Transzferár nyilvántartás: május 31. a határidő
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2012-től csökkentek a kapcsolt vállalkozások által alkalmazandó transzferárakkal kapcsolatos adminisztrációs terhek. Üröm az örömben, hogy ezzel párhuzamosan növekedtek a transzferár-nyilvántartási kötelezettségek nem megfelelő teljesítésével kapcsolatosan kivethető szankciók is, akár többmilliós bírságot is kockáztatnak cégek. Ne felejtsük, el a határidő a társasági adóbevalláshoz kapcsolódik, azaz május 31. Az Adó szaklap 2012/8-9. számában megjelent cikkből mindent megtudhatunk a részletszabályokról és alkalmazásukról.
A 2012. január 1-jétől hatályos jogszabályváltozások a transzferárak kérdéskörét is érintik. Transzferárat érintő jogszabályváltozás található az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (Art.), a Társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (Tao-törvény) és természetesen a Szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 6.) PM-rendeletben (Rendelet).
Az Adó szaklap 2012/8-9. számában megjelent cikkből készült összefoglalónkban a Rendelet módosításait emeljük ki.
A Rendelet a transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítésére vonatkozó lényegi egyszerűsítést tartalmaz. Ezeket az egyszerűsítést célzó rendelkezéseket két nagy csoportba lehet sorolni: egyrészt a nyilvántartási kötelezettséggel érintett tranzakciók körének szűkítését célzó intézkedések, másrészt az alacsony hozzáadott-értékű szolgáltatások fogalomkörének bevezetése, amely tranzakció típusra vonatkozóan jelentős adminisztrációs könnyítésre van lehetőség.
Nyilvántartási kötelezettség megszűnése
A transzferár-nyilvántartási kötelezettség 2004-es bevezetése óta gyakran felmerülő kérdés, hogy az egyszerűsített formában elkészített nyilvántartások mennyiben járulnak hozzá egy társaság transzferár helyzetének bemutatásához. A múltban gyakran előforduló eset volt, mikor pár ezer forintos, eseti tranzakciókra kellett egyszerűsített transzferár-nyilvántartást készíteni, amely elvárt adattartalma a vonatkozó szerződés, vagy akár a számla által biztosított információkat nem haladta meg. A jogalkotó ezt felismerte, és lényegében megszüntette a transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítésének egyszerűsített formáját.
Ennek megfelelően mindaddig nem kell transzferár-nyilvántartást készíteni, amíg a tranzakció kezdetétől (szerződéskötéstől) az adott adóév végéig számított, áfa nélküli (piaci) ellenérték nem haladja meg az 50 millió forintot. Természetesen továbbra is figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben több tranzakció összevontan is kezelhető lenne transzferár-nyilvántartási szempontból, akkor az értékhatár számításánál ezeket együttesen kell figyelembe venni. Ez a módosítás a fentiek alapján tehát nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell a kis értékű csoporton belüli ügyletekkel foglalkoznunk, hiszen évente ellenőriznünk kell, hogy az 50 millió forintos értékhatárt elértük-e már, viszont ezen túl más, transzferár-nyilvántartási kötelezettséggel kapcsolatos feladatunk nincs.
A Rendelet módosítása további eseteket rögzít, amelyeknél lehetőség van a transzferár-nyilvántartás készítésének mellőzésére.
Csoporton belül szinte kivétel nélkül előforduló tranzakció típus a költségek változatlan összegben (vagyis haszonkulcs nélkül) történő átterhelése. Korábban ezeket a tranzakciókat általában teljes transzferár nyilvántartással kellett lefednie a társaságoknak, amennyiben ezek folyamatosan és nagy összegben fordultak elő. Ugyanakkor, ha egy független féltől beszerzett termék, szolgáltatás ára került változatlan formában átterhelésre, joggal merülhetett fel a kérdés, hogy annak transzferár szempontú részletes elemzésére miért van szükség. Vélhetően a jogalkotó is hasonló következtetésre jutott, mivel 2012-től nem terheli transzferár-nyilvántartási kötelezettség azokat a költségátterheléseket, amelyeknél igazolható, hogy egy független fél által beszámlázott terméket, szolgáltatást változatlan összegben terhelnek tovább, nem a társaság főtevékenységének részeként.
Kérdésként merülhet fel, hogy mit kell „változatlan összegben történő átterhelés” alatt érteni. Sok esetben a költségátterhelési tranzakciók hátterében központi beszerzés áll, amit például az anyavállalat intéz a csoport szintű költségek mérséklése céljából (például mennyiségi árengedmény elérése miatt stb.), vagy praktikus okok miatt (pl. utazás, szállás költsége helyben egyszerűbben rendezhető). Ilyen esetekben tipikusan az történik, hogy az anyavállalat által megrendelt termékek, szolgáltatások több csoportvállalat érdekét is szolgálják, így ezeknek a beszerzési árát joggal oszthatják szét, csoporton belül a felhasználással arányosan. Ilyenkor természetesen egy-egy csoportvállalatnál nem lehet egyedileg bemutatni, hogy változatlan az összeg, hiszen annak csak egy részét terhelik át az adott csoportvállalat felé. A Rendelet ezt a speciális esetet nem tárgyalja, ugyanakkor feltételezhető, hogy ezekben az esetekben is alkalmazni lehet a költségátterhelésekre vonatkozó egyszerűsítést, hiszen a költséget átterhelő fél hozzáadott értéket nem teremt (ha eltekintünk a központi megrendeléssel esetlegesen járó megtakarításoktól és a költségek átterhelésével járó adminisztráció elvégzésétől, amelyhez kapcsolódóan általában költséget ezekben az esetekben nem számláznak).
A társaságok által egyre gyakrabban használt lehetőség, az Art. 132/B. § által biztosított szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárással („APA”) lefedett tranzakciók esetére is megfogalmaz mentességet a transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítése alól. Ez a könnyítés rendkívül kézenfekvő, hiszen az APA határozattal lefedett ügyletek árképzését az adóhatóság a határozat érvényességi ideje alatt nem kifogásolhatja meg. Mivel az APA kérelem része többek között az adott tranzakcióra vonatkozó teljes transzferár-nyilvántartás, amely a határozat alapjául szolgál, így valóban fölösleges a határozat érvényességi ideje alatt ezen (illetve a határozatban előírtakon) túl transzferár-nyilvántartási kötelezettséget előírni az adózók számára.
Az ingyenes pénzeszköz-átadás a tranzakciók következő köre, amelyeknél a Rendelet lehetőséget ad a transzferár-nyilvántartás elkészítésének mellőzésére. A rendelkezés sok magyarázatra nem szorul, hiszen a pénzeszköz szokásos piaci értéke megegyezik a névértékével.
Ami talán ritkábban fordul elő a legtöbb társaság esetében, az a Tao-törvény 18. § (8) bekezdésében szabályozott speciális eset, amikor a magyar társaság külföldi telephelye bonyolít le tranzakciókat más kapcsolt vállalkozásokkal oly módon, hogy a telephely által elért jövedelem nemzetközi szerződés értelmében nem adóztatható Magyarországon. A Rendelet értelmében ezek a tranzakciók sem esnek a transzferár-nyilvántartási kötelezettség alá. A mentesítés érthető, hiszen ezek a tranzakciók nemzetközi szerződés értelmében nem eredményezhetnek magyar adókötelezettséget, így magyar adó szempontból azok semlegesek.
Alacsony hozzáadott-értékű szolgáltatások
A Rendelet módosításának másik köre egy új fogalom bevezetése a magyar transzferár-szabályozásba. Ez a módosítás az Európai Unió transzferár-tanácsadó testületének (Joint Transfer Pricign Forum – „JTPF”) ajánlását emeli be a magyar jogrendbe. Az ajánlás lényege olyan szolgáltatási csoportok definiálása, amelyek tipikusan jelen vannak a vállalatcsoportok életében támogató jelleggel, ugyanakkor nem jelentős a társaság főtevékenysége szempontjából azok hozzáadott értéke. Ezeknél a szolgáltatásoknál a JTPF ajánlása szerint indokolt a transzferár nyilvántartások elkészítése során egyszerűsítéseket engedélyezni.
Az egyszerűsítés a Rendelet értelmében arra ad lehetőséget, hogy az alacsony hozzáadott-értékű szolgáltatások feltételrendszerének megfelelő tranzakciók esetében, lényegében a korábbi egyszerűsített nyilvántartással azonos adattartalmú (kapcsolt felek neve, címe, adószáma, szerződés tárgya, megkötésének, módosításának dátuma, időbeli hatálya, összehasonlító elemzés elkészítése nélkül a piaci ár megjelölése, nyilvántartás elkészítésének, módosításának dátuma) transzferár-nyilvántartást készíthessünk.
A Rendelet szerint az alacsony hozzáadott-értékű szolgáltatások egy feltételrendszer alapján minősíthetők. A feltételek között szerepel a szolgáltatás jellege, tartalma, összege és a szolgáltatásért fizetett ellenérték árképzésének módja.
…..
Már a 2011-es nyilvántartásokra is alkalmazható
Bár a Rendelet módosítása 2012. január 1-jétől hatályos, az új rendelkezések már a 2011-es évre vonatkozó transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítése során is alkalmazhatóak. Naptári évtől eltérő üzleti év esetén akkor alkalmazhatóak az új rendelkezések, ha a nyilvántartás elkészítésének határideje nem korábbi, mint 2012. január 1. Ennek megfelelően érdemes már a 2011-es transzferár nyilvántartások elkészítése során áttekinteni az új szabályozást, hátha már ezek elkészítése során is tudunk élni az egyszerűsítésekkel, és ezzel jelentős erőforrásokat megspórolni.
Sólyomvári Hedvig cikkében részletesen ismerteti az alacsony hozzáadott-értékű szolgáltatások feltételerendszerét, és kitér az Art. és a Tao-törvény transzefrárszabályozást érintő módosításaira. Emellett felhívja a figyelmet a mulasztási bírság akár 4 millió forintos összegére és a bejelentési kötelezettségre is. Az Adó szaklap 2012/8-9. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.
