Transzferár: közeleg a határidő
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Közeledik a 2014-es transzferár-nyilvántartások elkészítésének határideje, amely most is a társasági adóbevallások tényleges benyújtási időpontjával esik egybe, vagyis naptári év szerint adózóknál legkésőbb 2015. május 31-e lehet. Bár a nyilvántartási értékhatárok növekedtek, ezáltal a dokumentálandó ügyletek köre csökkent, de a kapcsolt vállalkozások mégsem lélegezhetnek fel. Hiszen a könnyítésekkel párhuzamosan az adóhatóság ellenőrzései alaposabbak, szigorúbbak lettek. Így mára a transzferárazás az egyik legnagyobb adókockázatot jelentő terület. Különösen fontos ezért a transzferár-nyilvántartások átgondolt és megalapozott elkészítése. A futószalagon vagy épp a kellő alátámasztás nélkül készülő dokumentációk később bizony könnyen megbosszulhatják magukat.
A transzferár ellenőrzések ma már minden átfogó adóellenőrzés szerves részét adják. Az adóellenőrök vizsgálják, hogy a nyilvántartásokat határidőre elkészítették-e, és felülemelkedve a formai kritériumok mechanikus vizsgálatán most már a dokumentációban leírtak valóságtartalmával is mélyebben foglalkoznak. A szerződések mögé nézve az üzleti tartalmat keresik, érdemben vizsgálják, hogy a kapcsolt vállalkozások egymás között alkalmazott árai valóban megfelelnek-e a piaci áraknak, és hogy kellőképpen alátámasztották-e azok meghatározását. Az ellenőrzések hatékonyságának javulását jelzi, hogy évről évre növekszik a transzferár-ellenőrzések során feltárt adóhiány: amíg 2011-ben még csak 18 milliárd forint volt, addig 2013-ban már meghaladta a 33 milliárd forintot.
Ahhoz, hogy az adózó a szokásos piaci árat kellőképpen alá tudja támasztani, használhatja
független féllel kötött szerződéseinek adatait;
kapcsolt vállalkozásainak független féllel kötött szerződéseiben alkalmazott árakat;
valamint hasonló termékre, szolgáltatásra vonatkozó nyilvános – akár ingyenes, akár díj fizetéséhez kötött – adatbázisokból származó információkat.
Sokszor azonban az adózó nem rendelkezik az első és a második pontban említett adatokkal, így kézenfekvő megoldásként használhatná az ingyenes adatbázisokat. Ezek hátránya azonban, hogy sokszor nem lehet kellő minőségű és mennyiségű mintát találni bennük. És bár kevés sikerrel kecsegtet a megfelelő minta megtalálása, a keresés és az elemzések elvégzése rendkívül munkaigényes.
Ha tehát ingyenes forrásból nem jutunk előbbre, és nincsenek úgynevezett belső összehasonlító adataink (azaz nekünk vagy egy kapcsolt vállalkozásunknak hasonló termékre/szolgáltatásra vonatkozó szerződése egy csoporton kívüli, független féllel), akkor nagy szükség lehet a fizetős adatbázis igénybevételére. Ráadásul, mivel a 2013-tól bevezetett könnyítések hatására már csak a nagy értékű (éves szinten 50 millió forint nettó értéket meghaladó) ügyleteket kell transzferár-nyilvántartással lefedni, érvényesen már nincs valódi esély a fizetős adatbázisok használatát azok „aránytalan költségeire” hivatkozva elutasítani; még akkor sem, ha ez az alapelv mind a mai napig a hazai transzferárazás szabályainak része. Azért sem tanácsos megpróbálni megúszni a fizetős adatbázis használatát, hiszen a nyilvántartási kötelezettségek csökkenésével az egy nyilvántartásra jutó revizori idő jelentősen megnőtt, vagyis jó eséllyel ki fog derülni, ha nem jó adatbázist választottunk.
Maradnak tehát a fizetős adatbázisok. Ezekből ugyan több is van, de az adóhatóság azokat az adatbázisokat részesíti előnyben, amelyek lehetővé teszik a széleskörű és nagy kombinációjú kereshetőséget, valamint a cégszintű adatok megjelenítését, ezáltal biztosítva a kapcsolt felekkel és a közöttük megvalósuló ügylettel való összehasonlíthatóságot. Sajnos ezek a követelmények jelentősen leszűkítik a választási lehetőségeinket. Az adatbázisok egy része ugyanis nem alkalmas cégszintű adatok lekérésére, vagy ha igen, akkor az adatbázisban szereplő minta mutatkozik szűkösnek.
Megoldást nyújthat a viszonylag drága, ám mind nemzetközi, mind hazai szinten a legelfogadottabb adatbázis használata, ez pedig az úgynevezett AMADEUS adatbázis („Analyse Major Databases from European Sources”, Bureau Van Dijk). Az adatbázis Európa 41 országából származó több mint 4 millió társaságra vonatkozóan tartalmaz akár 10 évre visszamenő részletes pénzügyi adatokat. A mérleg és eredmény-kimutatás adatait részletesen tartalmazó adatbázisból lekérhetőek minden egyes regisztrált cég adatai, a pénzügyi mutatószámok, a tevékenységi adatok és leírások, az alkalmazottak számadatai, az ügyvezetők neve, valamint a csoportba tartozó vállalkozások azonosító adatai is. Az adatbázis segítségével olyan társaságokra kereshetünk rá, amelyek azonos régióban, azonos tevékenységi körben, hasonló mérettel, hasonló alkalmazotti létszámmal és forgalmi mutatókkal működnek, és ezért funkcionálisan, valamint nagyságrendileg is összemérhetőek az érintett céggel.
Érdemes ezért ezt az adatbázist használni. Ez jár ugyanis a legkisebb adókockázattal, hiszen ellenőrzései során a NAV is az AMADEUS-t használja leggyakrabban. Aki tehát biztosra akar menni, annak mindenképpen ajánljuk a transzferárazási terület alapos elemzését és az ellenőrzések során referenciapontot jelentő adatbázis használatát akár tanácsadó bevonásával.
A cikk szerzői Siklós Márta és Jancsa-Pék Judit, , a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatói. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ az Adó Online szakmai partnere.
