Transzferár: központi szolgáltatások kockázata

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az adóhatóság kiemelt ellenőrzési területe a kapcsolt vállalkozások közötti költség, ráfordítás elszámolás, a transzferár képzés gyakorlatának, dokumentálásának ellenőrzése, melynek egyik szegmense a központi szolgáltatások területe.

A multinacionális cégcsoportok esetében gyakran találkozunk anyavállalat vagy szolgáltató központ által nyújtott úgynevezett központi szolgáltatásokkal. Ezen központi szolgáltatások változatos szolgáltatáselemeket tartalmazhatnak: IT, központi HR, központi adminisztrációs, pénzügyi, könyvviteli szolgáltatásokat, központi értékesítés-támogatási, marketing, központi menedzsment, brand- és arculatépítési szolgáltatásokat, beszerzési láncok kiépítéséhez tartozó központi tárgyalásokkal kapcsolatos tevékenységeket. A központi szolgáltatások egyik fontos jellemzője, hogy a szolgáltató azokat a cégcsoport kapcsolt vállalkozásai részére nyújtja. Ebből kifolyólag a központi szolgáltatások egyre inkább az adóhatóság vizsgálati fókuszába kerülnek, tekintve, hogy a szolgáltatások igénybevételével kapcsolatban az adózóknál több kockázati tényező is felmerül. A szolgáltatásokra jellemző, hogy nagy összegűek, sokszor a teljesítés nehezen igazolható, illetve az igénybevevő üzleti érdekének bizonyítása is nehézkes. A kockázat nem csak az árban lehet, de előfordulhat az is, hogy az adóhatóság nem ismeri el a szolgáltatást vállalkozás érdekében felmerült költségnek, így adóalap-növelési kötelezettség is terhelheti az adózót.

Központi szolgáltatások esetében is célszerű a felek között szerződés készítése, melyben részletezni kell az igénybevétel szükségességét, a szolgáltatás részletes leírását, megrendelésének módját, teljesítés módját, az elszámolási időszakot, a teljesítésigazolást, adott esetben a költségfelosztást, a szolgáltatás díját, díjképzését. Javasolható a központi szolgáltatásról készített, anyavállalatnál lévő központi transzferár nyilvántartás bekérése is, mivel ezen anyagok jellemzően részletesen bemutatják a központi szolgáltatásokat, részletes funkcionális és kockázati elemzésekben ismertetik, hogy a szolgáltató és a szolgáltatás-igénybevevő felek milyen feladatokat látnak el az ügyletek során, milyen kockázatokat vállalnak, illetve az igénybe vett szolgáltatás milyen mértékben járul hozzá az igénybevevő vállalkozások gazdasági érdekeihez.

Párhuzamosan igénybevett szolgáltatás

Az OECD TP Irányelv is határozottan fogalmaz, mely szerint az adózónak kell bizonyítania azt, hogy a kapcsolt féltől igénybevett szolgáltatás üzleti céljait szolgálja. Amennyiben az adózó hasonló jellegű szolgáltatást független féltől is igénybe vesz, vagy saját szervezetén belül is rendelkezik ilyen jellegű kapacitással, úgy nagyfokú körültekintéssel kell bemutatnia, hogy a kapcsolt vállalkozástól igénybe vett szolgáltatás miben más, mint a független féltől igénybe vett vagy a saját szervezeten belüli tevékenység. Ismertetni kell azt is, hogy az igénybe vett szolgáltatás milyen mértékben járul hozzá a vállalkozás értékteremtő képességéhez. Ilyen esetben különös gondossággal szükséges elkészíteni a transzferár nyilvántartás funkcionális és kockázati elemzését.

Részvényesi (shareholder) tevékenység

Az adóhatóság a központi szolgáltatások esetében azt is vizsgálhatja, hogy a szolgáltatások között vannak-e ún. részvényesi tevékenységgel (shareholder activity) összefüggő elemek. Tulajdonosi tevékenységnek tekintjük az olyan tevékenységeket, amelyek a leányvállalatok gazdasági, üzleti érdekeit nem, hanem csak az anyavállalat működését szolgálják. Tipikusan ilyen tevékenység a konszolidált beszámoló készítése, amelyre az anyavállalat kötelezett, hogy megfeleljen a jogszabályi kötelezettségnek. Az e tevékenységgel járó költségek felosztása a leányvállalatokra helytelen, ugyanis a leányvállalat ilyen jellegű adatszolgáltatásra nem kötelezett. Központi szolgáltatások esetében minden esetben mérlegelni kell azt, hogy a kapott szolgáltatás minősíthető-e tulajdonosi tevékenységnek vagy sem.

Amennyiben az adózónál a központi szolgáltatások egy része részvényesi tevékenységnek minősül, akkor abban az esetben fogadható el a részvényesi tevékenység százalékos arányban történő kifejezése, ha az a ténylegesen felmerült költségek részletezése alapján kerül megállapításra. Az adóhatóság kifogásolhatja, hogy a központi szolgáltatásokból pl. 50%-os részvényesi tevékenység kerül megjelölésre, azonban azt nem részletezi az adózó.

Fekete doboz: a költségalap

A központi szolgáltatások esetén gyakori probléma, hogy a szolgáltatás díjának levezetése nem elégséges mértékben történik meg. Tipikus jelenség, hogy a szolgáltató költségei nem kerülnek kellő mélységben bemutatásra, gyakran csak egy összeg szerepel a kimutatásban, melynek valódiságát természetesen sok esetben az adóhatóság kétségbe is vonhatja. Amennyiben az adóhatóságnak kétségei támadnak a szolgáltatási díj költségalapjával kapcsolatban, úgy lehetősége van arra, hogy további részletinformációkat kérjen be az adózótól, illetve az adóhatóság felveheti a kapcsolatot a szolgáltató fél országának adóhatóságával és kölcsönös egyeztető eljárást kezdeményezhet vagy akár egyidejű adóellenőrzésre is sor kerülhet. Mindez elhúzódó adóhatósági vizsgálatot jelenthet. Az ilyen bilaterális (speciális esetben akár multilaterális) egyeztetés időigénye jelentős, sőt az egyes országok adóhatóságai gyakran ellenérdekelt felek az eljárás során, hiszen minden ország adóhatósága magáénak akarja tudni az adóztatás jogát.

A szolgáltatási díj meghatározása, felosztási mutatók, kulcsok

A központi szolgáltatások jellemzője, hogy ezen szolgáltatások számlázása gyakran közvetett módon történik. Az OECD Transzferár Irányelv megkülönböztet közvetlen és közvetett számlázást. Közvetlen számlázás esetében a szolgáltató közvetlenül képes meghatározni a szolgáltatás igénybevevőre jutó felmerült költséget, a számlázásra kerülő szolgáltatási díjat, amely jellemzően költség plusz haszon elven kerül meghatározásra. Közvetett számlázás esetében a szolgáltató nem képes közvetlenül meghatározni az egyes szolgáltatás igénybevevőkre jutó szolgáltatási díjat. Ilyen esetben a szolgáltató úgy jár el, hogy a szolgáltatással kapcsolatos költségeit összegyűjti, és a költségeket felosztja a szolgáltatás igénybevevők között. Az OECD Transzferár Irányelv útmutatásai alapján a felosztás ún. felosztási mutatók és kulcsok alapján történik. A felosztási mutató bármilyen mutatószám lehet, amely kellő mértékben reprezentálja az egyes szolgáltatás igénybevevők szolgáltatásból való részesedését, a szolgáltatás igénybevevők számára teremtett gazdasági értéket. Lehetséges felosztási kulcs lehet például a felhasználók száma IT rendszerek esetében, realizált forgalom, alkalmazottak száma.

Előfordult, hogy az adóhatóság egy pénzügyi szolgáltató cégcsoport esetében kifogásolta, hogy a kapcsolt vállalkozások esetében a központi szolgáltatásként igénybe vett szolgáltatás 70-30%-os mértékben került megosztásra, arra való hivatkozással, hogy közösen viselik a szolgáltatás terheit. Az ilyen jellegű „bemondáson” alapuló megosztás nincs összhangban az OECD TP Irányelv szellemiségével, nem tekinthető körültekintő költségmegosztásnak, az adóhatóság ilyen esetekben joggal kifogásolja a megosztás módszerét és mértékét.

Amire érdemes figyelni

A központi szolgáltatások esetében mindenképpen célszerű bekérni az anyavállalat által készített transzferár nyilvántartást és annak mellékleteit. Ezen anyagokból általában részletesen kiderül, hogy milyen tevékenységet végez a szolgáltató fél, és az milyen üzleti értéket teremt a szolgáltatás igénybevevők számára. Amennyiben a központi szolgáltatás minősítésénél fennáll a veszély, hogy már valamely meglévő, független féltől igénybevett szolgáltatás esetleges megkettőződésének, ismétlésének tekinthető, úgy azt szükséges részletezni, hogy a kapcsolt fél szolgáltatása miben más a független féltől igénybevett szolgáltatáshoz képest, a kapcsolt féltől igénybevett szolgáltatás milyen módon teremt hozzáadott gazdasági értéket az adózó számára.

A transzferár nyilvántartás funkcionális és kockázati elemzésében fontos a szolgáltató fél által végzett funkciók, a felek által felvállalt kockázatok bemutatása. A központi szolgáltatással összefüggésben felmerülő üzleti találkozók, meetingek dokumentálása mindenképpen segítségül szolgálhat. Minden a szolgáltatás értékteremtő képességét dokumentáló e-mail, feljegyzés, dokumentum megőrzése hasznos lehet, a használt informatikai rendszerekről, szoftverekről, alkalmazásokról történő képernyőmentések mellett. Ezen dokumentumok egy későbbi adóhatósági ellenőrzés során nagy hasznunkra lehetnek, amikor azt kell bizonyítani, hogy milyen előnyökkel járt a központi szolgáltatás igénybevétele.

A költségek tekintetében a ténylegesen felmerült költségeket kell részletezni. Az ilyen adatokat jellemzően a szolgáltató fél vállalatirányítási rendszereiből lehet kigyűjteni, valamint a főkönyvi kartonokból, kontrolling adatokból. Segítségül szolgálhatnak a szolgáltató fél által készített központi transzferár nyilvántartás mellékletei is, amelyekben részletesen bemutatásra kerül a szolgáltatásnyújtás miatt felmerült költségek, ráfordítások indokoltsága, mértéke, felosztási módja.

A transzferár nyilvántartásban benchmarking (összehasonlító) tanulmánnyal célszerű alátámasztani az alkalmazott haszonkulcs szokásos piaci jellegét, amennyiben szükséges benchmarking tanulmány készítése. A központi szolgáltatások esetén jellemzően 3% és 10 % közötti haszonkulcs (általában 4-5%) tekinthető szokásos piaci értéknek. Természetesen minden esetben egyedileg szükséges vizsgálni a végzett szolgáltatás esetében a piacon működő független szolgáltató cégek üzemi költség arányos jövedelmezőséget (OMTC% mutatóértéket), esetleg az árbevétel arányos üzemi jövedelmezőségét (EBIT% mutatóértéket).

Az adóhatóság nemcsak adóalapra vonatkozó megállapítást tehet, hanem a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X.16.) PM rendelet által elvárt tartalmi és formai elemek hiányossága esetén is megállapítással élhet. Formai, tartalmi hiányosságra visszavezethető jogkövetkezményként akár 2 000 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság is kiszabható, ügyletenként.

 

 

Cikkünket folytatjuk


A cikk szerzője Nagy Károly transzferár szakértő és dr. Veress Júlia a VGD Hungary Kft. adószakértője. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • grafikon

    A kelet-közép-európai régió valamennyi országa a forgalmi és fogyasztási adókra helyezi a hangsúlyt, az általános forgalmi adó (áfa) Magyarországon a legmagasabb, ugyanakkor itt a legalacsonyabb a társasági nyereségadó - derült ki a Mazars nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat ötödik alkalommal megjelent Kelet-Közép-Európai Adókalauz 2017 (Mazars CEE TaxGuide 2017) című kiadványából. 

  • Fotó: shutterstock

    Több mint 430 ezren módosítás nélkül fogadták el a Nemzeti Adó- és Vámhivatal(NAV) által készített szja-bevallás tervezetet - tájékoztatta a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára kedden az MTI-t.

  • Fotó: shutterstock

    Az RSM Blog több alkalommal írt már arról, hogy milyen teendők vannak az új jövedéki szabályozás bevezetésével kapcsolatosan. A törvény hatályba lépése több alkalommal tolódott, de most úgy látszik a július 1. valóban reális dátum. Végső hajrába ért a felkészülés az új kihívásokra, amit nem tesz könnyebbé az a tény, hogy a szabályozás szinte állandóan változik.

  • hotel_szálloda

    A Magyar Turisztikai Ügynökség azt szeretné, ha jövőre a szállodák szoftvereit is bekötnék az adóhatósághoz - idézi a Magyar Idők cikkét az Index. 

  • nő, vezető, főnök

    Minden szegmensben emelkedett a munkavállalói bizalom tavaly tavasz óta – derül ki a BNP Paribas Cardif biztosító és a Medián legfrissebb közös munkaerőpiaci felméréséből. Az adatok alapján továbbra is a 30-50 év közöttiek, a fővárosban élők és a diplomások jelentik a legbizakodóbb társadalmi csoportokat, emellett továbbra is stabilan növekszik az átlag magyar álláskereső saját munkahelye iránti bizalma.