, hogy a veszteséges tevékenységtől megszabaduljon, vagy inkább mérlegelne más lehetőségeket, így például a tevékenység felszámolását; és egy harmadik fél hajlandó lenne- felvásárolni a veszteséges tevékenységet, és ha igen, akkor milyen feltételek mellett – például ellenszolgáltatás fejében – tenné-e ezt.
Forrásanyag: Transzferár Irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára – Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ Kft., Bp., 2012.
A szerző, Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.
