Transzferár tervezése a gyakorlatban 1.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek esetében nemcsak a 2 millió forintos mulasztási bírság elkerülésére, hanem a szokásos piaci ár elvének betartására is ügyelniük kell az adózóknak. Példákon keresztül mutatjuk be, hogy mire kell figyelni a transzferár tervezése során.

Kapcsolt vállalkozásoknak számítanak azok a cégek, amelyeknél:

• többségi tulajdonos egy másik cég (anyavállalat – leányvállalat),
• többségi tulajdonos ugyanaz a magánszemély (például két Kft-ben többségi tulajdonos, vagy egy Kft-ben és egy Bt-ben többségi tulajdonos, illetve egy Kft-ben többségi tulajdonos és mellette van egy egyéni vállalkozása is, stb.) 
• többségi tulajdonosok közeli hozzátartozók (például két cégben is a feleség és a férj az 50-50%-os tulajdonos, vagy egyik cégben az egyik testvér, másik cégben a másik testvér, stb.).

A lényeg, hogy ha egy magánszemély vagy közeli hozzátartozók egy csoportja (az ő szavazataikat egybe kell számítani) többségi befolyással bír több társaságban is, akkor azok egymás kapcsolt vállalkozásaivá válnak.

A többségi befolyás nemcsak a szavazatok többségével való rendelkezést jelenti, hanem akkor is megvalósul, ha valamelyik tagnak joga van a vezető tisztségviselők, vagy a felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztására vagy visszahívására, illetve ha szavazat-kisebbséggel rendelkező tagok megegyeznek, hogy azonos tartalommal szavaznak és így többségi befolyásuk lesz.

Kapcsolt vállalkozások emellett a következők is:

• külföldi társaság és annak a belföldi telephelye, 
• belföldi társaság és annak a külföldi telephelye,
• minden olyan társaság, ahol az ügyvezető személye megegyezik (függetlenül a tulajdonosi viszonyoktól).

A kapcsolt vállalkozásokat számos speciális adóügyi előírás érinti, amelyek be nem tartása esetén akár több millió forintos mulasztási bírságot is eredményezhet.

Az egyik legfontosabb ilyen előírás, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak a társasági adó alapjukat ki kell igazítaniuk, ha egymás közötti ügyleteikben nem a szokásos piaci árat alkalmazzák. Ezt azt jelenti, hogyha például egy társaság olcsóbban adja el ugyanazt a terméket a kapcsolt vállalkozásának (transzferár), mint egy független félnek (szokásos piaci ár) – és az ár-eltérés piaci jellegét nem tudja megmagyarázni -, akkor az adóhatóság felemelheti az eladó társaság adóalapját és egy magasabb adóalap után állapítja meg a társasági adót. Ez adóhiányt eredményez, melynek akár 50%-áig terjedően még adóbírság is kiszabható. 

Három Navigátor adózási, számviteli témában, 15% kedvezménnyel
A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek! Megrendelés >>

A kapcsolt felek közötti árat tehát transzferárnak nevezzük, és ha a transzferár eltér a szokásos piaci ártól, akkor mindkét félnél adóalap kiigazítást szükséges tenni. Mindez nemcsak a belföldi feleket, hanem a külföldi kapcsolt cégeket is érinti.

Érdemes tehát még a kapcsolt ügyletek elindulása előtt megtervezni a transzferárakat, hogy ne az adóév végén, vagy az adóévet követően kelljen kiigazítani, illetve így még az adóhatósági ellenőrzés előtt feltárhatóak az esetleges különbözetek. A következőkben néhány példát mutatunk be a transzferár tervezésére.

Magyarországi leányvállalat alapítása

Szinte az egyik leggyakoribb eset, hogy egy külföldi társaság, multinacionális cégcsoport leányvállalatot tervez alapítani Magyarországon, hogy a hazai értékesítést azon keresztül valósítsa meg. Ilyen esetben szükséges felmérni, hogy:

• pontosan milyen feladatai lesznek a leányvállalatnak, tehát például értékesítési, vevőszerzési funkciókat lát el, és csak a cégcsoport által előállított termékeket forgalmazhatja, vagy gyártási funkció is társul a leányvállalathoz, esetleg csak logisztikai célból kerül megalapításra és még értékesítési-marketing tevékenységet sem végez,
• milyen eszközökre és erőforrásokra lesz szükség a tevékenység ellátásához (pl. vezetők, dolgozók, gépek, gyártósorok, raktárak, boltok, üzemek, szállító járművek, stb.), és ezeket megvásárolja-e vagy bérli a társaság és ehhez milyen támogatást fog nyújtani az anyavállalat vagy a többi kapcsolt vállalkozás (pl. eszközök bérbeadása, menedzsment szolgáltatás nyújtása, stb.)
• milyen kockázatoknak lesz kitéve a társaság (pl. árfolyamkockázat, beruházási kockázat, likviditási kockázat, üzleti kockázat, stb.), és ezeket a kockázatokat hogyan fogja kezelni (pl. anyavállalati hitelfelvétel, eurós könyvvezetés, stb.)

Ennek megfelelően a következő lépés egy üzleti terv összeállítása, melynek szerves része a pénzügyi terv elkészítése, ebből látható át, hogyan fog a vállalkozás működni, és hogyan biztosítható a jövedelmezőség. Erre azért is van szükség, mert az egyik leggyakrabban alkalmazott transzferár- bizonyítási módszer, az ügyleti nettó nyereség módszere azt vizsgálja meg, hogy az adózó eredményessége összhangban áll-e az összehasonlítható független felek eredményességével, és ezt előre lehet tesztelni is konkurencia-elemzéssel, illetve adatbázis kutatással is. Nagy probléma, hogy ezt előre nem számítják ki, és utólag derül ki, hogy a vállalkozás a tevékenységének megfelelő jövedelmezőségtől teljesen eltérő nyereségességgel működik. 

Vizsgálandó minden ilyen esetben, hogy az anyavállalati (vagy további kapcsolt vállalati) ügyletek esetén rendelkezésre áll-e összehasonlítható független ügylet. Ha például a társaság független felektől is vásárol hasonló termékeket, mint az anyavállalattól, akkor ezeket a beszerzési forrásokat és azok árazását is meg kell vizsgálni. De ugyanez igaz termékértékesítésre is, biztosítani kell a kapcsolt felek részére és a független felek részére történő árképzés összhangját, illetve az árazási metódusok eltérésének jogosságát (pl. más árképzés vonatkozik a viszonteladókra és más vonatkozik a végső felhasználókra).

Amennyiben az első években anyavállalati hitel szükséges a működés biztosításához, akkor különös figyelmet kell fordítani a kamat meghatározására, a törlesztési terv összeállítására és annak betartására.

Beszerzési feladatok kiszervezése

Szintén gyakori megoldás, hogy az anyag-, áru-, szerszám-beszerzési feladatokat kiszervezik a cégek egy kapcsolt vállalkozásba, amelynek funkciója a teljes cégcsoport beszerzéseinek menedzselése. Erre általában azért van szükség, mert a beszerzések centralizálása által a gyártóknál egy speciális pozíció érhető el a nagyobb beszerzési mennyiség és akár a szélesebb termék-igény miatt. Így extra kedvezményekhez lehet jutni, illetve – mivel nem biztos, hogy minden tagvállalat biztosítani tudja a szükséges letéteket, bankgaranciákat – ez így minden tag számára előnyökkel jár. 

Arra azonban figyelni szükséges, hogy az előző pontnál tárgyalt pontok itt is áttekintésre kerüljenek. Meg kell határozni, hogy pontosan milyen feladatokat fog ellátni a beszerző tagvállalat (ártárgyalások, megrendelések összesítése, fuvarszervezés, logisztika, készletgazdálkodás, értékesítés ár meghatározás, stb.), milyen erőforrásokkal rendelkezik ehhez (munkavállalók, üzleti kapcsolatok, tőke, szállító eszközök, stb.), és milyen kockázatokat fog viselni (likviditási kockázat, árfolyam-kockázat, beruházási kockázat, üzleti kockázat, stb.).

Ezek alapján már látható, hogy a tevékenysége során felmerülő költségei hogyan alakulnak és milyen hasznot szükséges megállapítania, hogy mind a költségei fedezete biztosított legyen, mind a tevékenységénél elvárható haszon elérhető legyen számára. A központi beszerzéseknél általában a beszerzési ár plusz százalékos formában megállapított haszon – árképzés kerül kialakításra, de ettől természetesen el is lehet térni.

Vizsgálandó továbbá, hogy a beszerző tagvállalat nyereségesen működik-e, valamint, hogy azoknál a tagvállalatoknál, akik számára értékesít, történik-e hasonló termékeknek a beszerzése harmadik felektől. Sajnos problémát okozhat, ha az adóhatóság talál olyan számlát, ahol ugyanazt a terméket olcsóbban szerezték be független féltől, mint a kapcsolt vállalkozástól, mert ilyen esetben a transzferár eltér a szokásos piaci ártól. Javasolt tehát az árképzést mind az eladó, mind a beszerző tagvállalatok oldaláról megvizsgálni.

Cikksorozatunkat folytatjuk.

A cikk szerzője: Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft. 

---